Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-13 / 112. szám

)

I860, május 13.

ÍWiJfÁ" MECYKT NfSPÜJSiSÍS

Bonyhádi örömök és gondok

Az örömök közé mindenekelőtt az sorolandó, hogy a falu erőteljesen fejlődik. Egy sor létesítmény valósult meg az elmúlt években, részben központi erőforrásokból, részben helyi összefogással. A helyi összefogást leginkább a törpevízmű és a szennyvízelvezető csatorna szimbolizálja. Nagy költség, gél rendezték a főteret. Ezenkívül természetesen sok egyébről is lehetne és kellene beszélni. Méltán büszkék a falu alakulására, gyarapodására a bonyhádiak. De az ilyen lelkesítő dolgok ezernyi gonddal, nehézséggel járnak. Legtöbb ember nem is hinné, hogy egy-egy jelentéktelennek tűnő dolog sokszor milyen nehézségek árán valósul meg.

|| Házhely nincs

Valaki bekopogtat a tanácselnök

irodájába:

— Építkezni szeretnék. Házhelyre lenne szükségem.

Kerner József vb-elnok zavarba jön. Kínos pillanatok következnek. Mert ez olyan kérés, amivel mindennap jelentkeznek. Leg, több esetben csak valami ilyesfélét tudnak válaszolni: „Ez idő szerint nincs, de nézzen be ... majd talán addigra lesz.” Tulajdonképpen nem a tanács adja el közvetlenül a telkeket, hanem az OTP, de biztosítása a tanács feladata. Az érdekeltek először nem is a tanácsnál kopogtatnak, hanem az OTP-nél, ott azonban rendszerint nincs telek, ezért nem tanácsolhatnak mást: „Menjen át a tanácshoz, ott talán meg tudják mondani, hogy miikor lesz.”

A fonák helyzet persze senkit sem nyugtat meg: a vevőt azért nem, mert hiába gyűjtötte össze a pénzt, nem tudja arra költeni, amire szeretné. Az OTP-t azért nem, mert számukra nem éppen jó propaganda, ha valaki benyit hozzájuk tele reményekkel, mivelhogy a köztudatba már bevéső- ‘ dött, hogy az OTP telekeladással is foglalkozik, s közben azt kell mondani, hogy nincs, de nem is tudjuk^ hogy mikor lesz. Szerencsére a tanácsiakat sem nyugtatja meg már ez a helyzet, mert az 5 tekintélyüket sem növeli az ilyen, s erre, ha megkésve is, de rájöttek. A tanácsi vezetők munkájának ez ma már fontos részét képezi. Ilyen ügyben mostanában már nap mint nap utaznak, leve- lezgetnek, telefonálnak, tárgyalnak. Jellemző, hogy már végrehajtó bizottsági ülésen is külön napirendi pontként foglalkoztak vele. Persze, ha 6—10 évvel ez előtt is ilyen nagy horderejű témaként kezelik, most nem lenne ilyen áldatlan állapot, s hogy ez így történt, az nem is csak a jelenlegi vezetők mulasztása, meri hiszen ők nemrég óta vannak itt funkcióban (az elnök az utóbbi tanácsválasztások óta, a titkár nem egészen egy éve).

nak száma nem csökken, inkább növekszik. Amint Kerner József mondja, már központilag is felfigyeltek a lakosság nagy ütemű gyarapodására, és ha így megy — márpedig ennek feltételei adottak

— néhány éven belül igényt tarthat a falu a várossá nyilvánításra.

Csakhogy éppen ez a nagyarányú népszaporulat hozza magával a gondokat. Lakás kellene. Központi erőforrásokból csak kis ütemben tudnak lakást biztosítani, vételre kevesebb a lehetőség, mert az eladásra kínált épületben is lakók vannak. Persze, még az ilyet is megveszik abban a reményben, hogy valamilyen formában egyszer mégis csak sikerül egy kis részt beköltözhetővé tenni. Nagymányokiak, cikóiak, zsibriki- ek, zombaiak, kakasdiak éppúgy megtalálhatók a bonyhádi új lakosok között, mint györeiek. apar- hantiak.

Tömegével

igényelnék a telkeket

Épültek is már új utcák, de ez

— a tanácsiak szerint is — csak egy része a szükségletnek.- Het- ven-nyolcvan építési engedélyt adnak ki évente, de ha lenne telek, ennél többen építkeznének. A takarékbetét a 20 millió forintot is meghaladja a faluban, s a tapasztalatok szerint az emberek je. lentős része házépítésre takarékoskodik. Viszont a nagy igény ellenére tavaly alig néhány telket tudtak átadni az OTP-nek értékesítésre, s még az idei évre is csak 50—60-nal számolhatnak.

— Mi az oka ennek?

A tanácstitkár, Márkus Lajos szerint az egyik fő ok az, hogy sok időt vesz igénybe a telekbiz- tosításd eljárás. Ehhez, ha minden jól megy, akkor is legalább tíz-tizenkét hónapra van szükség, de többnyire ez sem elegendő. Aki valamennyire is tájékozott ebben a kérdésben, nem vitatja, hogy valóban sok bonyodalommal jár a telefckisajátítás. Viszont, ha a tanács előrelátó, számol a várható fejlődéssel, igényekkel, s állandó, an, rendszeresen foglalkozik a témával, ott folyamatosan van telek is. De ahol csak akkor fognak hozzá egy-egy településnegyed kialakításához, feltérképezéséhez, amikor a másikat már eladták, beépítették — hasonló történt eddig Bonyhádon —, ott persze, hogy sok, a kiesés, zavar.

|

| A társasépítkezés I célszerűbb

A jelenlegi helyzet úgy áll Bonyhádon, hogy jövőre már körülbelül 200 telket átadhatnak majd az OTP-nek értékesítésre, de ha közben nem gondolnak már 1968-ra is, akkor ugyanaz következik be, mint amilyen a jelenlegi. Márpedig a gazdasági élet fejlődését a tanács éppen azzal segítheti leginkább, ha a sok egyéb mellett segíti a dolgozók lakásviszonyainak javítását. Ennek pedig ez idő szerint a magánerőből történő építkezések előfeltételeinek a megteremtése az egyik fő része. Csakhogy ennél is disztingválni kell. A lakásépítési igény a hagyományos formában jelentkezik, legtöbben magános családi házakat szeretnének építeni. Viszont éppen egy ilyen városiasodó helyen a társas építkezési forma célszerűbb sok szempontból. Az egyik leglényegesebb szempont az. hogy kisebb területen több lakás fér el, de ehhez kapcsolódik a közművesítés! stb. költségek csökkenése. Ennek az építkezési formának a meghonosodását a tanácsnak szorgalmazni kell minden lehető módon, így azzal is, hogy elsősorban ilyen óéira biztosít telket. Vannak is ilyen elképzelések, a most elkészült falurendezési terv is tükrözi ezt, de az is igaz. hogy a társas- ház-építkezési forma messze elmaradt a magánostól. A várható telekigények kielégítésénél tehát aszerint is javul majd a helyzet, ha a tanács mindenekelőtt társasházak építésének teremti meg a feltételeit.

Boda Ferenc

Interjú

As építőanyag-ellátásban VÁRHATÓ-E JAVULÁS?

Bölcskén, a községi tanács vb- elnöke elmondotta, az idén már eddig annyi építési engedélyt adtak ki, mint amennyit tavaly egész évben. Nagy gond viszont, az építkezéshez szükséges anyagok beszerzése. Az fmsz-i TÜZÉP- telepen sok a hiánycikk. Munkatársunk ezzel kapcsolatban kérdéseket intézett Debulay Józsefhez, a MÉSZÖV illetékes munkatársához.

— Mit tud mondani a bölcskei- ek panaszára. Helytállóak azok?

— Sajnos igen. Valóban kevés

a TÜZÉP-telepeinken a kereslethez képest az áru: a tégla, a cserép, a fűrészáru, egyszóval az építőanyag. Hangsúlyozom, a kereslethez képest. Tudniillik, az építkezők száma nemcsak Bölcskén. másutt is megsokasodott. TÜZÉP-telepeink ugyanannyi

mennyiséget kapnak az idén építőanyagokból, mint amennyit kaptak tavaly, ez azonban kevés — tavaly is kevés volt — egyelőre nem fedezi a szükségleteket.

— Eszerint kimondhatjuk, hogy az építőanyag-ellátásban javulás nem várható?

— Még azt sem volt könnyű elérni, hogy a tavalyi mennyiségekkel az idén is rendelkezzünk. Nehezíti a helyzetet, hogy éppen ma kaptam értesítést, amely szerint a gyárak az első félévre esedékes téglamennyiséget sem tudják maradéktalanul leszállítani. Arról értesítettek, hogy körülbelül 600 ezer tégla leszállítása majd csak a második félévre várható. Bízom abban, hogy a második félévben valamelyest azért javul majd a helyzet. Kevés a fűrészáru is, annyi azonban ebből is lesz, mint amennyi volt tavaly. Nem akarok túlozni, de már az is nagy szó, hogy ezt sikerült elérni. Talán mondanom sem kell, hogy mi a MÉSZÖV részéről mindent megteszünk, hogy a lakosság ilyen irányú igényeit kielégítsük. Erőfeszítéseink eredményeként könyvelhető el, hogy most kaptunk két vagon fűrészárut terven felül. Ez persze nem sok. A 18 fmsz-i TÜZÉP- telepre nem is jut mindenhová. Ez a valóságos helyzet. — mondotta Debulay József, s nyilatkozatához csak annyit tehetünk hozzá, hogy a tisztánlátás érdekében jobb is őszintén beszélni.

— szp —

Jó kezdeményezés

A Közalkalmazottak Szakszervezete üdülőtelepet létesít Har- kányfürdőn. Ezzel megoldódik a közalkalmazotti dolgozók részéről régóta hiányolt gyógyfürdő üdültetés. A szakszervezet az elmúlt években IBUSZ-bérlemény útján í-észesítette gyógyfürdői üdülésben a hivatali dolgozókat. Ez hátránnyal járt, mert a családtagok nem részesülhettek az üdülésben, s emiatt a rászorulók sem vették igénybe.

A közalkalmazottak Tolna megyei alapszervezetei összefogtak és Harkányfürdőn, a "Mohácsi Bútorgyár és a DÉDÁSZ üdülője közötti 300 négyszögöles telepen üdülőtelepet létesítenek. A tervek szerint négy pavilon épül. Az építés költségeit és a szükséges társadalmi munkát a járások, illetve a járási székhelyek' közalkalmazotti dolgozói biztosítják. A dolgozók egy- és kéthetes váltéban üdülnek, s a családok részére két, illetve háromágyas szobák állnak rendelkezésié. A dombóvári járási tanács és a községi tanács közösen építi fel hatszobás — mosdóval, főzőfülkével és közös társalgóval ellátott — pavilonját. Együtt épít pavilont a szekszárdi járási tanács és a város, a tamási járási és községi tanács. A paksiak a megyei tanáccsal közösen, a bonyhádiak a járási és a "községi tanáccsal együtt építik az üdülőpavilont.

Jó kezdeményezés a harkányi üdülőtelep létrehozása, amely társadalmi munkával valósul meg, és a dolgozók egészségvédelmét szolgálja.

A lakosság száma növekszik

A témát Bonyhádon éppen az tette nagy horderejűvé, hogy a falu a. legfejlődőképesebbek közé tartozik a hasonló nagyságú települések között. Ennek az alapja pedig az, hogy két gyára, a cipő- és a zománcgyár állandóan bővül, korszerűsödik, mert felvevő piacuk egyre inkább behálózza Európán kívül más földrészeket is. De egyéb üzemekkel is rendelkezik, mindemellett a termelőszövetkezeti gazdálkodás is elég magas szintet ért már el, s ez vonzó az emberek számára. Csa-k tetézi a felsoroltakat, hogy menetrend- szerű buszjáratokkal szállítják innen a munkásokat a környező bányaüzemekbe;

Munkaalkalom, kereseti lehetőség tehát bőven adódik Bonyhádon, aminek következménye, hogy kevesen vándorolnak innen el, de annál többen költöznek ide a környező falvakból, A község lakóiAHOCV A FELES LATJA

Tudták a tehenészek, hogy " nem teljesítették teljes egészében az általuk vállaltakat, mégis bizakodtak. Várták, hogy mégis megítélik a szocialista brigád címet.

A termelőszövetkezet közgyűlése számukra e téren csalódást okozott. örültek az elismerő szavaknak, mégis lehangolta őket az, hogy most nem nyerhették el a megtisztelő címet. Olcsóbb lett náluk a tej önköltsége, jobb a borjúszaporulat és a takarmányértékesítés. A felajánláson kívül, többletként, lekövezték és fásították az istállóhoz vezető utat.

Eredményeik ellenére mégsem kaphatták meg a szocialista brigád címet, mert elmaradtak, nem teljesítették a legfőbb tervmutatót, a tejhozamot. Elsősorban az okozta, hogy az áttelepített jószágoktól egy hónapon át nem lehetett annyit fejni, mint korábban. A bátaszéki Búzakalász Termelő- szövetkezet legelő nevű dűlődének istállóiból az árvízveszély miatt kellett Kövesdre átvinni a teheneket.

Nem keseregtek azért emiatt sokáig. Most bizonyítani ^karnak. „Akkor is elérjük a szocialista brigád címet, még az idén” — mondogatták megbeszélésükön a tehenészbrigád tagjai.

*

Hiába keresem és várom a brigád vezetőjét, Székely Mátét. Bátaszéki, Kertalja utcai otthonában felesége mondogatja pedig, hogy biztosan jön már, itthon kéne neki lennie. Hajnali háromkor kezdenek, délelőtt kilenc-tíz óra körül itthon lehetne, mert ez már szabad idő. — Most sem tudom, hol jár. Jó ha hetenként egyszer hazajön erre az időre, mert nem tud mindennap, mindig van neki valami kötelessége — így mondja felesége, de nem panaszkodva, inkább kissé büszkélkedve.

A hiábavalónak tűnő várako- zás közben beszélgetünk.

— Öh, nagyon letörte az uramat az, hogy most nem lehettek szocialista brigád. Higgye el, ő mindent megtett. Ilyen lehangolnak mostanában nem is láttam. Néhány napig kesergett, de aztán belátta, hogy tényleg mindent teljesíteni kell. Elvégre szocialista brigádról van szó. Most mindent meg is tesznek, még fokozottabban, hogy sikerüljön — mondja a fiatalasszony.

Szóba kerül a családi élet, a gyerekek, de a beszélgetés során mindig a családfőhöz tér vissza a feleség, tán akaratlan is.

— Változott-e valamit a férje azóta, mióta szocialista brigád akarnak lepni? — kérdezem.

Megélénkülve, szaporán válaszol:

— Rengeteget. Aki őt korábban ismerte, az észtbe is veszi rajta.

Nem panaszkodhatom, mert ő azelőtt is nagyon családját szerető ember volt, de most mégis más. Talán még nagyobb azóta a ragaszkodás. Mindig határozott, erélyes volt az én emberem. De azelőtt hirtelenebb, türelmetlenebb volt néha. Most meg? Háromszor is elmondja, hogy mi miért jó, ha nehezen ért meg valaki valamit.

— Korábban szava járása volt, hogy „majd holnap”, tréfálkoztunk is emiatt többször. Most már nem hallani ezt a kedvelt szó- használatát tőle. Tényleg nem is halaszt semmit, se a közösét, se az itthonit. Még az édesanyám is felfigyelt arra, hogy mennyire megváltozott. Mondogatja: „Ilyen ember az én vöm, így van ez jól”. A gyerekek meg azt mondják néha neki, hogy apuka itthon is mindig olyan lehetne, mint bent. Az én uram meg csak azt feleli nekik, hogy a közös az első, jut is, marad is. Érdekes, hogy a gyerekek még az ő kedvenc ételeit is megkedvelték. Van tekintélye itthon előttük, pedig tizennyolc esztendős kislányunkkal sokszor együtt számolgatják ki a brigád teljesítményét.

— Nagy a lekötöttség a tehenészetben. különösen egy brigádvezetőnek. Szórakozás? — kérdezem.

— Nem panaszkodhatom erre

sem, eljárogatunk ide-oda. Húsvét, másnapján eljegyzésre voltunk

híva. Jól is éreztük magunkat, de csak azért, mert ő előtte és még utána is elvégezte munkáját. Néha elmennek a gyerekkel horgászni — mért azt mindketten nagyon szeretik — elkerekeznek a Rezétbe. Nehezen megy el szabadságra, mert attól tart, hogy akkor visszaesnek eredményeik. Hiába mondtam a múltkor is neki, hogy pihenjen, csak bement az abrakolásra.

— Hallottam, hogy a férje tagjelölt lett. Tud róla?

Tudja, hogyne tudná. Örül " is neki. így beszél róla:

— Már a szocialista brigád címet leszavazó közgyűlés után történt. Egy estén az uram későn jött haza, gyűlésen volt. Valahogyan egész más volt a megszokottnál. Valami történt. — gondoltam. Kérdésemre aztán azt mondja: „Nagy nap ez a mai nekünk asszony. Tagjelöltje lettem a pártnak.” Először csodálkoztam rajta, aztán együtt örültünk. Nem mondta előre, nehogy izguljak, felveszik-e. — A jó beszédű, gazdag szókincsű asszony elmondja még, hogy Bukovinából, József- falváról jöttek családjaik, ők már Bátaszéken házasodtak össze. Elégedettek. Ami kell egy családnak, az megvan, mindketten nagy törekvéssel dolgoznak — amint tapasztalható is.

*

Egyszerű, szorgalmas emberek Sok ezer van belőlük az országban.

SOMI BENJAMINNÉ