Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-02 / 51. szám

J86B. március H. TOLTÍA WE0TF1 NÉPŰ.TSAG 5 PINCEHELYI TRAKTOROSOK A mezőgazdasági gépek alkatrészellátásáról Mintha hajtanák egymást, úgy kering négy traktor a falu alatt, a Kapos-part és az országút kö­zött. Mintha csak egyszuszra akarnák felszántani az egész pincehelyi határt. Rövid a föld­darab, a parton egy traktor bál­lá fordul, három jobbra, aztán hajrá; az országút mellett melyik fordul előbb a barázdába. Közben újabb traktor érkezik, de nem csatlakozik a négyekhez, — amelyek mán a végére járnak egy fogásnak —, egy kőhajítás- nyira kezd szántani. Az élen haladó traktor, mielőtt újból a barázdába fordulna, meg­áll. A többi is besorol mögéje. A traktoros leugrik, igazít vala­mit a gépén. A többiek is oda­gyűlnek, a partoldal száraz füvé­re telepednek. — Szabó János.:; — Dozmati János ." — Csömör Gyula... — Takács János... — Takács István ..: — Hát akkor, füstszünet... — Most kezdték a szántást? — Dehogy... Mikor is? Már vagy két hete. — Tizediké körül. Vannak, olyan lazább területeink, ame­lyekre korán rá lehet menni. Volt ugyan egy-két esős napunk, amikor nem tudtunk menni, de mondom, úgy tizediké óta szán­tunk. — 'Amikorra a homokosabb ta­lajon végzünk, kezdhetjük másutt is. Van még szántanivalónk jócs­kán, de ha valamennyi gép mun­kába áll, annyian meg is esszük. — Ha a két dété is megindul... — De számítsd azt, hogy a ve­tést is meg kell kezdeni. — Nem lesz különösebb baj, ha megkapjuk az új gumikat... — Az már igen csak üdvös do­log lenne. Meg kellett már lán­colnom a kerekeket, hogy fogja­nak valamit. — Nézd meg az enyémet. Ek­kora muff van belül. — Nézzétek csak; méhecske. — Kicsalta a jó idő. — Azt hitte, ő az első. Aztán már traktorost talál a határban. — Hát igen, mi rajzunk ki először, és mi takarodunk be utoljára. — Ha már ilyen korán bekö­szöntött a jó idő, legalább tar­tana ki végleg. — Ilyen lehetne március köze­péig. Utána még jobb. — Emlékszem, 1938-ban volt „TIT-hétfő“ Felkerestük a Mezőgazdasági Gépalkatrész Ellátó Vállalat igaz­gatóságát, hogy felvilágosítást kérjünk a mezőgazdaság idei vár­ható alkatrészellátásáról. Dr. Gaál István főosztályvezető így tájékoz­tatott: — A Szovjetunióból és Cseh­szlovákiából importált traktorok alkatrészellátása előreláthatóan zavartalan lesz. Sajnos, nem ilyen zökkenésmentes az ellátás az RS —09 és az UTOS traktorok eseté­ben. A hazai U—28 és a D—4—K traktorok alkatrészszükségletét a múlt évben — gyártási kapacitás hiánya miatt — csak 50 százalék­ban tudtuk biztosítani. Az idén ebben a tekintetben javulás vár­ható, minthogy a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtóműgyár, a Csepel Autógyár és a Magyar Va­gon- és Gépgyár alkatrészrende­léseinket elfogadta és 100 száza­lékig vissza is igazolta. Nem meg­nyugtató viszont a pótkocsialkat- rész-ellátásunk. Főleg a rugókkal van probléma. Amint értesültünk, illetékes szerveink a Szovjetunió­ból import révén kívánnak ezen segíteni. A múlt esztendőben országosan hiány mutatkozott RCV műtrágya­szóró gumiszalagokban. Erre az évre importból 1400 darabot biz­tosítottunk. Az első 100 darab már be is érkezett. Gumiabroncs­ból és tömlőkből az idén 20 szá­zalékkal többét kap a mezőgaz­daság a tavalyi mennyiségnél. Ugyancsak javul a tavalyihoz ké­pest az akkumulátor-ellátás. Nagy segítséget nyújt majd elő­reláthatóan az FM. 33/196‘4-es uta­sítása, amely intézkedik a gépal­katrészek iparszerű felújításáról. Jelenleg szerződéskötési tárgyalá­sokat folytatnak az iparral a lán­cok, görgők, dinamók, önindítók, a hidraulikák, kompresszorok és alkatrészeik felújítására. Az idén a felújítások révén jobb ellátással számolhatunk ezekben a cikkek­ben is. Az alkatrészpótlásnál időnként óhatatlanul előforduló hiányok megszüntetése érdekében állandó kapcsolatban állunk a külkeres­kedelmi szerveikkel, s ha szüksé­ges, együttesen járunk el a kül­földi gyártócégeknél a mihama­rabbi szállítás érdekében. — Milyen lesz a háztáji kis­gépek alkatrészellátása? — A 3382/1965. sz. kormányhatáro­zat szerint törekednünk kell ar­ra, hogy a kisgépek és azok alkat­részeinek minél nagyobb része belföldön kerüljön legyártásra. Ennek végrehajtása érdekében az 1966. évre a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárnál, illetve annak szentgotthárdi és szombat­helyi gyáregységénél, valamint a Eudapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyáregységénél nagyobb mennyiségű kisgépalkatrészt ren­deltünk. Ezen túlmenően a SZÖVOSZ- szal karöltve folyik a szükségletek felmérése és amennyiben a kész­letek nem elégségesek, további rendeléseket juttatunk az iparhoz. Vonatkozik ez elsősorban a kü­lönféle háti permetezőkre, szecs­kavágókra, kalapácsos darálókra* répavágókra, boronákra, lókapák­ra, illetve alkatrészeire, — fejez­te be tájékoztatását a M EG-ÉV főosztályvezetője. Zs. L. ilyen jó idő februárban. Február 22-én volt az esküvőm, kiskabá- tosan, poros úton ment a menet. — Az öreg Dozmati jól meg­jegyezte ezt a napot. — Naná. A kellemes dolgok­hoz fűződő dátumot nem felejti el senki. — Nézzétek csak, már hatan vagyunk. A hatodik traktor vezetője, ifj. Katona János is csatlakozik a kis csoporthoz. — No, János, fér még kukori­ca az udvarotokba? — Nem vittük haza mindet. Mit csináljunk száztíz mázsa ku­Sseksxárdon koricával? Amit nem vittünk haza, annak kifizették az árát. — Jól kerestetek... Igaz, so­kan voltatok, sokat dolgoztatok, megérdemlitek. Több mint ezer munkaegységetek volt, nem? — De igen. — És negyvenhárom forint a munkaegység értéke... Jól ke­restetek. — No, de menjünk. Lejárt a füstszünet. A traktorosok ismét gépükre ülnek, folytatják a szántást. Raj­tuk is múlott, hogy a pincehelyi tsz-ben negyvenhárom forint volt a munkaegység értéke. BI. Javítják a termelőszövetkezetek és a gépállomás erőgépeit Dalmandon A Dalmandi Gépállomáson az Sz—100-as, D—4—K és UE—28-as típusú saját traktoraikat javít­ják folyamatosan, hogy biztosít­sák azok zavartalan működését, a nagyobb termés elősegítését. A gépállomás 55 traktorja közül hétfőn már 42 sorakozott kijavít­va az üzem udvarán. A bölcskei, a gyönki, a dombó­vári és a tamási körzet termelő- szövetkezetei számára elsősorban az első-hátsó meghajtású UE—28- as traktorok kijavítását végzik. Az elmúlt hetekben számultra 10 darab ilyen erőgépet javítottak meg, csupán a gépek festése van még hátra. A bölcskeiek kedden már át is veszik a számukra ki­javított és átfestett két traktort. A többi 8 traktort is festésbe fogják és ennek befejeztével még e héten átadják tulajdonosaik­nak a munkára kész gépeket. Értékes programmal tölti ki a Televízió műsorszünetét minden hétfőn a TIT Tolna megyei szer­vezete a többi társadalmi és tö­megszervezetek segítségével; A „TIT-hétfőkre” országos hírű szakértőket, tudósokat hívnak meg politikai, társadalomtudományi, jogi, irodalmi, művészeti, gazda­sági, természettudományi stb. elő. adásokra. Február utolsó napján például a tsz-jogászok találkoztak a TIT klubjában, délután a jogi szakosztály összejövetelén dr. Nagy László, budapesti tanszék­vezető egyetemi tanár tartott elő­adást az új tsz-törvényről. Ugyan­csali délután a TIT nemzetközi szakosztályának a népfront termé­ben tartott előadói konferenciáján dr. Fahídy József budapesti újság­író, a Hétfői Hírek főmunkatársa az időszerű nemzetközi kérdések­ről szólt és válaszolt a feltett kér­désekre. Előadását értékesen ki­egészítette Rábóczki György, a TIT megyei hadtudományi szak­csoportjának vezetője és Scherer Sándor, a nemzetközi szakosztály titkára. Ezután Vietnamról készí­tett kétrészes filmet vetítettek. Szintén Szekszárdon két érdek­feszítő előadást tartott hétfőn dr. Kulin György, az Uránia intézet igazgatója a huszadik század csil­lagászatéról, színesfilmvetítéssel kísérve. A neves tudós délután a megyei tanácson, este pedig a TIT- klubban ismertette a legújabb csillagászati eredményeket, bemu­tatta a Holdról és a bolygókról készített új képeket is. Absztrakt állatfigurák — agancsból Szarvasagancsokból különféle állat- és madáralakok készítését kezdte meg szabad idejében He­gedűs János, a pári erdészet erdő- művelési műszaki vezetője. A ter­mészet által megalkotott, s vala­milyen figurára hasonlító agancs. részeket facsavarok és ragasztó segítségével úgy rakja össze, hogy azok absztrakt szobrocska benyo­mását keltik. Hegedűs János ér­dekes használati és dísztárgyakat, köztük dohányzókészleteket farag a dámszarvasok lapátjaiból is. mű MAG VARÁZÓK Mindenütt találni olyan embereket, akik mindent megmagyaráznak. Decsen is. Volt egy cikk a Népújság február 4-i számában. A cí­me: „Tanácsülésen a Decsi Földművesszövet­kezetről”, a tartalma különböző, a tanácstagok által észlelt hiányosság. A tanácstagok által elmondottak igazak voltak. De nincs olyan igazság, amit megmagyarázással legalább tom­pítani ne lehetne. Hogy az emberek a presszó előtt vizelnek — meg lehet magyarázni: van a presszó mögött WC is. Vagy, hogy nem volt elég petróleum, arra is magyarázatot le­het találni: 10 hordó volt, de most már újabb öt ván. A vezetőket sem váltogatják három- havonként, mert lám, a legutóbbi is másfél évig volt az igazgatóság elnöke. Azt is meg lehet magyarázni, hogy miért nem lehet pro­pán—bután-gáztelep Decsen: nincs tőberuházá­suk. Ezt is meg lehet magyarázni, csakhogy ezeket a mgyarázatokat az egyszerű emberek nem nagyon értik. De meg lehet magyarázni mást is. A negyvenötezer forintot is, amit kocsiállá­sért és fekbérért fizetett a a földművesszövet­kezet TÜZÉP-telepe. Ennek oka az volt, hogy az árvízkárok helyreállításához nagymennyi­ségű téglát, cementet, sódert szállítottak és volt olyan nap, amikor 8—10 vagonnal is érkezettI egyszerre. Tehát a fekbérnek senki és semmi más oka nem volt, mint az, hogy egyszerre minek küldtek ennyit... És ezt a magyarázatot a felsőbb szervek el­fogadták. Miután mindezt tisztáztuk, feltettem a kér­dést Mayer Rezsőnek, a TÜZÉP-telep vezetőjé­nek: — Ha magára bízzák azt, hogy mennyit fizet a rakodásért, fuvarozásért, mennyi lett volna a plusz költség? Halkan számolt: — Hét-nyolc ezer plusz. így negyvenötezer lett. Lényeges különbség. Hogy miért az utóbbit választotta Mayer Re­zső és miért nem az ésszerűbbet? A válasz na­gyon egyszerű. Ezt meg tudja magyarázni. Egyszer már megégette a kezét. 1964-ben 1 1700 forint plusz munkabért fizetett ki a rako­dóknak. Vizsgálták is az ügyet. Az 1700 forin­tot nem tudta bizonyítani. Nem tudta ki­mutatni, hogy ezzel mennyi plusztól mentette meg a földművesszövetkezetet. Ezért nem vállalta most a felelősséget. Ügy gondolkozott, ahogy ma még nagyon soka? gondolkoznak: ha egymillió veszik, vesszen. Azt tudom igazolni. Sajnos, ma még azoknak van igazuk, akik ezt az elvet vallják. Akinek papírja van, aki rendeletekkel támaszt alá valamit, még ha ebből kár is keletkezik, annak van igaza. Aki „szabálytalanul” megment ennyi, vagy annyi összeget, az kösse fel jól a fehérneműt, ha ezt be is akarja bizonyítani. A helyzet érthető. Meg lehet magyarázni. De, egyáltalán meddig magyarázkodunk méy ? Mikor lesz végre a most szabályosnak tűnő szabálytalan, és a most szabálytalan szabályos? (Szaiai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents