Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

# CERVANTES halálának 350. évfordulóján Zavaros, bizonytalan kor, csupa Mihez kezdjen hát az író, aki csalhatatlan, s nemcsak kiválasz- eUentmondás, melyben jól megfér saját életével is példázza kora tottságáról van meggyőződve, ha- egymással hódítás és kudarc, gaz- minden ellentmondását? Legszí- nem arról is, hogy bármennyi ke- dagság és legénység, gyilkos vesebben Lope de Vega hírt serűség kísérje az embert, egy- aranyláz és átszellemült vallásos- és dicsőséget sugárzó napjában szex- mégis végleg le lehet győzni sag. A korra II. Fülöp konok egyé- sütkérezne, de nincs szerencséje, minden jóság és szépség ellensé- msége nyomja rá bélyegét, aki s feladata is nagyobb, sokrétűbb! geit, az ádáz óriásokat, maga is csupa ellentmondás; hely- hisz egész korát akarja ábrázolni. Ez a hit emelte az elmés re akarta állítani a keresztenyseg eszményeivel, ellentmondásaival, me* lovagot az európai kultúra egyseget, de rögtön uralkodása gazdagságával, talmi dicsőségével, eg^k jelképévé, s ezért érezzük elejen elfogatta a pápát, Spanyol- s így születik meg Don Quijote, helyét Hamlet és Faust mellett, ország vezető szerepere tőr eke- a kor tükre, példája a hősi kitar- Halhatatlanságának is ez a titka dett, de az alatta elhatalmasodott tásnak és az emberi küzdelem inkvizíciót épp a spanyolok ellen hiábavalóságának, használta fel, áhitatos, hívő ke­resztény, de fia, a Schiller-hős Don Quijote az irodalomtörté- Don Carlos, börtönben pusztul el. net legnagyobbra vállalkozó hő- Nevéhez fűződik a Cateau-Camb- &e> nem hiú dicsőség vágy tü- résis-i békekötés, melyben Fran- üres hangoskodás, hanem a ciaország a spanyolok javára le- legmagasztosabb cél, miként szol- mondott Itáliáról, az ozmán biro- gájának is kifejti: „Tudnod kell, dalomra a lepantói csata jelenti az _____ , , e lső csapást, de II. Fülöp alatt Sancho baratom- hoSy en az eg- pusztul el a győzhetetlennek hitt nek rendelése szerint avégre szü- Armada, szakad le Németalföld, lettem, hogy ebben a md vasko­miközben az Újvilág kalandorai runkban az aranykort, vagy amint hettek volna meg az olasz ihle- ,T!fJ„h.e^t en kmcset hordanak az mondani szokták, a megaranyozot- tés nélkül. Tömörek, nem nehe­ÄW. ilyen egy *. «—n, »I »1«,.» A cél SSÄSt ami egyben Cervantes végzete is. Mert a Don Quijote minden mást elhalványít Cervantes életművé­ből, s az irodalomtörténetnek és az olvasónak újra meg újra fel kell fedeznie mindazt, ami pedig egyenrangú a Don Quijotéval. Mindenekelőtt a Példás elbeszélé­seket, ezt a tizenkét pompás no­vellát. Ha a Don Quijote olyan re­gény, amit csak spanyol író írha­tott meg, az is csak II. Fülöp alatt, a Példás elbeszélések nem szület­íro. sát, tükröt aki komolyan veszi hivatá- oly magasrendű, hogy talán épp s egyetlen törekvése, hogy ezzel válik humoros hőssé, de tartson a valóság elé? A amint végigkísérjük vidám kaland­spanyol irodalom kulisszái már . állnak: Antonio de Nebrija a XVI. >ait. egyre fanyarabb lesz szánkon század elejéi« megalkotta az első a nevetés, mert bukásában min- spanyol nyelvtant, 1554-ben meg- dig az igazság bukik el, az erény, jelent a nevezetes Lazarillo de jotét nem is egyszer, s erőteljes realizmusuk egy Olaszhant járt Sancho Panzát idéznek. Tormes, a pikareszk-regények má­a lélek nemessége hátrál meg, s ig eleven mintája, s a század má- v®Sül Don Quijote is belátja, mint sodik felében teljes fénnyel tűn- kései halvány mása, dököl Lope de Vega napja. A filo- ív. Henrikje, hogy ami vezérli, lógusok úgy tudják hogy ezekben ködké ég ábránd hiába u óri. az évtizedekben körülbelül 24 000 , ’ színdarabot írtak spanyol földön, as‘" a szélmalomban, s a borbély­amit el is hihetünk, hisz két szín- tányért hiába képzeli Mambrin pádon folytak a naphosszat tartó sisakjának. Végül már az is kór- színházelőadások, hogy a lelkes közönség a díszletváltozások alatt és a felvonásközökben se unat­kozzék. Cervantes sok mindent meg­próbált életében, pedig szíve csak az irodalomhoz vonzotta. Huszon­két éves volt, midőn egy kardi­nális kíséretében Itáliába utazott, déses lesz, hogy az imádott Dul- cinea egyáltalán létezik-e, s Don Quijote bölcs fölénye kell hozzá, hogy ezen is túltegye magát. „Csak az Isten tudja, van-e a vi­lágon Dulcinea vagy nincs, pusz­ta fantom-e ő, vagy sem” — feleli A köztudatba azonban csak a Don Quijote ment át, de még ez is keserűséget okozott szerzőjének. Meg kellett érnie, hogy egy pi­masz kantár megírta előle a foly­tatást, s a fércműből könyvsiker Pirandello lett. A szegény Cervantesnek nem maradt más hátra, az elmés, ne­mes lovagnak meg kellett halnia a második rész végén, nehogy egy újabb kontár tollán tovább élje lopott életét. Úgy látszik, nem­csak a könyveknek van meg a sorsuk, a regényhősöknek is. De Don Quijotén — mondjuk így — nem fogott ez a kényszerű halál. Tovább éli a mesterművek örök életét. CSÁNYI LÁSZLÓ CSERHÁT JÓZSEF: JÉGKORSZAK Vállunkon ült a végtelen tél, húr se pendült. nóta sem kélt, madár se zengett, ág se zörrent. Ki tudta, hogy csak 45-ben rügyezünk? Hogy addig a szobor nem moccanhat, csákója a hó, bőre kéreg, szeme üvegtüz, nem mondhat átkot, sem esküt? Nem is mondott. Csókért pirosló száján elhalt a zokszó. » Pásztor volt? Élete árán ért ide, három puha bárány kísérte, három meleg élet: érc lett a nyelvük. Egy se béget... Lábánál is jég-puli fekszik. Kormos volt? Fehér lesz estig. Fel-fel a gazda felé nem tapogat szívéből a vér, mivel ö is az ablak alá sündörgött, sorsa — fagyhalál. ...Amíg az ablak fönt világít, szikrázó zúzmarából rakódnak rá a szekfűfélék, zsurlók lepik be tükre szélét. Onnan tekint alá a jégkorszak jégvirága. övé a kert. Micsoda kert ez? Perc dermed itt a másodperchez, s minden, de minden — fönt s alattam — bilincsbe vert és mozdulatlan. Addig a dermedt mozdulatokból tanulom meg, mire is gondol, aki ifjan, fagyott sebekkel mozdul meg, mert rügy fakad egyszer, s int a Tavasz, neki is int egy másik kéz, a másik tekintet, másik mosoly, (hogy sorra vegyük) csak ne kelljen a néma hegedűt a könnyet befelé zokogva temetni a fekete tokba.­Addig a csend él jégözönként. Mekkora csend, micsoda önkény, miféle fák — lefojtva hóval — de már remeg a szikla-oldal, de már a Költő írja versét: a ..Döntsd a tőkét!” Remény szemerkél, s lassan-lassan, de újra dobban, mozdul a szív a jégkorszakban, ahol a tavaszt vonókra fagyott kézzel is várják a zenekarok. s egyszerre a latin emlékek és az a kíváncsiskodó hercegnek, s hoz. olasz irodalom bűvöletébe került, melynek hatása egész életére szól: az antik Róma kincsei, a Novel- lino, Boccaccio, Bandello szelle­me visszahat a spanyol valóság ellentmondásaira. A terjengős lo­vagregények és pikareszk-történe- tek spanyol hagyománya után záteszi: „Ez nem is olyan tárgy, ami felől szükséges volna az utol­só pőréikéig bizonyosságot szerez, ni.” Mi marad meg ezek után, mi az, ami még most is fűti ezt az megismerj az olasz novella záx’t ágrólszakadt manchai lovagot? A formáját, mely szembefordul a kő- Cervantes bizonyossága hogy zépkor merev konvencióival, s egy. , meealázottan örökklé az formán mer antiklerikális lenni és reJKarrai> megaiazottan, örökké az erotikusán élet-igenlő. n do sok börtönének urn y ekubun is Itália avatja íróvá, de más uta- érdemes küzdeni és dolgozni, ha kát is végig kell járnia, amíg el- másért nem, hát az intelemért és jut a nagy mű summájáig. Ott a példamutatásért Mintha Eras­kerül, s öt évig kell várnia, míg tétovázó rokonai kifizetik érte a 300 aranyat. Végre letelepedhet, s a legpolgáribb foglalkozást vá­lasztja: adóvégrehajtó lesz, de két. szer is tömlöcbe vetik, mert nem tud elszámolni. lebegne Cervantes—Don Quijote minden tette fölött: Nem tévedni, az az igazi szerencsétlenség. A hó- rihorgas lovagot állandóan meg­téveszti a valóság és szeleverdi képzelete, csak a hite tiszta és TÉNAGY SÁNDOR: Azt a szerszámot, azt a gépet Azt a szerszámot, azt a gépet elhagytam régen, mint kamaszkoromat. Bocsánatos bűn, szabad akartam lenni: lemosakodni fűben, levegőben, a nyárra nyíló ablakokban, hogy lássam magam Azt a szerszámot, azt a gépet hiába keresném, tenyeremről lekoptak a nyomok. Nem vár az utcán senki, nem várok senkit, ha nem szégyelleném, megsiratnám ifjúságomat, mint a legszebb ünnepet, mit részegen átaludtam. Azt a szerszámot, azt a gépet kár volt elcserélnem, nem lettem szabadabb. Eggyel több megbánás, eggyel több bocsánat. Gyalogolok a fényben, arcomon márciusi szeplők, kamaszkorom zavarbaejtő jelei­Sétálunk, éétálunk Este háromnegyed tíz. Megyek a József-körúton és nézem a ki­rakatokat. Rettenetesen ráérek. Hosszan lötyögök egyik kirakat előtt is, a másik előtt is. Akvá­riumüzlet, megállók és nézem a halakat. Megáll egy húsz év for­ma, csinos, fiatal lány is. Ű is a halakat nézi. Majd engem néz. Gondolom magamban, sok örö­möd nem lehet benne, de mind­egy. Sportbolt. Megállók itt is, megáll a lány. is. En nézem, a kirakatot, ő nézi a kirakatot, meg engem. Ejnye! — gondolom magam­ban —, de megszépülhettem az utóbbi időben. Nézzük csak! Elmegyek a harmadik kirakat­hoz ez virágüzlet. Ismét az előbbi jelenet, némi változtatással, mind a ketten nézzük a virágolzat és nézzük egymást. Végül hozzám fordul és azt mondja: — Ugye, szép virágok? — De mennyire! — mondom rendkívül szellemesen, mert pil­lanatnyilag többre nem telik. — Nekem is ilyen van odahaza — mondja. Ez ugyan pillanatnyilag ma­gánügy, de szeretném a közügy síkjára emelni, tehát a társal­gást tovább folytatjuk. Közben megindulunk tovább a Góbé­étterem felé, ahová eredetileg menni akartam. Szép ugyan a virágüzlet, a kislány is szép, de a magam részéről inkább egy fokhagymás, tűzdelt üriicomb az, ami pillanatnyilag lelkivilágom közepén helyezkedik el. Szóval megyünk, mendegélünk, mintha ősidők óta egymáshoz tartoznánk és pillanatnyilag be­áll az a termékeny szünet, amely kettőből adódhatik: vagy túl sok a mondanivalónk, vagy semmi. Jelen esetben az utóbbiról van szó. Nem így a kislány. Néhányat nyögdécsel és sóhajtozik. — Mi a baj, kislány? — Úgysem tud maga rajtam segíteni — nyög egy akkorát, amitől vagy a plafonnak kellene leszakadnia, vagy nekem kéne el­olvadnom. Sajnos, ez utóbbiban életkorom már megakadályoz, úgy, hogy inkább a kíváncsisá­gom az, ami felülkerekedik. — Lehet, hogy nem tudok se­gíteni, lehet, hogy igen, de ahhoz az kell, hogy tudjam mi a baja. Még egynéhányat nyög, amikor is előkerül egy történet. — Az édesanyám benn van a kórházban és ha ma este 11-ig nem kerítek 400 forintot, akkor minden elveszett. A minden kevesebb, mint a valami, és amúgy is kénytelen vagyok némi hézagot felfedezni az előadásban: — Most háromnegyed tíz van. Feltétlenül ragaszkodik hozzá, hogy tizenegyig kapja meg a 400 forintot? Nem lesz jó az fU’ggel tízkor is? Még nagyobb sóhajtás, Uletrfe nyögdécselés: — Azt hiszem már most h késő! Akkor ne beszéljünk róla. — Szörnyű, mi lesz, nem is merek rá gondolni! Ha nem ka­pom most meg ezt a háromszáz forintot, akkor mindennek vége. De én ezt az utcán nem tudom elmondani. (Még impresszionista is a kicsi, a meséhez hangulatvilágítás is kell). — Hát válóban ez erre nem alkalmas. A lakásán el tudná mondani, ugye? Nem lakik mész - sze? — Nem, itt a közelben! — Pompás — mondom és há­romfajta lehetőség vonul lelki szemeim előtt. Felmegyek a lakásba és a leg­mélyebb megbeszélés közben a szemüveges kiemeli a tárcái (Szelíd változat). Esetleg az el­merült beszélgetés közben beront a szemüveges és örülök, ha pénztárcám hátrahagyásával és egy feldúlt házasság romjaival ballagok le a lépcsőn. (Színpadi változat). Van még egy harmadik is. Ta­lálnak egy lengén öltözött, jól fejbevert pasast kabát, nadrág nélkül valamelyik kukaedény mögött. (Drasztikus változat) Több megoldás nem lévén, köz­Kezdett olyan gyanúm lenni, ben odaérkezünk a Góbéhoz és hogy erősebben esik latba a 406 forint, mint én, mert a kislány újabb licitálásba bonyolódik. — Ha nem kapok ma estig legalább háromszázat akkor min­dennek vége! — (Mi az, lefelé licitálunk?). Közben elmegyünk egy szem­üveges legény mellett. En meg­nézem a legényt, a leány nem nézi meg, a legény se minket Ennyire közömbösen magyarok nem mennek el egymás mellett. — Ahá — mondom magamban, — te vagy az! A kislány közben mondja a magáét: búcsúzásba kezdek. Ebben a pil­lanatban a kislány leírt a listá­ról, még' kettőt nyögött és azt mondta: — Ha nem tud segíteni akkot nincs mit csinálni! Elbúcsúztunk egymástól, ő ment vissza, én meg megálltam az ajtóban, mert furdalta az ol­dalamat, hogy a szemüveges va­lóban odatartozik-e? Odatartozott! Gyorsan kérde­zett a kislánytól valamit, ő meg legyintett. Összetett legyintés volt és ahogy láttam, a rólam, szóló értékítéletet is tartalmazta. SZÖLLÖSY KÁLMÁN \

Next

/
Thumbnails
Contents