Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-31 / 127. szám
7 TOI.VA MEGYEI NÉPÜJSAG I960, május 31. Fellőtték a Az Egyesült Államok floridai, Cape Kennedy rakétakísérleti telepéről hétfőn, magyar idő sze- - rint 15,41 órakor, útjára bocsátották a 987 ‘kilogramm súlyú, Surveyor nevű űrhajót. A pókra emlékeztető űrhajóba, amelyet Atlas-Centaur rakétakombináció hordoz, önműködő televíziós- kamerát helyeztek el, abból a célból, hogy megpróbálják épségben a Holdra juttatni és segítségével több ezer felvételt kapjanak a Hold felszínéről. A Surveyor Centaur típusú második rakétalépcsője is kifogástalanul működött, az űrhajó elSurveyor-t vált tőle és egyelőre zavarmentesen Száguld a Hold felé vezető, 63 órás útján. Amerikai szakértők azonban figyelmeztetnek a rendkívül komplikáltnak ígérkező manőverekre és csak 25 százalékos esélyt adnak a kísérletnek. Tizenkét perccel a fellövés után a két irányító antenna közül az egyik nem engedelmeskedett a földi rádióparancsnak: nem emelkedett ki az űrhajóból. A kísérleti telepen attól tartanak, hogy ez a zavar meghiúsíthatja a Surveyor manőveréit. Véget ért a BNV Tizenegy napos nyitva tartás után hétfőn este véget ért a Budapesti Nemzetközi Vásár. Kapuinak bezárása előtt az MTI munkatársai felkerestek több pavilonigazgatót, akik a következőket mondották itt szerzett tapasztalataikról: V. M. LEPESK1N, A SZOVJET PAVILON IGAZGATÓJA: — Legutóbb 1959-ben jártam a budapesti vásáron, amit azonban most láttam, az nem hét év, hanem évtizedek fejlődésének felel meg. A legnagyobb üzletet a MOGÜRT-tel kötöttük, 84 millió rubel értékű jármű kölcsönös szállítására. A legújabb szerződést. a vásár utolsó napján írtuk alá, amely 23 millió rubel értékű" szovjet koksz Magyarországra történő szállításáról intézkedik. Ez a vásár ismét bebizonyította, hogy a szocialista országok együttműködése egyre nagyobb ütemben bővül. ZDENEK REISER, A CSEHSZLOVÁK PAVILON IGAZGATÓJA: — A csehszlovák gazdasági körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a Budapesti Nemzetközi Vásárnak. Külföldi kiállításai közül Csehszlovákia, Lipcse és Poznan után Budapesten rendezi legnagyobb árubemutatóját. gyár külkereskedők között sor került, ha nem is vezettek minden esetben konkrét megállapodásokra, mégis hasznosak voltak a további üzleti kapcsolatok előkészítésében. A BNV magyar kiállítási anyaga is felkeltette az angol üzletemberek, mérnökök, műszakiak figyelmét. Én a kiállításrendező szemével néztem végig a magyar pavilonokat, és állíthatom, hogy szinte minden kiállítási teremben találtam olyan árumegjelenési formát, amit további munkám során hasznosíthatok. JAN FULARSKI, A LENGYEL PAVILON IGAZGATÓJA: — Bemutatott termékeink nagy többsége elkelt, a magyar gyárakba került. Az üzleti eredménnyel elégedettek vagyunk, bár a kereskedelmi tárgyalások egy része még nem fejeződött be. Az eddig aláírt export-import szerződések értéke több millió rubel. Csupán a Metallexport lengyel vállalat egymillió rubel értékben adott el a Technoimpex-nek textilgyári berendezéseket, fonógépeket és szerszámgépeket. A lengyel gépipar új konstrukciói sikert arattak a magyar szakkörökben, (MTI). A buddhisták a Ky-kormány távozását követelik Hétfőn ismét két buddhista választotta a halált, hogy így tiltakozzék a Ky-kormány önkénye ellen, a saigoni buddhista intézetvezetője pedig az egész buddhista papság nevében a Ky-kormány távozását követelte. Miután vasárnap Huébam és Saigonban két buddhista papnő változott élő fáklyává, hétfőn Dalát városában egy buddhista szerzetes gyújtotta fel magát, egy fiatal lány pedig felvágta ereit és utolsó kérése az volt, hogy vérével írjanak levelet a buddhisták ügyének védelmében. A saigoni főpagoda előtt két fiatal pap hétfőn délben mély vágást ejtett karján és vérükkel újabb levelet írtak Johnson elnökhöz, követelve, hogy „ne a vietnamiakat használják fel a rabszolgaság kísérleti áUatadként”. A vérrel írott levél felszólítja Johnson elnököt, vonja meg támogatását a Ky—Thieu-klikktől. A kormány szigorú cenzúrát léptetett életbe és saigoni lapok nagy fehér foltokkal jelentek meg: egyik sem számolt be az újabb öngyilkosságokról — a hír Hűé, Dél-Vietnam: Több száz buddhista diák megrohanta az amerikai tájékoztató szolgálat épületét, feldúlta a helyiségeket, az utcára dobálta és felgyújtotta a könyveket és berendezési tárgyakat (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A VNA a felszabadítás hír- ügynökségre hivatkozva közli, hogy a dél-vietnami szabadság- harcosok május 17—18-án súlyos vereséget mértek az ellenségre Binh Dinh tartományban. A koreai és dél-vietnami csapatokkal vívott harcban a partizánok 111 ellenséges katonát öltek meg május 17-én, másnap pedig 210 ellenséges katona vesztette életét. A partizánok jelentős mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak és megsemmisítettek több katonai járművet. Hűé városától 24 kilométerre vasárnap az amerikai tengerészgyalogosok komoly veszteséget szenvedtek, amikor a partizánok tűz alá vették őket — közölte hétfőin az amerikai szóvivő Saigonban. azonban elterjedt egész Dél-Viet- namban, s a hangulat rendkívül feszültté vált. Ilyen légkörben ültek össze a saigoni buddhista intézet vezetői hétfőn reggel, hogy az intézet elnökével, a háromhetes külföldi útjáról visszatért Thich Tam Chau főpappal megvitassák a helyzetet. Az AFP értesülése szerint a hétfő reggeli megbeszélésen részt vevő 30 főpap közül csupán három — köztük Thick Tam Chau — javasolták, hogy törekedjenek kompromisszumra, az összes többiek ellenezték ezt. Az elnöknek választania kellett — vagy lemond, vagy követi a többséget Ennek fejében viszont ő is kivívta azt az engedményt, hogy felszólíthatta a hívőket az öngyilkossági hadjárat befejezésére Ez a pont azonban korántsem talált egyetértésre a papság egészénél: Thich Phap Sieu, a vietnami buddhista papok és papnők szövetségének alelnöke nem sokkal később kijelentette, hogy az önkéntes tűzhalált választja, ha az egyház vezetői mérsékelt vonalat folytatnak és kompromi sz- szumot próbálnak kötni Ky-vei. A buddhista vezetők még vasárnap este közölték, hogy 42 szerzetes kért engedélyt az önkéntes- tűzhalálra a Ky-kormány elleni harcban. Gennagyij Sxavicsev t Zeh#efaíaU((UáMil 1 A VILÁG KÖRÜL A BNV nemzetközi tekintélye, rangja állandóan fokozódik, bizonyítéka ennek az a tény, hogy tovább növekedett a külföldi kiállítók száma és az a közvetlen tapasztalatom is, hogy nemcsak a -magyar, hanem az itt megjelent külföldi cégek képviselőivel is számos eredményes kereskedelmi tárgyalást folytathattunk. PAVLE ERCEGOVIC, A JUGOSZLÁV PAVILON IGAZGATÓHELYETTESE: — Az idén elsősorban a külkereskedelem szempontjából fontos berendezéseket hoztunk el a BNV-re, s ez helyes is volt, mert pavilonunk vonzotta a szakembereket. Tárgyaltunk a már megindult koopfe- rációs tevékenység kiszélesítéséről, s a vásár kitűnő alkalmat nyújtott az eszmecserék folytatására. Rendkívül meglepett, hogy a BNV-n a különböző országok milyen nagyarányú üzleti tárgyalásokat folytatnak. A BNV valóban jelentős kereskedelmi fórum. / Örvendetes az a nagy rokon- szenv, amely megnyilvánult a magyar közönség részéről .a jugoszláv kiállítás iránt. Úgy vétem, hogy Magyarország és Jugoszlávia között a közeljövőben tovább bővül, fejlődik a turistakapcsolat is. DR. KUNO HÖRMANN, AZ OSZTRÁK PAVILON IGAZGATÓJA: — Az osztrák üzletemberek megelégedettek az eddig folytatott tárgyalásokkal, kötésekkel. Gyakran találkoztak magyar szakemberekkel és ez természetesen a kapcsolatok szélesítését eredményezni. Természetesen az osztrák ipar jövőre is képviselteti mágát a BNV-n. R. H. SIMMONS, AZ ANGOL PAVILON IGAZGATÓJA: — Az üzleti tárgyalások, amelyekre az angol cégek képviselői és a ma7. — Tegyük fel, hogy vesz egy televíziókészüléket, biztos lehet-e abhan, hogy a készülék kifogástalanul működik? Az üzletben próbakor semmi baj. Néhány nap múlva azonban a televízió felmondja a szolgálatot. Kiderül, hogy egy apró kondenzátor romlott el, amelyben megvolt az előfeltétel a meghibásodásra, de azt sehogy sem lehetett előre látni. De ez csak televízió. Az atomtengeralattjáró, mint ön is tudja, kissé bonyolultabb gép. Lehet-e biztosítékot adni arra, hogy a számtalan gépezetben egyetlen törés sem lesz? A valószínűség elmélete szerint ilyen biztosítékot nem lehet adni. — A mérnök elmosolyodott és folytatta. — A szovjet atom-tengeralattjárók építői pedig másként nézik ezt, adnak biztosítékot! A mi utunk is ennek szemléltető bizonyítéka. Mi, mechanikusok, nagyon meg vagyunk elégedve a hajó gépi berendezésével, kifogástalanul működött. A hatalmas hajócsavarok minden fordulattal közelebb visznek célunkhoz. S itt van végül a várva várt felmerülés. Kinyílik az egyik nyílás, majd a másik. Friss, hideg óceáni levegő árad be. Gyorsan fel a fedélzetre! Ezen a napon az óceán nem volt egészen nyugodt, és a hajót ringatta, de őszintén szólva, örültem ennek a ringatásnak, mert ez azt jelentette, hogy visszaérkeztünk megszokott világunkba. A felső fedélzeten egyszerre nem fért el mindenki. A fedélzetmester rendelkezésére a legénység egymás után sorjázott fel a felső fedélzetre. A tengeralattjárósok élénken nézegettek, • minden apróságot valóságos eseményként fogtak fel. — Nézzétek, sirály! — kiáltott örömmel valaki, és mint egy parancsszóra, mindenki odafordult, hogy a tenger madarainak kecses repülésében gyönyörködjék. Elragadtatással, csodálkozással fogadták a felhőket, a hullámokat, a Napot, sőt még a partok megszokott kirajzolódását is. Odalent már zajongtak: — Gyertek már le, mi is látni akarunk! Milyen rossz volt lemenni, a felső fedélzetről. Űjra és újra nagyokat szippantottak a levegőből, amely már hazai volt. Mielőtt befutottunk a támaszpontra, azon gondolkodtam, befutunk-e a kijelölt pontra, a meghatározott időben? Aggodalmam hiábavaló volt. Kormányosaink a helyzet magaslatán voltak. Eszembe jut, hogyan dolgoztak az egész úton, és megint csak meggyőződhettem arról, hogy mekkora teher nehezedett vállukra. Több mint másfél hónapon át a szó szoros értelmében a térképhez voltak szögezve. Természetesen az atom-tengeralattjárókon egy egész sor tökéletes navigációs műszer van, de ezeket a műszereket kezelni is tudni kell. A kormányos meglehetősen egyszerűen állapítja meg a hajó helyét parti tárgyak, vagy világítótornyok után. Sokkal nehezebb a helymegállapítás a nyílt tengeren, a nagy mélységben. Természetesen az automata eszközök szüntelenül és megbízhatóan mutatták ezt a helyet, de működésüket, mint bármilyen rendszer működését, szisztematikusan és hozzáértéssel ellenőrizni kellett. Nézetem szerint ebben foglalható össze a kormányosok feladatának fő nehézsége. Ha a hajó ritkán föl is emelkedik periszkópmagasságig, a kormányosok csupán a határtalan óceáni távolságot látták, vagy időnként a felhőktől mentes, csillagos eget. Emlékszem egy érdekes esetre. A kormányosfülkébe gyakran benéztek a tengerészek, hogy megtudják, hol tartózkodunk. Hosszú időn át a térképen, egy és ugyanaz a kép látszott, kék mező, egyetlen narancsszínű folt nélkül, ami a szárazföldet jelentette volna. Egyszer valaki bement a fülkébe, és végre, meglátta a térképen a szárazföld jelzését. Nyomban felhangzott teli torokból a kiáltás: — Föld! Mindenki harsogó nevetésben tört ki. Nagyon nem illett ez a felkiáltás útunk körülményeihez. Azokra az időkre emlékeztetett, amikor a vitorlás hajók tengerészei még szédítő magasba kúsztak fel az árbockosárba, hogy onnan jelezzék társaiknak a szárazföld felbukkanását. Igen, nehéz volt a kormányosoknak. Annál nagyobb volt az örömük, a munkájuk okozta elégedettség, amikor a hajó megérkezett a pontosan kijelölt helyre. A felső fedélzeten továbbra is élénkség uralkodott. Mindenki távcsövezett. Nem sok idő telt el, és az atom-tengeralattjáró horgonyt vetett a kikötőben. Következett a partraszállás, következtek az első ölelések, csókok, kézfogások. Milyen csodálatosan kellemes érzés ismét hazai földre lépni. Ez az érzés fejeződött ki az érkezés tiszteletére rendezett nagygyűlésen felszólalók minden mondatából. A szónokok a hála szavaival fordultak a szovjet kormányhoz, a kommunista párthoz. Meleg szavakkal dicsérték meg a konstruktőröket és az atomtengeralattjárók építőit is. Az akció résztvevőinek felolvasták a haditengerészeti flotta katonai tanácsának üdvözletét. A katonai tanács melegen üdvözölte az akció résztvevőit a feladat sikeres végrehajtása alkalmából. A nagygyűlés üzenetet intézett a Szovjetunió Kommunista Pártjához. Az üzenet így hangzott: „Mi, az atomtengeralattjáró- kötelék matrózai, altisztjei és tisztjei, jelentjük a kommunista pártnak, lenini Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak, hogy sikeresen teljesítettük a kitűzött feladatot: a megadott idő alatt körülhajóztuk a Földet a víz alatt”. Néztem a tengeralattjárósok kipirult, örömtől ragyogó arcát. Büszkék is lehettek! Leküzdve az elemeket és a távolságokat, növelték flottánk harci készenlétét. Ennek szentelték tudásukat, munkájukat, kitartásukat és bátorságukat. Az akció kezdetén a pártnak adott szavukat haditengerészeink becsülettel betartották.
