Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-12 / 36. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. február 12. ismerkedés tolnai fiatalokkal az ország legszebb orvosegyetemi kollégiumában Diplomájukkal a kézben nem ragaszkodnak budapesti elhelyezkedéshez (Budapesti tudósítónktól.) Budapest legszebb és legmodernebb diákkollégiumát a Népliget mellett a régi „tisztviselőtelepen” találjuk meg. A Május 1. Ruhagyár közelében messze kiemelkedik a fényárban tündöklő hatalmas három- emeletes épület, amely mint egy üvegpalota világít ki a néptelen Rezső téren. Ez a Budapesti Orvostudományi Egyetem által fenntartott kollégium, amely 400 diáklánynak és fiúnak ad meleg és kulturált otthont. A szállodaszerű hallban kényelmes fotelekben beszélgetnek a diákok. Minden csupa üveg, mozaik. Fent az emeleteken helyezkednek el a fiatalok kényelmes, négy fekvőhelyes szobákban. Mosdók, tussolok, főzőkonyhák, társalgók, tanulószobák és kulturális helyiségek váltják egymást. Mindezt havi kétszáz forintért, amiben benne van a naponkénti háromszori étkezés, mosatás és egyéb szolgáltatás. Ezt az összeget is megkapják szociális segély alakjában, így tehát vannak olyan diákok, akiknek a tanulása egy fillérbe sem kerül, hiszen még tanulmányi ösztöndíjat is kapnak, ami nem csekélység. Tanulmányi eredményükhöz képest 3—500 forintos segítségben is részesülnek, tehát gondtalanul tanulhatnak. Ha elgondoljuk, hogy a „boldog békeidőknek” csúfolt Horthy-érá- ban mindezekben a diákok nem részesültek, hiszen kevés kollégium volt, s azok jórészében is a rendszer kegyeltjeinek gyerekei tanulhattak. Az „alsóbb néposztály” ivadékai fűtetlen odúkban húzódhattak meg, s nem mindig részesülhettek a sovány menza kedvezményében sem. A mai fiatalok ezt a kollégiumi fényűzést szinte természetesnek veszik,. hiszen ma már elképzelhetetlen, hogy régen ez másképp lehetett. A központi fűtéses diákszobák bútorzata különleges. Színes szőttesekkel letakart rekamiék, falba épített szekrények, íróasztalok, központi fűtés teszi a szobákat kellemessé. Tanuló, és könyvtár- szobák, a kulturális helyiségek, televíziókkal, rádiókkal szolgálják a pihenőidők nyugalmát. Nyári melegben tetőterasz és jó levegő teszi a kollégiumot különlegessé. Jakab Imrével, a kollégium igazgatójával beszélgettünk. Huszonkét országból vannak itt fiatalok, a legnagyobb egyetértésben a magyar fiúkkal és lányokkal. Négyszáz orvostan- és gyógyszerészhallgató él itt, s a külföldieken kívül alig néhány pesti. Tíz fővárosi egyetemi hallgató kap otthont, akik teljesen árvák és hozzátartozóik sincsenek. A külföldiek között 24 első éves van, Szudántól kezdve a világ minden tájékáról, még dél-amerikaiak is vannak. — Étvágyuk kitűnő, még a vasat is megrágnák. — mondja az igazgató. Naponta háromszor étkeznek, tartalmas ételeket. Persze az ilyen fejlődő korú fiataloknak nem mindig elegendő a tálalt étel. de „repeta” mindig van és ez a fontos! — Szeretnénk elbeszélgetni a Tolna megyei fiatalokkal — mondottuk a kollégiumi igazgatónak. — Kíváncsiak vagyunk, hogy tanulmányi átlaguknak megfelelő-e a gondolkodásmódjuk. Három egész 61-es tanulmányi átlageredmény szép és komoly munkát sejtet az egyetemi eredményeknél. Hamarosan körülülnek a Tolna megyeiek. Legelőször Gerber Szilviát, a budapesti gyógyszerészeti kar harmadéves hallgatóját kérdezzük meg. Édesapja a Dombóvári Vasipari Ktsz anyagbeszerzője. Az egyetemen az első kategóriában van. Háromszáz forint szociális segélyt kap és tanulmányai alapián százötven forint ösztöndíjat. ö sem akar Budapesten elhelyezkedni. Haza szeretne menni Dombóvárra, valamelyik patikába. Szüleivel akar együttmaradni férj- hezmenésig. Hogy mikor lesz az? Nem sürgős, ráér, — mondja. Nicki Éva paksi leány. Apja a Paksi Építőipari Ktsz dolgozója, anyja az ottani tsz-ben dolgozik. Helyes, cserfes kislány, aki nem tartja véka alatt a véleményét. Általános derültséget kelt szókimondásaival. Most 23 éves. Két évig Pakson dolgozott egy gyógyszer- tárban. Csakis falura megy, mert ott bensőbb kapcsolatokat tarthat fenn a szenvedő emberekkel. — Szeretem az embereket, érdekel a sorsuk, és jobban meg lehet ismerni bajaikat is, mint a nagyvárosokban. A vidékiek őszintébbek. Mit tudja az orvosok átlaga, hogy melyik vérnyomáscsökkentő jobb. Azt írja fel, ami eszébe jut Ha én ismerem őket, jobban tudok rajtuk segíteni, — mondja meggyőző hangon. Addig nem akar vőlegényt sem, amíg nem szerzi meg a diplomáját. Háromszáz forint szociális segélyt kap. Ebből fizeti a 200-at a kollégiumi ellátásért. Marad száz költőpénznek. » — Mit csinál a százzal? — kérdezzük. — Hát amikor megkapom a pénzt. — válaszolja nagy derültséget keltve, — elsősorban megadom az adósságot. Kapok csomagokat is, s valahogy megvan. Persze — folytatja most már hangos kacagást keltve — az itteni koszt azért nem házikoszt. — Őszinte, egyenes kislány, akit biztosan megszeretnek a paksiak. Meg is érdemli! Utoljára hagytuk Zádor Máriát. Apja Németkéren orvos. Ö is gyógyszerészhallgató. Miután Németkéren gyógyszertár nincs, szüleihez közel menne legszívesebben valamelyik közeli helyre, ő nem akart orvos lenni, mint édesapja. Inkább a gyógyszerészetet választotta. Reméli, hogy mire végez, lesz Németkéren is gyógyszertár. Ebből a néhány válaszból olvasóink meggyőződhetnek, hogy a fiatalok többsége komoly és szorgalmas. A „mai fiatalok” jelző nem illik hozzájuk. Nem kell félteni őket. Kötelességtudó, szorgalmas felnőttek lesznek, mire tanulmányuk végére érnek. Hogy van kritikai véleményük? Ez becsülendő bennünk. Nem akarnak szolga- lelkek és karrieristák lenni. És ez a helyes^ Zsolnai László iiiiiiiifimiiiiiimiimiiiiiiimiiiiiiiiimmmiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiL Sárközi Gyula: E We ifi pen Figyelem! Express száraz vegytisztítás 2—3 nap alatt (felárral). Fonal-, ruhafestés divatszínekre minta után. Vidékieknek postán utánvéttel. Fonalfestéshez kérjen díjmentes színmintát! Molnár Ferenc kelmefestő és vegytisztító mester, a szakma kétszeres kiváló dolgozója! Szekszárd, Csokonai u. 9. Telefon: 21—15. (109) Ami a jegyzetfüzetből kimaradt 1. MEGÉLJENEZTÉK AZ ELNÖKÖT A szakcsi szövetkezet tagjai sokszor vasárnap is dolgoztak tavaly nyáron. Az elnök, aki az év elején került oda, buzdította őket, és hozzátette: „Majd a zárszámadás napja lesz az ünnep”. Valóban az lett. A minden várakozást felülmúló eredmény, a jó jövedelem, az emberek elégedettsége, a nagy tömeg, a sok bársonykendős asszony ünnepivé tette a közgyűlést. Amikor elhangzott az elnöki beszámoló, a szokáshoz híven felkérték a tagokat, szóljanak hozzá, mondják el véleményüket. Néhány másodpercig csönd volt a hatalmas, modern művelődési ház termében. Aztán felkiáltott a „nézőtérről” egy lelkes hang: — Éljen az elnök úr! Kitört a taps, éljeneztek. Ez volt a tagság hozzászólása, véleménye, külön nem szólalt fel senki. 2. MINDIG ELÉGEDETT Decsen, az Alkotmány Tsz-ben ugyancsak a mostani zárszámadás volt az eddig elért legjobb eredmény. A közgyűlés után beszélgettem .néhány emberrel, elégedetten mutatták a borítékot. Végre ezt is megérték a korábbi nehézségek, szűk esztendők legyűrésével. Egy indám képű embertől külön megkérdeztem: — Maga is elégedett? — En mindig elégedett voltam. Megkerestem én a pénzt akkor is, ha nemigen tudott fizetni a szövetkezet. Tudja, van egy kis zenekarunk, én kezelem a tamburát. Rendezvény, ez, az, szóval... A tambura népszerű kezelője egyébként állatgondozó, s mivel megerősödött a szövetkezet, most már szépen keres azzal is, hogy tsz-tag. g. J. F elhívás! Az elfekvő készletek értékesítése nyereségnövelő hatású! Hirdesse felesleges készleteit a Tolna megyei Népújság rendszeresen megjelenő külön hirdetési mellékletében! A hirdetésekkel kapcsolatban bővebb felvilágosítást ad: TOLNA MEGYEI LAPKIADÓ VÁLLALAT. Szekszárd, Béla tér 1. Telefon: 20—10. (x) 1 Mimiim.....................mm .................................................................................................................................................................mmmmmmii — 40 — — Értse meg, hogy nem én tettem — szólalt meg a lány, miután kissé magához tért az első megrázkódtatásból. — De aki megölte, bárki volt is, jól tette. Megérdemelte az a perszóna. És megérdemli minden szemét nő, aki elcsábítja más becsületes nő vőlegényét! — Maga életveszélyesen megfen^-''ette abban a levelében Zárainét. — mondta Kóródi szenvte- lenül, mintha Judit nem is mondott volna semmit. — Méghozzá két nappal a gyilkosság előtt! Nem gondolja, hegy ez bizony magára tereli elsősorban a gyanút? — nézett a lány szeme közé merőn. — Ezt nem gondolhatta komolyan nyomozó létére — felelte Jutka fölényesen. — De éppen hogy nagyon is komolyan gondolom! Hány órakor ment fel tegnap este Záraméhoz? — Én nem mentem fel soha hozzá! A levelet vállalom, azt én írtam. Azért megbüntethet, de azt tagadom, hogy valaha is felmentem volna Záraméhoz! — A harag, a dac megkeményítet.te vonásait és most olyan harcias volt, mint egy kölykeit védő anyafarkas. — Féltékeny volt Zárainéra? — kérdezte Kóródi. — Még kérdi? Hisz elcsábította a vőlegényemet! — Hát ha nem maga volt a tettes, akkor nyilván maga bérelte fel a vőlegényét, hogy gyilkolja meg vetélytársnőjét. Minden oka meg volt rá, hogy Zárai né minél előbb meghaljon. Ácsot alighanem azzal vette rá, hogy csak így moshatja — 41 — le a gyalázatot, amit maga ellen elkövetett. Emellett szól az is, hogy Ácsot látták a kritikus időpontban felmenni Záraméhoz és kijönni tőle... — Nem igaz! Tiltakozom! — kiabált a lány magából kikelten. — Feri nem tehette. Ilyesmire ő nem kép>es... Igaz, hogy összevesztünk pár napja a kulcs miatt, amelyet abból a levélből szedtem ki, amelyet Zárainé hagyott ott Ferinek a gyári portán. Tíz percre rá érkeztem a portára, hogy Zárainé eltávozott onnan. Megpillantottam a borítékot s rajta Feri nevét. Kérdem a portás bácsitól, ki hozta Ferinek a levelet. Azt mondja, egy csinos nő, aki előzőleg beszélni szeretett volna vele személyesen. De Feri a minisztériumban volt éppen. Hát ott hagyta. Aznap összevesztünk emiatt. Én a kulcsot végül hozzávágtam és elrohantam. Azóta sem beszéltem vele. Higgye el nekem, hogy Feri ártatlan. Még az én kérésemre sem tett volna ilyet.... Kóródi megnyomta a csengőt. — Ács Ferenc jöjjön be — mondta a belépő rendőrnek. Majd ismét a lányhoz fordult: — Szóval tagad a — Tagadom. Nem én tettem és nem béreltem fel senkit rá. Se Ács Ferit. Jóllehet magamban sokszor kívántam annak a nőszemélynek a ha' lálát.... E pillanatban Ács lépiett be, aki ez ideig a szomszédos szobában várakozott egy rendőr felügyelete alatt. Arca gyűröttnek látszott, mint aki — 42 — egész éjjel nem aludt. Fáradtan mozgott. Szeme alatt mély karikák sötétlettek. Halkan köszönt Jutkának, majd a Kóródi által mutatott székre ült. — Nos? — nézett rá Kóródi. — Ez a lány a maga menyasszonya? — Igen, kérem — felelte Ács halkan. — Nagy Jutka, a menyasszonyom, akit én olyan rútul megcsaltam... — Hangja tomptón kongott. Az egész emberről lerítt a fásultság, mint aki már feladta a harcot, akinek minden mindegy és beletörődött sorsába. — Ugye, nem te tetted, Ferikém?! — jaj- dult fel Jutka és szeméből eleredtek a könnyek. — Nyugodt lehetsz, nem én tettem... — felelte Ács lehajtott fejjel. Nem mert a lány szeme közé nézni. — Nem mondott magának olyasmit a menyasszonya, hogy kibékülésük ára: Zárainé halála? — nézett rá Kóródi összehúzott szemekkel. Most úgy nézett ki, mint a prédájára lecsapni készülő tigris. — Nem... Mert összeveszésünk óta most látom először... — Telefonon sem? — Azóta beszélni sem beszéltünk... — Rendben van. Akkor hát azt mondja meg, kikkel, vagy kivel tudja igazolni, hogy öt és hat óra között tegnap este hol tartózkodott?
