Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-14 / 87. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. április lt ff Asztalitenisz Sok tehetséges versenyző a serdülő megyei döntőn Vasárnap került sor az asztalitenisz serdülő seregszemle megyei döntőjé­re Szekszárdon. a sportszékházban. A megyei döntőn a járási döntőkön győztes csapatok és az egyéni ver­senyek első öt helyezettjei vehettek részt. Dicséret illeti a versenyzőket azért, mert az iskolai szünet ellenére is szinte valamennyi indulásra jogosult versenyző megjelent. A dombóvári járás azonban kivételt képez, mert csapatai közül egy sem, míg az egyé­ni számokban a tíz jogosult induló közül csak egy jelent meg. A verseny során a tavalyihoz ha­sonlóan, sok tehetséges játékost lát­hattunk. Szinte érthetetlen, hogy a sportkörök nem hajlandók ezekkel a rendkívül tehetséges gyerekekkel foglalkozni. A részt vevő versenyzők nagy része ugyanis valamelyik isko­lát képviselte. A fiú egyéni versenyben az első és a második helyet a dombóvári Undi László és a tolnai Wiedemann Ferenc szerezte meg, és ezzel jogot nyertek a területi döntőn való rész­vételre. A két versenyző játékáról sajnos nem sok jót mondhatunk. Kü­lönösen a döntő mérkőzés hozott rendkívül alacsony színvonalú, unal­mas játékot. A harmadik és a ne­gyedik helyezett Kovács Balázs és Jánosi György sokkal korszerűbb tá­madó játékot játszott, és csak a ru­tinhiánynak „köszönhetik” vereségü­ket. Általában a játékosok mindegyi­ke támadó játékot igyekezett játsza­ni, és ez a jövő szempontjából bíz­tató. A fiúk csapatversenyén a várdombi általános iskola csapata fölényesen nyerte valamennyi mérkőzését. A lá­nyok egyéni versenyén már nem ta­láltunk olyan sok képzett versenyzőt mint a fiúknál, azonban itt is sok ügyes gyereket és sok jó mérkőzést láthattunk. A győztes tolnai Kindl Éva tehetséges versenyző. Fiús moz­gása és előnyös támadóstílusa sok sikert eredményezhet még számára. A második helyezett várdombi Simon Éva inkább labdabiztonságával tűnt ki. A lányok csapatversenyét a Szek­szárdi Építők színeiben versenyző várdombi Málinger Erzsébet és Ko­vács Eszter nyerte nagy fölénnyel. Eredmények: Serdülő fiúcsapat; 1. Várdombi Ál­talános Iskola (Holtz—Dér), 2. Bony­hádi Vasas (Bányai—Szúnyog), 3. Szek­szárdi Sportiskola (Jánosi—Pánczél). Serdülő fiú egyé­ni: 1. Undi László (Dombóvári Általá­nos Iskola), 2. Wie­demann Ferenc (Tol­na, Il-es számú Álta­lános Iskola), 3. Ko­vács Balázs (Szek- szárd, III-as számú Általános Iskola). Serdülő leány csa­pat: 1. Szekszárdi Építők (Málinger— Kovács), 2. Várdom­bi Általános Iskola (Simon I.—Simon II.) 3. Bonyhádi Vasas (Farkas I—Farkas II) Serdülő leány egyé­ni: 1. Kindl Éva Tol­na. n-es számú Ál­talános Iskola), 2. Si­mon Éva (Várdombi Általános Iskola), 3. Málinger Teréz (Vár­dombi Általános Is** kola). Ami a tudósításokból kimaradt Szekszárdon három napon át a vá­rosi művelődési ház volt a színhelye a Dunántúli területi ökölvívó-bajnok­ságok küzdelmeinek. Somogy, Tolna, Baranya és Zala megyék legjobb if­júsági versenyzői adtak egymásnak találkozót, hogy eldöntsék a helye­zéseket. Sajnos nem annyian, ahány versenyzőt neveztek, mert 90 helyett csak 45 versenyző lépett szorítóba. így adódott, hogy félnehézsúlyban nem akadt induló, nehézsúlyban pe­dig a mázai Juhász mérkőzés nélkül győzött. A. pontversenyt nagy fölénnyel nyerte meg a Szekszárdi Dózsa együt­tese^ 1. Szekszárdi Dózsa 30 pont, 2. Pécsi VSK 12 pont. 3. Pécsi Bányász 11 pont, 4. Nagykanizsai Dózsa 8 pont, 5. Mázai Bányász 7 pont, 6. Szentlőrinc 7 pont, 7. Dunaföldvár 6 pont, 8. Kaposvári Dózsa 5 pont. A megyék közti pontversenyben Tolna megye nagy fölényben volt ver­senytársaival szemben. 1. Tolna me­gye 5 győzelem, 43 pont, 2. Baranya megye 3 győzelem, 30 pont, 3. Zala 1 győzelem 8 pont, 4. Somogy 0 győ­zelem. • 10:0-as gólaránnyal, vesztett pont nélkül a Bonyhádi Vasas áll a baj­nokság élén. Az imponáló gólarány ellenére is, nehezen született meg a Vasas győzelme a Paksi Kinizsi ellen. A hazai csapat úgyszólván végigtá­madta a mérkőzést. A paksi Németh kapufája után Pataki a 11-est hagyta kihasználatlanul és így csak a 31. percben esett a mérkőzés gólja — mely az egyetlen is volt — Szász tö- véséből. Ekkor a szurkolók azt gon­dolták, hogy megindul a gólözön. De nem így történt. Paks hiába szorult be kapuja előterébe, olyan önfelál- dozóan védekeztek — és a szerencsé­vel sem álltak hadilábon —, hogy to­vábbi Sióit nem láthatott a közönség. * Simontomyán, mérkőzés előtt, a szurkolók azt latolgatták sikerül-e megtörni Fomád veretlenségét. A szurkolók, de még a játékosok is tartottak a mérkőzéstől — de nem is alaptalanul. Fomád nemcsak, hogy egyenrangú ellenfél volt, hanem az I. félidőben több helyzetet is kidol­gozott, csak éppen a csatárok álltak hadilábon a góllövéssel. Az első fél­idő élvezetes, változatos, fordulatok­ban gazdag játékot hozott. Ezzei szem­ben a II. félidő teljesen ellaposodott, a játékosok mindkét részről unottan, lólektelenül játszottak. r A Szekszárdi Dózsa a Somogy me* gyei Lábodon az egyenetlen, rossz talajú pályán nem találta fel magát. Ehhez még hozzájárult, hogy erővel csak az első 45 percet bírták a Dó­zsa játékosai. A hosszú, fárasztó uta­zás kiütközött a II. félidőben, a csa­patjáték visszaesett, ugyanakkor Bá­bod 90 percen át, de különösen a II. félidőben, ritkán látható, nagy ira­mot diktált. Mint a Dózsa játékosai mondják, ilyen lendületes Játékkal ritkán találkozni. A lábodi csapat ké­pessége azonban közepes. Elért ered­ményeit kizárólag annak a hatalmas erőnlétnek köszönheti, mellyel a csa­pat rendelkezik, amellyel végighajt­ják a mérkőzés 90 percét. Nem is­mernek elveszett labdát és ha más­ként nem megy, szabálytalanság árán, de elválasztják az ellenfelet a lab­dától. A Dózsa-játékosoknak érthető­en fájt a vereség, de joggal vigasz­talták magukat: Lábodon még sok csapat elvérzik. * Volt NB III-as csapataink közül Nagymányok kezd magára találni és felzárkózni. A nagymányoki vezetők lassan — a játékosokhoz hasonlóan, megnyugszanak és mint mondják nem lesz itt baj, csak a kezdet volt nehéz. Nagymányokkal szemben Dom­bóvár viszont változatlanul gyengél­kedik. A védelem még úgy ahogy ki­tesz magáért, de a csatársor gólkép­telen. A legjobb helyzeteket kihasz­nálatlanul hagyják és ha nem tudnak a csatársor játékán sürgősen javíta­ni, a Spartacus alárendelt szerepet kap a megyebajnokságban. Hőgyész viszont jól szerepel. A Spartacustól szerzett ponttal biztosan tartják az ötödik helyet. Az eredményes sze­replés • lelkesíti a csapatot és a szur­kolókat egyaránt, így további győzel­met várhatunk Hőgyésztől. * Nagyon sokat jelent, hogyan veszi az első akadályt, a rajtot a csapat. Ezt legjobban Bogyiszló példája iga­zolja: a Petőfinek alaposan meg kel­lett küzdeni Bogyiszló elleni győzele­mért. A bogyiszlói csapat már az Ötödik forduló után van, de még pon­tot nem szerzett. A csatárok mind­össze egyetlen gólt lőttek, ugyan­akkor a védelem 12-t kapott. Ügy lát­szik az idén a lelkesedés kevés a bogyiszlói csapatnak. Ennél többre van szükség. * örvendetes a Máza-Szászvári Bá- yász jó szereplése — siófoki győzel­Tízezer forint A MEDOSZ Országos Elnöksége 1965. januárjában versenyt hir­detett a MEDOSZ-sportkörök között: a tömegesítés terén legjobb eredményt elérő sportkör tízezer forint értékű felszerelést kap. Az országos elnökség a közelmúltban értékelte a tavalyi év eredményeit. Az értékelő bizottság a Szekszárdi Gépjavító Sportkört találta az ország összes MEDOSZ-sportkörei közül a legeredménye­sebbnek, és így a Szekszárdi Gépjavító Sportkör tízezer forint sport- felszerelésben részesült. Gratulálunk a Gépjavító szép eredményéhez, mely bizonyítja: ha a sportkör elnöksége a vállalatvezetőség, a párt- és szakszerve­zet támogatását élvezi és lelkiismeretesen dolgozik, kiváló ered­ményt érhet el. A sportkör elnöke: Tamás János. me. Ehhez nagyban hozzájárult a mérkőzés elején szerzett gól, mely a vodt bonyhádi játékos Szegedi ér­deme. Ezúttal a szerencse sem pár­tolt el a Bányászoktól, hiszen a IL félidő közepén Siófok ll-eshez jutott, de a büntetőt mellé lőtték. Ezt kö­vetően viszont szilárd vodt a megerő­sített Bányász-védelem, de ugyan­akkor a két gyors csatárral — Sze­gedivel és Jónással — többször veszé­lyeztették a siófoki kaput. Minden jel arra mutat, hogy a Máza-szászvári csapat taktikailag is érett már. • Vasárnap kezdődött a megyei B nyugati csoportjában a bajnokság. A forduló legsimább mérkőzésének ígér­kezett a Gyönk—Dalmand találkozó. Mégsem így lett! A dalmandi csapat jól, lelkesen, míg a gyönki csapat, különösen a védelem, kissé elbizako­dottan és rossz felfogásban játszott. A meglepetés a levegőben lógott, hi­szen 3:l-es gyönki vezetés után Dal­mand kiegyenlített, de Dalmandnak mégis vesztesként kellett elhagyni a játékteret, mert egy partdobást a 16-os magasságából a védő hazadobott kapusának. A labda a ll-es pont kö­rül Molnár birtokába jutott, aki fel­ismerte a helyzetet és a meglepett dalmandi védők mellett könnyedén szerezte meg csapatának a győzelmet jelentő gólt. A mérkőzés minden bi­zonnyal tanulságos volt mindkét csa­patnak: Gyönknek azért, hogy na­gyobb lelkesedéssel, győzni akarással kell küzdeni a pályán, Dalmandnak viszont azért, hogy nincs lefutott mérkőzés, nagyobb képességű csapat ellen is lehet győzni — egy kis sze­rencsével. Csak így tovább! A dalmandi labdarúgócsapat az elmúlt években sportszerűt­lenségeiről volt híres. Kiállítá­sok, botrányok jellemezték mér­kőzéseiket. A megye bajnokság B-csoportjában az ellenfelek fél­tek Dalmandtól és tegyük hozzá, nem is alaptalanul. A Dalmandi MEDOSZ Sport­kör négy hónapja megválasztott vezetősége célul tűzte ki a labdarúgócsapat szellemének megváltoztatását. Ennek érde­kében több erélyes és radikális intézkedést hoztak, a sportsze­rűtlen játékosokat kihagyták a csapatból és fiatal, lelkes labda­rúgókkal pótolták őket. Az idei első hivatalos be­mutatkozása jól sikerült Dal­mandnak. Bár a pályán Gyönk- től 4:3 arányú vereséget szen­vedtek, de sportszerűségből je­lesre vizsgáztak. A kilencven percet lelkesen végigküzdötték, nem ismertek elveszett labdát, de ugyanakkor az eddigi szo­kástól eltérően nem reklamál­tak, sportszerűen küzdöttek. Csak így tovább, dalmandiak, az eredmény nem marad el. Események — KÉPEKBEN Garamvölgyi (balról) és Rostást (mindketten fehér mezben) gól re­ményében törnek a faddi kapura, azonban a faddiak kapuvédője az utolsó pillanatban az ötös vonaton felszedi a labdát. Szekszárdon, a sportszékházban megyei seregszemlén találkoztak a serdülő korú asztaliteniszezők. A megyei döntőn a járási döntők helyezettjei vettek részt Jelenet a Tamási—Kisdorog mérkőzésről. Sebestyén, a kisdorogiak kapusa elöklözte a labdát a tamási csatárok elől, ezalatt a kapu sarkában „mit lehet tudni” jelszó alapján Antal helyezkedett ti A Bonyhádi Vasas labdarúgócsapata a megyebajnokság ötödik fordu­lója után egyedüli veretlen. Gólarányuk imponáló: a csatársor tíz gólt lőtt, míg a védelem nem kapott gólt. Felvételünk a Paks ellen készülő játékosokról készült

Next

/
Thumbnails
Contents