Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

I 1966. április 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Hétköznapi gondok — sokoldalú feladatok % j * y f A pártbizottság községpolitikai munkájáról Dombóvárrott Ifjúmunkás A párt előtt álló feladatok sike­res végrehajtása az alapszerveze­tekben végzett munkától, illetve az alapszervezeteket irányító pártbizottság munkájától függ. A dombóvári községi pártbizottság titkárával Ponekker Zsigmond elv. társsal beszélgettünk, az elmúlt egy év munkájáról. Ponekker elv­társat 1965. február elején válasz­tották meg a községi pártbizottság titkárának. — Hogyan fogtak munkához és mit tartanak eredménynek az elmúlt egy év tapasztalatai alapján? — Dombóvár elég bonyolult község, tizenhatezren felüli lakos­ságával, s több mint négyezer vasutas dolgozójával. Üzemeink sokfélék. Van cementipari üze­münk és vajüzemünk. A ktsz-ek- ből vagy hatféle. A vasúti párt- szervezeteket a csomóponti párt- bizottság irányítja, de a község hatáskörébe tartozik a földműves­szövetkezet, és a több mint hat­ezer holdas Alkotmány Tsz. E sok­rétűség a községi pártbizottság részéről sokoldalúságot igényel. A kezdeti nehézségeken szerencsére túljutottunk. Eredménynek köny­velhetjük el ipari üzemeink 103,1 százalékos tervteljesítését, amit a termelékenység növekedésével, s nem a létszámemeléssel értünk el. Ennek kapcsán utalnék a decem­beri párthatározat célkitűzéseire, A dolgozók megértették és magu­kévá tették a határozatot, amely az eredményekben realizálódott. — Az eredményes pártmunka igen fontos feltétele, hogy a* irányítás és az ellenőrzés folya­matos legyen. Hogyan valósul­tak meg ezek a gyakorlatban? — A kérdésre adandó válasz keretében a járási pártbizottság részéről kapott segítséggel foglal­koznék. Úgy érzem, nyugodtan beszélhetek a végrehajtó bizottság nevében. A járási pártbizottság irányító munkájában hasznosnak tartjuk, hogy nem csorbítják, ha­nem ellenkezőleg, elősegítik ön­állóságunk kibontakoztatását. Nem szoktattak bennünket ahhoz, hogy mindent ..fentrői” várjunk, de ha olyan nehézségeink akadnak, amit saját erőnkből nem tudunk meg­oldani, készségesen segítenek. A kesztyűgyárral kapcsolatos gondot említeném meg. Mint ismeretes, jóval a határidőn túl kerül sor, az üzem átadására. Jó ideig vár­hattunk volna még, ha a járási pártbizottság nem segít. Most már reméljük, rövidesen megindul a termelés az új üzemben. A járási pártbizottság módszerét a magunk területén hasonlóképpen alkal­mazzuk. Alapszervi titkárainkat önállóságra szoktatjuk, amellett, hogy rendszeresen tájékoztatjuk őket a párthatározatokról, a fon­tosabb kül- és belpolitikai esemé­nyekről. A titkári értekezleteken sok jó javaslat került felszínre, s értekezleteink alkalmasak a ta­pasztalatok kicserélésére, a mun­kamódszerek átadáséra. — Hány alapszervezet tarto­zik a községi pártbizottság ha­táskörébe és az alapszervezetek hogyan élnek az említett önállósággal? Pártnap Hőgyészan Több mint 150 érdeklődő gyűlt össze Hőgyészen a községi mű­velődési házban megrendezett pártnapon. A textilfeldolgozó vállalat, a ktsz-ek és a tanács dolgozóiból álló hallgatóság előtt Kaszás Imre, megyénk ország- gyűlési képviselője tartott ismer­tetést a legfontosabb kül- és bel­politikai kérdésekről. — A községi pártbizottság ha­táskörébe huszonnégy alapszerve­zet tartozik. A huszonötödik, a sütőipari vállalatnál, alakulóban van. Ahol a pártalapszervezet tit­kára, vezetősége több éves tapasz­talattal rendelkezik, színvonala­sabb, tartalmasabb a munka. A cementipari vállalat pártszerveze­te vezetőségi ülésen, majd tag­gyűlésen foglalkozott a gyárt­mányfejlesztéssel. A faipari ktsz pártszervezete, a választók bőví­tésére, modernebb bútorok gyár­tására tett javaslatot. Foglalkoz­nak politikai, ideológiai kérdések­kel, és az oktatás is eredménye­sebb, mint más években volt. Az eredményekben benne van a vég­rehajtó bizottság irányításával dolgozó oktatási bizottság mun­kája is. A pártbizottság minit tes­tület, felelősséggel végzi munká­ját. Ez nemcsak az üléseken való részvételben jut kifejezésre, de a határozatok végrehajtásának el- lenőreiésében is. A pártbizottsá­gi tagok, vb-tagok kijárnak az üzemekbe, részt vesznek a rendez­vényeken, s helyileg adnak segít­séget. Alapszervi titkáraink több­sége fizikai dolgozó. Napi fárad­ságos munka mellett látják el a titkári feladatokat. A titkári ér­tekezleten nem egyszer mondták el, jónak tartják és a jövőben is igénylik a községi pártbizottság ilyen irányú segítségét. — Milyen gondot ad a párt- bizottságnak az iparosodó Dom­bóvár? — Eddig az eredményekről be­széltem, de nem tudom megállni, hogy gondjainkról is szóljak. Dombóvár fejlődésével továbbra is számolunk, örülünk városiaso­dásának. A kesztyűgyár munkájá­nak beindulásától sokat várunk. Az új üzemben a foglalkoztatás mellett a bedolgozó rendszer is kialakul. Ezt jónak tartjuk. Ismert dombóvári probléma a nők foglal­koztatásának hiánya. Másrészt, a bedolgozó módszerrel csökkennek járulékos gondjaink, nevezetesen a bölcsőde- és napközi-igények, amelyet még jó ideig nem tudunk kielégíteni. A cementipari vállalat rekonstrukciója, a megépítésre kerülő olajbázis, jelentős munka­erőt köt le. Számításaink szerint két éven belül Dombóvárott meg­oldódik a foglalkoztatottság. Saj­Nehéz elhinni, de vannak asz- szonyok, akiknek csak munká­ból áll az élete. Koskai Gyuláné is azt mond­ja, annyit dolgozik, hogy többet már nem tud. Nem panaszkép­pen mondja, talán sose panasz­kodik. Szeret dolgozni, a nagyon sok munkát is szereti, s úgy fog­ja fel az életet, hogy ha boldo­gulni akarnak, akkor dolgozni kell, rendesen, mindig. Nem elmaradott asszony, sőt inkább öntudatos: az élvonalba tartozik falun, minden tekintet­ben. Nem is kapzsi. A családnak él azzal, hogy a munkának él. A család ugyan nem nagy, csak két fiú, de az apai keveset keres a vasútnál, így hát mindenkép­pen szükség van az asszony szor­galmára. A szövetkezetét is, ahol dol­gozik, ez a szorgalom tartotta fenn évekig, egy csapat asszony állhatatos munkája. Nyolcán tar­toznak a törzsgárdához. Ök kez­dettől fogva sokat dolgoznak a közösben, a kertészetben is, meg a kukoricaföldön is. Az ő vállu­kon nyugszik ennek a szövetke­zetnek az alapja. Most már har­mincán vannak a Jcertészeti bri­gádban. Szocialista brigád ez, Koskai Gyuláné lett a vezetője. Már az első évben elérték a cí­met. Negyven százalékkal túltel­nos, az ezzel járó másik gondun­kat, a lakáshelyzet javítását saját erőből nem tudjuk megoldani. Félreértés ne essék. Nem várjuk a készet. Nem várjuk és nem is várhatjuk, hogy felsőbb szerveink helyettünk gondolkodjanak, cse­lekedjenek. Az elmúlt évben száz lakás épült, magánerőből. Dom­bóvárott mindinkább tért hódít a társasházépítés. Két ház felépült, egynek az építése folyamatban van. A közeljövőben hat újabb társasház építését tervezzük. A városiasodást segíti elő a GELKA- szervíz, a két pénzintézet, az OTP és a Nemzeti Bank épületének és egy modem ABC-áruház építése. Megkezdjük a szennyvízcsatorna- hálózat építését is. Az idén há­rommillió forint kerül beépítésre. A tervek úgy készültek, hogy 1968-ra a fővezeték behálózza a községet. Nagy munkát vállaltunk magunkra, de bíztató, hogy vég­rehajtásában számíthatunk az üzemek dolgozóira, a pártszerve­zetek mozgósító munkájára, Dom­bóvár lakosságának támogatására. — Visszatérve a pártalap- szervezetek munkájára, vélemé­nye szerint milyen segítséget adott a párttitkároknak, a ba- latonaligai tanfolyam? — Dombóvárról tizennégy párt- titkárunk, illetve vezetőségi ta­gunk vett részt a balatonaligai tanfolyamon. Hasznosságát több oldalról tapasztaljuk. Bővült látó­körük, s úgy vélekednek, az elő­adások betekintést adtak az or­szág belső életébe, gondjaiba Megerősödve jöttek haza és maga­biztosabban agitálnak a párt po­litikája mellett. Talán még any- nyit. Munkánkban nem törek­szünk a látványosságra. A szocia- lizmusit építő munka hétköznapjai állnak előttünk. A pártbizottság­nak mindennapra van programja. A tömegszervezetek és a KISZ segítsége külön téma. Valamit mindig elérünk, és valamivel min­dennap előrébb lépünk. Úgy dol- gozitunk, és a jövőben is úgy kell dolgoznunk, hogy az emberek akiknek bizalmából ideállítottak bennünket, ne csalódjanak. POZSONYI IGNÁCNÉ Jácint a nagymamának A szekszárdi heti­piac zajos, tarka for­gatagában feltűnnek az üde tavaszi szí­nek. Egy töpörödött, idős nénike rózsa­színű és kék jácintot kínálgat: „Vegyenek szép virágot!’’ — Mennyiért ad­ja? — lép közelebb egy húsz év körüli fiatalasszony az árus­hoz. — Öt forint csok­ronként — feleli. Az asszonyka alku nél­kül kifizet tíz forin­tot és kiválaszt ket­tőt. Gyönyörködve né­zegeti és szagolja a tavaszt jelző, dupla kelyhű virágokat. — Kinek viszi? — válik kíváncsivá az eladó, aki azon cso­dálkozik, hogy vevő­je nem is alkudott. — Elviszem a nagy­mamámnak. Két he­te halt meg szegény­kém, kiviszem a te­metőbe, a sírjára. Úgy szerette a virá­gokat ... A jácint volt a kedvence — feleli egyszerűen, majd továbbindul, mert gondoskodni kell a családról a vasár­napi ebédről is. A szem- és fül­tanúk, az epizód után — mi tagadás — meg­hatódva gondoltak egy percre a nagy­mamára és unokájá­ra.-i -é. jesítették a tervüket: 330 ezer forint volt a kertészet bevételi terve és 480 ezer lett az ered­mény. Nyáron legkésőbb hajnali négy órakor kel. így mondja: — leg­később. Inkább fél négykor. Mert reggelig meg kell főzni, vagy ki­mosni az este beáztatott ruhát, vagy takarítani és rendezni a gye­rekeket. Legkésőbb négy órakor kel. — Mikor alszik? — kérdeztem tőle. — Nyáron keveset. Ennyi az egész. Nem fűz hozzá megjegyzést, nem panaszkodik, hogy nehéz, hogy nem bírja. Az egészséggel egyelőre nincs baj. De már gondolkozott azon, hogy egyszer azért csökkenteni kell az iramot. Most még nem lehet, még rendezni kell a házat. Építettek egy kis házat, aztán bővítették és még kell rá költeni valamit. Különös sors, hogy ez az asz­szony, bár alig középkorú, még cseléd is volt és nem a felszabadu­lás előtt, hanem utána. Árván maradt, egyedül, kihasználták. Gyerekként kezdte a munkát. A tavalyi keresete, amit a szö­vetkezetből kapott, 15 ezer fo­rint. Mindent beleszámítva, a termények árát is. Nem sok, meri munkaegységre keveset fizetnek még a dunaföldvári szövetkeze­tek, de azért mégis jó kereset ez, ha úgy nézzük, hogy ötven má­zsa csöves kukorica, 11 mázsa burgonya, 70 kiló cukor és egy kis pénz. Rengeteget dolgozott érte, dolgoztak együtt az urával. A férfi is kapál mindig, amikor szabadnapos a szolgálat után. Máskor meg napokig nem talál­koznak és otthoni levelezéssel ér­tesítik egymást a család dolgai­ról. Az asszony 250 munkaegységet teljesített a kertészetben, ahol télen is dolgozik. csaknem min­dennap- az üvegházakban. Ezen­kívül megművelt a család három, hold kukoricát, 600 öl burgonyát, 300 öl cukorrépát. Koskainé többnyire ötödmagá­val kapál: négy barátnőjével, munkatársával. Ott ismerkedtek meg a szövetkezetben, és meg­kedvelték egymást. Ha jól neki­fognak, órák alatt végeznek egy- egy résszel, aztán átmennek a másikuk Icapálnivalójába. Nem nehéz feleletet kapni ar­ra, miért szereti Koskainé a sok. munkát, miért kedveli akkor is, ha szórakozásra nem jut ideje. A másokhoz való tartozás, ez a kis közösség, a meleg emberi ba­rátság kíséri mindennap. Számá­ra ez az életöröm. Egyre többen vannak. A duna­földvári Virágzó Tsz kertészeti szocialista brigádja 1965 tava­szán alakult, 18-as létszámmal. Az idén már harmincán tartoz­nak a brigádhoz és ez a szövet­kezetnek csak az egyik brigádja. Az első esztendőkben összesen nem lehetett kimutatni annyi rendszeresen dolgozó tagot, amennyi most a szocialista brigá­dokban dolgozik, nagy szorgalom­mal. Koskai Gyulánál különben egyhangúlag választották brigád- vezetőnek. Nagy a tekintélye és sokan szeretik. GEMENCZI JÓZSEF EGY ASSZONY SORSA

Next

/
Thumbnails
Contents