Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-05 / 54. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1966. március 5. FELEMELT FEJJEL... TÍZ EMBER jön össze pár hónap óta minden este az ozorai általános iskola egyik tantermében. Cigányok. Átlagos életkoruk harminc év. A legidősebb 38, a legfiatalabb 23 éves. Az iskola és a művelődési otthon közös szervezésében működő alapismereti tanfolyam hallgatói ők, akik két évvel ezelőtt „vették fel” az analfabetizmus elleni harcot. S mint a közmondás tartja, hogy: evés közben jön meg az étvágy, illetve tanulás közben nő meg a tudásvágy, ők is elhatározták, hogy nem állnak meg az első-második osztálynak megfelelő szintnél, folytatják a tanulást. A tanterem leghátsó padjában ülök és figyelem ezt a pár embert. Hallgatom hogyan olvasnak, számolnak, nézem az írásukat és közben fürkészem az életüket: Bukovics Rudolf, Kovács László, Pfeifer János, Pfeifer József, Pfeifer II. Lajos és Horváth Rudolf a Kaposvári Közúti Vállalatnál dolgoznak az év legnagyobb részében. Jelenleg pár hónapos szabadságon vannak, s kihasználva a téli szünetet, beültek az iskolapadba. Közülük az első útépítési brigádvezető, a többiek is szorgalmas dolgozók. Horváth Gézáné háztartásbeli, Sztojka Kovács Sándor a Budapesti XXI. számú Építőipari Vállalat kubikosa, Horváth József és Pfeifer I. Lajos pedig körhintás, mutatványos, Megnőttek az igények. Közhelynek hat, mégsincs senkinek joga elmenni mellette, vagy napirendre térni felette. Hisz valamennyi népművelő, hivatásbeli kötelessége elősegíteni, táplálni az igények növekedését szolgáló folyamatot, ha az nehézségekbe is ütközik néha. Hogyne volna hát felkarolni- való az, amikor az igény magától tóm őket: mi volt az indíték ? . i. Tőmondatos válaszaik mélyén valami ilyesmit érzek: — Úgy gondoltuk, nem szabad a félúton megállni, s ezért elhatároztuk, hogy tovább tanulunk; — Bennünket, cigányokat sokáig lenéztek, és valljuk be volt is miért. Többek között faragatlan- ságunkért, tudatlanságunkért. Az ember ma sokfelé eljut, sok mindent lát, hall, tapasztal. Mi is láttuk, hogy nagyon el vagyunk maradva, hogy nem merünk az emberek szemébe nézni. Úgy éreztük, mintha valami láthatatlan erő késztetne bennünket arra, hogy áL landóan lehajtott fővel járjunk.;? Mi szeretnénk felemelni a fejünket kérem ... A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy két ember szűknek találja már a mutatványos, vándorló életet, háromnak gépkezelői vizsgát kellene tenni a vállalatánál, ha meg volna hozzá a végzettség, újabb kettőnek a helyi tsz adott módot a traktorostanfolyam elvégzésére ..; és így tovább, és így tovább! TÜRELEM ÉS SZERETET kell ehhez a munkához — veszik át a szót a nevelők, akik maguk is jelesre vizsgáztak e két „tantárgyból”. Pápa Emília és Pintér End- réné a megmondhatói; hányszor volt erre szükség a tanfolyam ideje alatt: — Nem hiányzik a tíz emberből sem, hisz a legnagyobb igyekezettel hajtják magukat. Van olyan is, aki reggel nyolctól délután ötig részt vesz a traktorostanfolyamon. vagy amit éppen láttam — a kerület- és területszámításra. Átsegítik őket az olvasás, a nyelvtan nehézségein. — Olyanok lettünk már, mint egy nagyobb család — mondják — és együtt örülnek, ha jól sikerült a házi feladat, ha kiszámították, mennyi a havi keresetük, és együtt sajnálkoznak, ha valaki véletlenül nem tudott megjelenni. Pár nap még és elcsendesedik a tanterem. A tanfolyamot az ünnepélyes vizsgával és családias ösz- szejövetellel szeretnék befejezni abban a reményben, hogy a jövő télen újra találkoznak. Ezzel a gondolattal búcsúztunk él egymástól. Már jó messze jártam az iskolától, amikor még mindig előttem láttam Bukovics Rudolfot, aki lehajtott fejjel, kissé szégyellősen kért arra, hogy ne írjam ki a nevüket az újságba. — Minek az? — mondta csendesen — azért mert tanulunk? Más is tanul. Ma mindenki tanul. Minek azt szellőztetni ; . ? ? NEM SZELLŐZTETEM csak élelmondom. Tanulságként, mert úgy érzem, ami itt történt az ozorai iskola tantermében, abból csillan elő a magyar cigányság fejlődésének egyik reménykeltő tünete. Példaként is, hogy mindenhol valahogy így kellene, ilyen szíwel- lélekkel, pedagógusoknak és tanulóknak egyaránt, hogy minél több felemelt fejű ember járjon ebben az országban. * — palló —» Anyakönyvi hírek (Dombóvár) Kőolaj és vegyipar a mangislaki félszigeten A Kazah SzSzK-ban, a Mangislak-félszigeten fölfedezett sok milliárd tonna kitermelhető kőolaj új vegyipari vállalatok építését és a régiek helyreállítását hoz ta magával. A kőolaj hónapról hónapra növekvő áradata mind jobban sürgeti a tervezőmérnököket. A gurjevi olajfinomító üzemet több mint kétszeresére akarják kibővíteni. Az új lelőhely olaja nagy parafintartalmú, ami jelentős gondokat okoz a vállalatnak, de egyúttal remek lehetőségeket is nyújt, minthogy a parafin igen értékes vegyipari nyersanyag. A gurjevi kőolajfinomító mellett politetilén-gyár épül. Ennek első részlegét 1967. márciusában helyezik üzembe, s akkor kezdik meg a második részleg építését. Kazahsztánban jelenleg több mint 15 000 iparvállalat működik. Számuk évente 130—■ 140-nel nő. A köztársaság 50 európai, ázsiai és amerikai országba szállít ipari termékeket. jelentkezik. Mert ez történt itt is: s utána ebéd és vacsora nélkül A hallgatók részéről merült fel egyenesen beül az iskolapadba, a kérdés a további folytatásra Sa- A pedagógusok pedig szépen, tü- ját maguk szervezték be egymást, relmesen rávezetik őket egy-egy s a tanfolyam megindult. Fagga- szöveges példa megoldására — HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! Házasságkötések: Szabó János—Török Margit, Szabó József—Horváth Edit, Balogh Ferenc—Orsós Rozália, iiiiiiiiiiiiiiimiiii .................................................minim.........iniiiiiiiniinm^^ánI^^7^rud“zJ^be^e^"; r jenő—Dallmann Teréz, Papp Zoltán Símre—Szauer Erzsébet Teréz. A dombóvári anyakönyvi kerületben 1966. február hónapban 14 születést, 1 házasságkötést és 7 halálesetet anyakönyveztek. Születések: Farkas József Csaba, Varga Valéria, Vörös Beáta, Balogh Zoltán, Farkas Sándor Pál, Eklics Gabriella, Fónal Judit, Hideg Árpád, Wajandt Zsolt Ede, Magyar Tünde Erzsébet, Guzsvinecz Gábor, Vas János, Horváth Hajnalka, Blázsovics Ferenc. Sárközi Gyula: 3 Csípne diai rejti 2 Halálesetek: Juhász Jánosné, Vasák TJánosné, Vida Jánosné, Varga Ist- «vénné, Dörmer Henrikné, Szabó Im- Zre, Bánsági János. A takarékosság egyet jelent az önfegyelemmel A ~takarékosság fontosságát és jelentőségét mindenki elismeri és vallja. De nem mindenki él vele. Nyilván a család és az iskola feladata, hogy fiatalságunkban ezt az erényt fejlesszük és állandóan ébren tartsuk. Mert a takarékoskodás bizony önfegyelmet követel. Viszont a végcél öröme mindenért kárpótol. Mert mindenki valamilyen cél érdekében gyűjt. Ki bútorra, ki lakásra, vagy pedig utazásra. Várda Ferenc, a szekszárdi iparitanúló-iskola tanulója például a nyári üdülésre gyűjt. Eddig 500 forint értékbélyege van. Diszkói István, a III. c. vasasosztály másik aktív takarékoskodója még nem tudja pontosan, kerékpárt vesz-e, vagy üdülésre fordítja megtakarított pénzét. Porkoláb János is szép összeggel rendelkezik, ö szakmai és szép- irodalmi könyvekkel kívánja gyarapítani kis könyvtárát. Céljaikat bizonyára elérik a jól és okosan takarékoskodó ipari tanulók. Számuk egyre több, mert rájöttek már, hogy csak takarékos életmóddal tudják elérni céljaikat. A takarékosság egyet jelent a renddel. De csak addig, amíg nem fajul önző fukarkodássá. K. y. =imimmmmmmmmmmmmmmiimmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmimitmmmmimmmiir — 94 — Pandur hadnagy, amikor délután megkapta a parancsot, hogy menjen ki a Csipke utcába, a Zárai-lakásba és ott várja meg a karmester táviratát, majd a hazatérését is, gyorsan leszaladt a büfébe, bekapott négy szendvicset és megivott egy duplát. És csak ezután vágta magát kocsiba, s indult eí Budára a Csipke utcába. Már nagyon éhes volt, hisz reggel óta nem evett semmit. A kihallgatások szinte egyfolytában zajlottak, s a nyomozókat fűtötte a becsvágy, hogy minél előbb hurokra kerüljön a gyilkos. Nem csoda hát, hogy evésre egyikük sem gondolt. Most, hogy csillapította valamelyest éhségét, jobban érezte magát, s mindjárt jobb kedve kerekedett. Pista, a sofőr bekapcsolta a rádiót. Pattogó tánczene csendült fel. A hadnagy kényelmesen hátradőlt az ülésen és rágyújtott. Nézte az utcák forgatagát, gondolatai azonban a gyilkosságon jártak. Örült, hogy Ács Ferenc ügye tisztázódik és, hogy a Főnök kezdi belátni tévedését. „Ügy látszik, jobb emberismerő vagyok — gondolta némi büszkeséggel. — Engem nem lehet ilyen könnyen becsapni”. Hát igen, neki elég, ha egyszer ránéz valakinek az arcára, merőn a szemébe, meglátja nyomban, ludas-e az illető, vagy sem. Márpedig Ács esetében — habár a tények mind a mérnök ellen szóltak —, ami— 95 — kor belenézett a szemébe, talpig becsületes ember tiszta tekintete nézett vissza rá. A Főnöknek nincs igaza. Ehhez a szakmához emberismeret is kell. És nem is akármilyen. Ez az a hatodik érzék, ami jó, ha van egy nyomozónak. S úgy látszik, nála ez megvan. Nem ez az első eset, amikor emberismerete és érzései nem hagyták cserben. Hja, az élet nagy nevelő! És akinek olyan hányatott volt a gyerekkora, mint az övé, azt hamar megtanítja az emberismeretre... Azon a napon született, amikor kitört a második világháború: 1939. szeptember 1-én. Kétéves sem volt, amikor apja a kis vidéki nyomdamunkás elesett a háborúban. Anyja nem sokáig hordta az özvegyi fátyolt. Három hónap múlva férjhez ment egy kubikoshoz. Aztán a felszabadulásig még három férfival élt. Volt úgy, hogy egyszerre két embernek is azt kellett, hogy mondja: apám, pedig egyik sem volt az. Erről azok a sebek és forradások beszélhetnének, amelyeknek riyomait még ma is viseli hátán, karján és lábán... Aprócska gyerekfejjel megismerte hát az életet. Tízéves korában még az év nagy részében — iskola helyett — egy nagygazda kon- dáját őrizte. Akkor figyelt fel rá a tanítója, aki Pestről jött le tanítani a falujukba, hogy milyen élesen vág az esze, milyen gyors felfogású, különösen ami a számtant illette. Mert a — 96 — számtant nagyon szerette és értette is. A tanító felhívta rá a járási vezetők figyelmét. Pestre hozták, kollégiumba került. És lám, mégsem lett matematikus, hanem rendőr. De azt mondják, a logika hasznos segítőtársa a nyomozónak. Márpedig a számtan és a logika. .., vagyis a jó számtanista jó logikával bír. Már egyetemre járt — természetesen az állam- és jogtudományira, mert már középiskolából elhatározta, hogy rendőri pályára lép —, továbbra is kollégiumban lakott, hatodmagával egy kis szobában. Elsőéves volt még. Egy reggel Papp Pista nevű társuk akkora ordítással ugrasztottá ki az ágyból őket, hogy először azt hitték, kigyulladt a ház. Annyi történt, hogy az éjjel ellopta valaki ötszáz forintját, amit előző nap kapott hazulról, ötszáz forint! Nagy összeg egy vékonypénzű diáknak! Volt a szobában egy fiú, a Sós Misi, aki neki már az első nap, amikor összekerültek, nem tetszett. Sötét ábrázata, alattomos, ravasz képe volt. Valahonnan Szeged környékéről származott. Szülei valaha jó módban éltek, de a fel- szabadulás után elszegényedtek és bizony a fiuknak nemigen tudtak küldözgetni hazait, sem pénzt, amivel Sós Misit úgysem győzte volna senki. Amúgy csinos, derék fiú volt, a lányok csak úgy bomlottak utána. Nos, ennek a fiúnak az arcára voltak írva sötét gondolatai. Csak éppen a lányok nem tudták onnan leolvasni azokat. Őket becsapta Misi sima modora, „nagy dumája” ahogyan mondani szokták.
