Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-13 / 112. szám
19CS. május 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Áldás vagy katasztrófa ? Méregtárolók — A Hungazin nem Dikonirt — A burgonya miért nem ér annyit, mint a malac ? — Drágák-e A Fácánkerti Növényvédő Állomás igazgatóját, Banké János elvtársat arra kértük, tájékoztassa lapunk munkatársát a kemizálás- sal kapcsolatos időszerű kérdésekről. Elsősorban arra kértünk tőle választ, hogy a Növényvédő Állomás szakembereinek mik a tapasztalatai, a védekezőszerek tárolását és felhasználását illetően. Benke János elmondotta, a következőket: — Ott kellene kezdenem, 1. ty a mezőgazdaságban mindinkább tért hódít a kemizálás. Ezen belül, a növényvédelem ma már egyre jobban a mezőgazdasági üzemek feladata és dolga. Korábban a% volt a gyakorlat, hogy a növényvédelemmel kapcsolatos tennivalókat mi végeztük el. Feladatunk és tevékenységünk a jövőben főleg, és elsősorban az elvi segítségnyújtásra. a szaktanácsadásra szorítkozik. Ennek jegyében, a segíteni akarás szándékával mondanák el néhány dolgot arról, amit a témával kapcsolatban a termelő- szövetkezetekben tapasztaltunk, vagy tapasztalunk. Én is megismétlem: a növényvédő szer, a hozzáértő szakember kezében áldás, a hozzá nem értő ember kezében katasztrófa lehet. Hogy mást ne mondjak, utalok a pocok elleni védekezés időszakára, amikor az egyik oldalon haszon, a másik oldalon kár jelentkezett, mert helyenként a felelősség és a szak- szerűség hiányát sajnos a vadállomány is megsínylette. — Benke elvtárs, sokszor halljuk, hogy az emberek azt mondják, minek ez a sokfajta védekezőszer? — Megint azt mondom, hogy nem a védekezőszerekből van sokfajta, hanem inkább a hozzá nem értéstől akadnak szép számmal hibák és melléfogások. Mi történjék? A kemizálással nem állhatunk meg, a teendő csupán az lehet, hogy a termelőszövetkezetekben, a mezőgazdasági üzemekben növeljék a megkívánt szakképzettséget. A DDT tartalmú szerek felhasználását viszont valóban csökkenteni kell, erre utasítás is van úgyannyira, hogy a DDT- szereket fokozatosan kivonják a forgalomból. De az eredeti kérdésre visszatérve, el szeretném mondani, általános tapasztalat: a méregraktárak a tsz-ekben nem kozási kísérlet tanúskodik erről. Nos, a moszkvai kongresszus egyáltalán nem hirdetett meg valamiféle visszakozást, hanem erőteljesen hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió internacionalista kötelességének tekinti a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatását. Gromiko külügyminiszter felszólalásában joggal hivatkozhatott arra, hogy ha a volt gyarmati népek szét tudták tömi láncaikat, akkor ebben nagy része volt a Szovjetunió segítségének. Az SZKP a népek szuverén jogainak védelmét, igazságos harcuk támogatását a proletárnemzetköziségből fakadó szent kötelességének tartja ezután is. A Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front képviselője, az angolai küldött felszólalása bizonyította — többek között —, hogy ez így is van, hogy ez gyakorlati tettekben igazolódik nap mint nap. Brezsnyev referátumában beszédes számokat idézett a fejlődő országoknak adott szovjet támogatásról: 600 gyárat és más hasonló létesítményt építettek a „harmadik világban” szovjet segítséggel, több mint 100 főiskolát létesítettek, igen sok ázsiai, afrikai, latin-amerikai fiatal tanulhat a Szovjetunióban, szovjet tanítók, tanárok, oktatók és orvosok, mérnökök dolgoznak az a védekezőszerek ? felelnek meg az előírásszerű követelményeknek. A növényvédő állomás brigádvezetői erre állandóan, úgy is mondhatnám, únos- untalan felhívják a figyelmet, sok foganatja azonban ennek nincs. — Szóba került a védekezőszerek felhasználása, illetőleg az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalatok részletezése. Sajnos, sok negatív példával szolgálhatunk. Szélsőséges, de jellemző eset, az, amit ez év tavaszán a bonyhádi járás egyik termelőszövetkezetében tapasztaltunk. Az elmunkált földet dikonirtozták, hozzátehe- tem, ennek a munkának nincs semmi értelme, semmi haszna, mert a Dikonirt csak akkor hat, ha a növényzetre kerül és a levél- zeten keresztül felszívódik. A Hungazinnál már más a helyzet, mert a Hungazin gyökérherbicid, A permetezőmesterünk magyarázta ezt a termelőszövetkezet illetékeseinek, de hiába. Azt mondták; nekünk ez bevált. Fogalmam sincs róla, miként válhatott be az ilyen, teljesen szakszerűtlen és haszontalan eljárás. Többször előfordul, hogy a védekezőszereket túladagolják. Ha például egy kilogramm Dikonirtra lenne szükség, 2—3 kilogrammos dózist használnak. Hasonlót tapasztalunk a talajfertőtlenítéseknél is. A mi embereink munkaidejük 60 százalékát a termelőszövetkezetekben töltik, ezekre a dolgokra felhívják a figyelmet, de nem nagyon hallgatják meg őket. — Hol vannak és mit tesznek a termelőszövetkezetek növényvédő szakmunkásai? Amit eddig Benke elvtárs elmondott, abból arra lehet következtetni, hogy az elmúlt években kiképzett növényvédő szakmunkások egyáltalán nem jutnak szóhoz. — A helyzet a következő. A közös gazdaságok 90 százaléka rendelkezik ma már növényvédő szakmunkással. Ezeket az embereket azonban rendszerint más munkakörben foglalkoztatják. A növényvédő állomáson az elmúlt években több mint 140 szövetkezeti tag kapott szakmunkáskiképzést. De hát nincs sok értelme, ha egyszer a tanultakat nem hasznosíthatják. Általánosítok, mert általánosítani kell. Amit itt elmondtam, az is bizonyítja, hogy a kemizálás terén a újonnan felszabadult országokban. A pártkongresszus külön nyilatkozatban ítélte el az USA vietnami agresszióját, kiemelve, hogy az amerikai imperializmus tulajdonképpen Délkelet-Ázsia minden nemzeti felszabadító mozgalmának megsemmisítésére törekszik. Ugyanúgy megbélyegezte az SZKP a nyugatnémet revansizmust, amely minden követ megmozgat, hogy atom- és rakétafegyvereket állíthasson agresszív céljai szolgálatába. Az ilyen imperialista csoportoknak erélyesen visszavág a Szovjetunió és tovább fáradozik az antiimperialista, háborúellenes erők összefogására. A nemzetközi helyzetben tapasztalható feszültség éleződésekor pedig az SZKP azon van, hogy szorosabbá váljék a szocialista országok katonai együttműködése, egyre tökéletesedjék a Varsói Szerződés mechanizmusa, növekedjék katonai ereje. A béke védelmére — s ez megnyugtató lehet nemcsak a szocialista tábor népei számára, de a világ minden békevágyó embere számára is —, páratlan fejlettséggel sorakoznak fel .a győzhetetlen szovjet fegyveres erők, s a békét szolgálják a szovjet haditechnika lélegzetelállító eredményei. PÁLFY JÓZSEF feladatok nagyságát és jelentőségét még kevesen értik meg. Közismert például, hogyha a malac megbetegszik, nyomban állatorvosért futnak. Ez így természetes és így helyes. Az viszont már érthetetlen, hogyha a burgonyát meglepd a burgonyabogán vágj7 a gyümölcsfát a szövőlepke, vagy a gabonatáblát a csócsárló, akkor több tsz-ben még mindig bíztatni kell az embereket, hogy segítségért szaladjanak. Szóval, ez az utóbbi ma még nem olyan természetes, mint amilyen rend- jénvaló és természetes az állata orvosi igénybevétel. A növény- egészségügy helyzete tehát elég mostoha. Sok esetben nekünk kell észrevenni, mondjuk a csócsárlót és felhívni a szövetkezeti vezetők figyelmét a védekezésre. — Ismét megragadom tehát a kínálkozó alkalmat és felhívom a termelőszövetkezeti vezetők figyelmét, hogy a kártevő-előrejelzést, amit mi küldünk, vegyék komolyan. Továbbá: ne fogjanak hozzá a védekezéshez, ha nem biztosak a dolgukban. Szóljanak, mi valamennyi termelőszövetkezetnek rendelkezésére állunk és a szükséges szakmai útbaigazítást megadjuk. Jelenleg ezekben a napokban a fő figyelmet a burgonyabogár elleni védekezésre kell fordítani. Az őszi védekezés rendszerint elmarad és az áttelelő egyedek száma nagy. Ez a helyzet most is. A burgonyabogár már megjelent. A növényzet lombozata még kicsi, és ezért ha a védekezés elmarad, roppant nagy és helyrehozhatatlan károk keletkeznek. A másik a répabarkó, szintén figyelni kell. Külön szeretném aláhúzni, hogy a lucema- magfogás alapja a tarlóporozás. A szénabetakarítás megkezdődött. A magfogás sikere érdekében feltétlenül kövesse ezt a munkát, a tarlóporozás. — Egyik-másik védekezőszer elég drága. Mi erről a véleménye a növényvédő állomás igazgatójának? — Kicsit messzebbre megyek. Beszélni kell arról is, itt ennél a kérdésnél, hogy a közös gazdaságokban túl sok az elfekvő védekezőszer. Nem tudnak mit kezdeni vele. Ez világviszonylatban gond. Egyet javasolhatok: csak annyit vásároljanak mindig a közös gazdaságok védekezőszerből, amennyit felhasználnak. Az a drága ugyanis, ami évekig és még ki tudja meddig, raktár- készlet. Nemrég egy rendelkezést kaptunk, amelynek értelmében a tsz-ekből össze kell gyűjteni a Dieldrint. Eddig száz mázsát gyűjtöttünk össze. Ez is azt mutatja, hogy nem a szükségletnek megfelelően vásároltak a közös gazdaságok. Ilyen helyzetben valóban költséges és drága a növényvédő szer. — Szerintem általában egyedül a Burgonya G-re lehet azt mondani, hogy drága. Nem hivatalosan ugyan, de kaptunk olyan értesülést, hogy a Burgonya G. árát mérsékelik. — mondotta Benke János, a növényvédő állomás igazgatója. Sz. P. Mivel táplálkozunk 2000-ben? Előadás az algák gyakorlati jelentőségéről Mi lesz utódaink fő tápláléka? — Gazdaságosan kötjük meg a napenergiát! — Takarmány, vagy emberi táplálék? — Megoldódik-e a fehérjekérdés? — Ezek a kérdések szerepeltek azon a meghívón, — és a szekszárdi korzón elhelyezett plakáton is — amivel dr. Hortobágyi Tibor egyetemi tanárnak, a biológiai tudományok doktorának előadására invitálta a TIT agrártudományi és biológiai szakosztálya az érdeklődőket. Hogy ezeknek a kérdéseknek, vagy, az előadó személyének, — akit "a Ki miben tudós biológiai zsűrijében láthattak a televízió- nézők — szólt-e az érdeklődés, nem lehet eldönteni, de tény, hogy zsúfolásig megtelt a TIT- klub nagyterme, amikor megkezdődött az előadás. A kérdések valóban érdekesek, érdekesek voltak a válaszok is. Főképp azok, melyeket az előadó saját kutatásai alapján mondott el. Megtudhattuk az előadásból, hogy 2000-re közel kétszer annyi lakója lesz a Földnek, mint ma, a táplálkozáshoz szükséges szer- vesanyag-szükséglet megkétszereződik, de fehérjékben mintegy két és félszer annyira lesz szükség, mint napjainkban. A „hagyományos” módszerekkel megtermelni ezt már nem nagyon lehet, illetve csak óriási ráfordítások árán, tehát új módszerek után kell néznie az emberiségnek. És itt lesz igen nagy szerepük az algáknak. Ma ugyanis igen sok a veszteség, amíg a világűrből jövő energiát — köztudomású, hogy minden élet alapja a napenergia, amelynek felhasználásával a növényi szervezetek szervesanyagot termelnek — megkötjük, majd több lépcső közbejöttével felhasználjuk, elfogyasszuk. Az algák igen nagy hatásfokkal kötik meg ezt az energiát és fel- használásukkal ki lehet iktatni azokat az „állomásokat”, amelyek közbejöttével ma még bekövetkeznek a nagy veszteségek. (Az alacsonyabb rendű szervezeteket elfogyasszák a magasabb rendűek, azokat a fejlődés még magasabb fokán állók, ... végül az ember.) Nagy jövőjük elsősorban az egysejtű, édesvízi algáknak van. Számítások vannak arra, hogv míg lucernatermesztéssel holdanként 24—48 mázsa- szárazanyagot lehet előállítani, kukoricánál 19 mázsát, addig ugyanekkora területen algából 400—800 mázsát, aminek minimum 50 százaléka fehérje, tartalmazza a teljes aminosav- garnitúrát. Ma már csak a technológiával van baj, ez nincs még kialakítva, azonban várható, hogy 5—10 éven belül ez is megoldódik. Mód lesz arra, hogy különféle tulajdonságú algákat termeljenek, állítsanak elő. Közvetlenül is lehet majd fogyasztani, vagy pedig állatokkal feletetve, állati termék formájában. Az algák — mint mondta az előadó — igen ellenállóak, szívósak. Saját tapasztalatai is igazolják ezt. Egy alkalommal az atomreaktor hűtővizének a megvizsgálására kérték fel. Ezt a vizet kétszeresen desztillálták betöltés előtt, egy idő múlva mégis, valamilyen üledéket figyeltek meg az alján. Kiderült, hogy négyféle mikroszervezetet tartalmaz ez az üledék, amiből három, alga volt. Tehát ezek a parányi, egysejtű szervezetek kibírták azt a sugáradagot, aminek az ezred, vagy milliomod részétől már elpusztul az ember. Ezért különösen az űrkutatásban, a hosszabb űrutazásoknál lesz nagy jelentősége az algáknak. A jövő útja a fotoszintézis — a napenergiának a megkötése és belőle szervesanyag, elsősorban fehérje „készítése” — iparosítása. Bizonyosra vehető, hogy a tudomány megoldja ezt a feladatot. Korábban érik a borsó Egy hét múlva várják az első szállítmányt a Paksi Konzervgyárban A kedvező időjárás nagymér- napelőtt pedig megkezdték az tékben meggyorsította az időben egész borsóvonalnak a műszaki elvetett borsó fejlődését, így nem átadását, minden egyes gépet, be- a hónap végén, hanem már 20-án rendezést alaposan kipróbálnak, megérkeznek az első szállítaná- bekapcsolják a motorokat, szállí- nyok a gyárba. tóberendezéseket. A műszaki átEnnek megfelelően meg kellett adást ma fejezik be, tehát még gyorsítani az előkészületeket is. pontosan egy hét van hátra az A gépek, berendezések nagyjaví- esetleges hibák kijavítására, a tásával időben elkészültek, teg- hiányok pótlására. FIGYELŐ A palán ki és kaposvári felsőfokú technikum hasznos közreműködése Tegnap reggel Brezniczki József, a Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanára Varjú Vince rét- és legelőgazdálkodási szaktanácsadóval ismét útnak indult. A megye termelőszövetkezeteiben ugyanis — amelyeket erre kijelöltek — május 12-én megkezdődött az adagolt sávos legeltetés. Ennek a módszernek az elterjesztése és alkalmazása újabb jelentős siker és újabb határozott lépés a szarvasmarhatenyésztési program megvalósulásához. Az adagolt, sávos legeltetés elterjesztése, ezen túlmenően a Tolnában működő rét- és legelőgazdálkodási, valamint állat- tenyésztési szakemberek sikeres fegyverténye. S ami ezzel kapcsolatban még külön figyelmet érdemel, az nem más, mint a palánki és a kaposvári felsőfokú technikum tanárainak és hallgatóinak hasznos közreműködése. Szinte már természetes, hogy a palánki intézet tanári kara az oktatói tevékenység mellett pluszként, hasznos közreműködője és segítője minden olyan ügynek, amely a megye mezőgazdaságának további előrehaladását segíti. Az adagolt, sávos legeltetés új és kevésbé ismert módszer. Gyakorlati alkalmazásához ezekben a napokban a felsőfokú technikum első éves hallgatói nyújtanak segítséget, a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagjainak. A kaposváriak a tamási járásban tevékenykednek, a palánkiak a paksi, a szekszárdi, a bonyhádi járás közös gazdaságaiban. Közreműködésük lehetővé teszi az indulásnál a nagyobb szakszerűséget, és a kevesebb hibaszázalékot. Ahogy mondani szokás, ez az érem egyik oldala. A másik is igen jelentős, hiszen az első éves hallgatók a termelőszövetkezetekben közreműködőkként az elmélet mellett hasznos, gyakorlati ismeretekkel gyarapíthatják tudásukat. Szóval, az ilyen természetű együttműködés jó a közös gazdaságoknak, az élethez útravaló a leendő szaktechnikusoknak. — ir —
