Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

4

TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1966. március 14;

Lépcső a halhatatlanságba

Az asztalon hajnyíró gép., ollók, borotvák, pamacs, hajszárító. Ez az összevisszaság kétszeres volt: egyszer szabadon, egyszer pedig a tükörben látszott. A borbélyok serényen dolgoztak, politizáltak, a labdarúgó-eredményeket vitatták, szidták a szövetségi kapitányt, új felállításban játszatták >a válogatottat, a Dózsát, a Honvédet, a Fradit., l Borbélyüzlet volt a javából.

Mindenki vitatkozott, csak az én borbélyom nem.

Átszellemült arccal állt mögöttem. Fésülgette a hajamat és közben magyarázott.

— Kérem, ez nem szakma! Ez hivatás! Ez művészet!

Felberregett a hajnyíró gép. Megborsódzott a hátam a gondolatra: mi lenne, ha ez a gép most végigszaladna a koponyám közepén, lekaszabolná a sörényemet, egy kopasz részszel választaná el a dús hajmezőt! Még rágondolni is rémes.

A gép a nyakamnál berregett, éreztem hűvösségét, merevségét, amint felfelé igyekszik és vasfogaival tépi, rágja a hajamat.

Ez a 'művelet befejeződött. Jött a ritkító olló. Ez a szerszám szétnyitott szájú krokodilhoz hasonlít, belekap az ember hajába és kétoldalt hajcafatok lógnak ki a fogai közül. Ronda szerszám.

— A hosszából levágjak?

— Ahogy gondolja.

— Látja, ez. a helyes magatartás. A vendég ugye nem tudja, hogy milyen haj illik neki. A vendég azt hiszi, hogy a szögletes fejen is jól mutat a félre fésült haj. Pedig nem mutat jól. Olyan lesz tőle, mint ellapított tök.

Csattogott az olló.

Járt a keze és járt a szája.

— Ahogy mondtam már as előbb, ez nem szakma, ez művészet. Tudja, milyen fejeket csináltam én?•! Az embernek minden fejet külön meg kell komponálni. Más frizurát kell

komponálni a szögletes, a lapos, a hosszúkás fejre. És más frizurát kell csinálni a kemény, vastag hajból, mint a puha selymesből.

Hátralökte a fejemet. Vizet, habzó folyadékot öntött rá, egy kis kefét húzott a négy ujjúra és dörzsölni kezdte a fejem. Még egy-két pillanat — gondoltam — és elpusztulok. Nem bírja tovább a nyakam.

Kibírta. Mert az ember abban is különbözik az állatoktól, hogy többet kibír, mint a kenguru, a rozmár, vagy bármelyik.

Hersegett a borotva, szaladt a fésű, zúgni kezdett a szárító, a meleg perzselte a fejbőröm, hullámokat tuszkolt egy kefével a hajamba, lök- döste a fejem jobbra-balra.

Rövid egy óra alatt elkészült a remekmű.

Fénylett a hajam, néhány hullám tarajozott és ő ott állt mögöttem, elégedett mosollyal. Valódi művészi alkotás volt. Hogy lássa, én pártolom a művészetet — tíz forint pluszt adtam neki, mert igaz, ami igaz, a hajnyírás mai árát nem a művészekhez viszonyították.

Boldogan mentem haza.

Le-fel járkáltam a szobában, azzal a hátsó gondolattal, hogy egyszercsak észreveszi a feleségem is a csodálatos frizurát. Nem vette észre. A lábaim már remegni kezdtek a le-fel járká- lástól, amikor feltettem a kérdést.

— Na, mit szólsz az új frizurámhoz?

Megforgatott, majd így szólt, kissé fitymálóan.

— Hátul nagyon lépcsős. Egész a fejed tetejéig lépcsők vannak.

Ekkor elgondolkodtam és csak ennyit mondtam a feleségemnek.

— Ebből is látszik, hogy egy művész nyírt meg. Lépcsőket csinált a fejemre, hogy ezeken jusson fel a halhatatlanság csúcsára.

SZALAI JÁNOS

HIRDESSEN

a TOLNA MEGYEI

Népújságb

an!

Emkerszöktető részvénytársaság

Tízezer márka : szöktetés a berlini falon át — Hétezer márka : hamisított diplomáciai útlevél

A jól értesült Paris Soir egyik időben egy személy megszöktető- E célra egy hatalmas, fedett legutóbbi riportja a „berlini fal”- séért 12 000—15 000 márkát, egy tehergépkocsiban meglehetősen lal kapcsolatban óriási botrányt diplomáciai útlevélért 8000—10 kényelmetlen búvóhelyeket épírobbantott ki. A riport nyomán ezer márkát is követeltek, mind a német, mind a külföldi n i/ „a •

Helen nem

lapok sorozatos cikkekben fog lalkoztak azzal a magát Emberszöktető RT-nek nevező és szabályos üzleti alapon álló alviláüdvözletét küldi...

tettek. A gépkocsi szabályos engedéllyel árut szállított Nyugat- Berlinből Kelet-Berlinbe és visz- sza, ám ugyanakkor a titkos rejtekhelyekre bezsúfolt 6—8 keletberlinit is vitt Nyugat-Berlinbe.

,, , , „ Az üzlet megkötése, illetve az

gi szövetkezettel, amelynek mu- eigjeg lefizetése után a nyugat- A kollektív szöktetés a „tor- ködese olyan nagy port vert fel n(>met rokonok értesítették a Ke- pedóhadművelet” fedőnevet vi- hogy a különben ertheto okok- iet_Beriinben élő családtagjaikat, selte, és az érdekelteknek 6000 ból szemet hunyó nyugatnemet ha- miszerint: „...Helén néni a na- márkás mérsékelt áron tették tosagoknak is fel kellett ra fi- pofban meglátogat”. így azután lehetővé Kelet-Berlin elhagyását. ' ,, , ’ , az érdekeltek nem is csodálkozRoviden arról van szó, bogy hogy a levél érkezését köve- a berlini alvilág hamarosan fel- tő néhány napon belül jól öltö_

ismerte a _ „berlini fal nyújtót- zgtj. ar kereste fel őket, aki beta lehetőségeket es létrehozta a mutatkozás helyett közölte ve- fent nevezett, bar törvényesnek mk; Helén néni üdvözietét kül- nem igen mondható szövetkeze- di „ tét.

A „torpedó- hadművelet“

Tiszta nyereség: évi másfél millió márka

A szövetkezet a nyugatnémet rendőri hatóságok jóakaratai elnézése mellett működik. A banda látható feje egy bizonyos Kurt Wordel nevű, rendőrileg

Voltak olyanok is, akik nem

Amíg a szöktetés simán ment, senki sem emelt szót nyugatberlini részről a banda működése ellen. A botrány növekedett és a nyugat-berlini rendőrség — no- lens-volens — kénytelen volt közbelépni. Kiderült, hogy a banda vezetői egyetlen év alatt

is nyilvántartott egyén, aki a tudták összehozni az egyénenkén- á f-j miUió márka tiszta nve- Brandenburgi Kapu melletti ká- ti tízezer márka költséget, s meg reséget osztonak fel esvmás kö véházak egyikében ütötte fel fő- kevésbé a diplomáciai védettséget ^!?get 0szt0ttak fel egymas ko hadiszállását. biztosító külön hétezer márkát.

Nos, ezek számára a „Kindnap- A rendőrség folytatja a kihall- Szigorúbb ellenőrzés ping Ltd” mérsékeltebb árak mel- gatásokat, s a nemzetközi sajtó — - lett, csoportszöktetéseket szerve- újabb botrányos leleplezésekre

zett. céloz.

— emelkednek az árak

Nyugat-Berlinben közismert volt, hogyha valaki ki akarta hozatni rokonait, családtagjait, avagy egyszerűen ismerőseit a berlini fal mögül, nem kellett egyebet tennie, mint Wordelhez fordulnia. Itt, miután gondosan föl jegyezték a megszöktetendő egyén, vagy egyének adatait, közölték hozzátartozójukkal az em- berszöktetés árát. Egy személy szöktetéséért általában 8000— 10 000 márkát számítottak, 6 éven aluli gyermekekért pedig 4—5000 márkát. Csekély hétezer márkáért külön diplomáciai útlevelet szereztek.

A „megrendelés” felvételekor az illető szokás szerint az összeg felét fizette le, míg a másik fele az „áru” megérkezésekor volt esedékes. E tekintetben Wordelék bizonyosak voltak, hogy senki sem marad adós. Néhányan megkísérelték, de a bűnszövetkezet vezetőségének „hathatós” eszközei voltak követelései behajtására.

Amikor az NDK hatóságai rátllllllimilllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliliijöttek a nagyszabású üzelmekre,

Emegszigorították a biztonsági

Sárközi Gyula:

ii

^rendszabályokat. Mondanunk sem Ékeli, ezek az intézkedések is a sbűnszövetkezet javára szolgáltak. jjMinél szigorúbbak voltak az óv- ^ intézkedések, annál magasabbra -emelték az árakat. Az utóbbi

Csinosítási mozgalom

a földművesszövetkezeteknél

A hazánk felszabadulásának 20. egyes fmsz-ek. Dombóvárott pél- évfordulója tiszteletére indított dául tatoarítóbrigádokat szervemun kaverseny keretében olyan zett a szövetkezet. A különböző mozgalmat kezdeményeztek a szakemberekből és társadalmi földművesszövetkezetek, hogy áp. munkásokból összetevődött kol- rilis 4. tiszteletére új köntösbe lektíva javítja, festi és takarítja öltöztetnek minden boltot, ven- az egységeket, déglátó egységet és felvásárló he- . , ... , „ , , .

IS «ÄÄÄ

jórészt társadalmi munkába vé- ^ezett karbantartó brigádokat, a gezték el, aminek az értéke ta- ^lg egy^

valy több százezer forintot tett kivatak yezet.°* bízott meg a va- ki. A gyakorlatban jól bevált £**0« azza1’ h°6y e«ykezdeményezést a földművesszö- községben megszervezze a vetkezetek április 4. tiszteletére tavaszi nagytakantast. az idén is alkalmazzák. Az ezzel A csinosítási mozgalom* ezúttal kapcsolatos tennivalókat a körzeti is versenyszerű. Április első nap- fmsz-ek vezetőinek részvételével jaiban bizottság vizsgálja meg aktívaértekezleten beszélték meg minden községben a földműves- a MESZÖV-nél. Olyan elhatáro- szövetkezeti üzletek rendjét, tisz- zás született a felszabadulási taságát s ezt pontozzák. A pontmozgalom második szakaszának számokat összesítik és a csinosí- keretében, hogy a következő he- tással kapcsolatban végzett tértekben általános nagytakarítás sadalmi munka értékével együtt lesz valamennyi fmsz-i egység- figyelembe veszik a földművesben. szövetkezeteknél folyó verseny

Az üzletek csinosítását külön- végleges értékelésénél.

_ böző módon szervezik meg az R. É.

S Mim Imiin mii mihi mi Juliin mini in iijiii ni iiiiuiiiiiiiiiiiiiii ni iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit nini iiiHiiiMiiiiiiiiniiiiiiiiiii mi1

— 106 —

Valami fojtogatja a torkomat. Visszamegyek Újpestre, az ángyikámhoz, s holnap majd újra eljövök, amikor már az úr biztosan itthon lesz. — Felállt, hogy indul. De Pandur hangja megállította:

— Jól van, Erzsiké, menjen csak az ángyiká- jához és nyugodjon meg. Látom, magát is megviselte az eset. Az ángyikájánál majd megnyugszik. Mindenesetre a címét mondja meg, hogy tudjuk, hol tartózkodik. Hátha hirtelen szükségünk lesz magára, soha sem lehet tudni — mondta Pandur hadnagy, s ő is felállt, hogy kikísérje a lányt.

— újpest, Baross utca 189-ben lakik az ángyi- kám. Szabó Istvánná — felelte- Erzsi és felvette a kabátját.

A nyomozó, amint visszatért a szalonba, nem ült le, hanem továbbment a fürdőszobába. Valami nem hagyta nyugton, vonzotta a fürdőszoba felé, mint a mágnes. Újra végigtapogatta a polcokat, végigkutatott minden zugot, aztán belenézett a kádba... Jé. hát ezt az előbb nem is vette észre! A kádat a víz leeresztése után nem tisztították ki és a szappanhab a lefolyó körül vastagon össze- gyülemlett. Ösztönszerűen végighúzta ujját a habon és belenyúlt a lefolyóba. Ekkor ujja beleakadt valami apró tárgyba, amely fennakadt a lefolyóban. Gyorsan kikapta, óvatosan becsavarta a zsebkendőjébe és zsebrevágta.

Órájára pillantott, mint akinek hirtelen valami eszébe jutott, amit még el kell intéznie, öt óra múlott.

A telefonhoz lépett és Kóródit tárcsázta.

— 107 —

Amikor meghallotta a Főnök jól ismert vastag hangját, lejelentkezett. Közölte főnökével, hogy 7,árai még mindig nem érkezett meg. Ellenben itt járt a háztartási alkalmazottjuk, Nagy Erzsébet, aki nagyon érdekes dolgokat mesélt Zárai első feleségéről, aki viszont halálos ellensége volt a 2. számú Záraménak s többször életveszélyesen megfenyegette tanú előtt. Javasolta a kihallgatását. Majd engedélyt kért a főnökétől, hogy eressze el egy órára, mert még valami fontos dolgot szeretne tisztázni, ami a nyomozáshoz elengedhetetlenül szükséges.

Kóródi szó nélkül beleegyezett, sőt azt is hozzátette, hogy ne is térjen vissza már a Zárai-lakásba. Majd holnapra berendeli a karmestert, mert ma már nagyon fáradt. A Skurekkel gyorsan végez, s a hadnagynak is azt ajánlotta, hogy pihenje ki magát, mert holnap valószínűleg még „zűrösebb” napjuk lesz.

Pandur megkönnyebbülten vette fel a kabátját és sietve elhagyta a Zárai-lakást.

*

Kóródi néhány másodpercig szinte hipnotizáltan nézte az asztala előtt álló, megbilincselt Skureket. Aztán meghallgatta az URH-kocsi parancsnokának jelentését, majd felvette Skurek adatait s ezzel a Közért-boltvezető kihallgatása megkezdődött.

Az URH-kocsi rendőrei eltávoztak. Csak a jegyzőkönyvvezető nyomozó, az ajtónálló rendőr és Duzs Elemér maradt a szobában. Az utóbbi a Kóródi asztala melletti széken foglalt helyet.

— 108 —

— Nos, Skurek, szép kis bűnlajstromot szaporított össze. Még azt csodálom, hogy a mai napig szabadlábon szaladgált! — mondta Kóródi, aztán elővette fiókjából a Skurek által írt levelet és beleolvasott.

— Én igazán nem, felügyelő úr ... — nyöszörögte : Skurek és Duzs Elemérre vetett egy pillantást, mintha tőle várta volna szavainak megerősítését.

Kóródi néhány mondatot hangosan felolvasott, aztán így szólt a közérteshez:

— A maga szavai? Maga írta, vagy nem?!

— I-igen .;. én.;;

— Először arra a kérdésre válaszoljon, hogy miféle ötezret kellett magának határidőre összedobni?

— A-az ... öt-ez-ret? ... A-azt én kérem szépen kivettem a kasszából és ... és ellóversenyeztem ... — dadogta a kis szürke ember. — A-aztán Zárai- nétól kértem kölcsön, hogy visszatehessem a kasz- szába. Adott, de ezerforintos kamatra. Mert én csak kérem szépen négyet vettem ki a kasszából ..;

— Szóval sikkasztott! No lám, még ez is ... Hát aztán kik azok a „keménykötésű huligán cimborák”, akik pár száz forintért nem riadnak vissza egy kis véres munkától? — A főhadnagy felállt és most ott állt Skurek előtt és szúrós tekintetével majd felöklelte a kis közértest.

— Hát kérem szépen ezt csak azért írtam, hogy Zárainé megijedjen ..;

— Miért, mire célzott magának Zárainé a levelében, amely magát olyannyira kétségbeejtette?

»