Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
I 1966. február 24. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 ZSIRZÓGOMBKÉSZITÖK | ASSZONYOK ÜLNEK az asztalokra szereit gépek mellett. A gépeken befogott munkadarabokat szinte nem is látni a fehér olajkeverékes víztől. Csak amikor a menetvágó, vagy a fúrófej felemelkedik, akkor villan ki az apró kis acéldarab. A gépek mellett olajjal töltött fémdobozban sorakoznak egymás mellett az elkészült zsírzógombok, hogy egy mozdulattal a másik géphez csúsztatva, az újabb munka- mozzanatot végezzék el rajtuk. Az asszonyok nem néznek fel munka közben, mivel aprólékos, figyelmet követelő a munkájuk, no meg a baleset is könnyen előfordul, ha nem körültekintőek. Nehéz volt idetalálni. A Báta- széki Vegyesipari Ktsz zsírzó- gombkészítő részlege a sok egyforma ház között könnyen összetéveszthető. Belül azonban minden a megszokott képet nyújtja. Olyan minden, mint egy másik munkateremben. Gépek, emberek, zúgás és kopácsolás. A mai ember számára ezek a hangok már nem ismeretlenek. És a részleg munkája? Az már inkább. Zsírzógombokat készítenek. Az első pillanatban én is értetlenül bámultam. ezért a részlegvezető, Kőműves Sándor azonnal magyarázni kezdett: — Biztosan látott már az autókon, motorokon ilyen gombokat. Ezekre helyezik a zsírzót és ezen keresztül nyomják a motor kenésére szolgáló anyagot. — Egészen fiatal a részlegünk, júliusban lesz kétéves — mondja a mellettem álló Köhler Pál főkönyvelő —, Pesten megszűnt az üzem és mi kaptuk meg a gyártási engedélyt. A gyártól néhány szakmunkás három hónapig tartózkodott nálunk, betanította dolgozóinkat. A gépeket is átvettük a fővárosiaktól. A FIATAL RÉSZLEG azóta sokat fejlődött. Harminckilenc dolgozója már két műszakban gyártja a zsírzógombok garmadáját. Amíg azonban idáig eljutottak, bizony sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Kezdetben a helyi, s^gproblémák, a hiányos gépek, szerszámok számos akadályt jelentettek a folyamatos munkában. 1965-ben a ktsz vezetősége úgy határozott, hogy néhány gépet szerez a beruházási keretből. Százhuszonötezer forintba került a hiányzó felszerelés. így azonban már az új menetvágókkal, eszterga- és fúrógépekkel kezdhettek hozzá a feladatok elvégzéséhez. Előbb azonban egy lakóházat vásároltak, melyben korszerű műhelyeket építettek. Nem hiányoztak a szociális létesítmények sem, új öltöző és fürdőhelyiség épült a részleg dolgozóinak. Természetesen az építkezés alatt sem állhatott meg a termelés. Mindent megtettek a vezetők és a dolgozók, hogy a munkák idején a termelés zavartalanul folyjon. Lemaradás mégis volt, mivel az építők csak az elmúlt év december végén lettek készen az épülettel. — Most azonban már teljes gőzzel termelünk — szólal meg a részlegvezető — a gépes és az ülős brigád is teljes létszámmal dolgozik. Most éppen az ülős brigád műhelyébe érünk. Itt is gépeken dolgozik minden asszony. Azért kapta az ülős elnevezést a brigád, mert munkáját mindenki ülve végzi, egy kivételével. A kivételt képező Gászner Fe- rencné bonyolult, kézzel végzett munkáját figyelem. Késsel fúr menetet a zsírzógombok fejébe. Nehéz munka, de ő már megszokta. Munka közben egy pillanatra sem áll meg a keze, közben még beszélgetni is ráér: Még három óra vissza van a munkaidő befejezéséig, de már eléggé elfáradtam. Bizony nyolc óra alatt 1900 darab acél zsírzóbetétbe, menetet fúrni, férfinak is nehéz. Az a szerencse, hogy mindennap más csinálja ezt a munkát. Egyedül nem bírnánk. Egymás után dobálja félre a kész betéteket. Jobb karja állandóan a menetfúrót hajtja. Ügyesség kell hozzá, de nála már be- idegződött e munka. Éppen azon gondolkodom, nem lehetne valami újítást bevezetni e nehéz munka könnyebbé tételére, amikor a főkönyvelő, mintha csak gondolataimban olvasna, megszólal: — Kőműves elvtárs már elkészítette a TMK-sok segítségével a villanymotorral hajtott új menetvágót. A jövő héten a két új esztergagéppel együtt ezt is munkába állítjuk. Nem kell többet egyik dolgozónak sem erős fizikai munkát végezni. Erre az időre már a betegek is felépülnek, és nekiláthatunk pótolni az építkezés idején előállott lemaradást. Belépünk az esztergályosbrigád műhelyébe. Itt is minden dolgozó, asszony. Otthonosan mozognak a gépek mellett. Az ügyes kezek munkája nyomán másodpercek alatt születnek a zsírzógombok, melyek befejező munkái már a második műszakban dolgozó ülős brigádra várnak. AZ ORSZÁGBAN jelenleg csak néhány üzem végez hasonló munkákat. Budapesten a Fémmechanikai Művek, az Alumíniumgyár és Gödöllőn egy ktsz. A távlati tervek szerint a Báta- széki Vegyesipari Ktsz lassan átveszi teljes mértékben a zsírzó- gombgyártást. Néhány év múlva profilgazda lesz az országban. A gödöllőiek már az év közepén leállnak, és a gépeket is átadják. — Egyre fejlődik a két év előtt még alig néhány főt foglalkoztató részlegünk — tájékoztat a főkönyvelő. — Remélem, mire profilgazdák leszünk, a nyersanyagellátás is megjavul. Tavaly például olyan helyzetben voltunk, ha tíz kilogramm húzott hatszögacélt találtunk, az ország bármely részén, azt is megvettük. A második félévben aztán importanyagot sikerült szerezni, amely az év derekáig elegendő lesz. — Kinek szállítanak? — Gyártmányaink 90 százalékát már előre lekötötte a Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. Ezenkívül megrendelést kaptunk a Fővárosi Autóbuszüzemtől, a Ganz-MÁVAG-tól és a Hajógyártól is. A CYÁRTMÍNYOK elhelyezése nem okoz gondot. Volt már nem egyszer olyan eset is, hogy a rendelést vissza kellett uta. sítani. Ez persze sokkal egyszerűbb probléma, mintha a megrendelt áru szállítását kellene lemondani. Az ilyen nehézségeket azonban a fiatal vezetők és a dolgozók nem ismerik. Fertői Miklós Az egyik nő egy tyúkot totojázott. Álldogált vele a patakparton, amikor egy ott ácsorgó idős asszony megszólította: — De drága jószág! Vigyáz rá? — Igen. Ki kéne néha hozni. — Most eszeget? — Igen. Csipeget szegénykém. Alig pár falást. öreg már. — ügy, mint én. — Minden falatot úgy kell belebeszélnem. — Nekem sem akaródzik fogyasztani. Mindig szitkozódik a menyem, mert hogy annál lakom. Aztán úgy hiszi, csak az ő főztje nem ízlik nekem. Pedig mondom, hogy nem az az igazság, dehát hol van az öregnek igazsága?! Mióta van meg ez a tyúk? — Öreg már, 14 éves. — Hú, 14, azt mondja? Tyúknak az mán koros. Én is 84 vagyok. A menyem mindennek elhord. Azt mondja, vén dög, meg hogy kerékkötő. Aztán tojik? Mert, hogy neki az a feladatja. Én is amég segítettem a menyemnek, nem hitt vén dögnek. Csak mán most, hogy nem érek semmit. így van ez. Biztos tojik, hisz minek tartaná különben. — Mondom, öreg ez már. Nyolc évig ontotta a tojást, de már nem. Már csak ücsörög. — Én is csak üini szeretek, VILLÁMINTERJÚ a lucerna- és a vöröshere- vetőmagellátásról Szakái Lászlótól, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya termelési felügyelőjétől munkatársunk felvilágosítást kért, a lucerna- és a vörösherevetőmag-ellátásról. — Számtalan termelőszövetkezet reklamál. Igényelt lucernát, vagy vörösherét, de nem kapott. Mi ennek a magyarázata, Szakái elvtárs? — Egyetlen mondattal megválaszolhatom a kérdést. Huszonöt vagon lucerna- és vöröshere-vetőmagra lenne szükség — fémzároltról van szó —, és mindössze négy vagonnal rendelkezünk. — Ebből a nagyon kevésből végül is mely közös gazdaságoknak juttat a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat? — Kizárólag azoknak a termelőszövetkezeteknek az igényét próbálják kielégíteni, amelyek nemcsak termeltek, hanem adtak is el lucerna-, vagy vöröshere-vetőmagot. — Burgonyából van-e elegendő? — Nincs. Központi készletből az igényeknek mindössze 60—70 százalékát lehet kielégíteni. — Ez nem valami megnyugtató. Mit lehet tenni? — Egyelőre nem sokat. A vetőburgonyával nem rendelkező termelőszövetkezetek saját készleteik gondos válogatásával próbálják a hiányzó mennyiségeket pótolni. Bár nem ide tartozik, de itt mondanám el, hogy központi készletekből az egyéb vetőmagvak kiszállítása megkezdődött és folyamatosan meg is történik — mondotta Szakái László. — ir — Frissen igen — tárolva nem! Sok megbetegedést okoz a disznósajt Az élelmiszerrel terjedő nyilvántartott megbetegedések száma világszerte emelkedik. A hazai élelmiszerártalmak, ételfertőzések, ételmérgezések mintegy harmadát elsősorban a magánháztartásokban készült disznósajt terjeszti. Miért éppen a disznósajt ilyen veszedelmes? A válasz könnyű. A hurkát hosszú ideig főzik és fogyasztás előtt erősen átsütik. Ezzel elpusztítják a bennük maradt baktériumokat. A friss kolbászt is megsütik. A „száraz” kolbászban olyan folyamatok játszódnak le, amelyekben a húsban lévő, hasznos baktériumok elszaporodnak, minden más baktériumot elpusztítanak, végül maguk is elpusztulnak. A disznósajtot viszont úgy készítik, hogy a sertés más célra fel nem használható részeit megfőzik, feldarabolják és a sertésgyomorba töltik. Ezután újabb főzés és füstölés következik. Ilyenkor azok a főtt részek, melyek a készítéskdr a kéztől, az eszközöktől megfertőződhettek, nagyrészt elpusztulnak. A kész disznósajt nem mentes teljesen a baktériumoktól, ez azonban nem jelent mindig bajt. Betegséget az ott lévő baktériumok csak akkor akoznak, ha nagymértékben elszaporodnak. Erre az ad lehetőséget, ha a disznósajtot huzamosabb ideig tárolják. A disznóvágások általában november végén, december elején kezdődnek. Az elkészített disznósajtot, azonban nem fogyasztják azonnal, hanem elteszik későbbre. Ha a hőmérséklet plusz 10 fok felett van, a disznósajtban levő baktériumok állandóan sza porod- nak s két-három hét alatt már veszélyessé tehetik fogyasztását. (A plusz 10 fok hőmérséklet arra a helyiségre vonatkozik, ahol a disznósajtot tárolják. Nem árt arra gondolni, hogy az éléskamra hőmérséklete még akkor is, ha a levegő hőmérséklete fagypont alatt van, ritkán süllyed plusz 10 fok alá) Megtörtént az is, hogy a disznói sajt frissen fogyasztva nem okozott bajt, de a megmaradt rész később, 3—6 nap múlva már betegséget idézett elő, s minél később ettek belőle, annál súlyosabbak voltak a következmények. Halálos ételmérgezés is előfordult már, sokáig tárolt disznósajt fogyasztása miatt. Nagyobb mennyi, ség készült belőle s az első napokon minden káros következmény nélkül fogyasztották. Később betegséget okozott. A hentes, aki a disznósajtot készítette, kételkedett abban, hogy az ő készítménye a baj oka, s a családjával együtt elfogyasztotta a maradékot. A túlzott „önérzetnek’? halálos ételmérgezés volt a következménye... A disznósajt okozta betegségeket elkerülhetjük, ha gondosan ügyelünk, hogy a tárolásnál a benne levő baktériumok ne szaporodjanak él. Ha a disznósajt íze furcsa, vagy szokatlan a szaga, s különösen, ha fogyasztása már megbetegedést okozott, feltétlenül semmisítsük meg. Dr. Nikodémusz István az orvostudományok kandidátusa Hízósertés-szállítmányok a termelőszövetkezetekből A megye termelőszövetkezetei folyamatosan az év minden időszakában küldik a hízósertésszállítmányokat, az igények és a szükségletek kielégítésére. A felvásárlással foglalkozó vállalat eddig az idei esedékes tervét teljesítette. Az esztendő első heteiben például 7622 hízó sertést vásárolt a közös gazdaságokból. mert hogy mán nem bírják soká az állást a lábaim. A múlt- korában is kimentem húsért. Sort kellett állnam. Alig bírtam a menést hazáig. — Hát, igen. ÖREGEK — A templom. Az maradt nekem. Áh, de azért is megszid a menyem. Azt mondja, ott szedem össze a nyavalyám. Még, hogy ott! Hallott mán ilyent?! Azért van ilyen időjárás, mer istentelenek a fiatalok. Hiába, no! — Elfáradtál Tüntyikém? — Vgy híja, Tüntyikém? Hja, ha, ha. Az uram nekem is adott minden bolond nevet. Ha pénze vöt, ivott, aztán olyankor csuda jó ember lett belőle. Úgy szerettem, ha olyan ittasféle. Akkor vöt jó. Nevezett mindennek. Máj mindjárt utánagondolom ... — Áh! Mán hiába. Nem jön a számra. Valahogy kiesett az emlékemből. Rég vöt, hisz meghalt mán talán vagy harminc éve. Az sok idő. — Ne azt edd, pipikém! Lám- csak itt ez finomabb. — Mán. nem lát ő sem. Gyöngül a szem. Mindég vigyázni kell, hogy a botos jól adjon vissza, mert a menyem haragos, ha becsapnak. Aztán visz- szaküd. Történt mán ez a csúfság velem. No, mán nem eszik? — Nem kell neki. több. — Én is csak keveset essek. Éppen egy falást. Az öregnek ölég mán az. A menyem szokta, hogy etet. Aztán ordija, hogy ejnye mama, olyan, mint a gyerek! Ne köpje ki, hanem nyelje le. Aztán ahogy nevetek, mert ezen köll, — csak úgy jön belőlem vissza, diába, mán nem akaródzik. — Most már be akar menni. Már tudom. Ha így leül, azt jelenti. — No, akkor Isten áldja! S miért nem vágja le? — Oh, meg sem bírnánk enni. Sajnálnánk. Úgy a szívünkhöz nőtt. — Hát, ha elpusztul, mit tesz vele? — Ásunk a kertben égy gödröt és eltemetjük. Nagyon fo; gom siratni. — Én is öreg vagyok. No, Isten áldja! — Isten áldja, néni! — Áldja! MÉRY ÉVA 1
