Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

\

1965». február S3.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

5

Milyen munkás lesz belőlük?

Új műhelyben az AKÖV ipari tanulói

— Most kellene eljönni hozzánk! Más műhelybe költöztünk, — állított meg a 11-es AKÖV tanműhelyének egyik ipari tanulója az utcán. Néhány hónappal ezelőtt írtam róluk, ilyen címmel: Milyen munkás lesz belőlük?

A cikk azt vizsgálta, kik a felelősök azért, hogy a tanulók gyakorlati oktatása nem éri el a kívánt szintet és hogy a mi társadalmunkban élő fiataloknak csak homályos fogalmaik vannak a pártról, a szakszervezetről, a munka céljáról, értelméről. Az írás felkavarta a körülöttük levő „állóvizet”. Az őszinte válaszokért sokan felelősségre vonták a gyerekeket. Ilyen formán is:

— Kanállal eszel? — kérdezték tőlük az ebédlőben. — Hol a kés, villa? Nem foglalkozunk veletek? Most megtanuljátok a rendet!

Szerencsére általánosságban nem így fordították le a bírálat értelmét. Igaz, a régi tanműhelyben sok körülmény nehezítette az oktatást, elsősorban az. hogv távolestek a központi műhelytől.

November óta a 11-es AKÖV tanulói új műhelyekben dolgoznak, a hármas telepen. Tágas csarnokuk van az autószerelőknek, ahol korszerű módon sajátíthatják el a szakma titkait. Mivel a cikkben főképp az autóvillamossági tanulókkal foglalkoztam, ismét őket látogattam meg.

Az oktatójuk az iskolába ment a szülői munkaközösségi értekezlet előkészítésére. A gyerekek azonban nem maradtak felügyelet nélkül, Preimájer Istvánra, az autószerelők oktatójára bízták őket. Két fehérre meszelt helyiséget mondhatnak magukénak, mindkettőben munkapadok, satuval felszerelten. A belső teremben csak egy-két fiú, a többiek végzik a villamossági javításokat az autóbuszokon. Egy asztalon példás rendben füzetek, ebben megtalálható, hogy aznapra mi az esedékes feladata minden tanulónak. A bejegyzések között világítás javítást, az ablaktörlő hibáinak átvizsgálását, érintkezőreszelést, és ehhez

magaviselet pontjai. Az egyik névnél mínusz 34 pontos bejegyzés „díszük”,

— Az a fiú ma nincs itt, a központi műhelyben dolgozik! — Sietnek a válasszal a többiek. Mosolyogva beszélnek róla, de hangjukból érződik, hogy helytelenítik cselekedeteit.

Az udvaron kisütött a nap. A javításra váró buszok körül hangyaként nyüzsögnek az overálos, pufajkás ipari tanulók. Egyikük kis kocsin húz egy súlyosabb alkatrészt, a másik a kocsi belsejében bujkál és valamennyien szemlátomást kedvvel, igyekezettel dolgoznak. A jól fűtött műhelyben csak kérésemre gyülekeznek, a kezdeti bizalmatlanság lassan oldódik bennük.

— Sok szidást kaptunk a cikk után, különösen a munkaidőben készített övcsatokért — mondják. Aztán a rajzokat mutatják a füzeteikben, amelyeket hétről hétre házi feladatként készítenek. A kockás lapok néhol maszatosak, olajfoltosak az ujjlenyomatoktól.

— Mert leosztályozzák és mi nem tudjuk kivárni, amíg kezet mosunk, csak belenézünk: hányast kaptunk a rajzra?

— A tantervűnkkel még most is előfordul, hogy nem tudunk lépést tartani a gyakorlati munkában.- Leginkább olyankor, amikor a nagy műhelyben sincs olyan munka, amelyről éppen tanulunk az iskolában, — mondja az egyik kerek arcú, szőke fiú.

— Viszont napközben megszűnt az állásidő. Ha nincs javítanivaló, kapunk érintkezőreszelést.

— Már mindent ránk mernek bízni, és csak akkor kérünk segítséget, ha bonyolultabb a feladat.

— Kéthetenként váltjuk egymást a központi műhelyben, mindenkire sor kerül.

— Hol jobb?

— Itt érdekesebb, többfélét csinálunk.

— Mikor tartottatok utoljára KISZ-gyűlést?

— A múlt hét keddjén. Az elmúlt hónapban pedig szellemi

vetélkedőt rendeztünk.

Időközben Mátyás Péter szakoktató is megérkezik. Minden tanulónál ellenőrzi a rájuk bízott feladatot, ahol kell, tanáccsal segít. Elmondja, hogy az elmúlt héten valamennyi tanulót felvették szakszervezeti tagnak. Szavcsák Béla ismertette velük jogaikat és kötelességeiket.

— Milyen nehézségekkel küzdenek itt?

— A legnagyobb gond, hogy kicsi az öltözőnk. Anyaghiányunk nekünk is azokból az alkatrészekből van, mint a központi műhely-, nek és átmeneti jelleggel. Uj fiókokra volna szükségünk _a munkapadokhoz, mert a régiekben már nem lehet rendben tartani a szerszámokat, egy erősebb mozdulatra kiesnek a helyükből.

— A központi műhelyben hogyan vélekednek az ipari tanulókról?

— Eleinte kicsit bizalmatlanul fogadták őket. Ehhez néhány apró fegyelmezetlenség is hozzájárult. Mostanában már egyre több régi szakmunkás mondja, ők már ügyesebbek lesznek, hogy szavaikat idézzem: „Ez egy jobb széria”. A műhelyben dolgozókkal tartom a kapcsolatot, én is tőlük kerültem ide oktatónak. Kritikusabban figyelik meg őket, mint gondoltuk volna, de ez jó iskola a fiatalok- nak.

Búcsúzóul a tervekről beszél, elmondja, hogy hamarosan megkezdik az előkészületeket a szakma kiváló tanulója versenyre.

— Egyre önállób&an dolgoznak, s aki pedig gyengébb, határozatlanabb a munkában, bátran kérdez. Két év alatt összeforrtak és jó irányban is hatnak egymásra. Remélem, hogy megállják a helyüket az életben is.

Amikor búcsúzom tőlük, eszembe jut az egyik autószerelő ipari tanuló sértődött hangú mondata:

— Ha minden jól megy, szakmunkás lesz belőlünk!

Az új műhelyben észlelt változások után ebben magam sem kételkedem.

Moldován Ibolya

hasonló megbízásokat olvashaKöltöznek az üzletek — megkezdődik a hárommilliós beruházás

Szekszárd központjában, a volt Pirnitzer-féle házból kiköltöztetik az üzleteket, rövidesen megkezdődik az építkezés, a ház átalakítása vegyes ruházati bolttá.

Közel hárommillió forintot fordítanak az építkezésre. A homlokzaton nem sok változás lesz, itt mindössze egy alapos tatarozásra kerül sor, az épület belsejében azonban sok munkájuk lesz az építőknek. El kell végezni többek közt egy teljes födémcserét. Az épület egy részét ugyanis évtizedekkel ezelőtt tűz pusztította el és a kiégett födémet nem pótolták megfelelően, annak teherbírása alacsony. Már pedig az átalakítás után nemcsak a földszinten, hanem az emeleten is eladóhelyiségek lesznek,» számítani kell a nagy forgalomra, terhelésre. A második emeleten kapnak helyet a raktárak, irodák, szociális, egészségügyi létesítmények. A lépcsőházat is átalakítják, ide beépítenek egy teherfelvonót is, hogy ne kelljen kézierővel hordani az árut a raktárba, illetve onnét az eladótérbe.

Egyelőre ez az épület lesz a város legnagyobb kiskereskedelmi egysége. Ide költöztetik majd a korzói bazársorból az ösz- szes ruházati jellegű boltot, amikor ott napirendre kerül a szanálás. A későbbi tervek szerint ugyanis ezt a bazársort lebontják, irodaház és egy áruház kerül a helyébe, illetve a mögötte lévő területre.

A napokban az átalakítandó épületben lévő üzletek költözésére kerül sor. A Cipész Ktsz felvevőhelyiségét már áthelyezték, a kenyérbolt néhány nap múlva költözik a volt 50-es helyére, a ruházati bolt pedig a Beloiannisz utca sarkán lévő helyiségbe, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat egykori helyiségébe. Február 28-ig az összes üzletet kiköltöztetik, átadják az épületet az ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnak. A tervek szerint az építők a második negyedévben kezdik meg a munkát és 1967-ben végeznek az átalakítással.

Ismét napirenden a Kapos- csatorna rendezése

A Kapos-csatorna Tolna megyei hossza 66,5 kilométer. A Kapós- menti mezőgazdasági üzemek ösz- szes földterülete 48 100 kataszteri hold. Ebből évről évre árvízveszélynek kitett terület 5076 hold szántó és 3763 hold gyep. A vízkár pedig évenként három- és hatmillió forint közötti összegben okoz kárt. A biztonságos és a tervszerű gazdálkodáshoz égető szükség lenne a végleges rendezésre. A megye illetékes szervei ezt a végleges rendezést évek óta sürgetik. Az úgynevezett beruházási programot 1964. március 7-én az Országos Vízügyi Főigazgatóság jóvá is hagyta és a rendezési munkálatok megkezdésének az időpontja 1964. júüus elseje lett volna.

Erre azonban nem került sor,

mert akkor a szabályozási munkák megkezdéséhez, lebonyolításához szükséges hatalmas összeg, 78 millió forint, nem állt rendelkezésre. Ezekben a napokban azonban ismét napirendre került a Kapos-csatorna rendezésének az ügye. A megyei tanács vb. mező- gazdasági osztálya újból felterjesztéssel fordult az Országos Tervhivatalhoz, annak érdekében, hogy az idén a munkálatokat meg lehessen kezdeni. Egyébként ebben az ügyben a Tolna megyei Népújság Szerkesztősége is kérdést intéz Losonczi Pál földművelésügyi miniszterhez, abban a vonatkozásban,/ hogy a Kapós- mentiek számíthatnak-e még az idén kedvező kimenetelű döntésre.

tunk.

Sok színes, munkavédelmi plakát és egy versenytábla díszíti a belső műhelyt, mely ismerteti a szakma kiváló tanulója címért indított verseny jelenlegi állását. Az eredmény alkotóelemei: a félévi bizonyítvány, a gyakorlati munká. ért kapott jegy és a napközbeni

Országos baromfitenyésztési tanácskozás Pécsett

Az ország legnagyobb keltető Vállalata Pécsett működik. Egy épületben hét emeleten 52 géppel évente több, mint 3 millió naposcsibét keltetnek. Innen látják el a baranyai termelőszövetkezeteket de küldenek más megyékbe a Dunántúlra is. Talán ez indokolja, hogy az országos baromfitenyésztési tanácskozást a Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgatósága Pécsett rendezi meg március elsején és másodi- kán. A tanácskozást a Pannónia Szálló nagytermében tartják, ahol megvitatják a baromfitenyésztés 1966. évi feladatait. Az ország valamennyi megyéjéből érkeznek baromfitenyésztési szakemberek, csibekeltetéssel és neveléssel foglalkozó dolgozók Pécsre. A résztvevők a kétnapos tanácskozás idején megtekintik a nagy kapacitású pécsi keltetőt.

Qaocuz a határban

— Vigyázz, te! Ne állj meg ott, mert elsüllyedsz!

Egy idősebb kocsis kiabál fiatalabb társának, aki trágyával megrakott kocsijával egy enyhe mélyedésben állt meg. A szántás színe — amelyre a trágyát hordják —, száraz, de a mélyedések alattomosan nedvesek. S lám, a kocsi jobb első kereke már csaknem tengelyig süllyedt, a lovak is idegesen topognak, hogy nem éreznek biztos talajt a lábuk alatt.

A kocsis lázas gyorsasággal szór le néhány villával a rakományból, hogy a lovaknak köny- nyebb legyen a teher.

— Ilyen ez a furkói talaj — mondja Fülöp László, a bátai November 7. Tsz főagronómusa. — Ezért a traktorok a magasabb földsávokon szórják a trágyát — azokkal a faluból szállítjuk —, a lovas fogatok könnyebbek, innen hordják Furkóról, a mélyebb részekre. De azoknak is vigyázni kell. Tavaly, az árvízkor, ha átszakad a gát, legalább három méteres viz borította volna ezt a területet. Most csak a talajvíz áll itt-ott.

Még jó, hogy csizmában vagyunk, mert egy-egy száraznak látszó göröngy hirtelen szét»

omlik a lábunk alat, és bokáig süllyedünk.

— Százhetvennégy holdat istállótrágyázunk most, tavasszal naponta hat-nyolc holdra szórják ki a traktorok, és a fogatosok. 103 holdba burgonyát ültetünk, az nagyon meghálálja a friss trágyázást.

— Amint a hó elolvadt, és a föld megszikkadt, megkezdtük a műtrágyázást is. összesen 2149 holdra szórjuk ki, ebből már 520 holdon elvégeztük. Mi úgy látjuk, sokkal hatásosabb, ha a hóolvadás után szórjuk ki. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy minden mozgatható gépünket ezekre a munkákra tudjuk állítani, mert a mélyszántást a gépállomás segítségével ‘december 15-re el tudtuk végezni. Az őszi versenyben így a hasonló területű szövetkezetek között a másodikak lettünk. Tegnap például százötven holdra szórták ki a traktorosok a műtrágyát.

Az égbolt közben hirtelen be- borul Felkapaszkodunk egy, a puszta felé tartó kocsira.

— Nézzék csak, arra lefelé már esik — mulatja a kocsis.

Néhány csepp fánk is jut belőle.

— Ha nem lesz nagyobb eső,

azért ne hagyják abba a munkát — mondja a kocsisnak a fő- agronómus.

— Hogy gondolja? Egy kis víztől nem ijedünk meg.

— Egyelőre semmi szükségünk nem lenne az esőre — mondja a főagronómus —, úgyis éppen elég bajunk volt már a vízzel. Területünk nagy része mély fekvésű, ezerhatszáz-ezerhétszáz hold földünk volt víz alatt. Van olyan rész, amelyik az idén már másodszor kapott vizet. Először egy jégdugó, másodszor a Duna vízállásának emelkedése miatt. A rétjeink, legelőink most is víz alatt állnak. A vízügyi igazgatóság gépeivel és a mi öntözőszivattyúinkkal igyekszünk levezetni a belvizeket. Még két- három hét kell ehhez a munkához. ..

Furkó előtt akadály állja utunkat, két szivattyú csővezetéke. Nem telik egy percbe, amíg a csöveket szétkapcsolják, hogy szabad legyen előttünk az út, és a gépek ismét „egyengethetik” a nem kívánt víz útját.

— Még így is lesz olyan területünk, amelyet csak június közepén vethetünk el — állapítja meg Fülöp elvtárs —. Még az a jó, hogy a megyei tanács minden segítséget megad rövid tenyészidejű növényvetőmagok beszerzéséhez.

Fent, a tetőn, az országút melletti vetéseken traktorok dolgoznak. Egyik táblán küllőskapával jár egy traktor, a másikon sima hengerrel, a harmadikon kettő műtrágyát szór.

— Vetéseink igen jól teleltek — jegyzi meg Fülöp László. — Felfagyás nem volt, bár attól még lehet tartani, ha a most ajándékba kapott jó idő után egy nagyobb hideg beköszönt. De erről szívesen lemondunk. Jobban szeretnénk, ha ez az idő most már véglegesen így kitartana. Akkor hamarosan megkezdhetnénk a gyümölcsös alá a forgatást.

Az országút másik oldalán már kerítés fogja körül a leendő, kétszáz holdnyi őszibarackost. Tavaly száz holdat telepítettek, a másik száz holdba az idén ültetik el a facsemetéket. A telepítést nagyarányú tereprendezés előzte meg, a korábbi, vízmosásoktól szabdalt domboldalra alig lehet ráismerni.

— A tereprendezéssel tizenöt százalék alá csökkent a lejtők nagysága, így a fasorok közét gépekkel tudjuk majd művelni... A tavalyi telepítésben már elvégeztük a metszést most következik majd a télvégi permetezés és a pótlás. Bár az Utóbbi nem lesz sok, mert az eredés 96,4 százalékos, igen jól sikerült. Sokat várunk majd ettől a gyümölcsöstől.

* BI.