Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-09 / 33. szám
I 1966. február 9. TOLVA MEC.YFT NÉPÚJSÁG A februári fizetést már az új besorolás szerint kapják a pedagógusok Rácz Lajos nyilatkozata Az országgyűlés múlt évi utolsó ülésén bejelentették, az oktatási reformmal kapcsolatos vita során, hogy rendezik a pedagógusok bérét. Megyénkben is lezajlott már jónéhány ilyen jellegű tanácskozás, éppen ezért nyilatkozatot kértünk Rácz Lajostól, a Pedagógusok Tolna megyei Szakszervezeti Bizottságának titkárától. — Mekkora összeget kapott Tolna megye a pedagógusok bérrendezésére, illetve emelésére, mert köztudomású, hogy az egyik fő cél az általános bérezési helyzet megjavítása? — Országosan évente 350 millió forintot fordít a kormányzat ilyen célra. Hogy ezen belül mennyi esik majd Tolna megyére, azt nem tudni még pontosan. Igaz, kaptunk egy bizonyos keretszámot, de ez csak hozzávetőleges kiindulási alapul szolgál. A felméréseket, besorolásokat ugyanis helyileg végezzük, ehhez megkaptuk a szükséges önállóságot, s majd a végső összesítés mutatja meg, hogy a megyében mennyit is tesz ki a bérrendezés teljes összege. Ennek alapján kapjuk majd a pénzt, ezért ez áz irányszám nem is tükrözheti a valóságot; — Ez tehát egyben azt is jelenti, hogy a pedagógusélet megyei irányítóinak nagyobb az önállósága? — Igen, a bérrendezés egyebek közt ezt is feltételezi. Természetesen ez az önállóság a központilag kidolgozott, egységes irányelveken alapul. A besorolásokat kollektív munkával végeztük, egyrészt mi, szakszervezeti funkcionáriusok, másrészt pedig a tanácsi szervek illetékesei. Sőt, a későbbi előléptetések is ezen, tehát a tanácsi és szakszervezeti illetékesek önállóságán alapszik majd. Persze, hangsúlyozni kell, hogy még így sem tudunk mindenkinek a kedvére tenni, de ilyen igénnyel nem is lehet fellépni. A fő cél az, hogy igazságosabb legyen, jobban ösztönözzön a minőségi munkára. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a megyében olyan pedagógus nem lesz, aki a bérrendezéssel kevesebb fizetést kapna, mint korábban, sőt olyan sem, akinek csak 10—20 forint lenne az emelése; — A besorolás korcsoportokon alapszik. Mi ennek a lényege? — Eddig is korcsoportok voltak, de ezután a XII. helyett csak X. lesz, s más időbeosztással. Korcsoportonként 150—200 forint lesz a fizetésnövekedés, és általában hároméves időtartalom jelent egy- egy korcsoportot. Az egyik fő cél az új korcsoportrendszerrel az, hogy megszűnjenek bizonyos aránytalanságok, igazságtalanságok. A régi szerint a pedagógus 36 évi tanítás után jutott el a legmagasabb korcsoportba, most 27 év után éri el. A régi beosztás egyebek közt azt jelentette, hogy a nők például sosem jutottak el a legmagasabb korcsoportba, márpedig a pedagóguspályán ma már több a nő, mint a férfi. Ugyanis egy-egy nő mire elvégezte a főiskolát, egyetemet, 24 éves, s ha ehhez hozzávesszük a 36-ot, éppen 60 éves korában jutott el oda, viszont évekkel előtte elérte a nyugdíjkorhatárt, tehát már nem is tanított. Ez a beosztás egyebek közt azt a célt is szolgálja, hogy vonzóbbá tegye a pedagóguspályát a férfiak részére, mert ennek alapján magasabbak lesznek a kezdő fizetések. A régebbi bérrendszer főként a végzettséget vette figyelembe, utána jött a szolgálati idő. Most az alapvető tényező a valóságban végzett munka, persze, ezen túlmenően megvan a kellő ösztönző oldala a magasabb képzettség megszerzésére is. A kezdő fizetések 200 forinttal lesznek magasabbak az eddiginél, ami azt jelenti, hogy az egyetemet végzetteké 1500, a főiskolát végzetteké pedig 1400 forintra emelkedik, de 11 hónap múlva ők már belépnek a második kategóriába és akkor ismét növekszik 150 forinttal a fizetésük. A X. kategóriában fizethető összegnél lényeges differenciáltság is mutatkozik. Az utolsó kategóriáknál számításba vették azt is, hogy abban a korban mindenkinek viszonylag több a kiadása a gyermekek iskoláztatása stb. miatt, tehát ennek megfelelően legyen magasabb a jövedelem is; — Egyes idősebb pedagógusok szóvá tették 'megyénkben is, hogy ők ezzel a bérezési rendszerrel hátrányosabb helyzetbe kerülnek, ők már eddig is XI— XII. kategóriában voltak, most csak a X.-ben lesznek, s ott is maradnak egészen a nyugdíjazásukig, mert ez a legmagasabb kategória. Mi itt a helyzet? — Valóban felvetődtek ilyen problémák, de aggodalomra nincs ok, mert a bérezési irányelvek erre az időszakra is tartalmaznak megfelelő rendelkezéseket. A X; kategória után következik az úgynevezett „toligos” bérezési rendszer, ami azt jelenti, hogy a X. kategória után egy bizonyos ösz- szegtől bizonyos összegig fizethetők mindenkinek egyéni besorolás alapján, s ez magasabb a X. kategória végösszegénél. Éppen ez mutatja, hogy az új bérrendszer nagyon is igyekszik figyelembe venni a minőségi 'munkát, az egyéni teljesítményeket. A kategorizált besorolás a munkában eltöltött évekkel párhuzamosan automatikusan bekövetkezik, viszont ez idő alatt mindenki nagy gyakorlatot szerez, jobban differenciálódnak is a nevelők képességeik, áldozat- készségük, szorgalmuk alapján, amit csak egyéni besorolással lehet figyelembe venni. Az egyetemet végzettek fizetése a „toligos” rendszer alapján néhány év alatt 3500 forintra is felmehet, noha, amikor kikerültek a X. kategóriából 2460 forint volt a fizetésük. A főiskolát végzetteké 2320 forinttól 3300 forintig emelkedhet. Bizottság fog rendszeresen dönteni arról, hogy az idősebb, gyakorlottabb pedagógusok közül kit milyen összegű fizetésbe soroljanak be. Viszont nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy nemcsak felfelé, hanem lefelé is sorolható e bérhatárokon belül egy pedagógus, ha közben visszaesett munkájában. Ez a „toligos” rendszer némileg azok részére hátrányos, akik már közvetlenül a nyugdíjazás előtt állnak, mert ők már kevésbé tudják élvezni ennek az előnyeit. A minőségi munkára való ösztönzés egyébként nemcsak itt, hanem a X. kategóriánál is megmutatkozik, annak ellenére, hogy ott automatikus az évek múlásával a magasabb kategóriába való sorolás. Ugyanis lehetőség van arra, hogy egy-egy rendkívül kiemelkedő nevelői munka alapján az illetőt soron kívül felsőbb kategóriába soroljuk. Persze, ez annak is függvénye, hogy van-e megtakarított bére a megyének. — Milyen változás lesz a túlóráknál? — Eddig fix összegben volt megállapítva a túlóradíj, ezután a fizetés egy bizonyos százaléka lesz. Ez ismét a jobb arányok megteremtésére való törekvést tükrözi. Eddig ugyanis annyit kapott a túlóráért a kezdő is, mint a gyakorlottabb, nagyobb képes-, ségű. Márpedig ha egyszer valaki gyakorlottabb, nagyobb képességű, nyilván a túlórákat is magasabb szinten tudja ellátni, ezért szükséges, hogy a fizetéshez ará- nyítsuk. Egy másik, s nem lebecsülendő cél a túlóradíjak megváltoztatásával az, hogy megszűnjenek a csavargások. Jelenleg ugyanis elég sok pedagógus jár a legkülönbözőbb helyekre ilyen, vagy olyan megbízatásokat elvégezni és ha választani kell, inkább ezt teszi, mint hogy megtartsa túlóráját, mert annak a díja meglehetősen alacsony. A jövőben a túlóradíjak emelkedésével mindenki inkább ahhoz ragaszkodik majd s következésképpen minden esetben elsősorban a saját munkáját igyekszik ellátni. — A megyében milyen stádiumban van ez az új besorolási munka? — Már a befejezéshez közeledik. Nagyon körültekintő és sokoldalú munkát igényelt valameny- nyiőnktől, mert hiszen körülbelül 2800 pedagógust érint. A járásokban erre a célra megfelelő besorolási bizottságok alakultak, s működnek, és úgy végzik munkájukat, hogy a februári fizetéseket már ennek alapján tudjuk folyósítani. Boda | Napi 20 vagon hibrid vetőmagot szállít Dalmand Bővülnek az üzem nemzetközi kapcsolatai A Dalmandi Állami Gazdaság hibridüzemében befejeződött a vetőmag feldolgozása. Az exportra szánt mennyiséget már el' is szállították, összesen 400 vagonnal. Dalmandi kukoricavetőmag Csehszlovákiába, Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Ausztriába és a Német Szövetségi Köztársaságba került a tavalyi termésből. Egyre nagyobb a kereslet külföldről a dalmandi vetőmag iránt. Az idei évre például a Német Szövetségi Köztársaságból már kétszeresét kérik a tavalyi mennyiségnek, de a csehszlovák kereskedelmi szerv is élénken érdeklődik a mennyiség fokozása iránt. Uj kukoricafajta termesztésére, kipróbálására kerül sor az idén a gazdaságban. Dusnicz Andor, a hibridüzem vezetője járt tavaly, szeptember elején a Német Szövetségi Köztársaságban, tanulmányozta az összes ottani kukorica- fajtát és a Velox nevű, rendkívül rövid tenyészidejű fajtából hozott hazánkba. Az üzemvezető elmondása szerint ennek a kukoricának maximálisán 120 nap a tenyészddeje magyarországi viszonyok között. A tavasszal 140 holdat vetnek belőle a Dalmandi Állami Gazdaságban. Bővülnek a dalmandi hibridüzem nemzetközi kapcsolatai, a kiváló vetőmag híre mind több megrendelőt ad a gazdaságnak. Csehszlovákiából elismerő, dicsé-l rő levelet kaptak és az Állami Gazdaságok Főigazgatósága is többször tolmácsolt már elismerést Dalmandnak. A külföldi megrendelők, termeltetők közül Nyu- gat-Németország vezet abból a szempontból is, hogy német kukoricafajtákat 1260 holdon termesztenek Dalmandon nyugatnémet számlára, Hazai ellátásra a termelőszövetkezetek részére 338 vagon hibrid kukoricavetőmagot készített az üzem, MV—5-ös és MV—40-es fajtákból. Az ország csaknem minden megyéjébe szállít az elkövetkező hetekben. Február 20- tól március végéig naponta 18— 20 vagon kukoricavetőmag hagyja el az üzemet. Jelenleg a mellék- termékek feldolgozása folyik, például a takarmánykukorica fel- használásra való előkészítése. Mire kell a páncélszekrény ? \ A grófnő is életjelt adott. A tengeliciek az utóbbi években már azt sem tudták róla, hogy létezik. Aztán a minap gróf Benyovszky Rezsöné felsőtengelici magányából levelet menesztett a tengelici Petőfi Termelőszövetkezet címére. Szemrehányó hangon közli a közös gazdasággal, hogy immár tizenegy éve használják a páncélszekrényt, s ha már használják, fizessenek neki érte négyezer forintot. Egyébként, d volt grófnő előzőleg bizonyára alaposan tanulmányozta a Petőfi Tsz anyagi helyzetét, mert a négyezer forintot főleg azon a címen kéri, hogy elég gazdag a termelőszövetkezet ahhoz, hogy ne használja ingyen a páncél- szekrényt. Mi tagadás, levelét megmosolyogták a szövetkezeti gazdák. Máskülönben a Petőfi Tsz valóban gazdag. Any- nyira azonban mégsem gazdag, hogy a volt grófnőnek a páncélszekrény használata címén életjáradékot fizessen. Túl sok lenne a jóból. Mindenesetre a volt grófnő dicsérendő memóriával rendelkezik, vagy pedig megbízható leltárral, mert a jelek szerint nemcsak ingatlanait, de még ingóságait is számon tudja tartani. Persze az a kérdés, hogy tulajdonképpen ennek a páncélszekrénynek ki a jogos tulajdonosa. Másrészt, hogyan jutott eszébe, ezt a valamikor kincseket őrző, elég súlyos tárgyat forintosttani. Dicsérendő Benyovszky Rezsöné üzleti érzéke. S ott kezdődik az igazán fogas kérdés, hogy mit tesz akkor, ha a tsz-tagok azt mondják neki, hogy pénzt nem adnak, fogja a páncélszekrényt, és vigye el. — szp — JTiélelőtt, délután járnak most ■*-' a kurdi gyerekek iskolába. Másutt is előfordul ilyen, sőt talán úgy helyesebb a meghatározás, hogy nagyon sok faluban, községben hasonlók a körülmények. Itt, Kurdon azonban esemény fűződik ehhez a két műszakos oktatáshoz. A múlt év decemberének közepén költözött ki az iskola valamennyi osztálya a tanács melletti volt parasztházba, oda, ahol addig csak az alsó tagozatosok tantermei, meg a napközi otthon volt. Az eredeti kurdi iskolának pedig megkezdték a lebontását. Kicsi volt. Négy tantermes, ezért alakították át a parasztházat, még évekkel ezelőtt az alsósok részére. Ma már csak a fő falak merednek az ég felé a Rákóczi téren. Azok a falak, amelyek megmaradnak, s amelyek segítségével húzzák majd fel az új épület többi részét. Májusban jelent meg a tervező a községben, a kurdi tanács vezetői akkor szereztek tudomást a megyei tanács oktatási osztályának elképzeléséről, beruházási terveiről. Az örömbe, amelyet a hír első pillanatban szerzett, hamar belecsöppent az üröm is. Mert nagy dolog az, hogy szép, új, modern, nagy ablakos, széles ÖRÖM—ürömmel folyosós, korszerű iskolába járhatnak majd a kurdi gyerekek. Ki ne örülne ennek? Az azonban már elgondolkoztató, hogy tulajdonképpen semmit sem old meg ez az építkezés. Az új iskola öt tantermes lesz. A négy terem nagyon kevés volt már, de az öt sem elég a jelen körülmények között. Szükség volt a parasztházra, pótiskola gyanánt, s ha elkészül az új épület, éppen úgy szükség lesz rá továbbra is. Pedig hangsúlyozni kell, hogy a jelen körülmények között. Mert már hivatalos fórumon is szó esett a körzetesítésről. Ha pedig a környék községeinek gyerekei is reggelente Kurdra járnának, bizony az öt tanterem majdhogynem semminek bizonyul. Igyekezett a helyi tanács intézkedni — természetesen hivatalos úton —, hogy legalább nyolc tantermesre, vagyis emeletesre építsék az iskolát. De a válasz úgy hangzott, hogy a keretből csak ennyire telik. Ami igaz, igaz — nagy úr a rendelkezésre álló pénzösszeg. meghatározza, mit lehet kezdeni vele, de mégis csak nyitott marad a kérdés. Megoldás-e ez így? TTgyanis nem nehéz végig- gondolni az ügyet. Tantermekben sehol sem bővelkedünk a megyében. Több új iskola építésére, s még több bővítésére volna szükség. Ezekből következik, hogy Kurdra a közeljövőben, néhány év leforgásán belül iskolaépítés szempontjából nem kerülhet sor. A helyzet pedig megoldást sürget. Maradna még a községfejlesztési alap. A község lakossága a községfejlesztési alaphoz való hozzájárulás maximumát fizeti be. Ezért mertek olyan nagy ősz- szeget felemésztő hosszú lejáratú kölcsönt felvenni, amellyel felépítették a törpevízművet. Néhány éves törlesztésre vásárolták a fogorvosi lakást is, s minden esztendőben akadhat és akad is olyan fontos és halaszthatatlan beruházás, amely 50—60 ezer forintot felemészt. Ami kevés ősz- szeg még fennmarad, abból igyekeznek egy régi hiányt behozni — járdát építenek, a lakosság társadalmi munkájának segítségével. így egy 1,6—1,8 millió forintos újabb beruházásba, egy iskolaépítésbe semmiféle körül.mé- nyék között sem vághatnak bele, még a tantermenként járó 100 ezer forintos állami támogatással sem. Talán az is jobb megoldásnak bizonyult volna, ha a parasztház helyén építenének most, mivel a helyi tanács vezetői szerint a lebontott iskolaépület használható állapotban volt. Nesze semmi, fogd meg jól! Talán egy kicsit karikírozva használható itt a magyar közmondás, de okvetlenül találó. S ebben nem vétlenek a tanács helyi vezetői sem. Májusban szereztek tudomást az iskola átépítéséről, de csak decemberben, talán a bontás megkezdésével egyidőben igyekeztek sürgetni a nyolc tanterem megépítését. Elkéstek vele. Vagy csak azért halasztották az érdeklődést, mert féltek, hogy más község kapja akkor meg ezt a beruházási keretet is? Népgazdasági szempontból ta- 1 ' Ián sokkal megfelelőbb lett volna az a megoldás. Több esetben kifizetődőbb lenne ilyen nézőpontról gondolkozni, megítélni dolgokat. MÉRV ÉVA
