Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-23 / 95. szám

I tói vá megyei vcpű.isag 1966. április 23 Egymillió elillan Nem életszükséglet, mégis szív- cigarettából 984 552, dohányból juk és egyre többet. Csak egy já- 17 219 és szivarból 6546 forintot, rásban, a bonyhádiban a lakosság — Milyen változások, eltoló­dások mutatkoznak a fogyasz­tásban, az elmúlt tíz esztendőt tekintve? — Tizenhárom éve lesz j nius- — kérdezem Weisz Márkustól, a *-ian' itt dolgozom. A meny­bonyhádi járási dohányelosztó ve- nyisfS* változás óriási. Akkor nagy zetőjétől * eredménynek tekintettük, ha há­— Márciusban cigarettából rommillió cigarettát kihelyeztünk 6 273 405 darabot küldtünk ki egy honaPra- M°st a duplájánál mintegy másfél száz üzletfelünk- ^ nagyobb á forgalom. A másik nek. A Kossuthot viszik mint a ^«mtős változás, hogy csökkent a kenyeret, milliószámra fogy. Leg- dohanyfogyasztás a kész cigaretta nagyobb az igény és a fogyasztás ^vara' Tizenhárom eve még négy- a Kossuth és a Munkás szivarká- otezer csomaS pipadohány is elfo- ból. Az előbbiből havi két és fél- gyott egy hónapban. Mi még sze­műim, az utóbbiból több mint ^ncsesek vagyunk a bányavidók­havonta egymillió-nyolcezer fo­rintot elfüstöl. — Mennyi a havonta fogyó dohányáru mennyisége a járás­ban? egymillió az igény. Fecskéből há­romszor annyit is elvinnének, mint amennyit kapunk — feleli — Várható-e javulás a Fecske­ellátásból? — ígérik a mennyiség növelé­sét, Nemrégiben jártak itt a köz­pontból, azt mondták, hogy rö­videsen kapnak a gyárak Nyugat­kel, mert van úgy, hogy ezer cso­magot is megvesznek havonta. Fe lére csökkent a cigarettadohány is, vagy még kevesebbre, legutóbb például a régi tízezer csomag he­lyett 3—4 ezer ment, mikor ho­gyan, ez változó. Nem vesződnek ma már a dohányosok a sodrás­sal! — Ezek a változások annak- tu­Németországból újabb korszerű la3donithatók, hogy ma már nin­gépeket. Persze, ez valután is mú­lik. Nehéz igazságot tenni az el­osztásakor. Tekintettel kell len­nünk az idegenforgalomra — hiá­ba, a külföldiek is szeretik ezt a cigarettafajtát — na, meg arra is ügyelni kell, hogy arányosan juttassunk a trafikoknak, ital­csenek az emberek anyagilag rá­szorulva a sodrásra, nem számít nekik az. hogy drágább a ciga­retta a dohánynál. Vannak olya­nok akik még pödörnek, a nyug­díjasok, meg azok akik megszok­ták a sodrás szertartását. Jobban ízlik, idejük is kevesebb tán, de boltoknak, lehetőleg ne maradjon m®gis 32 a hogy tehetősebbek, ki egy község sem, — Dohányzik? Milyen „példát mutat” az elosztó vezetője? — Mit nem visznek és miért? — Nem kell, csak kisebb meny- nyiségben a Luxus, az Opera, a — Ha úgy vesszük, rossz pél- Lánchíd. Jó ha egy hónap alatt dát, mert nem dohányzom. Hu- száz dobozzal elvisznek. Fő oka szónkét esztendőn át szívtam, abban kereshető, hogy ezek a ci- csakis Kossuthot, naponta 60—70 garetták gyengék. Nálunk az darabot. Többnyire reggel 7-től erősebbet szeretik. Drágállják is, éjfélig füstöltem mint a gyárké- így elsősorban a külföldi látogatá- mény, gyakran még az ágyban is sokra viszik apróbb ajándék gya- dohányoztam. Én már előre va- nánt. ' • j gyök. Szívtrombózisom miatt ab- Szívjuk, szívjuk a cigarettát, bahagytam 1964. júniusában és ra- mert rászoktunk, telik és jólesik, dikálisan, teljesen leszoktam róla. Egyelőre, mintha hiábavalóak Ennek a „jó bornak” nem kell lennének az orvostudósok intel- cégér. Ennek ellenére állandóan mei, hisz napról napra növekszik növekszik a fogyasztás — moso- a levegőbe eregetett, dohányzásra lyog. — Márciusban összesen fordított forintok mennyisége. 1008 317 forintot forgalmaztunk, —i. —é. »VTVVVw*vTT»'*rTVTVTTTVTVTTTTTVVTTVWVTTTrn'Trr»VTVVVVVTVWVTVVTVTV Adatok — következtetések A megyei összesítés szerint Tolna megye községi tanácsai ez évben 58 millió forintos község- fejlesztési bevétellel számolnak. Ebből mintegy 45 millió forintos kiadást terveztek erre az évre, a többit pedig tartalékolják. Az idei községfejlesztési tervben sze­repel 8 millió forint értékű társa­dalmi munka is. Ez így önmagában nem sokat mond, ám ha egy kicsit alapo­sabban boncolgatjuk, sok érdekes következtetést lehet levonni. A tervezett kiadás valamivel több az előző évinél, de a koráb­bi évekhez képest is fejlődést mutat. A községpolitikai munka bevezetésének első éveiben na­gyobb ugrás volt megfigyelhető. Viszont ez éppen így természe­tes, kedvező. Az első években ugyanis még a tanácsi vezetők­kel is sok helyen vitatkozni kel­lett ennek a szükségességéről. A nyolcmillió forintos társa­dalmi munka ugyancsak mutat némi emelkedést az előző évi­hez képest, de magasabb minden eddiginél. Ezzel kapcsolatban mindenek­előtt meg kell jegyezni, hogy már jó pár évvel ezelőtt voltak olyan hangok, hogy e téren nincs további lehetőség. Ezt részben azzal próbálták igazolni, hogy a lakosság már nem hajlandó több áldozatra, másrészt pedig főként komoly szakmai hozzáértés, ma­gas színtű szervezettséget igény­lő munkák vannak vissza, amit nem lehet társadalmi munkára alapozni. Sőt, a kivitelezők he- lyenkint tiltakoznak is a segéd­munkák társadalmi úton való el­végzése ellen, mert egyrészt ők is rendelkeznek segédmunkások­kal és azokat foglalkoztatni akar­ják. Másrészt pedig nem alapoz­hatják arra a termelést, hogy a társadalmi munkás megérkezik-e pontosan vagy nem, gyorsan, pon­tosan dolgozik-e, vagy nem. A gyakorlat mást igazolt. Ép­pen a társadalmi munkánál sike­rült legtöbbet előrehaladni az utóbbi években. Igaz, meg kell hagyni, nem volt éppen alaptalan kivitelezők aggálya, de társa­dalmi munka végzésére mégis megannyi lehetőség nyílt. Egy­részt azáltal, hogy sok tanács — nagyon helyesen — fejlesztette a házilagos kivitelező brigádját, s annak egyebek közt az is előnye volt, hogy a tanács jobban meg tudta teremteni a kooperációt az állandó jellegű a szakmunkások és a segéderőt adó társadalmi munkások közt. De rendkívül tág lehetőséget nyitott a társadalmi munka végzésére a járda- és út­építés előtérbe kerülése is. Jel­lemző, hogy az idei évben a 8 millióból 4,7 millió forint értékű társadalmi munkára éppen a járda- és út­építéseknél került sor. Persze beigazolódott az is, hogy a lakosság áldozatkészsége sem­miképpen sem érte el a csúcs­pontot: a közösség érdekében, amelyben benne szerepel termé­szetesen az egyéni is, mindenki hajlandó szinte minden áldozat­ra. Szekszárdon például, amikor valahol járdaépítésre kerül sor, és kérik a lakók segítségét, bár­milyen foglalkozású is az illető, de nem sajnálja sem a vasárnap­ját feláldozni, sem az esti, vagy hajnali órákban nem rest ásót, lapátot fogni. Ugyanígy van ez a vízvezeték-építésnél és más mun­káknál is. Sőt, rendszerint még olyan probléma sincs, hogy az egyik elvégzi a munkát időre, a másik pedig csak késlekedéssel. A kialakult gyakorlat természe­tesen a jövő szempontjából is fi­gyelemre méltó. Továbbra is le­het és kell alapozni a lehető leg­nagyobb mértékben a társadalmi munkára. Annál is inkább, mert a feladat meglehetősen sok. A 13 millió forintos tartaléko­lásra valaki esetleg azt is mond­hatná, hogy miéA szükséges ez, ha már egyszer megvgn a pénz, miért nem használják fel minél előbb. Az igazság az, hogy ez a nagy összegű tartalékolás is egészséges jelenség, s kár, hogy kezdettől nem volt ilyen gyakorlat. Ez mindenekelőtt annak a jele, hogy a községpolitikai munkában is mind jobban előtérbe kerül a céltudatos előrelátás. Addig nem kezdenek hozzá egy-egy komo­lyabb létesítmény kivitelezésé­hez, amíg nem áll rendelkezésre a szükséges összeg. Sajnos, ko­rábban akadt olyan kirívó eset is, hogy ■ az építkezésnél eljutot­tak a falegyenig, de elfogyott a pénz és kénytelenek voltak abba­hagyni a munkát. Ilyen manap­ság nem fordulhat elő, és ezt éppen a tartalékolással előzik meg. De szorosan ehhez kapcso­lódik az is, hogy mindinkább elő­térbe kerülnek a nagyobb létesít­mények, ami ugyancsak a tar­talékolást, erőgyűjtést igényli. Ez is kedvező jelenség, mert az apró-cseprő feladatok rendszerint más forrásból is megvalósíthatók, így a pénzt összegyűjthetik olyan célra, ami viszont más forrásból nem lenne megvalósítható. Sőt, a tartalékolás teszi képessé a kis­községeket is olyan nagy létesít­ményekre, amelyeket azelőtt el sem tudtak képzelni. Az idei évben is számos mű­velődési otthon szerepel a ter­vekben. A közös fedezeti forrásból épü­lő szekszárdi és tamási mellett Pálfán, Cyulajon, Várongon. Váralján fordítanak nagyobb összeget ilyen célra. De az előző években is nagyon sok művelődési otthont építettek, illetve újítottak fel községfejlesz­tési alapból. Most már ott tart a megye, hogy az egészen kis köz­ségek kivételével, majdnem min­denütt található korszerű műve­lődési otthon, vagy most van fo­lyamatban az építése. Nem túl­zás azt mondani, hogy az évek folyamán divattá vált Tolna me­gyében a kultúra érdekében a nagy áldozathozatal. Viszont az is igaz, hogy ez néhol már-már a másik végletbe kezdett átcsap­ni: elméretezték magukat. Az egyik kisközségben — különösebb fejlődési perspektívája sincs — olyan nagy befogadóképességű művelődési otthont akartak épí­teni, ami nyilvánvalóan szükség­telennek mutatkozott. Végül alig tudták meggyőzni a helyieket. Évek óta téma a közös fedezeti forrás megteremtése, aminek az egyik oldala az, hogy a községi tanácsok saját fejlesztési alapjuk­ból járuljanak hozzá a különféle állami beruházások fedezéséhez. De ehhez a témakörhöz tartozik az is, hogy több község fogjon össze egy-egy közös feladat ese­tén. Van némi előrelépés e téren, de ez még nem sok. Az idén 12 pedagóguslakás és 9 iskolai tan­terem már ilyen alapon épül. Pakson járási orvosi rendelőinté­zet, Dombóvárott pedig diákott­hon építéséről van szó, de ilyen tekintetben még sok a kínálkozó lehetőség. BODA FERENC HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságb an! \ ,’TTT^f f < frrrm — Ezredes úr, én az ő helyében nem is emlí­teném azt a szégyenletes fiaskót, amelyet ön „körülményeknek” nevez. Krammer elődje, az a barom Bruckmann lépre ment, mint valami tejfelesszájú kölyök és bajba sodorta egyik leg­ügyesebb ügynökünket. Nem is szólva arról, hogy önmagát is leleplezte és még szerencse, hogy időben és sértetlenül sikerült elhagynia Angliát. — Bátorkodom megemlíteni, altábornagy úr — mentegetőzött bizonytalanul Hassel, — hogy Bruckmannt az SS-Reicführer úr személyes ajánlására osztották be mellém, és nekem az egész ügyhöz határozottan semmi közöm nem volt. — Szamárságot beszél, ezredes! Bruckmannért ön felelt attól a pillanattól fogva, hogy a mun­katársa lett. Ami pedig az SS-Reichsführer úrra való hivatkozását illeti, enyhén szólva illetlen­ségnek minősítem. Pickenbrock altábornagyról az a hír járta, hogy az Abwehrben Himmler SS1 birodalmi vezető hi­vatalát képviseli. Hosszúkás, szikkadt arcán most bősz felháborodás tükröződött. Hassel ezredes rosszul érezte magát. Mi az ördögnek kellett most Himmlerről fecsegnie. Ez a, nyavalyás Pickenbrock alkalomadtán vissza­mondhatja neki a dolgot. A legkínosabb az egészben, hogy ő a színigazat mondta: Bruck­mannt valóban Himmler ajánlotta. De erről jobb lett volna hallgatnia, hisz jól ismerte az SS birodalmi vezető természetét és módszereit... Krammer úgy látszik, szintén tudta, miről van szó, mert arcán halvány mosoly suhant át, de — 5 — rögtön el is tűnt. Bizonyára eszébe jutott, hogy Hassel keze alatt fog dolgozni. E pillanatban Pickenbrock segédtisztje lépett be és jelentette, hogy Canaris tengernagy, a hírszerző és kémelhárító szolgálat vezetője hi­vatja mindhármukat. Szinte egyszerre pattantak fél, és a következő percben a fényárban úszó folyosón lépkedtek a tengernagy dolgozószobája felé. Canaris állva fogadta a három tisztet. Jól táp­lált, sima, pirospozsgás arca erős parfőmillatot árasztott. A szokásos „Heil Hitler” üdvözlések után a tengernagy tetőtől talpig végigmérte őket, majd fel-alá kezdett járkálni tágas, félhomályos szo­bájában. Hosszú, kínos csend. Mind a hárman mereven álltak. Végül Canaris megúnta a sétát, odalépett eléjük és röviden ennyit mondott: — Tegnap a Führer érdeklődött a Ciklon­akcióról. Aztán sokatmondó pillantást vetett rájuk és határozott, hosszú léptekkel ismét róni kezdte a dolgozószobáját. Pickenbrock és Hassel egymásra pillantottak, majd az altábornagy jelentette: — Tengernagy úr, Bruckmannak, aki Kram­mer előtt foglalkozott a Ciklon-akcióval, ügynö­ke révén sikerült megszereznie a kutatóintézet al­kalmazottainak névsorát, amelyet már el is jut­tatott hozzánk. Krammer százados pedig ellen­őrizte, nincs-e az alkalmazottak közül valakinek rokoni vagy ehhez hasonló kapcsolata Német­— 6 — országban élő angol származású személyekkel. Kiderült, hogy van. A kutatóintézetben dolgo­zik egy bizonyos Harry Norman nevű éjjeliőr. A berlini angol emigránsok között ugyancsak van egy Norman, akinek német nő volt a felesége... — Nagyszerű, altábornagy úr — állt meg Ca­naris Pickenbrock előtt. — Be kell szervezni ezt a Normant és folytatni, főleg pedig sikeresen be­fejezni az akciót. Végeztem, — uraim! A három tiszt magasba lendítette karját, de a tengernagy rájuk szólt: — Egy pillanat! Krammer százados, ön hol­napután jelentkezik Kiéiben Huth tengeralatt­járó-kapitánynál, aki átviszi Angliába. A Nor- mann-ügy után Gretley-be utazik és átveszi az ottani ügynökségünk irányítását. A részletes el­igazítást az altábornagy úrtól és az ezredes úr­tól kapja meg. — Igenis, tengernagy úr! S mind a hárman elhagyták a Nagyfőnöik szo­báját. Krammer százados, amikor eltávozott az Abwehr épületéből, egyenesen az Adlon szállóba hajtatott. Itt dolgozott ugyanis portásként Felix Norman angol emigráns. Az első pár mondat után máris kiderült, hogy Felix erősen fasiszta érzelmű s ezért kellett elhagynia Angliát három évvel ezelőtt. — Mondja, nem rokona véletlenül a London­ban élő Harry Norman? — kérdezte Krammer a portástól.

Next

/
Thumbnails
Contents