Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-08 / 83. szám
1968. április 8, ' TOT VA MEGYEI NÉPÜJSAG Elérkezett a végleges megalapozás ideje Beszélgetés a hogyészi Újbarázda Tsz vezetőivel Éppen csak megkezdtük a beszélgetést, amikor a részeg ember belökte az ajtót és tolakodó bizonytalansággal közénk telepedett. Szinte a legjobbkor jött, mert mintegy alátámasztotta a nehézségek sokféleségét a hőgyé- szi Ujbarázda Tsz-ben. El kellett volna persze küldeni, de hogyan? Tudniillik tökéletesen igaz, amit az asztal fölé lógó fejjel, de igen önérzetesen hangoztatott, hogy itt mi vagyunk a vendégek, és ő a gazda. A termelőszövetkezet elnöke messzemenően óvakodott attól, hogy felingerelje. Szép szóval próbálta távozásra bírni. „Meglátja, milyen jót tesz magának az ágy, hiszen ki van fáradva”. A részeg el is indult, de nyomban visszafordult és állandóan közbeszólt. Vele együtt négyen voltunk a közös gazdaság irodájában. Sári József, az elnök és Bálint Gyula a főkönyvelő ismertetni kezdte az idei terveket és elképzeléseket. * A részeg megvetően közbeszólt: nem kell ide semmiféle irkafirka. A főkönyvelő elhallgatott, az elnök pedig azt mondta, ilyen jól még soha nem mentek a dolgok. A főkönyvelőt idegesítette a részeg jelenléte. Az elnök annak tulajdonított legnagyobb jelentőséget, hogy négy hét alatt kihordták az összes szerves trágyát, 100 holdra holdanként 200 mázsa jutott. Ez nagyon lényeges, mert ebben a gazdaságban évek óta ezen a ponton áll meg az összes tudomány. A talajerővisszapótlás elégtelenségén buktak meg legtöbbször. Nem csoda tehát, hogy az elnök az esztendő eddigi legnagyobb sikerének a 100 holdas terület szervestrágyázását tartja. Ezzel el is jutottunk ahhoz a kérdéshez, ami Hőgyészen a tsz- tagok jövedelme szempontjából talán a legdöntőbb. Ahhoz, hogy a jövőben miként fognak alkalmazkodni a helyi lehetőségek és adottságok kihasználásához, üzemi méretekben hogyan próbálják megkezdeni az átállást a hő- gyészi viszonyokhoz? A beszélgetés során úgy tűnt, hogy mesz- szebbre látó, mindent átfogó elképzelések még nincsenek. „Eddig 50 holdon termeltünk takarmányborsó vetőmagot. 1966-ban 100 holdon termesztjük ezt a jól jövedelmező magféleséget. Idejében elvetettük, és már szépen ki is kelt. Száz hold búza elővete- ménye is biztosítva van ezáltal.” — mondta a termelőszövetkezet elnöke. Az adottságok kihasználása szempontjából ez már valami, de még nem túl sok, és nem éppen számottevő változás. A vezetés egyelőre a nem kis erőfeszítést igénylő napi tennivalókkal van elfoglalva. Miután a főagro- nómus elmegy a termelőszövetkezetből, a napi tennivalók gond- ja-baja jóformán kizárólag az elnök és a főkönyvelő vállára szakadt. S hogy a tsz mikor tud ebből a kényszerű állapotból kijutni, azt nehéz lenne előre megjósolni. A főkönyvelő elmondta, egyrészt meg kell még szokni, másrészt meg kell tanulni ezzel élni, továbbá pedig vannak dolgok, ahol mindig oda lyukadnak ki, ahonnét elindultak a vezetők. Tavaly ebben a közös gazdaságban 130 forint volt az egy holdra jutó gazdálkodási eredmény. Ez az összeg mindenképpen nagyon kevés. Ha tehát valahol, akkor éppen ebben a tsz-ben, az új gazdasági mechanizmus, a szabad tervezés, a fokozottabb önállóság kell, hogy hozza a megváltást Csakhogy itt ennek a megváltásnak még a nyomaival se nagyon találkozunk. Ennek a személyi és a szemléleti fogyatékosságok mellett oka lehet az is, hogy a tagság elöregedett, és nincs a képzeletet lángra gyújtó tervez- getés, nincs az a fiatalos friss erő, amire a vezetés támaszkodhatna. A termésátlagok, mint minden évben, tavaly is alacsonyak voltak. Búzából 10 mázsa, árpából nyolc mázsa, kukoricából 10 és fél mázsa volt a hol- dankénti átlagtermés. A termésátlagok növelésének egyik legfontosabb módja a talajerővisszapótlás lenné. Ennek azonban előfeltétele az állatállomány fejlesztése. A jelenlegi körülmények olyanok, hogy legfeljebb kilenc évenként kaphat egy-egy földtábla istállótrágyát. Kevés a jószág, kevés a trágya, azért kevés a jószág, mert nincs elegendő takarmány, azért nincs elegendő takarmány, mert kevés a trágya, szóval körbe-körbe. A talajerő-visszapótlás más lehetőségei a vetésszerkezet alakítgatásával szóba jöhetnének ugyan, de erre hosszabb távra megfelelő elképzelések nincsenek. az árrendezés pozitív hatása még őt is meglepte, annak viszont még nincs semmi jele, hogy a családi pótlék, stb. rendezése bármit is enyhítene a közös gazdaságban az átlagos életkoron. Más termelőszövetkezetektől eltérően ide egyetlen fiatal sem jelentkezett, és még csak érdeklődés sincs a tsz-be lépés lehetőségei iránt. Az önállóság sem látszik valami gyorsan ható orvosságnak, mert Korlátozottak a tsz lehetőségei, élő és holt munka tekintetében, ott is, ahol az állattenyésztés számszerű és minőségi fejlesztése a mainál jóval gyorsabb tempójú lehetne. A tsz-nek ugyanis 500 hold legelő és 186 hold rét van a birtokában, de ezen a területen a hozamok alacsonyak. Viszont ha szakszerű rét- és legelő- gazdálkodással a hozamok nőnének, akkor is előre vetné az árnyékát a legnagyobb gond: nincs munkaerő. A birkatej most is jó pénz, 450 anyajuh van a tsz-ben, csak az nincs nagyon, aki fejje. Szóval egyelőre még sok minden nehezíti az Ujbarázda Tsz kívánatos előrehaladását, idő kell ahhoz, hogy a jó és hasznos pártós kormányintézkedések realizálódjanak. Egyelőre nem is annyira tartalmi, inkább formai dolgok dominálnak például az önállóságban is, olyasmi, hogy tavaly még be kellett tervezni kukoricatermésből az irreális számot, az idén viszont már éppen a járás hívta fel a főkönyvelő figyelmét arra, hogy az adottságok ismeretében kevesebbet tervezzenek. A tsz az idén ismét nagy összegű állami megsegítést kapott. összességében tehát, ha többre nem, de arra azért számítani lehet, hogy ez az új esztendő lesz az új gazdasági mechanizmusba való beilleszkedés, a hozzászokás és a lélegzethez jutás éve. Nagy hiba lenne azonban, ha most az Ujbarázda Tsz az önállóság jegyében teljesen magára maradna. Jól jönne tehát a gazdaságnak egy szakmérnök patronáló. Olyan ember, aki az üzem áttekintése után meg tudná mondani, mit lehet ebben a gazdaságban kezdeni. A napi munkák különben valóban jól haladnak, nincs elmaradás sehol. Sári József elnök az időszerű tennivalókat illetően joggal bizakodó. Csakhogy Hőgyészen, az Ujbarázda Tsz-ben is most jött el a messzebb néző végleges megalapozás ideje. Ezzel a két tsz-vezető egyetértett, az elnök elvtársnak csupán annyi volt a kiegészítő megjegyzése, hogy nem szeretnének fejjel rohanni a falnak, s nem akarnak mindent egyszerre, mert aki sokat markol, az keveset fog. Nyilván figyelembe kell venni ezt is. Annál is inkább, mert valóban vannak olyan nehezítő körülmények, amelyek rendszerint nem kalkulálhatók sehová. Ilyen a könnyelműség, a felelőtlenség, vagy akár ez a részeg. Mit lehetett volna vele tenni? Dobják ki, keljenek vele bírókra? Nem iszákos ember, sőt dolgos, de most megesett vele. S ő Hőgyészen még be meri tenni a lábát a szövetkezeti házba, sok tsz-ben viszont már olyan szigorú erkölcsi normák uralkodnak, hogyha egy szövetkezeti tag fel talál önteni a garatra, a tsz-háznak még a tájékát is messze elkerüli szégyenében. A biztonság, a megalapozottság érzését az emberekben az ilyen körülmények is növelik. A lehangoló bizonytalanságot pedig egyetlen részeg csellengése jobban előidézi, mint a rossz termés. Sz. P. Felkészülés a költészet napjára Zenés irodalmi műsort rendeznek április 20-án Szekszárdon Harmadszor rendezik meg idén a költészet napját. Ünnepet, méghozzá egész országra kiterjedőt tartanak a következő hetekben a különböző városokban, községekben. Napjainkban a költészetnek újabb reneszánsza bontakozott ki hazánkban. Versolvasó nép lettünk. A verseskötetek — s épp a közéleti költőké — tízezres példányszámokban jelennek meg, a második kiadások pedig mind gyakoribbak. Az idén a költészet napja azért is ünnepe az irodalom kedvelőinek, mert felmérve mai líránk tendenciáját, éppenséggel nem kell szégyenkeznünk. Költőink zöme ugyanis együtt él, verseik együtt lélegeznek korunkkal. Tartalmukat a mai élet sűrűjéből merítik. A ma embere egyébként azt várja tőlük, hogy életformánk, köz- gondolkodásunk, morálunk és érzelmeink olyan művészi általánosítást nyerjen, amely irányt jelezzen, kétségeket oszlasson, erőt adjon a munkában, az életben. A költő a mai közönség szemléletében nem pusztán művész, hanem a társadalom igényeit, vágyait, problémáit és konfliktusait hordozó ember, aki az első sorokban küzd meg mindazzal, ami a nép életében még töretlen út, kétely és kérdés. S hogy ezt a „tudatos jövőbelátást”, oly magától értetődő természetességgel fogadja, és igényli költőinktől a közönség, az már nemcsak a hót évszázad, de főképp a felszabadulás után megtett több mint két évtized kultúrforradalmának eredménye. A költészet napját ebben az évben, nem mindenhol április 11-én ünnepük. Számos helyen külön választják a húsvéti ünnepektől és néhány nappal később rendezik. Megyénkben is április 20-án este fél 8 órai kezdettel Szekszárdon a megyeháza nagytereiében tartják a központi ünnepséget. A übresszó és a zenebarátok köre ebből az alkalomból egy nagyszabású, felejthetetlen estet szeretne nyújtani az irodalmat és zenét kedvelő közönségnek. Ennek érdekében tették meg a kezdeti lépéseket, ennek szellemében állították össze a műsort. A zenés, irodalmi műsorban közreműködik majd Eöry Zsuzsa zongoraművész, Felvinczy Viktor előadóművész, Külkey László, Mikes Ibolya, és Szabó István a Magyar Állami Operaház tagjai, Nagy Marianne előadóművésznő, valamint Rácz György konferansz. A műsorban szerepelnek Ady Endre, Áprily Lajos, Babits Mihály, Baranyi Ferenc, Garay Gábor, Illyés Gyula, József Attila, valamint Puskin és Goethe költeményed. A neves költők versei mellett neves operaénekeseink Gárdonyi, Csajkovszkij, Kerekes, Kodály, Reinitz, Schubert, Schumann dalaiból és operáiból adnak elő egy-egy részletet. Talajvédelmi ankét Bonyhádon Csütörtökön talajvédelmi an- kétot tartottak Bohyhádon, a járás termelőszövetkezeti szakembereinek részvételével. A tanácskozáson dr. Ádám László, tudományos kutató ismertette a .környéken végzett 10 éves felmérésének, kutatásának eredményeit, s ennek alapján igyekeztek meghatározni a tennivalókat. A járás területén lévő, mintegy 40 000 holdnyi szántóterület erősen erózióveszélyes. De ugyanígy A gondok fő ütközőpontjai például éppen a talajerő-visszapótlás tekintetében jelentkeznek. nagy kárt okoz az erózió a más hasznosítású területeken is. A témában tehát mintegy 50—55 000 holdnyi területtel érdekelték a bonyhádi járás szövetkezetei. A károk megelőzése érdekében már eddig is tettek egyet-mást. Báta- apáti és Szálka térségében csapadékelvezetőket építettek, s különböző munkálatokra került sor. Működik egy vízgazdálkodási társulás is a Lajvér völgyében. A második aranyjelvény A barna magas sarkú női félcipőn nem látok semmi különlegeset. Olyan, mint a többi. Csak szakember veheti észre, hogy különleges lábbeli ez. És amikor Kovács Erzsi „vizsgaremeke’’, ez a cipő, a bizottság elé került, nem vitatkoztak rajta sokat. Egyöntetű volt a vélemény, hogy „ötöst” érdemel a készitője. És ha az elméleti kérdésekre is hasonló Jó feleletet ad, megkapja az aranyjelvényt. Meg is kapta, mégpedig a másodikat. Mert első ízben tavaly indult, a „Szakma ifjú mestere” vesenyen a Kövendi Sándor Tolna megyei Cipész Ktsz fiatal felsőrészkészítője. Akkor is aranyjelvényt kapott. Ez a cipő, ami csak az avatatlannak egyszerű, SZTK-utalvány- ra készített ortopéd lábbeli. És éppen az benne a különleges, hogy közönséges cipőnek látszik. Ez igényelte készítőjétől a nagyfokú szakmai hozzáértést. Leendő gazdájának a jobb lába ugyanis két centiméterrel rövidebb a balnál. A cipőnél ezt úgy kellett kiegyenlíteni, hogy ne legyen feltűnő. Kovács Erzsébet megoldotta a feladatot. — Hogyan lett felsőrészkészítő? — Gyerekkoromban óvónő szerettem volna lenni. Azonban — anyagi, családi okok miatt — nem mehettem gimnáziumba, elmentem ipari tanulónak. Megszerettem a szakmát, már a tanulóidő alatt is méretes részlegben dolgoztam, természetesen utána is. Én készítettem majdnem három évig a mérték után rendelt cipőkhöz a felsőrészt. Ahány munka, annyiféle, ezt szerettem benne. Néhány nap óta azonban új munkaköre van a fiatal szakmunkáslánynak, a szövetkezet „üzletében”, a város központjában működő vállalóban dolgozik. Most már ő ajánlja a megrendelőknek, hogy milyen cipőt csináltassanak, ő veszi a mértéket, készíti elő a kaptafát. — Hónapok óta sürgettem, hogy adjanak egy munkatársat — mondja Bognár Ferenc, a vállaló vezetője —, mert egyre több a munkánk. Amikor aztán megkérdezték, hogy ki legyen az, Erzsit választottam. Mert ide kell aztán igazán a szakértelem. Van adminisztráció is, de fontosabb az. hogy a szakmához értsen az ember. Erzsi hat évvel ezelőtt csak ideiglenesen mondott le a középiskoláról. Most már második éve gimnáziumba jár, levelező tagozatra. Otthon, Tolnán szervező titkára a területi K1SZ- szervezetnek. Nem könnyű úgy beosztani az idejét, hogy mindenre jusson. Jutott. Még a márnáik aranyjelvény megszerzésére is. (J)
