Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-18 / 65. szám
1566. március 18. TOT.YA MEGYEI NßPÜJSÄG 5 A tsz-lagság és a társadalombiztosítás új juttatásai Az elmúlt hét végén került nyilvánosságra a kormány határozata, amely a termelőszövetkezeti tagság szociális helyzetének további javítását szolgálja. A szövetkezeti vezetők, tagok a határozatot még csak a napilapokban megjelent közleményből ismerik, de hatását máris kedvezőnek tartják. Kedvezőnek, mert a tsz-tagság ismét egy lépéssel közelebb került az ipari biztosítottak színvonalához, másrészt, mert a társadalombiztosítás szervei fizetnek olyan juttatásokat, amelyeket a tsz eddig a szociális-kulturális alapból fizetett. Számos tsz — a jobbak elsősorban — már hozott olyan intézkedést, amelyek a kormány most hozott intézkedéseit megelőzték — a betegsegélyezésben, a szülő nőknek adott kedvezményekben — de a többségnek még nem jutott az erejéből ezekre. A dunaföldvári Virágzó Tsz elnöke, Jendrolovics Ferenc is arról beszél, milyen kedvező hatással lesz a kormány határozata a dolgozó tagakra. — A rendelkezésnek csak örülni lehet, hiszen az alapelve, hogy a tsz-tagokat az ipari biztosítottakkal egy színvonalra hozza. Ná. lünk például állandóan visszatérő téma volt ez a traktorosok között. Húsz traktorosunkból kettő dolgozik alkalmazottként, a többi tagként. Ám, ez a kettő előnyben volt a legtöbb társadalombiztosítási juttatásban, mert alkalmazott volt. A tagként dolgozó traktorosok kerülnek, tulajdonképpen azért, mert tagként kerültek a szövetkezetbe. — A táppénzfizetés új rendszere az alaposabb ellenőrzést is igényli, mégpedig azt, hogy a táppénzes tsz-tagokat is ugyanúgy ellenőrizzék, mint az ipari biztosítottakat, hogy ezt a szolgáltatást valóban, csak a betegek élvezzék, jogosulatlanul senki ne vehesse igénybe. Az orvosok munkájához nem értünk, nem is akarunk beleszólni, de furcsának tartjuk azt a véleményt — megtörtént esetről van szó — amely valakit mezőgazdasági munka végzésére alkalmatlannak tart, mert lúdtalpa van. — Hogyan érinti a szövetkezet tagságát a családi pótlék feltételeinek módosítása? — Azt hiszem, mindent megmondok azzal, hogy szövetkezetünk hatszáz tagjából 145 családot érint. Jobban nem is tudnám jellemezni, mint ezzel a számmal, hogy mit jelent a július elsejével életbe lépő rendelkezés. — És a szülési kedvezmények? — Ez már nem jelentkezik olyan nagy számmal, de ebben megelőztük a rendelkezést. Amikor a szülési szabadságot az ipari biztosítottaknál húsz hétre emelték fel, akkor ezt vezettük be mi is. A szülés után 500 forint segélyt fizettünk, és naponta 0,75 munkaegységet. Ennek a feltétele áz előző évben kötelezően ledolgozott munkanapok száma volt. — A szülési . és a temetkezési segélyt is a szociális-kulturális alapból fizettük. sítási szervek fizetik, az így fennmaradó összeget más célokra használhatjuk fel, szociális juttatásokra. Például itt, Dunaföldvárott a szövetkezetek közt mi adtunk a traktorosoknak külön nyári és téli munkaruhát, az országos normának megfelelő kihordási idővel. A tehenészetben dolgozó tagoknak gumicsizmát, fehér köpenyt, a sertéstenyésztőknek gumicsizmát ad a szövetkezet. — Mivel a most nyilvánosságra került rendelkezés elsősorban a dolgozó tagokra vonatkozik, továbbra is magunk gondoskodunk az idős tagokról, mert, őszintén szólva, az 6 helyzetükön még van javítanivaló. Itt ment el például éppen az ablak alatt a Miskolczi Pali bácsi. Nyolcvanhárom éves... Kétszáz, hozzá hasonló nyugdíjas, illetve járadékos tagunk van. Tavaly először fizettünk nekik kétszáz forint rendkívüli segélyt. Az idén is 91000 forint szociális-kulturális alapból 42 ezret juttatunk az öregeknek. Mindenesetre, bízunk abban, hogy amint a népgazdaság anyagi ereje lehetővé teszi, az öregek helyzetén is javít a kormány. No, ehhez ne. künk is kell segítenünk, mind többet és többet kell termelnünk. A mi munkánkon is sok múlik, hogy a munkaképes, és munkaképtelen tsz-tagok hogyan részesednek egyre többet az általános szociájoggal panaszkodhattak tehát, Most, miután a temetkezési lis juttatásokból. hogy adott esetben hátrányba segélyt is a társadalombizto- BI. TEJESAUT0N, KEREKPÁRRAL, VONATTAL jönnek a próbákra „Jöjj drága perc ...” Könnyedén, felszabadultan száll az énekszó. A katedrán törékeny, kis- lányos karmester. Karjának minden mozdulatát negyvenhat szempár figyeli. Cseng a szoprán, brummog a basszus, ércesen zúg a tenor. A pedagógusénekkar próbáján vagyunk, a Garay-téri iskolában. A mag, amiből ez a kórus sarjadt, a tavaly nyáron, egy szomorú esemény miatt alakult férfikar volt. — Egy kollégánk temetésén énekeltünk. Akkor született az ötlet, hogy vegyes kórust alakíthatnánk! — mondja Gerse József, a megyei ének-szakfelügyelő, aki a katedrán látott Fertöszögi Bélá- néval együtt — az énekkar vezetője. — November óta havonként legalább egyszer, ha szükséges, többször, találkozunk. Most már harmadik hete, hogy mindig ösz- szejöttünk a hétfői napokon, mert dalostalálkozóra készültünk Budapestre. — Terveik? / — Sajnos, a dalostalálkozó anyagi okokból meghiúsult, pedig az lett volna a bemutatkozó előadásunk. Helyette kirándulást tervezünk Pécsre, ahol az eddig csak próbákon megismert közösség még jobban összekovácsoló- dik. Fellépünk majd a pedagógusnapon és készülünk a Sárközi Napokra. —' Milyen műsorral? — Karai József zeneszerző népdalokból kórusszvitet ír számunkra, azonkívül eddigi dalainkból is bemutatunk. — Milyen szempontok szerint válogatták a tanult dalokat? — Először egyszerűbb énekeket vettünk, később nehezebb erőpróbára is vállalkoztunk. Az első dal, amit megtanultunk, szlovák zeneszerző Eugen Suhony: Szülőföldem tája című alkotása volt. De a preklasszikusoktól, így John Dowlandtól, Brahmson keresztül Bárdos: Tréfás házasítójáig már kiszélesedett a választékskálánk. — A kórus híre eljutott a megyén túl is? — Igen, a rádió, a Muzsikáló képeslapok című műsorában, a televízió a Szekszárdról szóló ösz- szeállításában tervezi a mi szereplésünket is. — Honnan járnak be a kórustagok? — Bátaszékről, Sárpilisről, Tolnáról, Öcsényből, Sióagárdról, Szekszárdról és környékéről. || A SZOPRÁN — A szomorúbb dalok a kedvenceim. Brahms: Síró éji csendje, és ez, amit most énekeltünk, a „Drága perc”. — mondja egy kék ruhás, finom vonású, szoprán énekes a karból, Juhász Anna, a tolnai Il-es számú általános .-iskola német—orosz szakos tanárnője. — A nyelvszakon is hasznát veszem az énekkari próbáinknak. Mindig színesítem az órákat, idegen nyelvű énektanulással. A mi iskolánkból három nő, és két férfi jelentkezett, amikor megtudtuk,! hogy megalakul az énekkar. Ugye, ez szép arány? — A negyvenhatos létszámot nézve, bizony. Hiányzott már valaki a próbáról? — Magamról tudom, hogy az elsőről, mert beteg voltam. De nem hiszem, hogy mást visszatarthatna valami kevésbé súlyos ok. Hiszen felüdül itt az embei*, kedvet kap egész hétre az énekszótól. Hallgassa, milyen szívvel énekelnek! || A TENOR Szemét le nem venné a parányit ágaskodó karmester kezéről, és valahányszor újra kell kezdeni, lelkesen igyekszik az utasításokat betartani. — Édesanyám is kórustag, ő Alsónánán igazgató. Én Köleseiről járok be, ahol éneket tanítok — rezzen ki egy pillanatra Bognár Cecil a zene üteméből. Jóska bácsitól hallottam, hogy megalakul a kórus, azóta járok be minden próbára, zuhogó esőben biciklivel, télen a hóban tejesautón. — Ma véletlenül kényelmesen utaztam, mert már reggel bejöttünk énektovábbképzésre, autóbusszal. Kölesd Szekszárdtól húsz kilométerre van, Alsónánától, az otthontól negyvenre. Bognár Cecil hangján azonban csak akkor érződik aggodalom, amikor a terveiről beszél: — Ősszel jelentkeztem a pedagógiai» főiskola énektanszakára. Erősen készülök, a kórus sokat segít... J| A BASSZUS Ennyedi Oszkár hangja mélyről jön, kellemes zengéssel. Amikor hallgatom, önkéntelenül arra gondolok, magyar nóták kedvelői mennyire örülnének egy ilyen „vezérhangnak” baráti összejöveteleken ... — Megbecsülik a hangját, ha pinceszeren vesz részt? — Még nem ismerem a helyi „rituális” szokásokat, ősszel jöttem Szekszárdra. De Pécsen, a tanárképző főiskola énekkarában kedvemre kiereszthettem a hangom, és a barátokkal is nó- táztunk eleget. A volt kórussal sokat utaztunk, jártunk Németországban is. — Melyik iskolában tanít? — A Babits Mihályban, éneket. — Úgy tudom, ott sok a nő kolléga? — Szerencsére. Pécsett már megszoktam ezt a kellemes arányt... — Az egyenruhájukat még nem tervezték? Milyen lesz? — A nőknek fehér blúz, eny- nyit tudok. * "A kórus hamarosan bemutatkozik Szekszárdon, és még az idén szeretné megszerezni minősítését a Népművelési Intézettől. M. L VASASOK Az egyre jobban fejlődő Szekszárdi Vasipari Vállalat mind bonyolultabb feladatok megoldását végzi. Exportmunka a MOM részére a lángfotométer, melynek váza és külső borítása készül itt és amelynek gyártását a Poiner-brigád végzi. A Csepel Vas- és Fémművek részére az idei évben hatszáz ilyen ládát készít a lakatosrészleg, melyekben a csepeliek a fémhulladékot gyűjtik. Ezeket az ipari tűzhelyeket az egész országban ismerik. Kovács Ferenc és brigádja negyedévenként százötven darabot készít, melyek főleg az állami gazdaságok üzemi konyhájára kerülnek. Foto: Bakó Jenő" *
