Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-16 / 89. szám
4 TORN'S MFC.YF1 Vf,Pf .1SÄC 1960. április lß. Természetesnek tartom9 hogy segítenünk kell Már három éve asszony. Min- külön háromszáz forintot fizes- dennapi munkája mellett tanul, a sen a kicsi felügyeletéért. Meg- gépipari technikum levelező hall- beszélte vele Éva: fogjanak ősz- gatója. Ez a sudár termetű, bar- sze. Mivel egy házban laknak, na fiatalasszony, szabad idejében segíthet ő neki. Azóta hónapok nem mindennapi feladatra vállal- óta hozza-viszi Bandikát. kozott. Rászoruló embertársain, A várostól távolabb lévő az édesanyákon segít, amikor munkahelyén keresem az önzet- azoknak szükségük van rá. len, önkéntes „kismamát”, akinek Munka után lóhalálában siet saját gyermeke nincs, de az áp- haza, hogy mielőbb begyújtson, tilis negyediké előtti szombaton mert este még hűvös van. A kettővel is foglalatoskodott. Szegyerek, vagy gyerekek nem le- rénységét jelzi, hogy munkahétnek hideg szobában. Azután helyének dolgozói szinte nem is kerékpárra ül, siet az óvodába, tudnak nemes cselekedetéről. Az vagy a bölcsődébe, hogy időben ötödik megkérdezett ember mond- elhozhassa a gyereket. A szék- ja meg, hogy is hívják azt, akit szárdi, Béri Balogh Adám utcai keresek. napközis óvodában felcsillanó Meleg tekintete ragyogni kezd, szemekkel fogadja őt a három- amikor a gyerekekről beszél, éves Muntyán Ildikó: — Ugye, Egyik gyámoltjának, Bandikénak Éva néni, most engem viszel el fényképe nála van, büszke öröm- és nem a Gyulát? — kérdezi mel kérdezi: — Ugye, szép kistele. Kerékpárra ülnek, saját ott- fiú? honába viszi a kislányt, meg- Kérdezem tőle, mi indította vacsoráznak, majd később viszi erre az önzetlen segítésre, azt el hozzájuk, mert az édesanya feleli: — Természetesnek tartom, este tízkor ér haza a munkából, hogy segítenünk kell munkatár- Éva asszony a mamát várva ta- sainkon. Nagyon, nagyon szereltül, így ér véget napja. Két hé- tem a gyerekeket, de ők is Tatig vállalkozott erre, mert az gaszkodnak hozzám. Nem szen- édesapa ennyi ideig teljesít Dom- védhetik meg, hogy a szülő olyan bóváron külszolgálatot, ő nem le- helyzetbe került, amikor nehéz- hetett a gyerekkel. ségbe ütközik megfelelően gonAmikor Balaskó Gyuszika doskodni gyerekéről. Ennyivel édesanyja kórházba került, Évi tartozunk egymásnak — mondja, néni a kis Ildikó nagy szívfájdalmára, Gyuszival foglalkozott Öt vitte Háram héten keresztül az óvodából haza, majd reggelente vissza. — Derék ember, önkéntes pótmama mondják róla meg ezt nálunk sem. Mennyire az óvó nénik. Noha ő természetesnek tartja a segítséget, ez a kötöttség és fáradozás mégsem mindennapi. Csak a mi világunkban történ: hét ez meg. Nem mindenki teszi Nemcsak az óvodában ismerik őt, hanem a bölcsődében is mosolyogva fogadják, mert van neki egy bölcsődés „kisfia” is. Egyik héten esténként siet a tizenegy hónapos Nagy Bandikéért, a megkönnyithetnénk pedig egymás életét a segítséggel, a jó szándékkal! Emberségből, segítésből nagyon szép, önzetlen példát mutat Sebe_ gén Sándorné, 22 éves fiatal- asszony, a Tolna megyei Talajmásik héten pedig reggelente erőgazdálkodási VáUalat tmk- viszi a bölcsődébe. A kisfiú nzem£nek adminisztrátora. Éjinél atyja tényleges katona, édes- vállalatnál az önkéntes >)PÓt. anyja pedig a bőrdíszműben dől- kisrnamára„ számíthatnak az át- gozik, két műszakban. Anyagi- menetileg nehéz heiyzetbe került lag nagy megterhelést jelentett munliatársak_ Nagy Andrásáénak, hogy keresem téhől az albérleti díj mellett még SOMI BENJAMINNÉ Mikor indulunk a Holdra? Komarov űrhajós nyilatkozik a szovjet tervekről Mintha a leghétköznapibb dolgokról volna szó Kinéztem Komarovot, ahogyan gozunk. Miután elkészült a Hold a szovjetek Hold-kutatási tervét meghódításának terve, a soron magyarázta. Úgy beszélt, mintha következő feladatokat oldjuk a legközönségesebb dolgokról Kamanyinnak hívják a szovjet lémákat kell elsődlegesen megold űrhajósok parancsnokát. Kama- dani és utána nyugodtan útra kel- nyin tábornoknak, ö válogatja hetünk. ki az űrhajósokat, ellenőrzi tu- — És hogyan gondolják meg- dasukat es edzésüket, oktatja valósítani a nagy tervet? okét hogyan kell megvalósítani a « - ' , . . . ,, kitűzött célt: a Hold meghódító- “ Mindenen fokozatosan dolsát és a visszatérést. Tavaly márciusban látogattam meg először. Ma azonban nem fogadhatott, . , ... ,,, . , mert influenza kínozta. Egy űr- legegyszerűbb proble- volna szó mintha csak arról csehajóst bízott meg. hogy válaszol- fmaktoJ. Jut4unk el a legbonyolul- vegne, hol tölti a nyarat. tabbakig. A versengés nem erde- Megkérdeztem tőle, mi a vele- kel bennünket. Hamarosan öt éve ménye Louis Armand francia filesz annak, hogy hozzáláttunk a zikus indítványáról, hogy küldje- Hold meghódításának programjá- nek el egy önkéntest a Holdra, hoz. aki ott is maradna. — Az első lépcső az ember útja . A kérdés meglepte, az első pil- volt a világűrben. A többi ki- lanat^n nem is ertette lövés csak gyarapította ismerete- “Ellenzem ezt a javaslatot - inket. A közelmúltban tért vissza m°ni?*a, ve§ul e* me?~ egy műhold, amelyben két kutya gy°z°desem, hogy barataim es jón kérdéseimre. Az űrhajós Vlagyimir Komarov volt, csoportparancsnok, annak a Voszhod űrhajónak a főpilótája, amelyben 1964- ben három ember keringett a világűrben. A Lima—9 igazolta a számításokat Sokáig csak ült és hallgatott. több mint két hétig keringett a munkatársaim is egyetértenek velem. Ez a terv embertelen és Föld körül. A világűrnek azt a mesen nézte a képet, amelyet az ember^szálnára1^a’legveszéryes'ebb dénáron megvalósítani űrkutatási összeráncolt homlokkal, figyel- f ° *„2* * * f ,vllaglf“eK azt a fölösleges Nem szándékunk min- mpfipn nézte « kénét nmeivel nz. térségét tanulmányoztuk, ahol az imént nyújtottam át neki. A felvételt valószínűleg már sokszor látta, mégis ugyanolyan tüzetea sugárzás. Ezért küldtük fel tervünket. Az a célunk, hogy el Szellőcskét és Szenecskét, hogy gondolásunkat minél simábban, Za;n3a segítségükkel állapítsuk meg minél tökéletesebben váltsuk vasén vizsgálta, mintha most latna mennyire felel meg a célnak a tóra. Nem sietünk, fokozatosan mi sugárvédő módszerünk. Az haladunk előre. Egy halálra ítélt adatok szerint minden rendben v^gy egy lelkes tudós Holdra külvan. Hamarosan kilencszáz kilo- dése alapjában véve ellenkezik a méter magasságba küldünk űrhajósokat. Nagy sikere lesz ez a világűr kutatásának! először. A képet a Luna—9 készt tette a Hold felszínéről, arról a területről, amelyre a közeljövőben emberek teszik lábukat — talán éppen ő ... Vlagyimir Komarov eszményi tárgyalófél. Jól tudja, hogyan akarják a szovjet tudósok meghódítani a Holdat. Megtudtam azt is, mit terveznek a közeljövőben. — Milyen adatokat közölt a Luna—9? — kérdeztem Koma- rovtól. — Számunkra a Luna—9. két híradása fontos: az, hogy sikerült Mi lesz a következő lépés ? — Mi lesz a következő lépés a Hold meghódítása felé? Milyen szerepet játszik a Luna—10? — A Luna—10 révén sok mintudományos gondolkodással. A tudomány fennkölt dolog, ilyen kalandba nem bocsátkozhatunk. Megkérdeztem Komarov ezredest, mi a véleménye az amerikaiak Hold-kutatási programjáról. — Nem bocsátkozhatom a kérdés taglalásába, mert nem ismerem eléggé az amerikai tervet. Hiszem azonban, hogy a mi ter„ sima áq hnerv íír — “ ...... vünk semmivel sem gyengébb az hajóink leszállhátnak a Hold fel- HoW mlntsefterénT ereiét és amerikaiakélf' .. Tárgyilagosan a a,fplp Hold mágneses terenek erejet es nezve a mi tervünk tálán megnaev a felszín hőingadozásait. Vegy- fontoltabb. A Ranger sikere el- elemzi majd a Hold talaját. Mi- vitathatatlan, de amikor a Ran- előtt még az ember leereszkedne ger felvételét néztem, nem tud- a Holdra, egy önműködő űrállomást küldünk oda, amely azután visszatér a Földre. színére. A Holdról készített televíziós felvételek láttán öröm fogott el bennünket. Még sok feladatot kell megoldani — Mikor indulnak a Holdra? A Holdra induló űrhajóban leg- Ezt ma még nehéz megmon- feljebb négy ember lesz: egy pi- dani. Úgy vélem azonban, hogy lóta, egy orvos, egy mérnök és hamarosan. Természetesen nem esetleg egy fizikus. Az első expetam magam előtt elképzelni a Hold felszínét. A Luna—9 olyan képeket csinált, hogy úgy éreztem, közvetlen alattam van a Hold felszíne. — Mindnyájunkat mélyen megrendített Koroljev fő tervezőmérnök halála, de munkája nem áll J. Golovanov: holnap vagy holnapután! Elő- díció feladata az lesz, hogy elő- meg. Ha egy szép napon leszál- ször is meg kell oldani a Luna- készítse a további Hold-utazáso- aagunakkal° hozzuk ^ HoldTa’la- 9-nel súlyosabb urhaiok sima le- kát, ezert nem is marad sokáig ■íányílo petv dsríihiát ^íríárs ..........................................-...............................................................““"{nfllMl Bkél.te.ItJ.llnt Ml a a HoWon. A második tudomány», Ha mártStgaVmj’t5 leszállást és meg kell találnunk csoport ellenőrzi majd az úttörő hatott el a Holdra és nem néz- Ja visszatérés módját. Ezenkívül expedíció adatait. Űk már hosz- heti végig az űrhajósok elindu- iszerkesztenünk kell járműveket, szabb ideig, körülbelül két hétig igsát, legalább hamvai fölött áll- 5;amelyek a Holdon közlekednek, maradnak a Holdon. Később már jon egy holdbéli kő. Ezzel is csak 5 Tökéletes kapcsolatot kell létesí- gyakrabban utazunk a Holdra, és kegyeletünket róhatjuk le az Stenünk a Föld és műholdjai, és a ezzel párhuzamosan növekedni efőtt, aki rengeteget tett tervünk SHold műholdjai valamint a mű- fog a Hold-expedíciókban részt sikeréért. S holdak között is. Ezeket a prob- vevő pilóták száma is. Paris Match iiiiimmiiiiiimiiiiiHiiimiimmimiiiiiiMiiiiiiimiiiiiiiimiimmiiimiimmiimimmiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimimii n jezsuita buUäsa — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós — 52 — — Legyen nyugodt. Ha nem tudnék, megkérem egyik ismerősömet. Ö majd értesíti, mikor indul a repülőgépem. — Mikor repül kérem? — Holnap Seremetyevóból. — Hová? — Párizsba. Engem azonban nem kell kikísémi. — És az ismerősét hogy hívják? — Legyen ez egy kisded meglepetés. — A kagylóból nevetés hallatszott. — Minden jót kívánok. Az összeköttetés megszakadt. „Mit bujócskáznak? — gondolta magában Prohorov. — Milyen új barát bukkan fel megint? És miért nem kell őt kikísérni? Nem akarja, hogy kinn legyek a repülőtéren. Miért? Azért én mégis kimegyek..” Másnap, a párizsi gép indulása előtt két órával ki is ment Seremetyevóba. Ivott egy feketét, körüljárta a várótermet. Gozzi úr taxin érkezett. Rövid formalitások az ablaknál, majd odalép a határőrhöz, átnyújtja az útlevelét... „És ha most hirtelen elkapnák?” — rémlett fel Prohorov agyában a gondolat. A határőr megnézte az okmányokat. Mosolygott. A külföldi elindult a repülőgép felé. Anatolij a teraszról nézte, hogyan ül be a szemüveges a liliputi buszba, majd fellépked az IL—18-hoz támasztott lépcsőn. Csak akkor ment le a teraszról, amikor a gép már a felhők közé fúrta orrát... — 53 — A párizsi repülőgép stewardesse rövid idő múlva bement az utasok közé. — Hölgyeim és uraim! Gépünk műszaki okokból Rigóban leszáll. Kimehetnek a gépből, de ne messzire, mert tíz percen belül továbbrepülünk. Az utasok közül néhány el is hagyta a gépet signor Gozzi is köztük volt. Ellépegetett a repülőtér épületéig, ahol a kifutópályán már várta egy Volga Gozzi beült az autóba, amely gyorsan elindult. — Elfáradt, őrnagy elvtárs? — kérdezte a. sofőr mellett ülő férfi aki az államvédelmi szolgálat századosi egyenruháját viselte.-7- Őszintén szólva — mosolygott „Mario Gozzi” — meglehetősen fáradt vagyok. — Most kipihenheti magát. És nem a Minszk- ben, hanem otthon. — Miért? A Minszk-szálloda 840-es szobája nagyon is jó volt — nevetett „Gozzi”. — Ott kitűnően lehetett pihenni. Mario Gozzinak azonban valóban elrontották a pihenését. Nagyon odavolt, amikor bizonyos munkálatokra való hivatkozással egy másik szobába költöztették. Próbálkozott, hogy újra felhívja telefonon Kra- szovszkijt, de annak időközben, sajnos, megváltozott a telefonszáma... Roscsinhoz ugyanakkor befutott valaki, aktatáskával a kezében. A Kazanyi pályaudvarró] jött. — Azt hiszem, minden a legnagyobb rendben van — mondta a látogató. Pokrovszkij százados. — 54 — Roscsin úgy kacagott, hogy még a könnyei is kibuggyantak... 9. NÉMAFILM-BEMUTATÓ Miután a szereplőket már ismerik az olvasók, engedjék meg, hogy most én, e dokumentumtörténet krónikása is színre lépjek. „Munkanapom” az Államvédelmi Bizottságnál ma egy film megtekintésével kezdődött. A kis vásznon egy utca képe tűnt fel. Mindjárt ráismertem, a Második Tverszkaja-Jamszkaja utcára. A felvevőgép lencséje a házak közül kiválasztott egyet, mely semmiben sem különbözött a többitől. Közelített az épület homlokzatához, majd megállt a lépcsőházi ajtók egyikénél. És mintha csak rendezői utasításra várt volna, egyszer- csak felbukkant az ajtóban Prohorov. Jobbra nézett, balra, előre, majd hátra. Kijött az ajtón és elindult a Gorkij utca felé. Leállított egy taxit. Beült. Nem a sofőr mellé, hanem a hátsó ülésre. Visszanézett, nem követik-e? A taxi elmerült a forgalom áradatában, a lencse azonban nem vesztette szem elől, pillantásának láthatatlan szálán követte. Komszomol tér. Prohorov a Kazanyi pályaudvarra érkezik. Ideges. Nem mindjárt megy a rejtekhelyhez, a kis fiókhoz, hanem vár egy kicsit, közben óvatosan körülnézeget. Belenéz a felvevőgép lencséjébe, mintha a szemünkbe nézne. — ördögbe is, hogyan vették fel ezt? — suttogtam Roscsin fülébe.
