Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-17 / 64. szám

1966. március 17. TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄG 5 Az építés iparosításáról, az 1966. évi feladatokról, az építőipar tervezett fejlesztéséről — nyilatkozik a miniszter A Központi Sajtószolgálat mun­katársa felkereste dr. Trautmann Rezső építésügyi minisztert, s né­hány kérdésben tájékoztatást kért a njinisztérium tevékenységéről, terveiről. — Hogyan fejlődött a második ötéves terv éveiben a magyar építőipar? — Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1960. június 29-i határo­zata a II. ötéves terv időszakára az építés iparosítását tűzte ki cé­lul, s egyben meghatározta a fel­adat végrehajtásának feltételeit is. Az állami építőipar ezeket a fel­adatokat csak részben tudta tel­jesíteni. 1965- ben már eljutottunk odáig, hogy az átadott lakások egynegye­dénél a víz-, gáz- és fűtésszerelés­hez felhasznált vezetékeket szere­lésre kész állapotban, az előre­gyártó műhelyekben készítették el. A betonszerkezetekhez felhasznált beton több mint egyharmadát köz­ponti betongyárak vagy központo­sított betonkeverő telepek szolgál­tatták. (Utóbbiak komplex gépesí­téssel dolgoznak.) Az építőipari vállalatok gépállománya 1960—65 között megkétszereződött; az épí­tőgépek közül a fontosabb föld­munka- és földtömörítő gépek szá­ma 344-ről 857-re, az önszerelő toronydaruké 9-ről 313-ra, a rako­dógépek állománya 142-ről 676-ra, az anyagelőkészítő gépeké 5500-ról 10 500-ra, az anyagmozgatás gépei­nek száma pedig 4500-ról 7500-ra nőtt. Az elmúlt évben a földmun­kák 55 százalékát, a betonkeverés 35 százalékát, a habarcskeverés 25 százalékát, az aszfaltburkolatú út­pályakészítés 36 százalékát komp­lex gépláncok felhasználásával vé­gezték vállalataink. Jól mutatja a fejlődést, hogy míg 1960-ban a fa­lazás 84 százaléka ’kisméretű tég­lával történt, 1965-ben ez az arány már 36 százalékra csökkent, a nagyblokkos falszerkezetek aránya pedig 2-ről 25 százalékra nőtt! Az ÉM. építőipar a II. ötéves tervben előírt gépesítési arányt egyébként a földmunka és parket- tacsiszolási munkáknál túlteljesí­tette; a vakolási és meszelési mun­kák előírt gépesítési szintjét vi­szont — a gépek nem kielégítő ki­használása miatt — nem érte el. Az ÉM. építőipari vállalatai 1965- ben 34 százalékkal több építéssze­relési munkát végeztek, mint 1960- ban. Az ezeken dolgozó munkások létszáma öt év alatt csupán 0,1 százalékkal nőtt. Az elért eredmé­nyek ellenére az állami építőipar elmaradt a II. ötéves terv elő­irányzatától; a tervezett 63,9 mil­liárd forint helyett a teljesítés 59,5 milliárd forint értékű volt. — Melyek az állami építőipar előtt álló legfontosabb feladatok 1966- ban? — A legfontosabb feladat ez év­ben is a beruházások határidőre történő megvalósítása. Az idén mintegy 250 értékhatár feletti ob­jektumot kell befejezni, s ebből 18 a kormány által kiemelt munka. Átadjuk többek között a pécsi 400 ágyas klinikát, s befejezzük a pé­csi erőmű bővítését célzó munká­kat is. Békéscsabán konzervgyárat, Baján hűtőházat, Nagylakon poz- dorjaüzemet adunk át az iparnak, befejezzük továbbá Kazincbarci­kán a vegyipar számára igen fon­tos kaprolaktánüzem építését, Bu­dapesten pedig a kispesti erőmű, az Egyesült Gyógyszergyár és a Chinoin rekonstrukciójának építési. munkálatait. A múlt évihez ha­sonló nagyságrendben építünk la­kásokat is. A jelenleg épülőfélben levő objektumokkal párhuzamosan az idén további 180 értékhatár fe­letti építkezést kezelünk meg. Ezek közül megemlíteném a miskolci és a győri házépítő kombinátot, a győri hűtőházat, a nagyatádi és a szigetvári konzervgyárat, valamint a lábatlan! papírgyárat. Úgy gondolom, az elmondottak­ból is jól érzékelhető, hogy az épí­tőipar tevékenysége közvetlenül is befolyásolja a népgazdaság vala­mennyi főbb ágazatainak fejlődé­sét, a lakosság életkörülményeinek alakulását. Ez nagy felelősséget ró az építőipari munkásokra és ve­zetőkre egyaránt. A múlt évben kedvező eredmé­nyeket értünk el mind a termelés volumenét, mind pedig gazdasá­gosságát illetően, ezeket az ered­ményeket úgy tekintjük, mint az építőipar korábbi években felhal­mozódott adósságának törlesztését. S az idén igyekszünk még többet törleszteni. — Hogyan készült fel ezekre a feladatokra az iparág? — Mindenekelőtt az építőipar iparosítását kell megemlítenem. Az idén - már teljes kapacitással ter­melni fog az első magyar házépítő kombinát. Termékeit a kelenföldi lakótelepen használjuk fel; ezzel egy új, minden igényt kielégítő, korszerű lakónegyeddel gyarapo­dik fővárosunk. Tovább növeljük az üzemben előregyártott vasbe­tonszerkezetek felhasználásának volumenét és arányát. Folytatjuk az építőipari vállalatok gépi esz­közeinek és technikai felszerelé­seinek korszerűsítését. Külön meg­említem, hogy az átlagosnál na­gyobb mértékben kívánjuk növel­ni a mélyépítő ipar kapacitását és műszaki színvonalát. A gazdaságirányítási rendszer készülő reformjával összhangban már az idén lépéseket teszünk, hogy a vállalatok közvetlen admi­nisztratív irányítása helyett egyre inkább előtérbe kerüljenek a köz­vetett irányítási módszerek. így például az értékhatáron vagy li­miten aluli munkák elvégzésére a kivitelező vállalatok tételes kije­lölést nem kapnak. A vállalatok maguk döntenek, hogy a részükre tételesen kijelölt — népgazdasági szempontból különösen fontos, ér­tékhatáron felüli — munkákon kívül milyen egyéb építési mun­kák elvégzésére vállalkoznak. Itt figyelembe vettük, hogy a közpon­ti szervek nem mindig tudják he­lyesen mérlegelni azokat az érde­keket, amelyeket a helyi szervek jobban ismernek. Ugyanakkor a kivitelezők az építőipari kapacitás koncentrált felhasználása érdeké­ben jobban meg tudják határozni, hogy a fennmaradó szabad kapaci­tásukat hány munkahelyre és mi­lyen térségben használhatják fel a leggazdaságosabban. Az építőipar erőforrásainak kon­centrálását és az építési időtartam csökkentésiét célozza — a korábbi operatív irányítási módszer alkal­mazása helyett — a befejezett építmények elszámolásáról ez év­ben kiadott rendelet is. Eszerint a vállalatok csak akkor jutnak mun­kájuk ellenértékéhez, ha egy-egy új építményt, illetve műszakilag elhatárolható megvalósítási sz^- aszt teljesen befejeznek. így te­hát pénzügyi eszközökkel is a mun­kák mielőbbi befejezésére kíván­juk ösztönözni a kivitelező válla­latokat. Részben már az említett intéz­kedések hatása is, hogy a korábbi években jóváhagyott mintegy 30 tervmutatóval szemben most már csak 4 tervmutatót írunk elő a vállalatok számára. Ezek a leg­fontosabb feladatokat és a rendel­kezésre bocsátott eszközöket rög­zítik. A terv jóváhagy ás az építési munkák volumenét, a lakásátadá- sá kötelezettséget, illetve a terv­évben átadandó fontosabb létesít­mények felsorolását, továbbá az összes béralapot, valamint az ön­költséget jelöli meg. A jóváhagyott tervmutatók kö­rének és számának lényeges csök­kenése szükségessé teszi, hogy megváltozzék a vállalati vezetés munkamódszere és a vezetési szemlélet. A vállalati vezetők a terv keretei között rugalmasan ala­kíthatják ki az építőipari munká­sok, az ipari munkások, a forgal­mi dolgozók, az alkalmazottak lét­számát és a bérezési formákat. Természetesen távolról sem kí­vánom azt állítani, hogy a jövő­ben a minisztérium és az irányí­tó szerv csak mintegy „kívülről szemlélője” lesz a vállalatoknak, és csupán az év végén — a mér­legek elkészítése után — értéke­li, jutalmazza, vagy bünteti a vállalatokat. A népgazdasági ér­dekek, nemkülönben a meglehe­tősen sok előkészítetlen beruhá­zás továbbra is igényel bizonyos operatív beavatkozást, közvetlen intézkedést a vállalatok irányítá­sára. — Végül hallhatnánk valamit a harmadik ötéves terv építő­ipari előirányzatairól? — Az építés iparosításának né­hány aktuális irányelvét emelném ki. Változatlanul fontos az építési programok elemzése alapján egy­séges tipizált szerkezeti rendsze­rek kialakítása. Teljes erővel foly­tatjuk a lakásépítés iparosítására a házgyárak építését, a házépítő kombinátok létrehozását, a nagy­paneles építés elterjesztését, az egységes ipari és mezőgazdasági vázszerkezetek gyártásának a meg­szervezését. A több szintes lakóházak és köz­épületek építésénél a korábbi el­képzelésnél szűkebb teret kívá­nunk adni a magas házaknak és az öntött építési technológiának. A több szintes középületek épí­téséhez előregyártott vasbeton­elemekből vázszerkezeti rendszert fejlesztünk ki. A magas lakóhá­zak építéséhez is kikísérletezzük az előregyártott nagy elemek hasz­nálatát. Előkészítjük az acél és az alumínium fokozott használatát épületszerkezeti anyagként. Ki­emelkedő jelentőségűnek tekint­jük — bár itt csak lassú előre­haladásra számítunk — a mű­anyagipar és az épületgépészet ellátó iparok termékeinek korsze­rűsítését, új minőségi szintre eme­lését. Tovább kell folytatnunk az építőipar gépesítését, fejleszte­nünk a munka szervezését, és mindezekkel emelni termelékeny­ségét. Az építés iparosítása e néhány kiemelt feladatán kívül ennek az annyira összetett iparágnak sok egyéb területén kell munkánkat fejlettebbé, magasabb színvona­lúvá tenni, hogy minél teljeseb­ben elégítsük ki az építőiparral szemben joggal megnyilvánuló igényeket — mondta befejezésül a miniszter. U. L. mŐZSI KERTÉSZEK Megyénk egyik legjobb közös gazdaságában, a mözsi Üj Elet Termelő- szövetkezetben fontos üzemág a kertészet. Az idén különösen a szántó­földi kertészet területe növekszik. A hajtatóházakban több tízezer palántát nevelnek. A már megerősödött palánták részére ügyesen szerkesztett gép készíti a táphengereket, melyekben a palánták a melegágyakba kerülnek. Foto; Bakó Jenő FELVÉTELI a Tolna megyei Pártbizottság Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága az 1966/67-es tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus-Leniniz- mus Esti Egyetem hároméves általános és kétéves szakosított ta­gozatára. HÁROMÉVES ÁLTALÁNOS TAGOZAT: A hallgatók az első tanévben filozófiát, a másodikban politikai gazdaságtant, a harmadikban a magyar és nemzetközi munkás­mozgalom történetét tanulják. A hároméves tagozat elvégzésének elismerését az 1088/1957. kor­mányrendelet biztosítja. A tagozatra való jelentkezés feltétele: egyetemi, középiskolai, marxi^mus-leninizmus esti középiskolai végzettség, vagy ennek meg­felelő politikai előképzettség. KÉTÉVES SZAKOSÍTOTT TAGOZAT: A tagozat célja felsőfokú ismeretek nyújtása a következő sza­badon választható szakokon: politikai gazdaságtan és nemzetközi munkásmozgalom története. A tagozatra azok jelentkezhetnek, akik a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános tagozatát sikeresen elvégezték, vagy egyetemi, főiskolai végzettségük, illetve ezekkel egyenértékű előképzettségük van. A tagozat hallgatói eredményes osztályvizsgák után a marxizmus mindhárom ágából államvizsgát tehetnek és a 17 1963./VII.2 sz. kor­mányrendelet értelmében államilag elismert főiskolai oklevelet nyer­hetnek. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK: A jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniök. A felvételi anyag az általános tagozatra jelentkezőknél a Marxizmus-Leniniz­mus Esti Középfokú Iskola tananyaga a szakosított tagozatra je­lentkezőknél j edig a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem hároméves tagozata tananyagának ismerete a választott szakból. A tanév szeptember l-től június 30-ig tart. Hetenként egyszer meghatározott napon háromórás előadás, illetve osztályfoglalkozás van, amelyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 170 Ft, melyet két részletben, tanévkezdéskor és félévkor kell befizetni. A felvételi vizsga ideje 1966. május 16-tól május 28-ig. Aki felvé­teli vizsgán nem felel meg, vagy egyidejűleg .más egyetemre, tan­folyamra is .jelentkezett, az nem nyer felvételt. Valamennyi tago­zatra pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Az egyetem hallgatóit az 1088/1957/XI.21./sz. kormányrendelet alapján 24 nap tanulmányi szabadság illeti meg. Szakosított tagozat csak Szekszárdon, a hároméves általános tago­zat pedig megyénk valamennyi járási székhelyén indul. A kérdőívet a munkahely szerint illetékes járási pártbizottságra kell beküldeni április 16-ig. Ugyanitt szerelhető be a jelentkezés­hez szükséges kérdőív, melyhez önéletrajzát- és orvosi igazolást is csatolni kell*

Next

/
Thumbnails
Contents