Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-24 / 70. szám
>♦ 4 TŐIA\\ MEGYÉI SíÉPCJRAG löfiß. niSrelús Sí. A „„MOSZKVA“ JÉGTÖRŐ mentőakciója A 22 000 lóerős, hatalmas „Moszkva” jégtörő, a tudósítók nagy csoportjával fedélzetén, azoknak a hajóknak segítségére sietett, amelyek befagytak a jégbe Szahalin szigeténél. A „Kraszmogorszklesz” és a „Penzsino” gőzösök, valamint a „Baltyijszk” hűtőhajó — amelyek az elmúlt hajózási év végén különböző rakományokat szállítottak a szigetre, — a jégpáncél nyomására Moszkalvo kikötőjének rakpartjaihoz szorultak. Vontatók és jégtörők siettek a segítségükre, s négy mérföldnyire vontatták el a hajókat. Ott azonban erős jégzajlás és jégtorlódás kezdődött; a mentőhajók egy része maga is léket kapott és a jég közé szorult, míg mások kénytelenek voltak kifutni a nyílt tengerre. Az ottmaradt hajók hősies harcot vívtak a mind magasabbra torlódó jégtáblákkal. Az emberek csákányokkal és fejszékkel felfegyverkezve küzdenek a jégtáblák ellen és igyekeznek betömni a réseket. Januárban a „Moszkva” jégtörő a foglyok segítségére sietett. Nagynehezen keresztültörte magát a jégtorlaszokon és már csak 90 mérföldnyire volt a fogságba került hajóktól, amikor rádión át nyugtalanító híreket kapott az „Admiral Lazarev” jégtörőtől. Az utóbbi közölte, hogy Magadán környékén nem kevésbé veszélyes a helyzet, s a jégtörő teljesítőképessége kimerülőben van. Közben a Kolima lakosainak élelmiszert szállító hajók hamarosan a jégmező szélére érkeznek és a „Moszkva” nélkül egy métert sem képesek ahaladni. A „Moszkva” irányt változtatott és észak felé tört előre. A Moszkalvóból kifutott hajók megsegítése áprilisra maradt. A ..Moszkva” jégtörő északi irányba halad; Nogajev kikötő környékén biztosítja a hajók útját. BokálvoR, szilke fazekak, padlóvázák kozott Bábakorsónak, keresztelő kancsónak is nevezik az egyfülű kan- csőt az ország különböző vidékein. A népszokás adta elnevezés még abból az időből származik, amikor tiltották a keresztény vallás szertartásait, így a keresztelőt is. Akkor a pap egyfüies kancsóban vitte a keresztvizet, s miután lezajlott a szertartás, a kancsót felakasztották emlékül egy falikarra. Ahogy szaporodott a család, úgy szaporodtak a kancsók. Egy kancsót csak egyszer használtak. A füles kanosokat a Sárközben és Szekszárdon is bokályoknak nevezik. A bokálykészítők, a régi agyagmíves mesterek, fazekasok formázótehetségét, mintázókészségét a szekszárdi Steig István, a népművészet mestere őrzi. I korongon testet ölt az agyag Úgy mondja a születési bizonyítványa, hogy már 58 éves. Fürge mozgáisú, állandó munkával töltött napjai sokkal kevesebbről vállárak. A Munkácsy ütem ház szute- rénjében három formázókorong engedelmeskedik a lábak sürgető mozgásának. Forog a korong és közben a gyors ujjak nyomán alakul, formálódik az agyag. A mester negyvennégy éves gyakorlat alatt szerzett tapasztalatát adja át tanítványainak. A fazekasműhely polcain különböző alakú, formájú és nagyságú vázák, tálak, korsók, kancsók sorakoznak. Nemcsak alakjuk, de színük is, mintázatuk is roppant sokrétű, változatos. Beljebb a saját építésű kemence langyos mele. gében érik, szárad a testet öltött agyag. A díszítések számtalan variációja kínálja magát mindenfelől. A hagyományos sárközi díszítőelemek mellett új igények diktálta modern vonalvezetésű minták díszítik az edényeket. féle leegyszerűsödés manapság. Az azonban már nem viseli magán teljes mértékben a népi hagyományokat. — A megoldás? — A végső megállapodás az volt, hogy vagy formájában, vagy dekorálásában minden egyes alkotásnak őriznie kell a magyar jelleget, így, az annyira divatos padlóvázák formája magyar, dekorációja pedig modem lett. Igazán divatosak a különböző dekarációjú, a lopótök mintájára kialakult hosszú nyakú, öblös hasú vázák. A szilke fazék hasas teste megnyúlt, keskenyebb lett, modem áttört dekorációt kapott. — Valami egyéb változás? —■ Inkább a kikészítésnél jelen, tős. A vásárlók jobban kedvelik a natúr, a nyers, a matt színeket, mint az agyagedényt borító máz fényes ragyogását. Máz nélkül azonban használhatatlan az agyagedény, — likacsos pórusai áteresztik a vizet. A kidolgozás új módszer, talán hasonlít ahhoz, ahogyan a régi ősök, a görögök készítették ‘korsóikat. Az égetett agyagot viaszoljuk, majd csiszoljuk, ezáltal a dörzsölt bútorok fényéhez hasonló matt fényt kap. A habán ösök nyomában Steig István az úgynevezett habén, ónmázas edények készítője. Amikor a megformázott agyag zsemleszínűre ég a kemencében, és még bőrkemény állapotban van, agyagfestékkel öntik le. Kétféle, egy fehér és egy vörös színű természetes agyagfesték létezik. Ezt a kettőt festik különböző fémoxidokkal a kívánt színre. A leöntés után kiszárítják, megszárítják a tálakat, bókályolcat, korsókat, majd bókákkal rajzolják rá a mintáit. Ezután egy átlátszó, ólmos mázzal, amelyre kiütközik az előzetesen rárakodott fémoxid színe, öntik le az egész munkát. — Mi az, hogy habán művészet? Honnan származik az elnevezés? — A habánok a mai Csehszlovákia területén élő nép volt. Tulajdonképpen az ő népművészetük volt a fent leírt módszerrel készített agyagmívasség. ök telepedtek le Magyarország északi részén, s onnan származott ránk ez a művészet. A fazekasságban, a díszítőelemek sokaságába újítást a balkáni népek hoztak. Jellegzetes sárközi motívumnak nevezzük a folyatást, de úgy tudom, ez is balkáni eredetű. A négy évszak Tizenkét éve szövetkezeti, a Népművészeti Háziipari Termelő- szövetkezet tagja. Azóta rendszere, sen és szép számban kap külföldi megrendeléseket. Amszterdamban, Sydney-ben, az NSZK-ban, Dél- Amerikában, Franciaországban ismerik nevéti Januárban tizenkét darab nagy és harminc kisebb ónmázas virágvázát küldött a francia—magyar hetekre. A vázákon a négy évszak szimbolikusan elevenedett meg* A mesterséget az ősöktől tanulta, tőle meg a lánya veszi át. Fenn a lakásban ezüst- és aranyérmekről tanúskodó oklevelek beszélnek negyvenéves munkája sikeredről: Itt lenn a műhelyben pedig a ma is tevékeny jelen fogadja a kíváncsi szemlélődőt. S miközben ide- lenn forog a korong, odafenn csendesen gügyög a pólyában az unoka. Az unoka, aki Steig István művészetének folytatója lesz talán. Méry Éva Népművészet a modern lakásban Az új Szekszárdi makettje HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságb an! iiiimiiMiiiiiiiiimimiimiiiiiiiiimiimiiiiimmiiiiiimiimmiiiiiiiiiiimiii Sárközi Gyula: R — Űj igény? Milyen új igényt támaszt a ma embere a népművészek elé? — Abban már tanácskozásokon, megbeszéléseken megegyeztünk, hogy a népművészet alkotásait a modem lakás nemcsak hogy elbírja. de igényli is. Mindemellett ■••azonban valami újat is követel az =új közízlés tőlünk, népművészek- 2 tői — mondja az idős mester. — Z Formában újat hozni, talán nem is s tudunk. Hiszen minden látszólagos “új, az évszázadok során feledésbe -ment régi ismétlése csupán. Díszí- Z tőelemekben tapiasztalható valami. Elkészült Szekszárd távlati fejlesztésének makettje, Korbonits Dezsőné tervezésében. A Tolna megyei Tanács egyik osztályán elhelyezett fali vitrinben lévő makett bemutatja, hogyan épül ki Tolna megye székhelyének város- központja tizenöt év alatt. Rajta a belváros utcáiban és terein kis részben már elkészült, valamint a jövőben felépítendő középületeket és emeletes lakóházakat fehér, a régieket sötétszürke színű, az eredetit másoló miniatűr utánzatokkal szemléltetik. Köztük többet, így például a déli kertváros tizenkét tantermes iskolájátt bérháztömböket már átadtak rendeltetésüknek. Láthatók a továbbiakban felépülő iskolák, óvodák, bölcsődék, nagy áruházak, garázsok, orvosi rendelő és művelődési palota. Sőt űj szálloda és sárközi népművészeti kiállító- terem építését is tervezik a következő évtizedekben megkétszereződő lakosú városban. =imiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii!iiimiiiiiiiiiiiiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiifr — 142 — — Nem? Maga talán vak? Nem látja ezt a vastag szőke hajszálat? Majd kiszúrja a szemét. Ez a hajszál a maga meggyilkolt feleségének a hajszála. Zárai szinte pillanatok alatt óriási változáson ment keresztül. Az előbb háborgó, haragvó ember egyszeriben összecsuklott, mint egy üres zsák. Amikor megszólalt, hangját alig lehetett hallani. — Én voltam... — Beismeri, hogy maga fojtotta vízbe a feleségét? — kérdezte most már ismét Kóródi. — Beismerem... — Mi vitte rá tettének: elkövetésére? — kérdezte Kóródi. — A féltékenység... Szerettem.. Nagyon szerettem... — Zárai lehorgasztott fejjel ült, mintha teljesen eggyé vált volna a fotellal. — Mikor jött rá, hogy felesége megcsalja? — A gyilkosság előtt egy-másfél órával... — De hisz az első felesége figyelmeztette nem is egyszer, maga meg kinevette. Azt mondta neki, hogy irigyli Márta szépségét. — Mondom, nagyon szerettem... és még most is szeretem. Képtelen vagyok belenyugodni abba a gondolatba, hogy nincs többé! És éppen én tettem! Én! — Megbilincselt kezébe temette arcát. — Mit tettem?! — zokogott fel a következő pillanatban. — Ne őrjöngjön, mint egy hisztérikus nő! — szólt rá Kóródi keményen. — Vegyen erőt magán, legyen férfi! Mesélje el, hogyan csinálta? — 143 — — Képtelen vagyok beszélni róla... Én ostoba állat! Pandur vizet töltött a kancsóból. — Igyon egy kortyot — mondta és eléje tette a poharat. Zárai, mint egy szófogadó kis gyerek, szó nélkül megbilincselt kezébe vette a poharat, s megitta a vizet. Aztán ismét letargiába esett. Csak bámult üres tekintettel maga elé és szó nem jött ki a száján. — Beszéljen már! — türelmetlenkedett Kóródi. — Igen, igen... — motyogta. — De ha egyszer olyan nehéz beszélni róla... i— Emberelje meg magát! — Nem vagyok én már ember... csak egy rongy... Megöltem azt, akit halálosan szerettem. .. Egész éjjel le nem hunytam a szemem. Féltem... önmagámtól, az emberektől, azért is nem mentem tegnap este sehová. Féltem, hogy leolvassák arcomról a szörnyű bűnt, mely éget, mint a parázs... — Miért nem jött hozzánk, könnyíteni a lelki- ismeretén? — kérdezte Kóródi. — Amikor megérkeztem Bécsbe, szilárd elhatározásom volt, hogy nem jövök vissza... Kint maradok. De amikor megkaptam másnap a táviratukat, eszembe jutott az Interpol, s arra gondoltam, hogy úgyis elfognak és visszaadnak.. Meg aztán keresztülvillant az agyamon: ha gyorsan hazajövök, senki még csak gyanúsítani sem mer. Amikor pedig idehaza meghallottam, hogy — 144 — valami ficsurt letartóztattak, egyet meg köröznek, kissé megnyugodtam. De csak látszólag, mert a lelkiismeretem továbbra is háborgott, mint a viharos tenger. Állandóan őt láttam mindenütt a szobákban, a fürdőszobában, a halálfélelem kidüllesztette szemének fájdalmas tekintete nézett rám mindenünnen... Zárai elhallgatott. Űjra töltött a kancsóból és megitta. — Nem tudtam elmenekülni előle — folytatta kis idő múlva, — Éreztem mát az úton, hogy ronda éjszakám lesz, ezért hívtam be beszélgetni a Simkó nénit, öreg szomszédasszonyomat Aranyos nénike, oly szívesen jött, pedig ha tudta volna, hogy a gyilkossal társalog este tízig, szörnyethalt volna az ijedtségtől. Szegényke, már leragadt a szeme az álmosságtól, de én csak beszéltettem, újabb és újabb kérdésekkel ostromoltam, csak ébren tartsam. Negyedszer is elmeséltettem vele, hogyan látta felosonni lakásomba a ficsurt, vagyis a „gyilkost”, meg kijönni tőlünk... Aztán megsajnáltam és azt mondtam neki, menjen, feküdjön le, hisz nem is hallja, amit mondok. Elaludt a fotelben... Megint elhallgatott. Tűnődve nézett valahová túl az ablakon, a szemközti házak tetőire. De látni, aligha látott valamit a külvilágból. Talán most is a felesége hol megbocsátásért könyörgő, •hol halálos félelmet sugárzó tekintetét látta. — Folytassa! — szakította ki néma dermedtségéből Kóródi mély hangja.
