Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

ÍS66. május í. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Vitavezető a megyei tanács elnökhelyettese ÖNÁLLÓSÁG A GYAKORLATBAN Lapunk „önállóság a gyakorlatban” című cikksorozatának el­ső írását a szerkesztőségben vitatták meg vállalati és szövetkezeti szakemberek, vezetők, Tolnai Ferencnek, a megyei tanács elnök- helyettesének irányításával. A téma: a termelőszövetkezetek ön­állósága, annak érvényesülése, esetenként kiharcolása, s az ezzel kapcsolatos minden egyéb kérdés. A szerkesztőségben szerdán meg­tartott ankét anyagát, a résztvevők vitáját összefoglalva az aláb­biakban közöljük. MINŐSÉGI HIZLALÁST KÉK AZ ÁLLATFOKGALMI Elsőnek Tárnok Lajos, az Ál­latforgalmi Vállalat igazgatója mondta el véleményét: — Véleményem szerint a Báli elvtárs sok igazságot mondott el az újságcikkben. (A cikksorozat első írásában Báli Zoltán, a bá- taszéki tsz-elnök nyilatkozott.) De az önállóság még nem oldja meg a problémákat, ha nincs kellő szervezettség. Nagyon össze kell hangolnunk a munkát, mert a vállalati önállóság is nőtt, nem­csak a szövetkezeti. Ráadásul ne­künk arra kell törekednünk pél­dául, hogy minél több hízott mar­hát tudjunk eladni külföldre, mert az nyereségesebb a válla­latnak, s így nem fizet rá a fel­vásárlásra. Egyébként ráfizetnénk. Tehát arra kérjük a tsz-eket, mi­nőségi hizlalásra törekedjenek. A sertéshizlalással kapcsolatban pe­dig az a kérésünk: a gazdaságos hizlalási súlykategória felső hatá­ráig menjenek el a hizlalásban. A GYENGE TSZ NEHEZEBBEN LEHET ÖNÁLLÓ A kialakult vita „nyersanyagát” nagyobb részt Kővári Gyula szol­gáltatta, a kocsolai Vörös Csillag Tsz főagronómusa. Igazán őszin­tén és konkrétan megmondta, ami szerinte sérti a termelőszö­vetkezetek önállóságát, még most is. Kővári Gyula véleménye sze­rint nehezebben lehet önálló az a szövetkezet, amelyik gyenge, te­hát állandóan rászorul a kölcsö­nökre és egyéb segítségadásra. Az önállósághoz anyagi megalapo­zottság, jó vezetés, közgazdasági értelemben is, és a belső egyet­értés feltétlenül szükséges. Szakcs példáját hozta fel a kocsolai fő- agronómus. Megfelelő vezetéssel teljesen megváltozott a helyzet Szakcson és nemcsak a jövede­lem több, de a szövetkezet mun­kája is sokkal önállóbb, mint az­előtt. — A szerződéses termeltetés olyan irányba halad, hogy egyre rentábilisabb a növénytermesztés. Ez sokat segített. Szépen rende­ződött az árkérdés a burgonyá­nál, a napraforgónál, de a cu­korrépa felvásárlási ára kevés — mondotta Kővári Gyula. — A já­rási átlagtermés 150 mázsa, te­hát 6—7 ezer forint a bruttó be­vétel egy-egy holdról, és annak egyharmada rámegy az élőmunka díjazására. Más a helyzet például a burgonyánál: a bruttó bevétel holdanként tíz-tizenkétezer forint és sokkal kevesebb az élőmunka- ráfordítás, mint a cukorrépa-ter­mesztésben. Problémánk volt a zöldségtermesztésnél, de az árren­dezéssel kedvezően alakult a helyzet, már 1965-ben örvendete­sen rendeződtek a felvásárlási árak. — Amik továbbra is sértik az önállóságot: 1. Tárnok elvtárs szavaihoz azt szeretném hozzá­fűzni, hogy a szarvasmarha minő­sítése mintha a budapesti át­vevő hangulatától függne időn­ként. 2. Bizonyos alkatrészek hiá­nya egyszerűen lehetetlenné te­szi, hogy jól kihasználjuk a gé­peket. Például átvettünk a gép­állomástól egy szovjet gyártmá­nyú kukoricavető gépet, de az egész országban nem kapunk hozzá egy fogaskereket. Talán hatforintos alkatrész, és mi kö­rülbelül száz forintért állítottuk elő végül is. A szerelő egész nap reszel. Statisztikai nemtörődöm­ség, hogy a már meglevő gépek alkatrészeinek pótlásáról nem gondoskodnak. Behoztunk egy német gyártmányú vetőgépet. Nem jó, csak sík területre való, mert nagyon széles és elakad. Mi is vettünk ebből kettőt. Más eset: nagyon propagálták a burgonya vegyszeres gyomirtását. Amikor kijött a vegyszer, a „burgonya G", kiderült, hogy tízezer forintba kerül mázsája. Ezzel egy hold burgonya vegyszeres gyomirtása négyszáz forint lenne. Ha meg- kapáltatjuk, olcsóbb. Ez is olyan eset, amikor a szövetkezet nem önálló partner, megkérdezése nélkül intézkednek. Egyébként a termeltető vállalatokkal jó a kap­csolatunk, csupán kisebb szemé­lyes ellentétek voltak egy-egy termény átvétel nél. A kocsolai főagronómus el­mondott egy esetet, ami jól mu­tatja, milyen hasznos, ha a gaz­daság önállóságra törekszik az értékesítésben. A kocsolai szö­vetkezet kettős szerződést kötött a zöldségfélék eladására: a MÉK- kel is és a Szigetvári Konzerv­gyárral is. Amikor a MÉK nem vitt el mindent, nem tudta fel­vásárolni rövid idő alatt a nagy termést, a dömpingárut eladták a konzervgyárnak. EGY RENDELKEZÉS sérti az Önállóságot Kővári Gyula utolsó szavaihoz kapcsolódik Bokányi Józsefnek, a MÉK főosztályvezetőjének rokon­szenves felvetése, tudnillik, hogy „az önállóságot nagyon sérti egy központi rendelkezés: kötve van a termesztés abban, hogy mit és mennyit termeljenek zöldfogyasz­tásra és konzerv gyártásra. Pedig a gazdaságnak kellene eldönteni, hova akarja adni az áruját, ki­nek mennyit akar eladni. Magunk ellen beszélek tulajdonképpen, de beszélnünk kell erről, mert hely­telen.” Bokányi elvtárs egyebek kö­zött beszélt még arról is, hogy a gyenge szövetkezeteket igyekez­nek segíteni, jövedelmezőbb ter­ményféleségek termeltetésével. A tapasztalat ugyanis az, hogy az erősebb, vagy jobb vezetésű tsz-ek igyekeznek maguknak megszerez­ni a jobb cikkek termesztését, szerződéssel. Nagy Sándor, a szekszárdi Jó­reménység Tsz főagronómusa megerősítette a kocsolai főagro­nómus szavait, két dologban is: valóban nem lehet önálló a tá­mogatásra szoruló tsz. A Jó- reménység Tsz a gyengék közé tartozik, ezért Nagy Sándor ele­mezte a helyzetüket. Az alkat­részhiány és a burgonya gyom­irtó vegyszerének magas ára, to­vábbá az ehhez hasonló gondok, eleve gátolják az ideális gazdál­kodást MEGFELELŐ TÁRGYALÓ­FELEK INTÉZZÉK AZ ÜGYEKET van-e egy tsz-nek csak azt a bur­gonyafajtát termeszteni, amelyik hez ragaszkodik? Tudniillik csak fele részben kapott ahhoz vető­gumót és a másik fajtát nem fo­gadta el. Legyen joga ilyen ön állósághoz is a gazdaságnak! — vélekedik a felvásárlási osztály főelőadója. a vita Összefoglalása Tolnai Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese a vita után össze­foglalta az elhangzottakat illet­ve kifejtette saját véleményét. Elmondta, hogy mindkét oldalon sok még a tennivaló, rugalma­sabban kell intézni az árufel­vásárlást. A minősítésnek, a mi­nőségi feltételeknek olyannak kell lenniük, hogy ne magyarázhassa­nak bele, és pontosan meg tud­ják állapítani az áru minőségét Eddig például a kendernél 7—8 féle színt tartottak számon, s úgy vették, ahogy akarták. Arra kell törekedni, hogy a nyereség el­érése ne menjen a másik fél ro­vására. Megoldást kell találni a szállítási problémára is. Nem Igazságos, hogy nullától tíz kilo­méterig nem fizet fuvarköltséget a vállalat, mert így egyes tsz-ek nagyon rosszul járnak. A cukor­répa-termesztésben tulajdonkép­pen a szállítás nehézsége okozza a gondot, nem is annyira az ára. Tolnai Ferenc véleménye szerint nemcsak egyes alkatrészek hiá­nya, de a gépellátás hiányosságai is hallatlanul sértik a szövetke­zeti önállóságot. Fönt, legfelsőbb szinten kellene már lemérni, mi­lyen gépekre van szükség és nem­csak az összforgalmat nézni. A megyei tanács elnökhelyettese ugyancsak azon a véleményen van, mint a felvásárlási osztály; ha egy gazdaság nem akar ter­meszteni Somogyi Sárga burgo­nyafajtát, hanem lengyel burgo­nyát, akkor a vállalat máshol igyekezzék szerződést kötni a So­mogyi Sárgára, és ne erőlködjön. G. J. A Kossuth rádió „két példányban99 Közel húsz éve működik már Lakihegyen a Kossuth rádió adó­állomása és természetes, ilyen hosszú idő után a berendezés ala­pos javítására, sok alkatrészcse­rére van szükség. A generáljaví­tás helyett azonban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium két 150 kilo- wattos adóállomást kíván fel­állítani és a most működő, Jelenlegi 155 kilo wattos adót más célokra használják majd feL Az adócsőgyárban már második éve dolgoznak az új Kossuth rádión. Úgy tervezik, hogy a két önálló adó párhuzamosan műkö­dik majd és hibásodás esetén egy­mást kiegészítve és helyettesítve, anélkül, hogy a hallgatók észre- vennék, sugározza a műsort. Még nincsen végleges határidő, mikorra készül el a két új Kos- suth-adó, de az már biztosnak látszik, hogy az egyiket az év vé­gére leszállítja az adócsőgyár, míg a másikat 1968. végén lehet üzem­be állítani. Az új adók nyomán az egész országban javulnak majd a vételviszonyok. Ma ugyanis a nap bizonyos időszakában kifogá­solható a műsorsugárzás. Az épít­kezés július elején kezdődik, mintegy 56 millió forintba kerül. A jelenlegi 135 kilowattos Kos- auth-adó az építkezés alatt is zavartalanul közvetíti műsorát. Az új adó erősebb sugárzásával kiküszöbölik majd a külföldi adó­állomások zavaró hatását is. A posta Jelentős beruházásai közé tartozik még a tiszántúli tv-adó munkálatainak elő­készítése. Ennek létesítését az teszi szüksé­gessé, hogy a kékesi, a tokaji és a szentesi tv-adóállomások, a Deb­recen—Békéscsaba között elterülő körzet számára nem biztosítana): megfelelő minőségű vételviszo­nyokat. A televíziótulajdonosok régi kívánsága teljesül az új ti­szántúli tv-adóáliomás felépítésé­vel, amely megszünteti ezt a „fe­hér foltot” és ellensúlyozza a Ju­goszlávia és Románia felől átszű­rődő adáshullámokat is. A tervek szerint az adót, amely Békés és Hajdú-Bihar megye határkörzeté­ben készül, két-három éven belül adják át rendeltetésének. S. L. Ötös társadalmi névadó Miszlán Tolna megyében, amint dr. Len­csés Gyula, a megyei tanács igaz­gatási osztályának vezetője kö­zölte, eddig mintegy 1200 társa­dalmi névadót tartottak. Legtöb­bet természetesen Szék szórd vá­rosban, Dombóváron és a többi munkáslakta helyen. A névadás­nak ez az új módja azonban egy­re jobban terjed a falusi lakosság körében is. Miszla községben ed­dig még nem volt társadalmi név­adó ünnepség, most azonban ötö6 névadóval nyitják meg a sort. Ma, a nemzetközi proletár- szolidaritás napján bensőséges ün­nepséget rendeznek a művelődési otthonban. Lengyel Pál két gyer­mekének és Tücsök Pál, Fekete Sándor és Tódor Károly egy-egy gyermekének ezúttal rendezik meg a névadóját az új szocialista szokások szerint. A szülők vala­mennyien termelőszövetkezeti ta­gok. Becsülvfkosarak, könyv­táriatok a megyében Az ünnepi. könyvhétre készül­nek a megyében. Szekszárdon, a megyei könyvtárban megalakult az előkészítő bizottság, s változa­tos programot állított össze. Ezek szerint a megyében Bede Anna, Pákolitz István és T. Nagy Sán­dor költő, Csányi László, Fekete Gyula, Katkó István, Molnár Zol tán és Rákosi Gergely író talál­kozik majd olvasóival. A falvakban a földművesszövet­kezetek háromszáznál több bizo­mányosa hívja fel a figyelmet az irodalmi művekre. A könyvhéten 36 becsületkosárban, 80 helyen feldíszített asztalon, továbbá sát­rakban árulják majd a könyveket a boltokon kívül. A KISZ és az úrtörőszervezetek, valamint a társadalmi szerveze­ték képviselői házról házra járva prózai és verseskötetekkel felke­resik a lakosságot. esztendeje közös munkába fogtak Rubold Ödön, a megyei tanács felvásárlási osztályának főelőadó­ja arról beszélt a szerkesztőségi ankéton, hogy szerencsére most már megfelelő gazdasági számí­tásokon alapszik a termeltetés,' az eladásra ígért árumennyiség.1 Az Is nagyon fontos, hogy meg-| felelő tárgyalófelek Intézzék az ügyeket, főként a szerződéskötést.1 A Kaposvári Cukorgyár egyik dolgozójára, szerződtetőjére 6—8 tsz-ben is panaszt tettek. Rubold Ödön felvetette a kérdést; jogai Jubileum. Négy szekszárdi ktsz-tag jubile­uma lehetne az ez évi május elseje. Kevesen tudják — talán még a megyében is —, hogy húsz esztendővel ezelőtt Szekszárdon négy ci­pész kisiparos úgy ünnepelte május elsejét, hogy „Közkereseti társaságot" alapítottak. Mit jelent ez a Jogalom? Négyen összefogtak és közösen kezdtek dolgozni. Bevitték szerszá­maikat, kisebb gépeiket, elosztották a munkát és aszerint kaptak havi fizetést. Az általuk a közösbe bevitt értékért bizonyos százalékot fi­zettek, a bankbetét kamatjának felit kapták szerszámhasználati díj gyanánt. Mit tudták ők akkor még azt, hogy mit is jelent a munkaegység, hogy" lenne helyes el­osztani a jövedelmet! Annyit tudtak, hogy az összefogásban, az egységben az erő és hogy kö­zös munkával többre mennek. Ügy is lett. Mind a négyen legjobb tudásuk szerint dolgoztak. Mi vitte el őket az elhatározásig? Szerepe volt ebben annak is, hogy közülük ketten a kom­munista, ketten pedig a szociáldemokrata párt­ban tevékenykedtek. Bátran belevágtak, hozzáfogtak. A „Közkere­seti Társaság" engedéllyel működött, a szek­szárdi háztartási bolt melletti Spányi-házban (amelyet — helyet biztosítva a fejlődésnek — éppen a múlt esztendőben bontották le) dolgoz­lak. Javítottak, méretes cipőket készítettek, vásároztak a konfekcióáruval. Volt is márkája az általuk készített árunak, hisz' nem akár­milyen mesterek voltak ők korábban, nevük volt a szakmában! Nem volt pedig rózsás az ország helyzete ak­koriban, dúlt az infláció. Adópengőben, miil- pengőben számoltak az emberek, éppen néhány napja, 194,6. április 29-én nyomták ki a száz­ezres millpengöt. Ok is tudták, hitték, hogy rövidesen meg lesz a jó forint is elkezdték a közös munkát. Hatezer-nyolcszáz forintra rúgott az augusztusi felértékelés szerint a négy kis­iparos által a társulásba bevitt szerszámnak és anyagnak az értéke. Küszködtek ők is egy ideig a pénzromlással. Nemcsak ilyen nehéz­ségeik voltak. Kerékpárral jártak Simontomyá- ra anyag után, nehézségeikkel megbirkózva vásároztak, közösen értékesítették munkájuk termékeit. Két esztendeig működtek így, miközben har­coltak a kisiparosság körében a szövetkezeti gondolatért, szervezgették a kisipari szövetke­zetei. Amikor 1948-ban, megyénkben elsőként, tizenhat taggal megalakították a kisipari sző vetkezetet, a cipész ktsz már húszezer forint­nyi tiszta értékkel kezdett. A „Közkereseti Társaság" négy tagja csak a bevitt szerszámaik ellenértékére, a hatezer-nyolcszáz forintra tartott igényt. Ezt részletekben, egy esztendő alatt fizetgette ki nekik a fiatal, jól induló szövet­kezet. * A négy kezdeményező közül egyikőjük már nyugdíjas, míg a másik három ma is tagja az azóta naggyá nőtt Kövendi Sándor Tolna me­gyei Cipész Ktsz-nek. Húszmilliós az évi ter­melési tervük és a harmincnyolc részlegben, az alkalmazottakkal együtt ma már háromszáz- negyvenkilenc az összlétszám. • Az érdekes jubileum alkalmából, a mai na­pon köszöntjük a húsz esztendővel ezelőtt közös munkába kezdett „Közkereseti Társaság" hatá­rozott, céltudatos kezdeményezőit. Janó György, Gáspár Manó, Várszegi Márton, Dajka Miklós a kisipari termelöszövetkezi mozgalom megyénk- béli úttörői, 1946. május elsejét méltóképpen ünnepelték. H. E,

Next

/
Thumbnails
Contents