Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-15 / 62. szám
1906. március 15. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG IUTI 3 Közgyűlés a fiatalok szövetkezetében A szövetkezet neve hivatalosan: Dombóvári Faipari, Ktsz. Azonban joggal nevezhetjük a fiatalok szövetkezetének, hiszen itt a tagság nagyobbik része harminc éven aluli. És nemcsak korukat nézve fiatalok, hanem mijnka tempójuk, az új iránti érdeklődésük, lelkesedésük is erre vall. Nem csoda tehát, ha a mostani mérlegzáró közgyűlésen is sok szó esik a szövetkezet két ifjúsági brigádjáról a fiatal szakmunkások által kidolgozott és bevezetett újításokról, a fiatalok és idősebbek együttműködéséről. — Ha lépést akarunk tartani a gyorsan változó és növekvő követelményekkel, akkor állandóan tanulmányoznunk kell a szak- irodalmat Ma például már csak a műgyantával végzett enyvezést fogadja el a BÚTORÉRT, ismernünk kell tehát az új anyagokat.. i Ma már nem az a helyzet, mint tíz éve, amikor még nagy volt a bútorhiány, akármit elfogadtak a vásárlók. Ma már válogatnak és nekünk nem szabad elavult terméket gyártanunk... Újat keresni a technológiában, a gyártmányokban — ez csendült ki a beszámolóból és a hozzászólásokból. És hogy eddig is ezt tették a dombóvári szövetkezeti asztalosok, bizonyítja számos újítás. Köztük a legjelentősebb a poliészter-öntőgép kikísérletezése, elkészítése, a poliészterfényezés bevezetése. Ma már ott tartanak, hogy más szövetkezetek is érdeklődnek a gép iránt, szeretnék, ha a dombóváriak készítenének számukra is ilyen gépet. Nem lenne túlzás a „Tanuló szövetkezet” elnevezés sem. Van a fiatalok közt, aki faipari technikumba készül, vannak, akik két- három hónap múlva érettségiznek. Az alig több, mint félszáz tagból tizenegyen járnak csak gimnáziumba. Sok szó esik a készülő új lakószoba-garnitúráról. A mintadarabokat most tervezik, készítik, nemsokára bemutatják a kereskedelemnek. Természetesen nemcsak a tervekről, az ez évi tennivalókról esik szó a közgyűlésen, hanem a múlt évi gazdálkodás számokban is kifejezhető eredményeiről. A különféle tervmutatók teljesítéséről — csaknem valamennyinél száz százalék fölötti az eredmény — a nyereségről és a részesedésről is. Több, mint kilencvenezer forintot osztanak led a tagoknak, miután a nyereségből levonták az adót, a hosszú lejáratú ködcsönalapot, a tartalékalapot. Három heti fizetés jut mindenkinek. Fizetik a nyereségrészesedést fontos szem előtt tartanunk, hogy a szövetségnek tárgyi alapjai vannak. Ez: a különböző osztályok, rétegek érdekeinek tartós, vagy átmeneti egybeesése. Ez határozza meg például a munkásság és parasztság szövetségét, de azt is, hogy a társadalmi harc valamely szakában a munkásság a parasztság melyik rétegével igyekszik szorosabbra fűzni szövetségét, melyiket kívánja semlegesíteni, stb. A magyar munkásmozgalom története, de különösen felszabadulás utáni történelmünk beszédesen tanúsítja, hogy az elért eredményeket mindig a szövetségi politika helyes alkalmazása tette lehetővé és viszont: amikor a szövetségesekkel való együttműködésben Hibák voltak, ez visszaesés, nehézségek forrása lett. Ha társadalmunk jelenlegi arculatát, összetételét tekintjük (a fentiekben vázlatosan érintett'adatok alapján), világosan beigazolódik előttünk az a megállapítás, hogy „ma pár nincsenek olyan osztályok, vagy számottevő rétegek, amelyeknek az érdekei ellentétesek volnának a szocializmussal”. (Kádár János a párt VIII. kongresszusán). Tehát míg korábban a szocialista nemzeti egység gondolatát említeni nem lett volna aktuális, addig most időszerűvé, szükségessé vált. A szocialista nemzeti egység politikai kritériumaként a szocializmus, a béke, a nemzeti függetlenség igenlését kell megjelölnünk. Ügy véljük, ebben népünk többségének felfogása egységes. Ám az egyetértés különböző fokú és következetesség ű. Honnan adódnak a különbségek? Lényegében két forrásból. Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy a társadalmunk szerkezetéről korábban említettek csak a legáltalánosabb tendenciát tükrözik. Tény, hogy dolgozóink 95 százaléka a szocialista szektorban tevékenykedik, helyzetüknél fogva közös érdekük a szocializmus minél eredményesebb építése. Ámde ugyanakkor még jelentős különbözőségek is vannak. A legjellemzőbbet említsük: még megvan az érdekek részleges eltérése a városi és a falusi lakosság, az ipari munkásság és a parasztság között. Ezen túlmenően elég egy pillantást vetnünk a városi lakosság belső rétegeződésére a falu belső tagozódására, hogy megállapíthassuk itt még jelentős ellentmondások lehetőségei adódnak. Magában a munkásosztályban is érezhető a különbség a régi ,.törzsökösv munkások és a nem rég beáramlottak gondolkodás- módja között. Ez utóbbiak egy része a városi és falusi kispolgárság gondolatvilágában él még. A termelőszövetkezeti parasztság sem egyhamar és nem egyformán vetkőzi le kistulajdonosi gondolkodásmódját. Az iparosok jelentős része ma már kisipari termelőszövetkezetekbe tömörült, azaz a szocialista szektor részese lett. Tudott dolog ORSZÁGOS VITA BUDAPESTEN A fiatal mezőgazdasági szakemberek helyzete Mottó: fcgyre nagyobbak a lehetőségek — Otthagyta a főagronó- musi állást, mert nem kapott ebédet — Az orvost lakás várja, az agro- nómust miért nem? — A fiatal szakembergárdának kell majd átvennie a vezetést. I. Nem túlzás azt mondani, hogy a magyar mezőgazdaság jövője, s ezzel együtt az egész ország jövője, anyagi jólétének alakulása nagyban függ attól, kiknek a kezébe kerül a szakmai irányítás, vagyis milyen mezőgazdasági szakemberek hagyják el az iskolákat ezekben az években. Az pedig, hogy milyenek lesznek ezek a szakemberek, sok mindentől függ. Természetesen magától az embertől, tudásától, rátermettségétől is, de ez csak az egyik oldal. A fiatal agrárszakemberek helytállása, munkája, magatartása ott dől eL, amikor kikerülnek a munkahelyre, mint gyakornokok és rengeteg nehézséggel találják magukat szembe. Ezekről a kérdésekről tanácskozott egy országos fórum március 11-én és 12-én, Budapesten. Az ország valamennyi vidékéről érkeztek küldöttek, fiatal szakemberek és irányító szervek munkatársai egyaránt, ezenkívül részt vettek a tanácskozáson a KISZ Központi Bizottságának, a Földművelésügyi Minisztériumnak, a MEDOSZ Országos Elnökségének és a Magyar Agrártudományi Egyesületnek egyes vezetői, munkatársai. Ez a négy szerv rendezte a tanácskozást A várakozásnak megfelelően nyílt, őszinte, igen érdekes vita alakult ki és ennek alapján várható, hogy több intézkedés történik, s alapjaiban határozzák meg a kezdő mező- gazdasági szakemberek foglalkoztatásának módját, továbbá segítik az agrárszakembereket abban, hogy NAGYOBB TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉST élvezzenek, egyenrangúnak fogadják el őket a falusi értelmiség többi tagjával. Megyénkből Horváth József, a megyei pártbizottság mezőgazda- sági osztályvezetője, és a megyei tanács, továbbá az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának azonban, hogy a szövetkezetekben itt-ott olykor még megtalálható a magántulajdonosi gondolkodás és magatartás. Mindezek a különbségek objektív alapjai az egyes társadalmi rétegek közötti; — a fő tendencián belüli — ellentmondásoknak, s befolyásolják a szocialista célok igenlésének erejét is. Ami a tudat kérdését illeti: senki sem tagadhatja, hogy a fel- szabadulás óta népünk nagy léptekkel haladt a művelődés útján. Látóköre tágult, szemlélete sok tekintetben átalakult. A szocialista gondolkodás széles rétegekben gyökeret vert. Ez is a szocialista nemzeti egység tényezője. Ám önmagunkat áltatnánk, ha átsikla- nánk a számottevő különbségek felett. Az új és a régi harca itt is tart. A polgári ideológia hatásával még sokáig számolnunk kell. A szocialista nemzeti egység politikája nemcsak szövetség és megegyezés, de egyben eszmei és politikai síkon folyó harc is, osztályharc a szocializmus teljes felépítéséért E harc eredményessége feltétele az egység növekedésének, de van más kihatása is: a társadalmi célt ismerő, azt igenlő dolgozó másképpen, jobban végzi munkáját, mint akit a kispolgári, individualista gondolkodásmód tart fogva. Ilyenformán a tudat átformálásáért végzett munka: osztályharc, s egyben a szocialista nemzeti egység erősítésének egyik fontos feltétele. FARKAS SÁNDOR és a gazdaságoknak több vezető munkatársa is részt vett az országos tanácskozáson, a fiatal szakemberküldöttek mellett. Dr. Soós Gábor földművelés- ügyi miniszterhelyettes tartott vitaindító előadást. Beszédében az egész mezőgazdaság fejlődésének főbb jellemzőit megemlítette. Mint mondotta, a magyar mezőgazdaság bruttó termelésének éves átlagfejlődése 1938. és 1960. között mindössze 0,6 százalék volt, a második ötéves terv idején két százaléknál több, a szocialista szektorban pedig 5,5 százalék. Problémák, gondok természetesen adódnak. Az egyik fő kérdés az, megkapta-e már a mezőgazdaság a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges eszközöket? Kétségtelen, hogy sokat kapott, de csak a harmadik ötéves terv és az azt követő tervidőszak alatt valósulhat meg teljes mértékben, hogy a tudomány, a korszerű nagyüzemi termelés minden lehetőségét kihasználjuk. Az előző évekre jellemző, hogy az adott lehetőségeket sem használtuk ki kellőképpen. A jelenlegi felkészültség mellett sok a rejtett tartalék. A szakértelem általános növelése szükséges ennek az állapotnak a megváltoztatásához. A fiatal szakemberek számára megvan a lehetőség az alkotómunka kibontakozásához, beleszólhatnak a gazdálkodásba. Persze a demokratizmus alapján kell beleszólni, nem parancsszóval, mert az tűrhetetlen. Az elgondolásokat úgy nem is lehet megvalósítani. A miniszterhelyettes szerint hármas feladata van a mezőgazdasági szakembernek: 1. Szakmai szervező-, irányító- tevékenység a gazdálkodásban, 2. Szakmai és tudatnevelő munka a tagok között. 3. A falu életében társadalmat formáló tevékenység, politizálás, az új erkölcs kialakításának segítése. Elengedhetetlenül szükséges a mezőgazdaságban az előrelátás, az, hogy a termelés szervezése összhangban legyen a lehetőségekkel. A szakembernek ismernie kell a legújabb tudományos eredményeket és eszközöket. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mérnökök és technikusok munkája a mezőgazdaságban sem kellően eredményes szakképzett dolgozók, tsz-tagok nélkül. MEGLEPŐ STATISZTIKAI ADATOT KÖZÖLT dr. Soós Gábor: két évvel ezelőtti felmérés szerint 10 873 mezőgazdasági mérnök és technikus dolgozott a gyakorlati munkában, a mezőgazdasági üzemekben, viszont kétszer ennyi: 20 640 azoknak a száma, akik nem termelő üzemben dolgoztak a felmérés idején. A helyzet lényegében azóta sem sokat változott, az arányokat tekintve. Még nagyobb baj, hogy a szövetkezetekben lévő szakemberek közül is kevés jut egyes megyéknek, vidékeknek, másoknak viszont sok, attól függően például, hol mennyire kényelmes az élet illetve van-e a közelben nagyváros, vagy nincs. Országosain 4106 hold szántóterületre jut átlagosan egy agrár- szakember, Pest megyében 1524 holdra, Csongrád megyében 6187 holdra. A perspektíva, az elhelyezkedési lehetőség nagy és a jövőben még nagyobb lesz. Különösen felsőfokú szaktechnikusok és szakmérnökök munkájára lesz egyre nagyobb az igény. A minisztérium álláspontja az, hogy minden mezőgazdasági üzemnek legyen szakemberképzési, -ellátási programja, a termelési igénynek megfelelően. Használják ki a társadalmi ösztöndíj adta lehetőséget. A jelölések és felvételek útját úgy irányítsák egy-egy faluban, hogy A LEGJOBB KÉPESSÉGŰ FIATALOK kerüljenek a felvételi bizottság elé a jelentkezők közül, másrészt, aki végez, az maradjon is ott az üzemben. A gyakornokok megítéléséhez tudni kell, hogy az iskolákból nem „kész” emberek kerülnek ki. Többkevesebb gyakorlat szükséges a tudás elmélyítéséhez. Igen fontos, hogy a szakemberek hosszú ideig' maradjanak egy-egy üzemben, a gyakorlati idő letöltése után, mert produkálni csak így tudnak megfelelően. Az elmúlt két év alatt 6zámos intézkedés történt a szövetkezetek szakemberrel való ellátása érdekében, például 150 millió forint állami támogatást adtak a megyéknek a szakemberek alkalmazásához, szociális ellátásukhoz. Legjobban Borsod megye gondoskodott eddig az agronómusök részére szolgálati lakásról, viszont vannak olyan megyék, amelyek egyáltalán nem éltek az állami támogatás adta lehetőségekkel. A gyakornokok életében döntő a jelentősége annak, milyen üzemben kezdik meg a munkát. Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes azt mondotta, olyan üzemekbe kerüljenek. ahol feltétlenül megvan a lehetőség a nagyüzemi tapasztalat- szerzésre, EGY-EGY JÓ FŐAGRQNÓMUS MELLETT. Nagy a szerepe a fogadtatásnak is. Igen jó, ha sor kerül előzetes ismerkedésre. A kezdő szakember önbizalmának erősítése, a gyakorlati munkába való beilleszkedése szempontjából ugyanúgy fontos, hogy megfelelő megbízatást kapjon, ami nem haladja meg az erejét, de nem is „gyerekmunka”. A szakemberek viselkedéséről szólva dr. Soós Gábor elmondta: azok a fiatalok tudtak hamar beilleszkedni a gazdaság életébe, tudtak hamar szót érteni a tsz-tagak- kal, akik szerényen és szorgalmasan dolgoztak, viselkedtek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kezdő agronómus, kertészmérnök, technikus visszahúzódó legyen, sőt, inkább kezdeményezzen, amiben tud, de vegye figyelembe, hogy az ő szaktudása csak a parasztemberek élettapasztalatával párosulva tud érvényesülni. (Folytatása következik.) Gemenczi József Pártbizottsági ülés Szekszárdon Az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottsága hétfőn tartotta kibővített pártbizottsági ülését a megyei pártbizottság nagytermében. Az ülésen három napirendi pontot tárgyaltak. Az első napirendi pontot; Tájékoztató a nemzetközi kérdésekről címmel K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára ismertette. Intézkedési terv a Politikai Bizottság 1966 január 4-én, a munkásőrséggel kapcsolatos határozat végrehajtásáról címmel Topor István PTO-vezető referált. Ezután a szekszárdi járási pártbizottság 1966. évi programja került megvitatásra. Az MSZMP Szekszárd Városi Bizottsága március 14-én, délelőtt kibővített pártbizottsági ülést tartott a városi tanács nagytermében.. Az ülésen Rúzsa János, a városi pártbizottság titkára, a nemzetközi kérdésekről tartott tájékoztatót. A második napirendi pont, amelynek előadója Császár József, a városi tanács elnöke, volt, a város fejlődésével és továbbfejlesztésével foglalkozott. Különfélék címmel Rubányi János osztályvezető tartott tájékoztatót a párt- bizottság és*a pártszervezetek előtt álló feladatokról.
