Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

1966. február 25. TOLVA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Másnap Bátaapátin Hogyan könnyítsék az üzemi szakszervezeti titkárok munkáját Ezzel a rideg és szinte már el­szomorító, elutasítással még so­ha, sehol nem találkoztam. Né­hány ember a szövetkezeti ház udvarán hosszú asztalokkal baj­lódott, a levegőben savanykás másnaposság terjengett és a gyű­rött arcú, volt elnökhelyettes úgy lépkedett mellettem be az iro­dába, mintha a kérdésekkel a fo­gát húznám. — Leváltottak, ugyan lemond­tam — közölte kelletlenül. Egy öregasszony a nagyablakos folyosó, méginkább előszobafé­lében ült, körülbástyázta magát zsákokkal, jókora tűjével foltoz­ta a foltozni valót. Akár őrnek is nézhettem volna, mert éppen az irodába nyíló ajtó mellett te­lepedett le, amely mögött vala­ki teljes odaadással kis üveg sö­rét fogyasztotta éppen. — Ő most a helyettes — intett a volt helyettes, mire a sörivó le­kapta a szájáról az üveget, meg­mondta a nevét, hogy Paluska Ferencnek hívják, s kiment. A volt elnökhelyettes hasonlókép­pen cselekedett, joggal gondol­tam hát, úgy látszik, ez a Báta- apáti a zárszámadás másnapján elég barátságtalan vidék. A pénz­tároslány és az adminisztrátor lány úgy segített az illendőségen ahogyan tudott. Szóval tartottak. Elmondták, nagy még a felfor­dulás, reggel négy óráig tartott ugyanis a zárszámadási mulatság, mert bár gyengén osztott a tsz, de ez nem ok arra, hogy a tagok sírjanak. Eltartott volna tovább is a mulatság, ám a zenekarnak mennie kellett vissza, Bonyhád- ra, a cipőgyárba. Benyitott az irodába egy idős parasztember, akivel aztán el­diskuráltunk. Szóba jött ez is, az is. Valami egészen jelenték­telen üggyel kapcsolatban meg­jegyezte az öreg, hogy szeret ugyan olvasni, de újságot soha nem olvas. — Miért? — Mert hazudik — jelentette ki határozottan. — Mit hazudnak? — Azt, hogy most több búza terem, mint termett régen. — Hát tényleg több terem, az átlagtermések jobbak. — Én nem hiszem el. — Mégis igaz. — Férfiak! Minden osztályon a főorvos, vagy a részlegvezető üd­vözletével zajlik majd le ez a kis ünnepség. Csak egyetlen nő fő­orvosunk van. — Az előkészületben is jut szó a férfiaknak? — Feltétlenül! Kórházigazga­tónk, a gazdasági osztály vezető­je — férfi. Orvosaink többsége is. S mert férfikezekből _ kapjuk az ajándékcsomagokat, így jobban örülünk az üdvözlő szavaknak is. A faipari vállalatnál — Munkaidő után. ma tartjuk a „titkos” összejövetelünket, árul­ja el a fontos titkot Szegedi Ist­ván szb-titkár. — Nők is vannak a szakszer­vezeti bizottságban? — Négyen. — Mégis titkos lesz az értekez­let? — Egészen másnap reggelig. Ak­kor aztán elmondják mindenki­nek, hogy mit kapnak majd nők napjára, de nem is lehetne ezt to­vább titokban tartani, mert_ már kérdezgették is tőlünk jó előre. — Mit válaszoltak? — Apák napjára mit kapunk mi férfiak? — Van olyan? — Nincs — de lehetnr\ —- Az ajándék értéke? — Akkor sem hiszem, futurás voltam, tudom mi volt. Tsz-szervezés? Ment, sikerült, befejeződött. Gépesítés, intenzív búzatermesztés, hibridizálás, ke- mizálás? Ment és megy. De tes­sék az ilyen koponyákba világot gyújtani. Amelyik termelőszövet­kezeti vezető érti és idegekkel is bírja, az nyert. Amelyik értené, de nem bírja idegekkel, az veszí­tett. Manapság sokszor éppen itt kezdődik a legnagyobb tudomány. A volt elnökhelyettes időköz­ben visszajött Bíztatásra, nagy nehezen széket húzott az író­asztal mellé. — Maga mihez kezd? — kér­deztem tőle. — Csinálja, aki jobban tudja, helyet adok neki. Legfeljebb el­megyek gyalogmunkásnak, ha el­megyek. Ebből a pénzből nem tudok megélni... — Nem találja furcsának, hogy pont maga beszél így, hiszen ma­ga helyettesítette egy ideig az elnököt és brigádvezetőként is köze volt ahhoz, ami most van. Kelletlenül válaszolt — Rosszul sikerült a vegyszere­zés. A bonyhádi Dózsa Tsz el­nöke megígérte, küld embert, küld gépet. Meg is csinálták a perme­tezést, de nem sikerült. Tizenkét vagon kukorica kiesés volt emiatt Egy ilyen kis tsz-ben ez ezreket jelent. Kértünk 260 ezer forintot, hogy ne menjen el a munkakedv. Hatvanezerrel dugták ki a sze­münket. Hát majd jöjjenek ki és dolgozzanak. — Az elnökhelyettes, aki teg­nap választottak hová ment? — Vetik a zabot, oda. — Eszerint akkor csak dolgoz­nak az emberek. — Ilyen időben muszáj mozog­ni, Csötönyi tudom, hogy kint van, ifjú Czank Henrik is kint lehet. Vavreczki Boldizsár nem fogott be. 399 munkaegységre egész évre mindent összeszámol­va, még tízezer forintot sem tu­dott megkeresni. — Sajnos, ez lehangoló, de a mezőgazdaságban azzal számol­ni kell, hogy az egyik esztendő jól, a másik esetleg rosszul, vagy akár túl rosszul sikerül. Boldizsár Albert, a volt elnök­— Tizenöt-húsz forint körül, mikor mennyi sikerül. Elmondha­tom azt is, hogy ismerek olyan esetet, amikor titokban tartották a meglepetést a nők. — Nők és titoktartás? — Igen. Budapesten, a szakszer­vezeti titkárok tanfolyamán nem sokkal nők napja után megvendé­geltek bennünket. Sört kaptunk, szendvicset, és sajátkezűleg varr­tak nekünk kis papucsot, a férfi­voltunk elismerésére. — Nem haragudtak érte? — Lehet a nőkre haragudni? Legfeljebb egy-két percig.. Egyébként örömmel értesültem, hogy ebben az üzemben a nők aránya megközelíti a férfiakét, csak húsz fő az eltérés. Vagyis néhány férfi hiányzik csak már ahhoz, hogy a létszámot illetően itt már „egyenjogúság” legyen. ♦ Két hét tehát, és a, nőnapi „összeesküvők” munkájának ered­ménye mosolyt derít az arcokra, csillogóbbá teszi a nők szemét. Virág, édesség, üdvözlő lap szol­gáljon a köszöntésünkre — egyre- megy. Tudjuk jól, hogy a másik nem képviselői ezen a napon olyan kedvesek lesznek hozzánk, hogy sehogy sem értjük majd, hogy Férfiak Napja még nem . került a naptárba hivatalos ünnepnek... M. I. helyettes válasz helyett ismét el­ment. Héberling György, a volt futurás kihozott a másik helyi­ségből egy üveg sört, és az esz­mecseréből végképp kikapcsolta magát Böhler Éva a pénztárosnő elővette a listát, Weppert János- né nevét kereste, aki pénzért jött. — Kapunk valamit? — Nem sokat. Mindent leszá­moltunk Kati néni. — Akkor is. Egész évben tíz tehenet fejek. — mondta az asz- szony és csendben elment. Kezdtem megérteni a ridegség és az elutasítás okát. Nincs itt most túl nagy kedve senkinek sem ahhoz, hogy nyilatkozgasson. — Esetleg egy év múlva — mondta az új elnökhelyettes, be­lépve az irodába. Többet nem szólt. A másik szobában a moso­gató asszonyok duruzsoltak. Sen­ki nem mondta, mégis éreztem, ebben a tsz-ben az emberek a maguk bajával vannak elfoglal­va, s ilyenkor az idegennek kí­vül tágasabb. A községi tanácselnök közlé­kenyebb volt Asztalnál ült, az ebédjét fogyasztotta, s közben tanulmányba illő alapossággal elemezte a helyzetet. Jó meglátá- sú ember. Tőle tudtam meg, hogy Czank Henrik, a termelő- szövetkezet elnöke hónapok óta súlyos beteg. Tavaly tehát a kö­zös gazdaság úgy volt, hogy tu­lajdonképpen vezető nélkül volt. Vadkerti József tanácselnök kö­zelről látja a hanyatlás egyéb okait is. A legjobb munkaerő a községből elvándorolt. Itt a he­gyek közt megszerezték, össze- kuporgatták a családok a házra- valót és Bonyhádon építkeztek. 1960 óta 35 család költözött el az ipari nyugdíj, a családi pótlék, a táppénz vonzása miatt. A ta­nácselnök találkozott egy ízig- vérig földműves emberrel, aki most Bonyhádon a zománcgyár­ban fűtő. Megkérdezték tőle: sze­retsz ott? — Szeret az istennyila, de nyugdíjat akarok — ez volt a vár lasz. Szóval, nemcsak a bátaapáti határ, a népgazdaság is megsíny­li, ha nem csökken, hanem nö­vekszik a községből az elvándor­lás. Az elnöki teendők ellátására megválasztott elnökhelyettes fia­tal, dolgos és okos ember, de csodákra ő sem képes. Ez volt Bátaapátin, a zárszám­adást követő másnap. A helyzet mégsem reménytelen és kilátás­talan, mert a huszonnegyedik órában ugyan, de mégis idejében kapta meg ez a gazdaság is az önállóságot s a huszonnegyedik órában, de még mindig idejében kezdenek megszületni azok a tör­vények és rendeletek, amelyek hatályba lépése az elkövetkezen­dő évek során egyre jobban csökkenti a nyugdíjban, a csalá­di pótlékban, az SZTK-ban, a bérből és fizetésből élők és a szö­vetkezeti parasztok között meg­lévő különbséget. SZEKULITY PÉTER Hold-kiállítás Moszkva (TASZSZ) A moszkvai csillagvizsgálóban a Luna—9 ön­működő űrállomás által továbbí­tott fényképek alapján elkészítet­ték a Hold felszínének panoráma képét. A kiemelkedésekkel és a kör alakú kráterekkel tarkított Hold­felszín panorámájának makettjét az úgynevezett planetárium terem­ben helyezték el. A makett fölé a csillagos ég borul, amely ponto­san olyan, amilyennek arról a helyről látszik, ahol jelenleg az űrállomás fekszik. Kissé távolabb a Föld ragyogó korongja látszik. Szokatlanul éles vita az SZMT elnökségi ülésén néhány fontos kérdésről A szakszervezetek hatáskörének növekedése következtében mind sokoldalúbb munka vár a függet­lenített és a társadalmi vezetőkre. Éppen ezért vált aktuálissá az a két jelentés, amelyek a vitára al­kalmat adtak. Az SZMT közgaz­dasági bizottsága, valamint az ÉDOSZ megyei bizottsága folyta­tott vizsgálatot, hogyan tudják feladatukat megoldani a nem függetlení­tett szb-titkárok, lehet-e mun­kájukat könnyíteni úgy, hogy a feladatokat mégis megold­ják. A vitaindító jelentéseik megállapí­tották, hogy a titkárok változása szinte minden üzemben gyakori. A gazdasági tevékenység mellett túl­ságosan sok idejüket veszi el a mozgalmi munka, illetve az szb- titkárokat annyira túlterhelik, legtöbb esetben szándékosan, gaz­dasági feladattal, hogy nem jut idejük a mozgalmi munkára. A szekszárdi és bonyhádi sütőipari vállalatnál például a szakszerve­zeti választások után a titkárokat új munkakörbe helyezték, ahol 300 forinttal csökkent a keresetük. A vita sonán számosán, külön­böző szakmák területéről, példák­kal bizonyították, a jelentések he­lyes megállapítását. A szakszerve­zeti taggyűlések megtartásának ideje is sok vitára adott okot. Ugyanis az elnökség egyes tagjai amellett törtek lándzsát, hogy a taggyűléseket a termelési tanács­kozásokkal együtt tartsák, mások pedig a szakszervezeti élet elsik- kadását látják ebben. Sőt egy har­madik vélemény, amely minden bizonnyal a leghelyesebb: a termelési tanácskozásokról szóló MT—SZOT határozat ér­telmében helytelen a terme­lési tanácskozást és a szak- szervezeti taggyűlést együtt tartani. Horváth' Géza, a MEDOSZ tit­kára abban látta a kiutat, hogy a helyzetnek megfelelően a szak- szervezeti szervek önállóan hatá­rozzanak. Hauszknecht Já­nos, a HVDSZ titkára fontosnak tartotta, hogy a szakszervezeti alapszervek adminisztrációs mun­káját a legsürgősebben csökkent­sék, S á t h Sándor elnökségi tag felhívta a megyei titkárok és az elnökség tagjainak figyelmét, hogy a megváltozott viszonyokhoz ala­kítsák a szakszeryezetí mozgalmi munkát Az SZMT vezető titkára, Schrottner Károly, a vita ta­nulságait levonva arra hívta fel az elnökség, a megyei titkárok fi­gyelmét, hogy sürgősen változtas­sanak a munkamódszeren. Többet kell tartózkodni a te­rületen, fel kell számolni a ru­tinmunkát, elemző, segítő te­vékenységet kell kifejteni a helyszínen az alapszervezetek­nek, hogy az előttük álló nagy feladatokat meg tudják oldani. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa, a szakmák megyei bizottságai a jövőben hathatósabban segítsék a nem függetlenített szakszerveze­ti titkárok munkáját — javasolta az SZMT vezető titkára. Az elnökség tudomásul vette, ezután az építők szakszervezeté­nek tájékoztató jelentését az ipar idei felkészüléséről; a sportegyesü­leti vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatairól készített jelentést is tudomásul vette az elnökség. Az egyéb napirendi pontok tár­gyalása során élénk vita alakult lei a kedvezményes hajóüdülő-be- utalók elosztásával kapcsolatban.. Miután az elosztáson most már változtatni nem lehet, az elnökség elhatározta, hogy legközelebb az elosztást alaposabb munkával vé­gezteti el, ahol minden érdekelt szakma képviselői részt vesznek. A bratislavai, az al-dunai és a bécsi hajón történő üdülőkirándu­lások jegyeit ugyanis sablonosán osztották el. így például egyes szakmák csak a „rossz” jegyek­ből, mások meg aránytalanul a „jó” jegyekből kaptak többet. És néhány szakma, mint például a nyomdász-, ezúttal is kimaradt a beutalójegyek elosztásakor, holott a nyomdász-szakszervezetben a tagdíjfizetés a legjobbnak értékel­hető. Befejezték a gépjavítást — rendezik a szárítóterületet Készülnek az idénynyitásra a Szekszárd-csatári Téglagyárban A Szekszárd-csatári Téglagyár­ban lényegében befejezték a gé­pek, berendezések téli nagyjaví­tását. Már csak a vontatókulikat várják — ezek javítását Pakson végzik — és kitakarítják a nyers­gyártóhelyiségeket, ezekután a Moszkvában Az érdekes kiállítást a Szonda— 3 űrállomás képei, továbbá a Hold domborzati térképe és a Luna—9 miniatűr makettjével „ékesített” holdgömb egészíti ki. A makett-komplexum mellett ott látható a Hold „benépesített” oldalának makettje is. Apró fények jelzik az űrhajóstábor helyét. Mellette: űrrakéta és a földi ösz- szeköttetést biztosító radarberen­dezés. Kissé távolabb — egy te­repjáró közlekedési eszköz, amely­nek eredetijét — a feltételezések szerint — a Földről, a Holdon lé­tesített obszervatóriumból irányít­ják majd. gépek próbajáratására lesz szük­ség. A szárítóterületen azonban csak most kezdődött a nagy munka. Itt ugyanis az elmúlt években ko­moly nehézségeket okozott az esős időjárás. Tartós, vagy erő­sebb esőzéskor a víz elöntötte az alacsonyabban fekvő területeket és ilyenkor a száradó nyers - téglából igen sok ment tönkre. Ezért az idei téli programba be­állították a szárítóterület rende­zését is. A mélyebben fekvő ré­szeket feltöltik, ahol pedig ma­gasabb a talajszint, onnét „le­gyalulják” a földet. Több ezer köbméter föld megmozgatására lesz szükség a szárítóterület ren­dezéséhez. Tegnap munkába állt az első dózer a szárítóterületen, a na­pokban kell jönnie a második gépnek is. Ügy számítják, hogy pár napon belül — a dózer nyo­mában — munkába állhatnak a nyersgyártók is, természetesen egyelőre ők is tereprendezéssel foglalkoznak, majd március má­sodik felében megindulhat a 1 nyersgyártás.

Next

/
Thumbnails
Contents