Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-09 / 84. szám
/1 4 ' TOLVA MFGYFT WßPtTJSÄG tftfié. április Kilenc éve egy helyen Vállas, göndör hajú ember Balogh József. A szekszárdi építőipari szövetkezet dolgozója. Cépkocsirakodó. Cigány származását csak kiejtése árulja el. — Mióta dolgozik itt? hízót vágnak, és lassanként mindenben gyarapodnak. Amikor otthonában meglátogattam, éppen tervezgetett. Bővíteni szeretné házát, mivel bővül a család: nem régen ment férjhez a kisebbik lánya. Szervestrágyázó kukoricavető gép — Már kilenc éve. Jól érzem itt magam. Megbecsülnek. És hogy ez így van, azt a munkámnak köszönhetem. És nem szeretek vándorolni. Mert az ilyen sosem tud magának sem nyugodt életet biztosítani, sem megbecsülést szerezni. Hogy vélekedik Balogh Józsefről a szövetkezet vezetősége? Töttös József ezt mondta munkatársunknak: — 1957 óta dolgozik nálunk. Azóta igazolatlanul nem mulasztott. 1962-ben megkapta a törzsgárda-jelvényt. És jövőre kapja meg újra, de most már a 10 éves feliratút. —- Munkatársai? — A vele dolgozók szeretik Józsit. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy amikor családiház-épitésbe kezdett, vasárnapjukat feláldozva segítettek neki. Az OTP-nél is vállaltak kezességet, amikor kölcsönt vett fel. A Tarcsay Vilmos utcában valóban kiemelkedik Baloghék háza a cigánytelep házai közül. De nemcsak külsőre, belül is. Szobájuk tiszta, villany bevezetve, a sarokban rádió. Felesége és gyerekei már régen kivetkőztek. A telepen Baloghot ismerik el vezetőnek. A szövetkezetben megszokott munka- fegyelmet és pontosságot diktálja rá az ottlakókra is. Évente — Mit is akarok én? — mondja. — Azt, hogy mi már ne úgy éljünk mint apám. Mert annak csak kínlódás és jövésmenés volt az élete, tie nekünk a munka legyen! Én már nem élek úgy, mint az öreg. Becsülettel dolgozom, de meg is van a becsületem, és a napi biztos keresetem. De a fiam se él már úgy, mint én. iskoláztatom. Legyen belőle jó szakmunkás. \ — Vannak az én rokonaim között jó munkás emberek. Ki a vízügynél, ki a városnál dolgozik. Mindig azt mondom nekik, hogy csak a munka adja meg az ember értékét. Én már kilenc éve egy helyen vagyok. De itt is akarok maradni. És ha valami kéréssel megyek, a vezetők meghallgatnak. Segítenek, ahol tudnak. Mivel hálálom meg? A jó munkámmal. A kollégáim is azt mondták, mikor ezt a kis házat építettem: „Józsi, csak szóljál! Megyünk és segítünk!” El is jöttek. És ez nagyon jő érzés. A telepen rendet tart. Ő a vajda. Most azon fáradozik, hogy egy kis kultyregyüttest hozzon létre, amely a cigányhagyományokat ápolná. Minden reggel korán kel. Este ér haza. De sosem felejti el fiától megkérdezni, hogy milyen jegyet hozott haza az iskolából. K1SFÓNAY ZOLTÁN HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! t veOrszágos jelentőségű módszert Tsz szakemberei készítettek egy ricavetőgép. Tehát egy időben i dolgoztak ki a Bács-Kiskun me- gépet, amellyel nagyszerűen meg- tik a kukoricát, vagy a napra- gyei Csávolyon, az Egyesülés Tér- valósítható a sortrágyázás, s ez- forgót és a mag mellé jut a dúsí- melőszövetkezetben, a szerves- zel a holdanként szokásos 150— tott istálló trágya, s ha szükséges* trágyázás gondjának megoldására. 200 mázsa istállótrágya helyett a talajfertőtlenítő anyag is. Köztudomású, hogy igen kevés az 30—35 mázsát adnak egy-egy Babies Antal, a csávolyi szö- istállótrágya, elég ritkán jut friss holdra. A hatás megfelelő, sőt vetkezet elnöke elmondta, hogy istállótrágyához egy-egy gazda- igen jó, mert ezt a szervestrágya- ezzel a módszerrel az idei tavaság egész szántóterülete. A kapá- mennyiséget dúsítják: hozzáadnak szón kétezer hold kapásvetemény- sok, különösen a kukorica, vi- egy-egy mázsához átlagosan 3,5 nek tudnak adni istállótrágyát, szont igényli a rendszeres trá- kiló szuperfoszfátot és két kiló az összes kukoricájuknak, a siló- gyázást. A csávolyi Egyesülés kálisót természetesen belekeverve kukoricának és a napraforgónak. _______________________________ az istállótrágyába. A táblák igé- A gépet, illetve a módszert mái n ye szerint kiegészítik ezeket az az előző évben kipróbálták és adagokat nitrogéntartalmú mű- tapasztalataik nagyon kedvezőek, trágyával. Sőt, ha szükséges, Érthető, hogy nemrég egy orszá- HCH-t tesznek a keverékhez, ta- gos kukoricatermesztési tapasz- lajfertőtlenítőként. talatcsere alkalmából ellátogattak Ezt az egész keveréket az át- hozzájuk az ország minden részéalakított tágyaszóró pótkocsira bol erkezett szakemberekes meg- trágyamarkolóval rakják fel. A n®ztek ezt az ötletes veto-tragyazo képen látható „szerkezet” a ha- gepetMaga a gép 17 ezer forintba 230 ezer nyers tégla — terven felül nyers tégla tekintélyes része tönkre ment, elfagyott. Csak egy hét kihagyásával indulhattak meg újra a téglaprések. A kezdeti nehézségek ellenére jól zárták az első negyedet a Mázai Téglagyár nyersgyártói. A program szerint március végéig ..............................................................................................................................'»t&zeteniXrSe^látszkemtenVO760 E ezret hordtak el a préstől. Ha le- Svonják az elemi kárt — ami kö- Ezel 80 000 darabra rúgott —, akiskor is 230 ezres többlettel kezd- Eték a második negyedévet. A hó- Enap elején begyújtottak a kemen- Ecébe is és néhány nap óta már Shordják ki az égetőkemencéből a Nem jó előjelekkel indult a riyérsgyártási idény a téglagyárakban. A hónap elején egy hetet tudtak dolgozni, de az ezt gyományos trágyaszóró pótkocsi. Maga a gép követő hidegben az előállított rászerelve a sortrágyázó tartály íterul, egyelőre a Kiskunhalasi-------íi-.---------------------í— i“-1— ' Gépjavító Állomás és a Solti G épjavító Állomás készíti. és gépezet, végül pedig a kukoJ, Golovanov: r lezsilta bukása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós Tengeri csillag a magasban Érdekes leletre bukkantak szovjet geológusok a tadzsikisz- táni Zarafshan-völgyben. Sokmillió éves megkövesedett tengeri csillagot találtak 150,0 m magasságban. Ez is megerősítette azt a régi feltevést, hogy a Pa- mír-hegvvonulatnál egy ősi félsziget húzódott, amelynek partvonalainál a dagály és apály változásai is nyomot hagytak. G. A Á világ élelmiszer- deficitje" A világ élelmiszertermelésének állandó emelkedése mellett az egy főre számított ellátás alig múlja felül a második világháború előtti szintet. Az étrend kalóriatartalma általában csökkent, a világ 2/3 részén csak napi 900 kalóriát fogyasztanak. «•kész téglát. Siiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihihiiiiiiiiiii — 37 — Egy ízben Prohorov lakásán alaposan felöntöttek a gáratra. Valerijjel forgott a világ. Sokáig rókázott a vécén. Anatolij nyugtatgatta: „Annyi baj legyen, majd elmúlik”. Valerij ledőlt a díványra. Tíz percre rá már hallatszott részeg horkolása. Anatolij gyorsan felállt, nesztelenül a díványhoz lépett. Keze ügyesen mozgott, mintha nem lett volna benne csont. Hamarosan megtalálta Valerij zakójának baloldali belső zsebében a> noteszét. Lassan, óvatosan kihúzta. A noteszben rádióvázlatok, tabellák, formulák voltak. Vezetéknevek, hivatali telefonszámok. Prohorov mindent kiírt belőle. Különös gonddal azt, amit nem értett. Másnap mindent elmondott Valerijnak. Amikor visszaadta a noteszt, Sabolin magából kikelve ordított rá: — Hogy merészelted? Azt hittem, hogy rendes ember vagy. Megyek a rendőrségre és mindent elmondok! — Nono, barátocskám! Gondolkozz csak! Mi most már egy húron pendülünk. S ha ezt elszakítod, magammal rántalak. Tarts hát velem! Disszidálunk, lesz pénzünk rogyásig. — Elment az eszed! — kiáltotta Valerij. — Mindent átgondoltam. Beszélünk majd a rádióban... «— Mit fogunk csinálni? Megőrültél? — Kigondolunk majd valamit és bemondjuk a rádióba. Lesz munkánk, lesz pénzünk. Valerij hátán végigfutott a hideg... < Most tehát „az áru” megvolt, csak „vevőt” kellett keresni, Prohorovnak nem akaródzott mindent sajátkezűleg csinálni, mert így könnyen le lehet bukni. De aztán megfelelő emberre akadt egy Inozemcev nevű Metro-alkalmazott személyében, aki ugyan elég együgyű fickó volt, de talán épp ezért vakmerő, ami erre a célra nagyon is jó. Anatolij megbízta, hogy keressen fel egy Moszkvában dolgozó jó nevű amerikai újságírót. Az újságíró viszkivel kínálta Inozemcevet, majd rágyújtott a pipájára és hátradőlt karosszékében, hogy kényelmesen végighallgassa. Inozemcev felajánlotta az együttműködést: mi értékes honvédelmi anyagot adunk önnek, ön pedig... Nos, természetesen nem ingyen ... Kezdetnek tessék ez a boríték ... „Csak nem tart a szovjet felderítés ilyen ostobának? — gondolta magában az amerikai újságíró. — Mit vétettem, hogy egy ilyen hülyét küldtek a nyakamra? — Figyeljen ide, kedvesem — mondta az újságíró most már fennhangon, miközben pipafüstje szinte glóriát szőtt a feje fölé —, én magától természetesen semmiféle levelet nem veszek át. Ha maga, vagy a barátai közölni óhajtanak velem valamit, ami honfitársaimat érdekelheti, tegyék ezt élőszóval. Aztán majd eldöntőm, mihez fogok az információkkal. Addig is, nem óhajtana egy pohárka „Fehér lovat”? Világmárka. Nos, egy búcsúpohárral'... Prohorov magánkívül volt. — Egy rohadt állat ez a jenki — kiáltott fel, — 39 — rá se nézve Inozemcevre. — Az ölébe hullik valami, ő meg nem kap utána, az ökör! És akkor jött- a kiállítás. Anatolij először Inozemcevet küldte oda. Inozemcev ki is ment Szo- kolnyikibe, körüljárta a kiállítást, este pedig jelentette Prohorovnak: — Teli van a biztonsági szolgálat embereivel, semmit se lehet csinálni. A valóságban (később bevallotta) egyetlen detektívet se látott. Csak egyszerűen inába szállt a bátorsága. Ott akarta hagyni Anatolijt. Aztán kiment maga Prohorov. Sokáig tanulmányozta a terepet, és megkockáztatta a dolgot. Sikerült. Az „ügyintéző” értelmesebbnek bizonyult az újságírónál. — Én most nem veszek át magától semmit! S hozzá szeretném tenni, hogy rendkívül ostobán hangzik — mondta Ánatolijnak Sklyton, miközben a Szokolnyiki parkban sétálgattak. — Többé nem találkozhatunk, ezt jól vésse az agyába. Adjon nekem egy telefonszámot. És ne siesse el a dolgot. Gondolkozzék! Olyan telefon legyen, ami nem kelthet feltűnést. Ha talál ilyet, értesítsen. Még egyszer találkoztak. Anatolij megint csak a levéllel jött, Sklytori megint visszautasította. Aztán mesélt neki Sabolinról, az „izékről”. Sklyton nem szakította félbe, hallgatta. „Egy ilyen beszélgetés nem lehet veszélyes — gondolta. — A fickó valóban érdemes lehet, nem szabad kiengednem a kezemből...”
