Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. március 14; Lépcső a halhatatlanságba Az asztalon hajnyíró gép., ollók, borotvák, pamacs, haj­szárító. Ez az összevisszaság kétszeres volt: egyszer szaba­don, egyszer pedig a tükör­ben látszott. A borbélyok se­rényen dolgoztak, politizáltak, a labdarúgó-eredményeket vi­tatták, szidták a szövetségi kapitányt, új felállításban ját­szatták >a válogatottat, a Dó­zsát, a Honvédet, a Fradit., l Borbélyüzlet volt a javából. Mindenki vitatkozott, csak az én borbélyom nem. Átszellemült arccal állt mö­göttem. Fésülgette a hajamat és közben magyarázott. — Kérem, ez nem szakma! Ez hivatás! Ez művészet! Felberregett a hajnyíró gép. Megborsódzott a hátam a gon­dolatra: mi lenne, ha ez a gép most végigszaladna a kopo­nyám közepén, lekaszabolná a sörényemet, egy kopasz rész­szel választaná el a dús haj­mezőt! Még rágondolni is ré­mes. A gép a nyakamnál berre­gett, éreztem hűvösségét, me­revségét, amint felfelé igyek­szik és vasfogaival tépi, rágja a hajamat. Ez a 'művelet befejeződött. Jött a ritkító olló. Ez a szer­szám szétnyitott szájú kroko­dilhoz hasonlít, belekap az ember hajába és kétoldalt hajcafatok lógnak ki a fogai közül. Ronda szerszám. — A hosszából levágjak? — Ahogy gondolja. — Látja, ez. a helyes maga­tartás. A vendég ugye nem tudja, hogy milyen haj illik neki. A vendég azt hiszi, hogy a szögletes fejen is jól mutat a félre fésült haj. Pedig nem mutat jól. Olyan lesz tőle, mint ellapított tök. Csattogott az olló. Járt a keze és járt a szája. — Ahogy mondtam már as előbb, ez nem szakma, ez mű­vészet. Tudja, milyen fejeket csináltam én?•! Az embernek minden fejet külön meg kell komponálni. Más frizurát kell komponálni a szögletes, a la­pos, a hosszúkás fejre. És más frizurát kell csinálni a ke­mény, vastag hajból, mint a puha selymesből. Hátralökte a fejemet. Vizet, habzó folyadékot öntött rá, egy kis kefét húzott a négy ujjúra és dörzsölni kezdte a fejem. Még egy-két pillanat — gondoltam — és elpusztulok. Nem bírja tovább a nyakam. Kibírta. Mert az ember ab­ban is különbözik az állatok­tól, hogy többet kibír, mint a kenguru, a rozmár, vagy bár­melyik. Hersegett a borotva, szaladt a fésű, zúgni kezdett a szá­rító, a meleg perzselte a fej­bőröm, hullámokat tuszkolt egy kefével a hajamba, lök- döste a fejem jobbra-balra. Rövid egy óra alatt elkészült a remekmű. Fénylett a hajam, néhány hullám tarajozott és ő ott állt mögöttem, elégedett mosollyal. Valódi művészi alkotás volt. Hogy lássa, én pártolom a mű­vészetet — tíz forint pluszt ad­tam neki, mert igaz, ami igaz, a hajnyírás mai árát nem a művészekhez viszonyították. Boldogan mentem haza. Le-fel járkáltam a szobában, azzal a hátsó gondolattal, hogy egyszercsak észreveszi a fele­ségem is a csodálatos frizurát. Nem vette észre. A lábaim már remegni kezdtek a le-fel járká- lástól, amikor feltettem a kér­dést. — Na, mit szólsz az új fri­zurámhoz? Megforgatott, majd így szólt, kissé fitymálóan. — Hátul nagyon lépcsős. Egész a fejed tetejéig lépcsők vannak. Ekkor elgondolkodtam és csak ennyit mondtam a feleségem­nek. — Ebből is látszik, hogy egy művész nyírt meg. Lépcsőket csinált a fejemre, hogy ezeken jusson fel a halhatatlanság csú­csára. SZALAI JÁNOS HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságb an! Emkerszöktető részvénytársaság Tízezer márka : szöktetés a berlini falon át — Hétezer márka : hamisított diplomáciai útlevél A jól értesült Paris Soir egyik időben egy személy megszöktető- E célra egy hatalmas, fedett legutóbbi riportja a „berlini fal”- séért 12 000—15 000 márkát, egy tehergépkocsiban meglehetősen lal kapcsolatban óriási botrányt diplomáciai útlevélért 8000—10 kényelmetlen búvóhelyeket épí­robbantott ki. A riport nyomán ezer márkát is követeltek, mind a német, mind a külföldi n i/ „a • Helen nem lapok sorozatos cikkekben fog lalkoztak azzal a magát Ember­szöktető RT-nek nevező és sza­bályos üzleti alapon álló alvilá­üdvözletét küldi... tettek. A gépkocsi szabályos en­gedéllyel árut szállított Nyugat- Berlinből Kelet-Berlinbe és visz- sza, ám ugyanakkor a titkos rej­tekhelyekre bezsúfolt 6—8 kelet­berlinit is vitt Nyugat-Berlinbe. ,, , , „ Az üzlet megkötése, illetve az gi szövetkezettel, amelynek mu- eigjeg lefizetése után a nyugat- A kollektív szöktetés a „tor- ködese olyan nagy port vert fel n(>met rokonok értesítették a Ke- pedóhadművelet” fedőnevet vi- hogy a különben ertheto okok- iet_Beriinben élő családtagjaikat, selte, és az érdekelteknek 6000 ból szemet hunyó nyugatnemet ha- miszerint: „...Helén néni a na- márkás mérsékelt áron tették tosagoknak is fel kellett ra fi- pofban meglátogat”. így azután lehetővé Kelet-Berlin elhagyását. ' ,, , ’ , az érdekeltek nem is csodálkoz­Roviden arról van szó, bogy hogy a levél érkezését köve- a berlini alvilág hamarosan fel- tő néhány napon belül jól öltö_ ismerte a _ „berlini fal nyújtót- zgtj. ar kereste fel őket, aki be­ta lehetőségeket es létrehozta a mutatkozás helyett közölte ve- fent nevezett, bar törvényesnek mk; Helén néni üdvözietét kül- nem igen mondható szövetkeze- di „ tét. A „torpedó- hadművelet“ Tiszta nyereség: évi másfél millió márka A szövetkezet a nyugatnémet rendőri hatóságok jóakaratai el­nézése mellett működik. A ban­da látható feje egy bizonyos Kurt Wordel nevű, rendőrileg Voltak olyanok is, akik nem Amíg a szöktetés simán ment, senki sem emelt szót nyugat­berlini részről a banda működé­se ellen. A botrány növekedett és a nyugat-berlini rendőrség — no- lens-volens — kénytelen volt közbelépni. Kiderült, hogy a ban­da vezetői egyetlen év alatt is nyilvántartott egyén, aki a tudták összehozni az egyénenkén- á f-j miUió márka tiszta nve- Brandenburgi Kapu melletti ká- ti tízezer márka költséget, s meg reséget osztonak fel esvmás kö véházak egyikében ütötte fel fő- kevésbé a diplomáciai védettséget ^!?get 0szt0ttak fel egymas ko hadiszállását. biztosító külön hétezer márkát. Nos, ezek számára a „Kindnap- A rendőrség folytatja a kihall- Szigorúbb ellenőrzés ping Ltd” mérsékeltebb árak mel- gatásokat, s a nemzetközi sajtó — - lett, csoportszöktetéseket szerve- újabb botrányos leleplezésekre zett. céloz. — emelkednek az árak Nyugat-Berlinben közismert volt, hogyha valaki ki akarta ho­zatni rokonait, családtagjait, avagy egyszerűen ismerőseit a berlini fal mögül, nem kellett egyebet tennie, mint Wordelhez fordulnia. Itt, miután gondosan föl jegyezték a megszöktetendő egyén, vagy egyének adatait, kö­zölték hozzátartozójukkal az em- berszöktetés árát. Egy személy szöktetéséért általában 8000— 10 000 márkát számítottak, 6 éven aluli gyermekekért pedig 4—5000 márkát. Csekély hétezer márká­ért külön diplomáciai útlevelet szereztek. A „megrendelés” felvételekor az illető szokás szerint az összeg felét fizette le, míg a másik fele az „áru” megérkezésekor volt esedékes. E tekintetben Wordelék bizonyosak voltak, hogy senki sem marad adós. Néhányan meg­kísérelték, de a bűnszövetkezet vezetőségének „hathatós” eszkö­zei voltak követelései behaj­tására. Amikor az NDK hatóságai rá­tllllllimilllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliliijöttek a nagyszabású üzelmekre, Emegszigorították a biztonsági Sárközi Gyula: ii ^rendszabályokat. Mondanunk sem Ékeli, ezek az intézkedések is a sbűnszövetkezet javára szolgáltak. jjMinél szigorúbbak voltak az óv- ^ intézkedések, annál magasabbra -emelték az árakat. Az utóbbi Csinosítási mozgalom a földművesszövetkezeteknél A hazánk felszabadulásának 20. egyes fmsz-ek. Dombóvárott pél- évfordulója tiszteletére indított dául tatoarítóbrigádokat szerve­mun kaverseny keretében olyan zett a szövetkezet. A különböző mozgalmat kezdeményeztek a szakemberekből és társadalmi földművesszövetkezetek, hogy áp. munkásokból összetevődött kol- rilis 4. tiszteletére új köntösbe lektíva javítja, festi és takarítja öltöztetnek minden boltot, ven- az egységeket, déglátó egységet és felvásárló he- . , ... , „ , , . IS «ÄÄÄ jórészt társadalmi munkába vé- ^ezett karbantartó brigádokat, a gezték el, aminek az értéke ta- ^lg egy^ valy több százezer forintot tett kivatak yezet.°* bízott meg a va- ki. A gyakorlatban jól bevált £**0« azza1’ h°6y e«y­kezdeményezést a földművesszö- községben megszervezze a vetkezetek április 4. tiszteletére tavaszi nagytakantast. az idén is alkalmazzák. Az ezzel A csinosítási mozgalom* ezúttal kapcsolatos tennivalókat a körzeti is versenyszerű. Április első nap- fmsz-ek vezetőinek részvételével jaiban bizottság vizsgálja meg aktívaértekezleten beszélték meg minden községben a földműves- a MESZÖV-nél. Olyan elhatáro- szövetkezeti üzletek rendjét, tisz- zás született a felszabadulási taságát s ezt pontozzák. A pont­mozgalom második szakaszának számokat összesítik és a csinosí- keretében, hogy a következő he- tással kapcsolatban végzett tér­tekben általános nagytakarítás sadalmi munka értékével együtt lesz valamennyi fmsz-i egység- figyelembe veszik a földműves­ben. szövetkezeteknél folyó verseny Az üzletek csinosítását külön- végleges értékelésénél. _ böző módon szervezik meg az R. É. S Mim Imiin mii mihi mi Juliin mini in iijiii ni iiiiuiiiiiiiiiiiiiii ni iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit nini iiiHiiiMiiiiiiiiniiiiiiiiiii mi1 — 106 — Valami fojtogatja a torkomat. Visszamegyek Új­pestre, az ángyikámhoz, s holnap majd újra el­jövök, amikor már az úr biztosan itthon lesz. — Felállt, hogy indul. De Pandur hangja meg­állította: — Jól van, Erzsiké, menjen csak az ángyiká- jához és nyugodjon meg. Látom, magát is meg­viselte az eset. Az ángyikájánál majd megnyug­szik. Mindenesetre a címét mondja meg, hogy tudjuk, hol tartózkodik. Hátha hirtelen szük­ségünk lesz magára, soha sem lehet tudni — mondta Pandur hadnagy, s ő is felállt, hogy kikísérje a lányt. — újpest, Baross utca 189-ben lakik az ángyi- kám. Szabó Istvánná — felelte- Erzsi és felvette a kabátját. A nyomozó, amint visszatért a szalonba, nem ült le, hanem továbbment a fürdőszobába. Valami nem hagyta nyugton, vonzotta a fürdőszoba felé, mint a mágnes. Újra végigtapogatta a polcokat, végigkutatott minden zugot, aztán belenézett a kádba... Jé. hát ezt az előbb nem is vette észre! A kádat a víz leeresztése után nem tisztították ki és a szappanhab a lefolyó körül vastagon össze- gyülemlett. Ösztönszerűen végighúzta ujját a ha­bon és belenyúlt a lefolyóba. Ekkor ujja bele­akadt valami apró tárgyba, amely fennakadt a lefolyóban. Gyorsan kikapta, óvatosan becsavarta a zsebkendőjébe és zsebrevágta. Órájára pillantott, mint akinek hirtelen valami eszébe jutott, amit még el kell intéznie, öt óra múlott. A telefonhoz lépett és Kóródit tárcsázta. — 107 — Amikor meghallotta a Főnök jól ismert vastag hangját, lejelentkezett. Közölte főnökével, hogy 7,árai még mindig nem érkezett meg. Ellenben itt járt a háztartási alkalmazottjuk, Nagy Erzsébet, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt Zárai első feleségéről, aki viszont halálos ellensége volt a 2. számú Záraménak s többször életveszélyesen meg­fenyegette tanú előtt. Javasolta a kihallgatását. Majd engedélyt kért a főnökétől, hogy eressze el egy órára, mert még valami fontos dolgot szeretne tisztázni, ami a nyomozáshoz elengedhetetlenül szükséges. Kóródi szó nélkül beleegyezett, sőt azt is hozzá­tette, hogy ne is térjen vissza már a Zárai-lakásba. Majd holnapra berendeli a karmestert, mert ma már nagyon fáradt. A Skurekkel gyorsan végez, s a hadnagynak is azt ajánlotta, hogy pihenje ki magát, mert holnap valószínűleg még „zűrösebb” napjuk lesz. Pandur megkönnyebbülten vette fel a kabátját és sietve elhagyta a Zárai-lakást. * Kóródi néhány másodpercig szinte hipnotizáltan nézte az asztala előtt álló, megbilincselt Skureket. Aztán meghallgatta az URH-kocsi parancsnoká­nak jelentését, majd felvette Skurek adatait s ezzel a Közért-boltvezető kihallgatása megkez­dődött. Az URH-kocsi rendőrei eltávoztak. Csak a jegy­zőkönyvvezető nyomozó, az ajtónálló rendőr és Duzs Elemér maradt a szobában. Az utóbbi a Kóródi asztala melletti széken foglalt helyet. — 108 — — Nos, Skurek, szép kis bűnlajstromot szaporí­tott össze. Még azt csodálom, hogy a mai napig szabadlábon szaladgált! — mondta Kóródi, aztán elővette fiókjából a Skurek által írt levelet és beleolvasott. — Én igazán nem, felügyelő úr ... — nyöszö­rögte : Skurek és Duzs Elemérre vetett egy pil­lantást, mintha tőle várta volna szavainak meg­erősítését. Kóródi néhány mondatot hangosan felolvasott, aztán így szólt a közérteshez: — A maga szavai? Maga írta, vagy nem?! — I-igen .;. én.;; — Először arra a kérdésre válaszoljon, hogy miféle ötezret kellett magának határidőre össze­dobni? — A-az ... öt-ez-ret? ... A-azt én kérem szépen kivettem a kasszából és ... és ellóversenyeztem ... — dadogta a kis szürke ember. — A-aztán Zárai- nétól kértem kölcsön, hogy visszatehessem a kasz- szába. Adott, de ezerforintos kamatra. Mert én csak kérem szépen négyet vettem ki a kasszá­ból ..; — Szóval sikkasztott! No lám, még ez is ... Hát aztán kik azok a „keménykötésű huligán cimbo­rák”, akik pár száz forintért nem riadnak vissza egy kis véres munkától? — A főhadnagy felállt és most ott állt Skurek előtt és szúrós tekintetével majd felöklelte a kis közértest. — Hát kérem szépen ezt csak azért írtam, hogy Zárainé megijedjen ..; — Miért, mire célzott magának Zárainé a leve­lében, amely magát olyannyira kétségbeejtette? »

Next

/
Thumbnails
Contents