Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-26 / 97. szám

i»G6, áprilisi 36. fÖLfíA lWEGTEI NfiPfl.TS/tG 3 Otthon is, meg a közösben is! || A termelőszövetkezet elnöke zavartan köhécselve állí­tott be estefelé az asszonybrigád vezetőjéhez: — Mariska! Most csaik a maguk brigádja tudna ki­segíteni bennünket. Két estéről lenne szó. Sürgősen tisztítani kel­lene a magot a vetéshez. Nem hiába vezeti hat éve Vö­rös Istvánná a női munkacsapa­tot, tudta is mozgósítani őket e munkára. Még a zsibriki és grá- bóci üzemegységük számára is ők végezték el az őszön a búza és őszi árpa előkészítését. Pedig egész nap a közösben dolgoztak. Utána estefelé 5—7-ig elintézték az ott­honi munkát, majd csaknem éjfé­lig magot csáváztak, tisztítottak, még a zsákokat is cipelték az asszonyok. Szorgalmukat dicséri, hogy szinte minden vasárnap a vállalt területen, a határban vol­tak a kimért parcellákon. A tíz­tagú női munkacsapat tagjai a részes, meg a háztáji megműve­lése mellett az elmúlt gazdasági évben 200—350 munkaegységet, szereztek. A csapatvezetőnek 320 munkaegysége volt. Meg is dol­goztak érte becsülettel, nem ad­ták ' ingyen a munkaegységeket. Ezek az asszonyok mindenre vállalkoznak, nem tudnak nekik olyan munkát adni, amelyre Sík azt mondanák, hogy nem csinál­juk. — Nem is dísztagok itt az asszonyok — ahogy a beszélgetés során egyik férfi mondja. Idén sem lehet rájuk semmi így időben, megfelelő súlyban le is tudták azokat adni. Ilyen korán ebben a község­ben még soha nem kapáltak má­kot, még az egyéni világban sem — mondja egy idős parasztember. Az asszonyoknak is részük van abban, hogy itt tartanak, hogy ennyire rendben van a határ. A mezőn a trágyateregetés az asz- szonyok dolga volt, mindjárt le is szántották azt utána. Néhány napja hatvanhétén ültették a bur­gonyát. Kintlétünkkor is többfélé látni a mezőn az asszonyok tar­ka ruháit, hajladoznak a földe­ken. Hárman beszélgetünk a tanács­házán: két asszony — egyikőjük a termelőszövetkezet párttitkára, a másik a női munkacsapat veze­tője — és a községi tanács vb-el- nöke. Vörös Istvánná csapatveze­tő krumplivetéshez indult, kapá­ját kint odatámasztotta addig a fáihoz. Akörül folyik a rögtönzött, sie­tős vita: mennyire becsülik meg az asszonyokat itt ebben a köz­ségben és mennyire lehet helyt­állni otthon és a közösben is. I Mindhárman megállapítják, hogy általában van becsülete az asszonyok mun­Vörös Istvánná azt mondja, hogy a vezetőség és a tagság zö­me megbecsüli őket. Megjegyzi azonban kissé keserűen, eUselhő-- södő arccal a következőket: — Vannak, akik bajoskodrak ve­lünk. Én úgy vagyok, hogy amíg nem alakult meg a termelőszö­vetkezet, talán azt sem tudták, hogy a világon vagyok. Az esik nehezünkre, ha az asszonyok el­len a hátuk mögött dörmögnek. Mondják meg nyíltan a sze­münkbe, hisz, mondott:, szóból ért az ember! Ez az asszony sóikat tesz a kö­zösségért, elég sok funkciója is van. ö a községi nőtitlkár, tsz ve­zetőségi tag és munkacsapat- vezető, a földművesszö vetkezeti ti-batársulás elnöke, járási tanács­tag, vöröskeresztes vezetőségi tag és még néhány megbízatása van. Válóban közéleti ember, tetteiben is. Két gyermeke van, őket, a csa­ládot is el kell látnia. Nem sokáig tart azért nála a ború, ment újra megélénkülve, azt mondja: — A szövetkezet, a falu érdekében semmi nem nehéz. Én minden helybeli funkciót szívesen vállalok és el is végzem a munkám. A helytállásról szólva, mind­annyian megegyezünk abban, amit Vörös Istvánná fogalmaz meg: — Az az asszony, akiben akarat van, helyt tud állni otthon is, meg a közösben is. Csak akar­ni kell — hangsúlyozza. | A ma asszonyának, panasz, sőt. Nemrégiben halász­ták le a tsz halastavát. Akkor azt kérték az asszonyok, adjanak gu­micsizmát nekik is, hogy részt ve­hessenek a halak kiszedésében. Ha engedik, még erre a nem női erőhöz mért munkára is vállal­koznak. Januárban elromlott a tömőgépjük, akkor, amikor 516 libát még be sem fogtak a tömés­re. Mit tegyünk? — kérdezgették a tsz vezetői —, köt bennünket a hízlalási szerződés. — Kézi tö­mésre vállalkoztak az asszonyok, hogy ne érje károsodás a közöst. A januári kemény időben egy hónapon át kézzel tömték a tö­ménytelen sok libát — ki ötven­nyolcat, ki negyvenet vállalva, — kájának, hiszen tudják, hogy két dolgos kezükre mindig számíthat­nak. A mőcsényi Mező Imre Ter­melőszövetkezetben sok asszony „beszervezi” az iparban és köz­lekedésben dolgozó férjét is a va­sárnapi munkára. Ha a takar­mánygyűjtés félben maiad, sok­szor segítenek a férjek. A tanácselnök szavai: — Csak dicséret illetheti itt az asszonyo­kat. A betakarítás nehéz munkái során még a kévét is hányták, az asztagra is felmentek évek óta. Tudjuk, megteszik az idén is. Villáminterjú az orvossal Növényvédő vegyszerek, mint mérgek a mai kor emberének lüktetc felgyorsult tempójú élete ebben ; kis, 616 lelkes völgységj falu baj is tapasztalható. Mennyit fejlőd tek itt ebben a kis faluban is a embereik! Különösen szembetűni mennyit fejlődtek öntudatban, tá jékozottságban a parasztasszi nyok! öröm hallani, hogy min denről van véleményük és talpra esettan, felelősségük tudatábai mondanak is véleményt, Ezek a: asszonyok már nem a tegnapi tegnapelőtti alázatos, térdet, fe jet hajtó nőik, hanem emelt fejű kiegyenesedett gerincű, teljes ér tékű emberek Szorgosságuk, mun kaszareíetük az aranyalap, méh emberi méltóságot is ad nekik Azért nincs lehetetlen előttük i mimikában, mert tudják: a közö: és az egyéni boldogulás együv; tartozik. SOMI BENJAMINNÉ Rövid tájékoztatást kértünk dr. Szelényi Bélától, a KÖJÁL főorvosától a mezőgazdaságban használatos vegyszerekről, a növényvédő és a kártevők el­len használatos vegyszerek ke­zeléséről, különös tekintettel o tárolásra és az elővigyázatos­ság betartására. — Gondosan tárolják-e min­den termelőszövetkezetben és állami gazdaságban a vegysze­reket? — Rendszeresen ellenőrizzük az állami gazdaságok és o tsz-ek méregraktárát, de a felhaszná­lás módját is. Felhívtuk a fi­gyelmüket az óvórendszabályok betartására és a munka nem volt eredménytelen. Néhány év alatt elértük, hogy mindenütt külön helyiségben, méregrak­tárban tárolják ezeket az anya­gokat, zár alatt, s egy ember kezelheti csupán a raktárt. Év­ről évre javul a helyzet ebben a tekintetben, bár nehezíti a megoldást az a körülmény, hogy egyre több növényvédő szer ke­rül forgalomba. Az állami gaz­daságok előbbre vannak, biz­tonságosabb helyen tárolják a mérgeket. Baleset, különösen súlyos baleset egyáltalán nem történt a megyében, mióta csak használják a különböző mérge­ket a mezőgazdaságban. Végez­tünk ellenőrzést a helyszínen a szerves foszfátészter tártaim ' szerek használatával kapcsolat­ban — ilyen például a Vofatox — az a tapasztalatunk, hogy az elővigyázatosságot betartják. Ezekkel az anyagokkal egy-egy ember évente csak hat napig dolgozhat és igen gyorsan kell váltani a brigádokat egy-egy időszakban is. Ismétlem, mér­gezés nem történt, sőt tudomá­som szerint halálos mérgezés az egész országban nem volt. — A gazdaságoknak gondot jelent a megmaradó mérgek el­tüntetése, illetve további sorsa. Mit tanácsolnak az orvosok er­re vonatkozóan? — Valóban legnagyobb gon­dunk a fel nem használt mér­gek megsemmisítése, hiszen egyes anyagokat nem is lehet megsemmisíteni. Hiába ássák el például az arzén tartalmú vegyszereket, a víz kioldja és elviszi esetleg nagy távolságra is, ahol kút van, vagy később ásnak kutat, s máris kész a báj. Az elégetés sem eredményes legtöbbször. Azt tanácsoljuk, hagyják ott a raktárban az erő­sen mérgező megmaradt anya­gokat, precízen elkülönítve és majd valószínűleg külön teme­tőket jelölnek ki ezek eltünte­tésére, mint ahogyan az izotó­pokat temetik bizonyos idő után. Egyébként pedig azt tud­nám tanácsolni a gazdaságok szakembereinek, általában olyan mennyiséget rendeljenek ezek­ből az anyagokból, amennyire "QV-egy időszakban szükség van, tehát lehetőleg ne marad­ón felesleg, G-, JL Lázas készülődés Nagymányokon Nagymányokan a pártszervezet irányításával lázas előkészületek folynak május 1 méltó meg­ünneplésére, Reggel 6 órakor zenés ébresztő lesz. A felvonu­lásra délelőtt 9 órai kezdettel kerül sor. A színpompásnak ígér­kező felvonuláson részt vesznek a brikettüzem dolgozói, tsz- tagok, a vájárotthon fiataljai, vállalatok, közületek dolgozói, s az iskolások. Felvonultatják a helyi termelőszövetkezet gépeit, majd a motorosok és autósok feldíszített sora következik. Az iskolások készítik a táblákat, transzparenseket, amelyek a har­coló vietnami néppel vállalt szolidaritást juttatják kifejezésre. Az egész napos program kere­tében délutánra sportünnepélyt rendeznek. Ezen a napon tartják az úttörők torna bemutatóját, majd a KISZ-fiatalok röplabda- és futballmérkőzése következik. A program kiemelkedő esemé­nyének ígérkezik a 17 órakor kezdődő veterán-labdarúgó-mér- kőzés. Két csapat, a bányász nyugdíjasok és a község idősebb­jei „mérik” össze erejüket. Az esti program is ígér szórakozást. A község művelődési otthonában bél lesz, Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései Népgazdasági arányok Az ország gazdasági egyensú­lyának fenntartása megköveteli az arányos fejlődést, Az arányos­ság elsősorban azt jelenti, hogy mindenből annyit termeljünk és importáljunk, mint amennyire az igények kielégítéséhez szükség van. Miután igényeink mindig meghaladják lehetőségeinket, a gazdasági fejlettség foka határoz­za meg, hogy szükségleteinkből mennyit elégíthetünk ki. A szük­ségletek kielégítésének mértékét az állam a jövedelmeken keresz­tül szabályozza. Mire egy termék a fogyasztóhoz jut, igen sok műveleten megy át. A kenyér például a mezőgazdaság, a malomipar, a sütőipar közös terméke, de részese a mezőgazda­ságnak gépeket, szállító gépipar, a műtrágyát, növényvédő szert szállító vegyipar, a közlekedés, a felvásárló vállalat, a kiskereske­delem stb. Ahhoz, hogy minden­ből a megfelelő mennyiség jus­son a fogyasztóhoz, a mezőgazda­ság, az ipar. a közlekedés, a ke­reskedelem tevékenységének ösz- szehangolása szükséges. Az egyes népgazdásági ágak tevékenysége között tehát pontosan meghatá­rozható arányok vannak. Szám­szerűen megállapítható például, hogy 100 tonna acél előállításához mennyi vasérc, villamos energia, gépipari termék stb. kell. így ha — mondjuk — 100 tonnával nö­velni akarjuk az acéltermelést, akkor ezzel arányosan növel­ni kell még több más iparág termelését is. Hasonló a helyzet a népgazda­sági ágak közötti kapcsolatban. A mezőgazdasági termelés az ipari­val, mindkettő a közlekedéssel és a kereskedelemmel, szorosan ösz- szefügg. Hiába termelünk sok zöldséget, vagy gyümölcsöt, ha a felvásárló szervek nem képesek időben átvenni, a közlekedés nem tudja elszállítani, a konzervgyá­rak nem győzik feldolgozni és a kiskereskedelem nem tudja érté­kesíteni. Minden tevékenységi ág­nak összehangoltan kell működ­nie, hogy ne vesszen semmi kórba, minden a helyére kerüljön. A központi gazdaságirányítás, feladata, hogy a fő népgazdasági arányokat kialakítsa és szemmel tartsa. Elsősorban azt kell meg­határoznia, hogy az egy év alatt előállított új értékből mennyi fordítható fogyasztásra, és mennyi beruházásokra. A fogyasztás és a felhalmozás aránya kifejezd, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem­ből mennyit élünk fel, és meny­nyit fordítunk népgazdaságunk bővítésére, fejlesztésére az adott évben; A másik fontos tényező a vá­sárlóerő és az árualap közötti arány. A boltokban és a központi raktáraikban olyan összetételű árualapnak kell mindig lennie, amennyi képes a vásárlóerőt min­dig „felszívni”, a szükségleteket kielégíteni. Az üzemeik egy része termelési eszközöket, más része fogyasztási cikkeket készít. A jól meghatáro­zott arányt kell kialakítani. El kell látni anyaggal, energiával, gép­pel, építőanyaggal, szerszámmal, műszerrel a vállalatokat, de el kell látni a fogyasztási cikkekkel a la­kosságot is. Egyik legfontosabb népgazdasági tényező tehát a ter­melési eszközök és a fogyasztási cikkek termelése közötti arány: A lakosság egy része nem ter­melő, hanem más munkát végez: Oktat, gyógyít, a közigazgatósban, a honvédelemben dolgozik. A ter­melő és nem termelő, a gazdasági és nem gazdasági munkán dolgo­zók között is helyes arányókat kell létrehozni. Annyi orvosra, ápoló­ra van szükség, amennyi a beteg- ellátáshoz 'kell, de annyi kórházi ágyat, orvosi felszerelést, gyógy­szert keli termelni, amennyit ez a tevékenység szükségképpen megkíván. így a termelő és a nem termelő tevékenység is szorosan kapcsolódik egymáshoz. A helye­sen felépített tevékenységi ará­nyok jelentik együtt a népgazda­sági arányosságot. A termelési esz­közök társadalmi tulajdonán ala­puló szocialista gazdálkodás elő­nye a kapitalista gazdálkodással szemben, hogy a fő arányokat ké­pes megtervezni, kialakítani, s az aránytalanságok megszüntetésére az erőforrásokat időben átcsopor­tosítani. dr. Pirityi Ottó „A kedvező politikai helyzet állandósítása és fokozása fő feladatunk" Ezzel a mozgósító megállapítás­sal fejezte be a pártvezetőség legutóbbi ülését. A bátaszéki Bú­zakalász Termelőszövetkezet párt- vezetősége ülésein és a taggyűlé­seken rendszerein napirendre tű­zi a konkrét aktuális politikai feladatokat. Legutóbbi, április 20-án meg­tartott vezetőségi ülésükön meg­jelent a vezetőségnek mind a ki­lenc tagja, közülük heten hozzá is szóltak a témához. A tervezett két napirend keretében nagy hoz­záértéssel tárgyalták meg a párt- szervezet gazdaságpolitikai tevé­kenységét és a pártcsoportofc munkáját, tennivalóit. Ezt a párt- vezetőséget az élénk vita jellemzi és az, hogy a helyi politikát kö­zösen kialakítva, egységesen küz­denek határozataik, állásfoglalá­suk megvalósításáért. A jó politikai munkát és lég­kört bizonyítja az, hogy a terme­lőszövetkezet tagjai közül az el­múlt egy esztendő alatt tizenné­gyen kérték tagjelölt-felvételüket. Közülük eddig nyolcat vettek fel a párt soraiba. A tagjelöltekkel nemcsak felvételük előtt és alatt beszélgetnek, hanem utána is tö­rődnek velük, pártmegbízatások­kal látják el őket. Határozatba hozták, hogy gya­rapítják a pártmegbízatásokat a kommunistáknál, valamint azt, hogy megvizsgálják a vietnami műszakok termelőszövetkezeti szervezésének lehetőségeit, mivel felmerült ennek igénye a szövet­kezetben. A pártszervezet a konkrét, ál­landó politikai munkával, a párt­tagság politikai, termelési és tár­sadalmi posztokon történő aktív tevékenységével kivívta a tsz- tagság előtt a tekintélyt, azok el­ismerését és megbecsülését. Neves művéssek május 1-én Ssek ssárdon Május 23-án egész napos mű­sor keretében mutatja be a Magyar Rádió Szekszárdot. En­nek a műsornak egy részlete lesz a május 1-én, a szekszárdi művelődési házban megrende­zésre kerülő előadás. Az itt el­hangzó összeállításban szekszárdi költők és írók, híres zeneszerzők műveit mutatják be a város hi­vatásos és műkedvelő szereplői mellett neves, ismert művészek. Ezen a napon Szekszárdon ven­dégszerepei majd Básti Lajos Kossuth-díjas, a Magyar Népköz- társaság Kiváló Művésze, Kiss Ferenc, a Magyar Népköztársa­ság Érdemes Művésze, Harkányi Ödön, Győző László és Szakáts Miklós színművészek, valamint Arató Pál zongoraművész kísé­retével Török Erzsébet Kossuth- díjas énekművész.

Next

/
Thumbnails
Contents