Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-03 / 52. szám

1966. március 3. TOLNA MEGYEI NÉPŰ .IS A G 3 Röpgyűlés a bőrdíszműben Versenyfelhívás az üzemekhez Tegnap délután a műszakváltás szünetében röpgyűlést tartottak a Rákospalotai Bőr- és Műanyag!eldolgozó Vállalat szekszárdi telepének szabászműhelyében. A röpgyűlés tárgyát a közelgő pártkongresszus tiszteletére szervezendő munka­verseny képezte. A szabászműhelybcn néhány nappal ezelőtt ugyanis a dolgozók kezdeményezésére elhatározták, hogy munkaversenyre hívják ki a többi üzemrészt. A későbbi javaslatok szerint a vállalat pártszervezete és szakszervezeti bizottsága úgy határozott, hogy a munkaversenyt nemcsak az üzemrészek között szervezi meg, hanem versenyre hívja ki a Szekszárdon működő összes termelő üzemeket, vállalatokat és ktsz-eket. A szabászatban megtartott gyűlés után, a többi műhely is röpgyűléseken csatlakozott a felhíváshoz. Az éves verseny a gazdaságosság, a takarékosság, a termelékenység, a dolgozók politikai és szakmai nevelésének fokozása érdekében történik. Az üzem dolgozói versenyfelajánlásukban vállalták, hogy exporttervüket december 24-i kiszállítási határidővel, rekla­mációmentes minőséggel, a belföldre szállított' cikkeiket pedig ugyancsak reklamáció- és kötbérmentesen teljesitik. Kilenc- venhétmillió forint értékű éves tervüket, figyelembe véve a teljes termelési értéket, hárommillió forinttal túlteljesítik. Az 1965-ben elért 300 ezer forint értékű anyagtakarékossággal szemben ebben az évben 400 ezer forint alapanyag-megtakarí­tást vállalnak. A vállalati viszonylatban előforduló társadalmi munkákra az egy főre eső munkavégzést öt órában állapították meg. Vállalásukban szerepel még az ipari tanulók tanulmányi eredményének megjavítása. Az éves verseny során 18 brigád küzd majd a szocialista cím elnyeréséért. A versenyfelhívást a vállalatvezetőség minden szekszárdi üzemnek, gyárnak, ktsz- nek megküldte. A munkaverseny értékelésére a párt és a KISZ városi bizottságát, valamint az SZMT illetékes vezetőit ké­rik fel. Az éves munkaversenyen kívül az elmúlt héten a vállalat KISZ-brigádjának kezdeményezésére március 6-án és 13-án az üzem valamennyi műhelyében vasárnapi műszakot szerveznek és az itt termelt értéket a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság sokat szenvedő népének küldik megsegítésül. A héten dél­előttös műszakban dolgozók 6-án, a jövő hét délelőttösei pedig 13-án szervezik a vasárnapi műszakot. A vállalat adminisztrá­torai ugyancsak vasárnapi munkával biztosítják a két pihenő­napon termelt érték kiszámítását. Megkezdődött a tavaszi gépszemle állami gazdaságainkban Megyénk állami gazdaságaiban megkezdődtek a tavaszi gép­szemlék. Amint arról Jahoda Miklós, az állami gazdaságok me­gyei igazgatóságának főkönyvelő­je tájékoztatott bennünket, a szemlebizottságok tagjai nemcsak azt vizsgálják meg, hogy a megye tizenegy állami gazdaságában megfelelően kijavították és rendbe hozták-e, az erő- és munka­gépeket, s általában a gépjavítás helyzetét, hanem azt is: jól fel­készültek-e a tavaszi munkákra, köztük a talajelőkészítésre, a ve­tésre, továbbá a vízzel borított területeken pótlandó mélyszán­tásra; gondoskodtak-e munka­erőről, elegendő műtrágyáról, stb. Ezenkívül ellenőrzik a szál­lítójárművek közlekedési állapo­tát is. A megye gazdaságaiban körülbelül 750 traktoregységnek számító erőgépet és a hozzátar­tozó munkagépet vonultatnak fel, mintegy másfél hét alatt, a szemlebizottságok előtt A szemlék hétfőn a biritói, ked­den a Fomádi ÁG-ban és az Iregszemcsei Kísérleti Állami Gazdaságban kezdődtek meg; szerdán a gerjeni, csütörtökön a kanacsi, pénteken pedig az Alsó- péli Állami Gazdaságban folyta­tódnak. putri, elviselhetetlenné vált ben­ne az élet. A gyerekek is újat akarnak, a Kossuth utcai cigá­nyok példája is ragadós. A mun­kahelyen a közösségben sokat ta­nulnak, lassan rájönnek, hogy a mai élet sokat követel, de egy­ben emberré is nevel. — A gyerekeim, mikor neki­látnak a tanulásnak, mindig mondják, gyere api, majd velünk együtt megtanulsz írni, meg ol­vasni, — mondja nevetve Kalá- nyos. — Mióta iskolába járnak, azóta tanultam meg leírni a nevem. — Szeretne megtanulni írni és olvasni? — Hát, jó lenne, az biztos. De hogyan? Egyszer már a tanács akart beindítani ilyenféle isko­lát, csak nem volt jelentkező. Ha most lehetne én is, meg a feleségem is belekezdenénk. Szedresen, a Kossuth Lajos ut­cában egyre-másra nőnek ki a földből a családi házak. Az Acsá- di-völgyben élő cigánycsaládok, mind többen élnek az Országos Takarékpénztár által nyújtott építési kölcsönnel. Néhány év alatt egész utcasor épült, mely­ben 24 cigánycsalád talált ott­honra. — Hány család él még az Acsá- di-völgyben? — így hirtelen nem tudnám megmondani, — válaszol Bog­dán felesége, — de nem vagyunk sokan. A fiatalok már nagyrészt a Kossuth utcában laknak. In­kább öregek élnek a cigánytele­pen. Az idén nyolc családdal sza­porodik az új utcasor. Valameny- nyiük kezében ott van már a kölcsön, vagy az ehhez szükséges induló tőke. Nyolcán várják, hogy a Paksi Építőipari Ktsz szerző­dést kössön velük. Kalányosék és Bogdánék a na­pokban fizették be a telek árát és néhány nap múlva megkap­ják az építési hitelt is. — Akár holnap nekikezdenénk a ház építésének, ha lehetne — Bogdán Sándor ég az építési láz­tól, azt szeretné, ha már állna a családi ház és emberi körül­mények között élhetnének. — Azokat a munkákat, amelyekhez nem kell szaktudás, mi is elvé­gezzük, csak minél előbb kezd­jék meg az építkezést! Beszélgetés közben, állandóan a házépítés a téma. Ha el is kalandozunk, a következő pilla­natban már valamelyikük biztos arról beszél. Érthető örömük és lelkesedésük, hiszen a kunyhó­ból a palotába költöznek. Har­minc-negyven év putriban töltött idő után nem csoda, hogy gye­rekesen lelkesednek. Akár késő estig is elbeszélgetnének, de vé­gül is elköszönünk egymástól. Az egyik asszony még messziről utánam kiált: — Aztán látogasson meg ben­nünket a Kossuth utcában is! FERTŐI MIKLÓS A szekszárdi szőlőhegyek és az erózió KÉTEZER ESZTENDEJE ont ják a szekszárdi hegyek a jóked­vet, vidámságot fakasztó nedűt. Nem túlzás azt mondani, hogy időközben a szekszárdi bor világ­hírnévre tett szert. A nemzet­közi kereskedelemben márkás bor­nak számít, a boltokban keresett cikk. Nem véletlen, hogy több külföldi kereskedő megpróbálko­zott már hamisításával. De ha őszinték akarunk lenni, azt is meg kell mondani, hogy a tör­ténelmi név mögött napjainkban közel sincs az, ami lehetne. És ezt éppen a holnapi, holnaputáni tennivalóink szempontjából kell hangsúlyozni. Jó néhány éve beszélünk a szek­szárdi szőlővidék rekonstrukció­járól. Népgazdasági érdek a híres szőlővidékek, mint az egri, tokaji, badacsonyi stb. rekonstrukciója, így a szekszárdié is. Ezek ügye külön kiemelt, speciális feladat­ként szerepel népgazdasági szin­ten. Ám, ha körülnézünk a szek­szárdi szőlőhegyen, kiderül, hogy a helyzet korántsem megnyug­tató. Éppen ezért a felelősségtu­dat, a szőlőkultúra szeretete azt diktálja, hogy sürgős intézkedé­seket tegyünk, ami ugyan jobb lett volna tegnap, tegnapelőtt, de még most is jobb, mint soha. Miről is van szó? Ha egyáltalában beszélhetünk rekonstrukcióról, az lényegében az állami gazdasági területre vo­natkozik. Itt jelentős összefüggő területen — több száz holdon — telepítettek szőlőt korszerű mód­szerekkel. Meghonosították a na­gyobb hozamot adó lugasrendsze­rű művelési módot. Makroteraszo- kat képeztek ki nagy költséggel, széles sortávra telepítettek így általánossá válhatott a szőlőben is a gépi munka. Mintegy .30 milliós költséggel korszerű szőlő­kombinát épült a város bejáratá­nál. De Szekszárd határában az ál­lami gazdaság ültetvénye csak egy kisebb része a szőlőterület­nek. Sőt, ha a fejlődés ütemét vesszük, az állami gazdaság so­káig nem tudja elérni, pótolni sa­ját telepítéssel ezt a mennyiséget. Márpedig a nem állami gazdasá­gi terület nagy része olyan álla­potban van, hogy nem lesz érde­mes megművelni. Körülbelül 1500 holdnyi — nem állami — termő szőlőterületet tartanak jelenleg nyilván a szekszárdi városi ta­nácsnál. De emellett nyilvántar­tanak 431 hold szőlőhegyi parlag- területet is. Ebből még 95 hold szőlő, de annyira legyengült álla­potban, hogy jóformán a kapálá- si díjat is alig fizeti meg, ezért már ez is inkább parlag, mint termőterület. A 431 holdból 143- at kényszerhasznosítással művel­nek, ami azt jelenti, hogy ebből senkinek sincs elfogadható haszna, az államnak pedig egyszerűen semmi. A parlagterület évről évre nő. A nem állami gazdasági területen csak elenyésző új telepítés talál­ható, sőt, többnyire még a szük­séges pótlásokat sem végzik el. A tőkeállomány mindenütt el­öregedett, általában 50—60 éves, kevés az ennél fiatalabb. A múlt század végi filoxera után a szá­zadforduló tájékán nagyobb ará­nyú újratelepítésre került sor. Akkor 3000—3200 hold volt a ter­mőterület a város környékén, most a 2000 holdat sem éri el az állami gazdasági ujtelepítésekkel együtt. Jelenleg tehát nemcsak hogy a fejlődés nincs biztosítva, hanem még az állomány megóvása, egy­szerű újrapótlása sem. HOGYAN JUTOTT IDE a szek­szárdi szőlőhegy, annak termé­szetesen számos oka van, de a leglényegesebb az erózió. Az idő­járás, a szél, a csapadék állan­dóan koptatja a termőtalajt. Aki a szőlőhegyen jár, könnyen meg­figyelheti, hogy a hegyoldalakban fél-háromnegyed méterre is ki­állnak a földből a tőkék, mert a telepítés óta annyit lekoptatott az eső és szél a termőtalajból. De aki nem jár a szőlőhegyen, jár a város központjában, s egy-egy nagyobb nyári zápor után ott is megfigyelheti az eróziós pusztí­tást: a felgyülemlő iszapréteg, a szőlőhegyekről lemosott termőta­laj. Az erózió a szekszárdi szőlőhe­gyen egy évszázada érezteti erő­sebben hatását, s ellene minded­dig az állami gazdaság kivételé­vel érdemlegeset nem tettek. Fő­ként ezért jutott ilyen állapotba a szőlőhegy. Ezért kopaszodnak el a meredek domboldalak, hi­szen újratelepítésük éppen a nagy erózióskár következtében megle­hetősen költséges lenne. A sző­lősgazdák — akár szövetkezeti keretek közt, akár magántulaj­donként — bár szorgalmasan dol­goznak, de maguk is látják, hogy termőterületük végnapjait éli. A gazdák elöregedésével párhuza­mosan kiöregszik a termő szőlő, s a gazdák mintha bele is nyugod­nának abba, hogy utánuk nincs folytatás. Az állami gazdaság — ismét csak itt lehet jó példát találni — ugyan épített buktató gátakat, támfalakat, levezető csatornákat. Rengeteg betont, követ használ­tak fel a szőlőhegyen, természe­tesen sokmilliós költséggel. A gya­korlati tapasztalatok igazolják, érdemes volt. A nem állami gaz­dasági területeken ilyen tekin­tetben nem történt semmi. A gaz­dák kapával néha készítenek ki­sebb buktatókat, de ezek már egy közepes esőnél sem számíta­nak. A tanács anyagi lehetősé­geinek megfelelően hozzáfogott egy eróziós védővonal kiépítésé­hez. így készült el a Kadarka utcai út, ami egyben csapadék­levezető is, a Klapka György ut­cai mű, és ilyen céllal épül a vá­ros déli része fölött is megfelelő csapadéklevezető. De ezek első­sorban a város védelme szempont­jából lényegesek, hogy lehetőleg ne ismétlődjék meg az 1961-es felhőszakadás során tapasztalt hatmilliós kár. Magát a szőlőhe­gyet, a szőlőt ezek nem védik. A VÁROS VEZETŐI foglalkoz­nak e témával. Teljesein érthetően, hiszen a város fejlődése szempont­jából is alapvető a szőlőkultúra. Jellemző, hogy a sok pusztulás ellenére is a város összterületéből 11,6 százalékkal részesedik a sző­lő. A város kedvező környezete még ennél is jobb arány kialakí­tását tenné lehetővé. A világ­piacon továbbra is keresett a szekszárdi vörösbor, a hazai fo­gyasztók ugyancsak kedvelik, sőt, csemegeszőlőből is sokkal na­gyobb mennyiségnek lehetne pia­cot biztosítani. Érthető tehát, hogy a város vezetői ezt nem tizedran- gú problémaként kezelik. Csakhogy nem megy minden simán. A kiinduló lépés természe­tesen az egész szőlőterületre ki­terjedő rekonstrukciós terv elké­szítése, ami természetesen magá­ba foglalja a leglényegesebbet, az erózió elleni védekezést is. Egy ilyen általános, átfogó tervezet nélkül egy lépést se lehet tenni, mert minden csak toldozás-foldo- zás lenne, s ezzel még késleltetni sem lehetne komolyan a szőlő­hegy pusztulását. Amíg ilyen ter­vezet nem áll rendelkezésre, még ha sokan vállalnák is a telepítés költségeit, gondjait, nem lehetne engedélyezni, mert nem tudni, hogy az nem lesz-e útjában a ké­sőbb készülő műveknek, terep­rendezésnek, útkialakításnak. Ugyanis egy-egy hold újjáépíté­sére átlagosan 60 090 forintot kell Számítani, tehát nagy értékek mennének veszendőbe, ha mond­juk öt év múlva ki kellene vágni a fiatal tőkéket. A városi tanács — nagyon helyesen — hozzá is látott az ilyen jellegű intézkedés sekhez. Az volt az elképzelés, hogy a termelőszövetkezetek — mivel hozzájuk tartozik a nem állami gazdasági terület nagyobb része — közösen, társulati alapon ren­delik meg a tervet, aminek alap­ján lehetne védekezni az erózió ellen. Erre központi erőforrások is igénybe vehetők lennének, s gyors ütemben lehetne újjátelepí­teni a kiöregedett szőlőskerteket. Úgy látszik a gazdák nem értet­ték meg, hogy miről van szó, mert néhány hangadó hatására a terv megrendelésére vonatkozó javaslatot elvetették. Pedig a rekonstrukciós elgondolások fi­gyelembe veszik azt is, hogy soli az egyéni kistermelő a városban, és a fejlesztést semmiképpen sem az ő rovásukra tervezik. Sőt, az eróziós védekezés kedvezően hat­na az ő területükre is, és nagyobb felújítási lehetőség nyílna szá­mukra. Tehát az anyagiak szem­pontjából minden szőlőtermelő­nek inkább egyértelműen ez len­ne az érdeke. ÍGY ÉRTHETŐ AZ IS, hogy a várcei tanács végül saját hatás­körében megrendelte az erózió elleni védekezéshez szükséges ter­vet. Tehát meglesz az előfeltéte­le, hogy a nem állami területeken is megfelelő védgátak, csapadék­elvezető csatornák, az erózió el­leni védelem szempontjaiból is jelentős utak készüljenek, és bi­zonyos tereprendezésre is sor ke­rüljön. A terv elkészültével, meg­valósításával lehetőség nyílik az erózió elleni védekezésre. Ez annál is inkább fontos, mert a termőterület állapota — nem számítva az állami gazdaságot — a következő: I. osztályú (mind­össze) 26 százalék, II. osztályú 35 százalék, s a legtöbb, 40 százalék III. osztályú. Ezek után mégin- kább érthető és dicsérhető a vá­rosi tanács törekvése. Boda Ferenc Nagy a sikere a hidegkonyhai bemutatónak Egyre többen vásárolnak fél­kész és hidegkonyhai terméke­ket, amelyek nagymértékben meg­könnyítik a háziasszonyok otthoni munkáját. Az egyre növekvő Igé­nyek megkövetelik, hogy mind több városban biztosítsák, a vá­sárló igényeinek megfelelően, ezeket az élelmiszercikkeket. A Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat — amely a város több üzemének étkeztetését is bizto­sítja —, ezúttal Szekszárdon tart hidegkonyhai bemutatót, az 50-es Népboltban. A március 2-án megnyílt ki­állításon húszféle hidegkonyhai termék — orosz hússaláta, liba­máj-pástétom, francia saláta, ca- sinótojás, majonézes burgonya, stb. — valamint félkész áru — naturszelet, kocsonyahús, stb. — között válogathat a vásárlóközön­ség. A hidegkonyhai bemutató­val párhuzam,osan a vállalat mint­egy harminc féle cukrásztermékét is láthatjuk, amelyek ugyancsak megnyerték a vásárlók tetszését. Ezt bizonyítja, hogy már a meg­nyitást követő órában több vá­sárló rendelt vasárnapra külön­féle süteményeket. A bemutató legkeresettebb hi­degkonyhai, félkész-, valamint cukrásztermékeit a jövőben rend­szeresen árusítják.

Next

/
Thumbnails
Contents