Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-12 / 60. szám
4 TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄG 1986. március ÍZ. Műtét az istállóban Vasárnap déltájban a pálfai tsz istállójában egyik állattenyésztő szólt Jaczkó László telepvezetőnek; ellődik egy előhasi üsző. Akkora tehenészetben, mint a pálfai, ilyen esemény szinte mindennapos dolog. De mégis, mivel minden egyes újszülött borjú a közös vagyont gyarapítja, „fogadtatására” fel kell készülni. A telepvezető is szemügyre vette az üszőt. — Úgy látszik, nehéz ellés lesz — állapította meg —, ajánlatos lesz szólni az állatorvosnak. Aztán megérkezett az állatorvos, dr. Szabadfi Zoltán. Ugyanazt állapította meg, amit a telepvezető. Közben odagyülekezett a többi állattenyésztő is. Az állat akkor már szemmel láthatóan kínlódott. Felugrott, lefeküdt, felugrott, lefeküdt... — Próbáljunk segíteni... A emberek nekigyűrkőztek, követték az állatorvos utasításait. Hasztalan. Pedig rendes körülmények között milyen egyszerűen megy minden. Először megjelenik a borjú két lába, majd köztük a feje. S ha már a fej is kint van, még néhány pillanat és a magatehetetlen kis jószág már ott hever a szalmán. De ezúttal már órák teltek el, és még mindig semmi. — Tenni kell valamit, mert belepusztul a drága jószág. — Mit lehet ilyenkor tenni? Az állatorvos töprengett. — Ha nincs más megoldás... Csak egy lehet... De itt, az istállóban, megfelelő eszközök híján? Nézte az embereket, Porteleki Józsefet, Mérei Sándort, Szabó Ferencet, Berki Istvánt, meg a többieket. Valamennyien jószághoz értő emberek, de most ott álltak tanácstalanul. Akik mást nem tudtak már, csak, azt, hogy ha elpusztul a jószág, sok ezer forintos kár éri a szövetkezetei. Odalesz a tej, a növendék, és utána még mennyi... — Nincs más hátra, mint a császármetszés.. . Megyek, hozom a műszereket! Maguk majd segítenek. — Operáció? Ilyen még nem volt itt... — Mindegy, megcsináljuk. — Gúzsba kell kötni a két első, meg a bal hátsó lábát. A jobbot meg le kell fogni... Ekkor már fél öt volt,.. Az állatorvos belevágott az állat jobboldalába, majd fél méter hosszan. Ha valaki akkor közülük figyelte volna az órát, nem is hitte volna, milyen lassan múlnak sokszor a percek. A villanyfénytől azt sem látták, hogyan sötétedik kint, egyre jobban. Szó is alig esett, mindegyre csak szorították a földre a kínlódó jószágot. Csak a verejtéket törölték le időnként magukról. Végre, elérkezett a pillanat... A kisborjú ott hevert a tiszta almon. Jól fejlett, erős bikaborjú. Lemérték; hatvanöt kilót nyomott. Bent, a faluban a moziban ültek, szórakoztak az emberek, vagy egyszerűen csak a vasárnapi pihenőjüket töltötték. Kint, az istállóban pedig egy tehén körül foglalatoskodott egy tucatnyi ember. Az állatorvos fél ötkor kezdte a műtétet és elmúlt fél kilenc, amikor az utolsó öltéssel bevarrta az állat oldalán nyitott hatalmas sebet. Az emberekben felengedett a szorongás. — Sikerült... Mégsem pusztult el. Milyen kár lett volna! — A tehén maga nyolcezer... A borjú is egy ezres. Hát még, ha felnő? A közöst tán még soha nem féltették úgy, mint az elmúlt vasárnap délután a pálfai állattenyésztők, az állatorvosukkal együtt. BI. s Húszéves jubileumára a sárpilisi népi együttes árköz falvaiban lázasan kül pótolni tudják. Nos, ha már — 1961-ben megkaptuk a „Szo- készülnek a nyári sár- a gyerekcsoportot vettem elsőnek, cialista kultúráért” jelvényt, majd közi napokra, ezért ke- úgy az ő műsorukat említem meg 1964-ben a „Kiváló együttes” restem fel Bogár István előbb. A gyermekek tehát a „Sár. megtisztelő címet. 1963-ban a sárpilisi általános isko- közi táncokkal” és a „Kalocsai MEDOSZ első országos fesztivállal igazgatót, a Szekszárdi Állami lakodalmassal” lépnek pódiumra, ján aranyérmet nyertünk. Gazdaság sárpilisi népi együttesé- A felnőtt táncosok pedig a „Bá- — Hol szerepeltek eddig fenn- nak vezetőjét és koreográfusát, tai üvegest” (Böröcztől), a „Sár- állásuk óta? hogy érdeklődjem a sárközi na- közi leánytáncot” (Bogártól), a — Szerepeltünk az első és má- pokkal kapcsolatos terveikről, elő- hasonló nevű leánytáncot (Sza- sodik országos versenyen, ahol a készületeikről. badi Mihálytól), a „Kalocsai pá- budapesti díszbemutatóig jutotBogár István elmondotta, hogy rost” (Dezső Attilától), és a „Szü- tünk el. 1954-ben szerepeltünk az együttes teljes „erőbedobással” réti képek” című népi játékot az Operaházban, 1955-ben pedig készül a nyári fesztiválra, mert (Bogártól) fogják előadni. az Erkel Színházban. Ezenkívül ez számukra nemcsak kultúrver- — Mikor alakult az együttes és még az ország igen sok városá- seny lesz, együttesük most fogja hogyan? ban és községében, ahol mindig ünnepelni megalakulásuk húsz- — 1946-ban egy férfi énekkar nagy sikert arattunk, éves jubileumát is, ami arra köte- alakult 36 taggal. Ebből nőtt ki a H iányérzete lenne az olvasónak, ha nem tudna meg többet erről az emberről, aki ezt a nagyhírű együttest összekoválezi a vezetőket és tagokat népdalkórus citerazene-kísérettel, egyaránt, hogy a húsz év alatt majd 1951-ben továbbfejlődött a összegyűjtött népdalokból és tán- táncegyüttessel, cokból a legszebbeket és a leg- _ Kinek a nevéhez fűződik a jobbakat mutassák be a — való- népi együttes megszervezése? színűleg nagy számban megje- _ Az együttest és alakítottam csolta. lenő — vendégeknek. három évi sárpilisi tanítóskodá- — Ki hát ez a Bogár István? — Úgy hallottam, hogy a Sár- ^om után, Gergely János barátom. Kérdésemre elmondotta, hogy ő közi Napok alkalmával nem egy mai együtt, aki még ma is aktív is sárközi. -Öcsényben született, helyen fogják a rendezvényeket szervezője együttesünknek. parasztszülők gyermekeként 1923lebonj olítani. — Hányán vannak és kik a tag- ban, Elvégezte a tanítóképzőt, — Ez így is van — mondja Bo- . . együttesnek? majd a képzőben szerzett zenei gár elvtárs. — A rendezvények tudását arra használta fel, hogy Decsen a járási művelődési ház- — Jelenleg negyvenen vannak, eddig mintegy 200 szebbnél-szebb ban és Sárpilisen lesznek. Mivel ebből 32 a táncos, és. nyolctagú sárközi népdalt és táncmotivu- Sárpilis a mar említett jubileumi a zenekar, amely Doczi István ni o t gyűjtött össze, amelyeket az ünnepet is meg akarja tartani, vezetésével nagyban hozzájárul énekkarával szinte egytől-egyig azért itt rendezzük a táncfeszti- az együttes sikereihez. Tagja még betanított. A táncmotívumokat vált, mégpedig munkás-paraszt együttesünknek a 80 éves K. Ko- pedig bedolgozta tánckoreográ- találkozóval egybekötve. Majd a vács János és a 76 éves Gy. Bó- fiákba. Kiváló munkájáról a fe- kultúrműsorok után sárközi bált li János is, akik a népművészet lettes szervek is hamarosan tu- rendezünik, amelyen a kultúrver- mesterei és a szocialista kultú- domást szereztek és egymás után senyen szereplő csoportok együt- ráért kitüntetés tulajdonosai. kapta a magas kitüntetéseket. nTfreí — Mi a titka annak, hogy a Megkapta a Magyar Népköztár- adrn. Meghívjuk erre az unne- ^ ^ működő együttes hír- saság Érdemérem bronzfokozatát pédlyel egybekötött versenyre Bu- M ev ótamuKouo együttes nir & Kultúráért” kiíferjUfréi ü vctrvirvari Rartók neve es sikerei meg ma is oly es a „szocialista Kultúráért K S^ttest rraJSS ragyogóak? tüntetést. De, mint úttörővezetőt táncegyüttest es a községünkét js kitüntették „Kiváló úttörő” evek óta patronáló kábelgyár kul- — Ennek első fő Oka. hogy a címmel túrcsoportját is. Szekszárdi Állami Gazdaság, Tervbe vettük az alapító, 36 fér- amelyhez az együttesünk tartó- — Hogyan juthatnának az ösz- fiból álló, énekkar . szerepeltető- zik és a MEDOSZ minden anyagi szegyűjtött népdalokhoz és tán- sét is. Húsz év alatt a Szekszárdi feltételt biztosít számunkra. Je- cokhoz azok is, akik nem hall- Állami Gazdaság népi együttesé- lenleg is 16 ezer forintért vásárolt hatják és nem láthatják a Bogár ben négyszázan vettek részt, mint ruhatárunk kibővítésére kalocsai elvtárs által gyűjtött népdalokat tagok. A régi és a jelenleg műkő- lányruhákat és most van folya- és táncokat? dő, mintegy kétszáz énekkari tag- matban a zenekar részére a ru- _ Sajnos a népdalok és népi gjal tervezzük a sárközi napok hak megrendelése. Nem lebecsu- játékok táncok amelyek egy kö- bezárását, amelyen a legszebb lendő az sem, hogy a tagok min- tetet tennének ki jelenleg öm- sárközi dalokat szeretnénk el éne- den csütörtökön és szombaton ' , ,.,, ”, kelni. megjelennek a próbákon, még ak- lesztve vannak a fiókomban. — Müven táncokkal fos a sár- kor is> ha a munkahelyük távo- Nincs időm rendszerezni és kiadpilisi nép* e^üttes a jubüeumi !abb esik ^fPilistőb A ni, mert elsősorban pedagógus kultúrversenyen szerepelni? kötelez .,ezt az egyuttes tag" vagyok és ott is helyt kell álljai is tudjak. — Mielőtt erre a kérdésre vála- nőm. Illlllllllllllllllllllllllllllllll ......Illlllll.........«IIMIHI«llllllllllllllllllllllll|||i!j^^^n^^nkKét tScctoporthmű^ ** az említetteken kívüli? ^yűÍÍ^árSlSi61ÍépdaU’ E ködik. A felnőtteké és az általa- — A sárköá napokon szeret- nepda 1 • —nos iskolások csoportja. A gyerek, nénk bemutatni az együttes 20 ^csoportot Mayer Ágota pedagógus éves történetét is oklevelek, em- =vezeti, igen nagy szeretettel és léktárgyak és fényképek formáR jW_5_|. _ __^hozzáértéssel. A felnőtt csoportból jában. ■ *01111111 Safi Öli Pilis fllll Ekiöregedett tagokat az itt betaní- — Milyen kitüntetései vannak ilolllllli IIilOi 8 UlInlSI -tott táncosok szinte zökkenő nél- az együttesnek? ■fMl|9BBt0 MltMB t UJJ 1 Wfl*J ................................................... S árközi Gyula: Sárpilisi jeges verem, Csizmám sarkát összeverem. Te is kislány a cipődet, Felejtsd! el a szeretődet. SOTKÚ JÁNOS — 112 — — Igazán? — vicsorgott rá a főhadnagy. Hát majd én felfrissítem az emlékezetét! Maga tegnap este hat óra körül járt Zárainénál és az asszony akkor még élt! — Nem, nem igaz! — nyüszítette Skurek, mint a sarokba szotított patkány. — Fél nyolc lehetett, amikor a ház elé értem. De nem mentem be, mert észrevettem a rendőrségi kocsit a kapu előtt és a nagy csoportosulást körülötte. Gyerekek tárgyaltak nagy lármával valamit. Közelebb mentem és megkérdeztem tőlük, mi történt? Egymást túlkiabálva azt felelték, hogy megöltek egy nőt a házban. Kérdem kicsodát. Mondják, hogy Zárainét. Amint a nevét kiejtették, éreztem, hogy elsápadok és gyorsan elfordultam, nehogy a fiúk észrevegyék rajtam, habár sötét volt. Gyorsan olajra léptem, mert eszembe jutott a levelem, a sikkasztásom és tudtam, hogy egy gyilkosság kiderítésekor sok mindenre fény derül, még olyasmire is, ami egyébként, rendes körülmények között mindörökre titok maradt volna... Ezért jelentettem ma reggel beteget, s elhagytam lakásomat, hogy ha keresnek, ne találjanak rám rögtön. — Csak az fél, akinek mocskos a lelkiismerete — mondta Kóródi, s elengedte Skureket. — A magáé meg úgy látszik, nagyon mocskos lehet! De ahogy mondta, hamarosan mindenre fény derül, még olyasmire is, amire még álmá— 113 — ban sem gondolt!... Különben honnan ismerte maga Zárainét? A maga Közért-boltja messze esik a Csipke utcától, tehát nem vásárlás közben ismerte meg. # — Nem, nem a boltban ismertem meg — felelte Skurek. — A lóversenytéren. Mert Zárai- né is hébe-hóba kijárt és játszott is, méghozzá nagy tétekben. Csuda szerencséje volt annak a nőnek, kérem. Mindig nyert. Csak egyszer veszített. Ez azon a napon volt, amikor megismerkedtünk. Elvesztette minden pénzét, amit magával hozott. De vissza akarta nyerni. Én ott álltam mellette, mert már régóta figyeltem, és majd felfaltam a szememmel, amikor megérezte perzselő tekintetemet és rámnézett. Rámosolyogtam. Visszamosolygott. Aztán legnagyobb meglepetésemre odajött hozzám és megkért, adjak neki kölcsön. Ha jól emlékszem, kétszáz forintot kért. Készségesen adtam neki és nem visszanyerte minden elvesztett pénzét?! Skurek elhallgatott és körülnézett, mintha azt leste volna, milyen hatással voltak szavai a rendőrökre. — Folytassa! — sürgette Kóródi türelmetlenül. — Aztán tovább játszott és megduplázta a pénzét. A verseny után meghívott egy konyakra. Örömmel elfogadtam. S higgye el ne— 114 — kém, felügyelő úr, még aznap éjjel az ágyamban aludt el, a kis kőbányai lakásomon! — A kis Don Juan! — mondta gúnyosan a főhadnagy. — De ahogy a leveléből látom, később maga volt ä gavallér és szórta a pénzt nyakló nélkül őnagyságára, igaz? Pipacs, Jereván, Astoria Grill, az sok-sok „gubába” kerül, mi, Skurek Ödön? — Hát nem kevésbe — sóhajtotta a közértes. — Nem mondaná meg, kedves Skurek úr, hogy miből tellett magának a Pipacsra, Astoriára? — Volt egy kis mellékesem — vágta ki Skurek nagy merészen. — Tán csak nem volt odahaza egy titkos maszek szatócsboltja? — Az éppen nem volt, de a lóverseny meg az ügető hozott szépen a konyhára... — Nem igaz! Maga többet vesztett, mint nyert! — Bocsánat, hofy közbeszólok — szólalt meg Duzs Elmér és a felügyőhöz fordult —, de Skureket én jól ismerem, mert pénztámok vagyok az ügetőn és sokszor találkoztam ott vele. Még poharaztunk is a büfében. Biztosan tudom, hogy többet vesztett, mint nyert. Még a fodrászüzletben is arról panaszkodott a segédnek, hogy megint vesztett. A lovak nevét is említette, valami Gyehennát, hogy az futott be.
