Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-23 / 45. szám

Utófi. február 23. TOLVA MEGYEI VÉPŰ.1SÁG 3 kisipari szövetkezetek fejlődése, jövőbeni tervei Nem bízhatjuk másra a megoldást — Az OKISZ sajtótájékoztatója A kisipari szövetkezeti mozga­lom helyzetéről, a szövetkezetek eddigi fejlődéséről és terveiről tájékoztatta az újságírókat Erdős József, az OKISZ elnöke az Új­ságíró-szövetség széházában. A sajtótájékoztatásra abból az alkalomból került sor, hogy lezá­rult a kisipari szövetkezeti vá­lasztások első szakasza, az elkö­vetkezendő hónapokban rende­zik meg a KISZÖV-ök és az OKISZ vezetőszerveinek újjá- választását. A választások ered menyeként — mint elmondta az OKISZ elnöke — valamennyi szö­vetkezetben megerősítették tiszt­ségükben azokat a vezetőket, akik korábban is helytálltak, és kellő politikai érettséggel választottak újakat azok helyére, akiknél hiányzott a kellő hozzáértés, nem feleltek meg feladataiknak. Ma már nemigen fordultak elő a vá­lasztási közgyűléseken személyes viták, inkább a vezető szervek munkáját, gazdálkodását, mód­szereit és feladatait vizsgálták, elemezték. A két választás közötti idő­szak nagyjából egybe esik a má­sodik ötéves terv időszakával, ép­pen ezért jó alkalom az újjá- választás arra, hogy felmérjük a kisipari szövetkezetek fejlődését az elmúlt négy-öt esztendő alatt. A ktsz-ek termelése 40 száza­lékkal nőtt, ezen belül a helyi • iparpolitikai tevékenység meg­duplázódott. A lakossági építés 4 és félszeresé­re, az exporttermelés 3 és fél­szeresére nőtt. A szövetkezetek vagyona 2,2-ről 4 milliárd forint­ra gyarapodott, a szövetkezetek által az államháztartásba 'befize­tett tiszta nyereség pedig tavaly 2,3 milliárd forintot tett ki. Mind­ezt igen szerény eszközökkel — a teljes termelési érték 2 százaléká­nak megfelelő beruházásokkal — sikerült elérni. Különösen az exporttermelés növekedése figyelemre méltó. Ma már nemcsak népművészeti cik­keket, textilárukat készítenek exportra a ktsz-ek, hanem mo­dern műszereket, vastömegcikke­ket, vegyi, és műanyagárukat is, Nyolcvannégy országba jutnak el a magyar szövetkezeti ipar ter­méked. A szövetkezeti ipar igen rugalmasan képes alkalmazkodni a gyorsan változó igényekhez, ezért számítunk az exportterme­lés további fokozására is. Jelentős eredményeket értek él a ktsz-ek a tömegcikkekben mu­tatkozó hiányok enyhítése terén. A jövöbten is ezt az utat járják a szövetkezetek, az idén például ötmillió forint értékben új műanyagcikkeket készítenek belföldi forgalom- bahozatalra, a kilenc vasipari szövetkezet öt­ven tömegcikkújdonság gyártá­sát kezdi meg. Jelentősen fejlő­dött — és fejlődik a jövőben is — a szövetkezeti építőipar, az idén hétezer új lakást kell fel- építemiök az építőipari szövetke­zeteknek, nagyrészt társasház for­májában. Sokirányú feladat a szövetkezeteket alkalmassá tenni erre, megjavítani gépellátásukat, szakemberhelyzetüket. Tervezi az OKISZ, hogy pályázatot hirdet családi ház és társash á ztervekre, amelyek közül a legjobbakat tí­pustervként használják fel. A múlt év végén már tizenkét­ezer javító-szolgáltató részleg, il­letve felvevőhely és 92 szolgál­tató ház működött a szövetkeze­teknél, az idén újabb tizenöt szol­gáltató házat létesítenek, szá­mos új szolgáltatást vezetnek be. Tovább folytatják egyes budapesti szövetkezeti részlegek vidékre te­lepítését. Befejezésül^ a gazdaságirányítási " .....mni kapcsolatos intézkedé­s ekről tájékoztatta a sajtó kép­viselőit az OKISZ elnöke. Az utóbbi esztendők szeszélyes meteorológiai viszonyai közepette mind több esemény irányítja ér­deklődésünket a vizek okozta ká­rokra, veszélyekre. A hirtelen olva­dás a nagy havazások után — mint idén is történt — hirtelen duzzasztja meg az eddig patak­nak is alig tisztelt vízfolyásokat és ha nem vigyázunk, sok ezer hold területet veszélyeztetnek. Az árnál is alattomosabban tá­mad a belvíz. Szinte észre sem vesszük, csak amikor már össze­függő, vízzel borított területek alakulnak ki egyik napról a má­sikra, amikor itt-ott megroggyan egy-egy út egy-egy házfal. Ügy tűnik, hogy romboló hatását nem is respektáljuk kellőképpen és egy kissé késve látunk munkához. Mert nem elegendő, hogy szivaty- tyúkat helyezünk üzembe, ame­lyek megkísérlik hamar eltávolí­tani a felgyülemlett vizet. Addigra a sarjadó vetés már megsínylette a rajta álló vizet, a föld kilúgozó- dott táperejének pótlása nagy munkát és még több befektetést követel. Az elmúlt napok egyikén egy községi tanácselnök részletesen ecsetelte a falu és határának hely­zetét, ahol nagyrészt belvíz pusz­tít. Szavaiból kitűnt, hogy sok­helyütt hiányzik a gyors, hatásos és öntevékeny intézkedés, amely könnyíthetné a helyzetet. Az el­vezetés útjában például olyan aka­dályok is felmerülnek, mint a szomszédos község vízgazdálkodási társulásával folytatott vita, az, hogy egy töltés alatt nem építhet­nek átereszt, mert nem kaptak rá engedélyt, pedig a természetes víz- elvezetés csak így lenne biztosít­ható ... Az az érzés támad az emberben, hogy egyesek a kérdést nem ítélik meg olyan súllyal, amint az meg­érdemelné. Talán azért, mert nem elsősorban érdekeltek, mert nem érzik a saját bőrükön? Ez az egyik, ami szembeötlő. A másik, amiben pedig előbbre kell lépni: a helyi kezdeményezés. A belvizek meg­fékezése országos gond, de megol­dása helyi ötletességet, intézkedést és munkát is feltételez. Az öntevékenységet kell tehát hangsúlyoznunk, amikor a belvíz gondokat okoz egyes vidékeinken és a 'tervszerű megelőző munkát, amely nem kis mértékben a helyi tanácsok és az érintett termelő- szövetkezetek vállain nyugszik. Ha felsőbb utasításra várnak, ha a se­gítséget csakis az egyébként is le­kötött vízügyi erőktől várják, avagy az időjárásra bízzák a meg­oldást, akkor bizony a belvíz okozta károkat máris ráírhatjuk — saját számlánk terhére. Molnár Tibor MHS-briqádok a munkaverseny élén Megérkezett a levél A legtöbb ember nem szeret levelet írni. Fél, meg fázik attól, hogy tollat vegyen a kezébe, hogy közölje távol élő hozzátar­tozójával, ismerősével, barátjá­val gondolatait. Tollat, mert ce­ruzával levelet írni illetlenség. A leveleket sokféleképpen le­hetne osztályozni. Külalakjuk és tartalmuk, mondanivalójuk sze­rint, attól függően, hogy ki írja és ki a címzett, hogy mekkora a terjedelme, kérést továbbít, vagy csak egyszerű tényeket közöl, és így tovább és így tovább ... A levél hosszú utat tesz meg, amíg a feladótól a címzetthez ér. Sok kézen fordul meg, sok em­bernek ad gondot, meg munkát miután a levélíró összehajtogat­ja, beleteszi a borítékba, meg­nedvesíti annak ragasztós részét és lezárja. Aztán elindul vele, hogy feladja. Gyűlik a sok boríték Általában a postaládák doboza nyeli el a levelet. Pirosra festik a szabvány szerint, s az oldalán egy boríték hirdeti rendeltetését. Vannak kulccsal nyitódó levél- szekrények, s vannak gépesítettek is. Az utóbbiból a levélgyűjtő postás egy „automata” zsák se- segítségével szedi ki a leveleket Aztán elindul a postára a levél­halmazzal. A postaépületeknek papír- meg tintaillatuk van. Itt a kisebb- nagyobb termekben — várostól, helységtől függően — gyűjtik össze a postaládák tartalmát, meg azokat a borítékokat, lapo­kat is, amelyeket egyenesen a postahivatalban adnak fel. Szek- szárdon jókora halom gyűlik ösz- sze nap, mint nap. Munkában a mozgópostás A leveleket, lapokat ezután irá­nyítják, attól függően, hogy hová szól a levél, a világ, vagy ország mely tájára címezték. Vonal- csoportonként rakják úgynevezett kötegekbe. Egy-egy köteg, egy- egy város, község, Budapesten ke­rület postáját tartalmazza. Az­tán indul tovább megcímzett cél­ja felé a levél. Ha például a feladó Győr- szentmártonban lakik és Szek­szárdra küld néhány sort, a le­vél Budapesten, vagy ritkább esetben Székesfehérváron át ér­kezik ide. Vonattal. A vonaton mozgópostások dolgoznak. A kö- tegeket elrendezik, csoportosítják aszerint, hogy melyiket hol kell leadni, átrakni másik vonatra irányítani. Átszállnak a levelek. Van, ame­lyik többször is, de ahol közvet­len vasúti összeköttetés van, ott egyenesen rendeltetési helyére ér. Szortírozás, elrendezés, felolvasás Az állomásokról gépkocsival, vagy kerékpárral viszik a pos­tára a levélhalmazt. Ott felbont­ják a kötegeket és rovancsolják a leveleket. A rovancsolás any- nyit tesz, hogy szortírozzák bizo­nyos szempontok szerint. Az át­irányító gócokon helységek sze­rint válogatják szét és továbbít­ják a borítékokat. Ilyen átirá­nyító góc a szekszárdi posta is. A szekszárdi címzésű leveleket is két részre osztja a rovancsoló. A fiókbérlőkét a kis szekrények­be, a magánleveleket pedig a kézbesítők szobájába teszi. Szek- szárdon már százon felül van a fiókbérlő hivatalok, vállalatok, üzemek száma. Ezeknek a kis szekrénykéknek, — fiókoknak — két kulcsa van. A bérlőnél egy és a postán a párja. A fióktulaj­donos, vagy annak megbízottja személyesen megy el a levelei­ért. A kézbesítők úgynevezett já­rások szerint osztják szét a leve­let egymás közt. Körzetenként. Majd a kézbesítők a maguk hal­mazával leülnek, s aszerint rak­ják sorrendbe járásuk leveleit, ahogyan haladnak útjukon. Ut­cák, házszámok szerint rendezik a postát. Vannak nehezen megfejthető, rosszul címzett levelek. Hiányzik az utcanév, vagy lemaradt a ház­szám. Hogy mégis rendeltetési helyükre érjenek ezek is, a kéz­besítők csoportvezetője felolva­sást tart. Olvassa, ami a boríté­kon található, a kézbesítők meg figyelik, hátha ráismernek a cím­zettre. „B“ napon kézbesítve És elindulnak az egyenruhás kézbesítők, hátukon, vállukon a nagy táskával, s a mindenféle kézbesítendő csomaggal, doboz­zal, nyomtatvánnyal együtt ott viszik a leveleket is. Egy-egy levél 6—10 ember ke­zén megy keresztül, amíg a cím­zetthez ér. De mennyi idő alatt? — Az „A” napon feladott le­velet általában „B” napon kéz­besítjük — mondják a szakembe­rek. Azaz, az egyik napon fel­adottat a következő napon. Hát, bizonyára sok esetben így van ez, de azt hiszem, ellenvéleményt is hallhatnánk ez ügyben eleget. MÉRY ÉVA A napokban értékelték a Bony­hádi Zománcgyárban a dolgozók szocialista munkaversenyét. A munkaversenyben elsők között voltak az MHS alapszervezete ál­tal szervezett munkabrigádok. Forró Ferenctől, az alapszervezet vezetőjétől kértünk tájékoztatást, hogyan dolgoztak az MHS-brigá- dok. — A munkaverseny szervezése­kor azzal a feladattal bíztuk meg tagjainkat is, hogy munkájukkal segítsék a terv túlteljesítését. A munka eredményes volt. Jól szerveztük a termelést, a nagy- létszámú brigádok minden tagja aktívan vett részt a termelés­ben, és gondoskodtunk a verseny értékeléséről is. — Melyik brigádok érték el a legjobb eredményt? — Kiemelkedő munkát végez­tek a nyersműhelyben a ponthe­gesztő brigád tagjai. A brigád­vezető, Zaccomer Lajosné tavaly alakította az MHS-brigádot, s a brigád minden tagja részt vesz a lövészkor munkájában is, a já­rási versenyen elsők lettek, de az üzemrészben is az elsők. Két­száz forint jutalmat, kapott a brigád minden tagja. — A zománcozó üzemrészben Biró Vilmos munkabrigádja a második, ők is pénzjutalmat kaptak — mondotta Forró Fe­renc, aki ugyancsak tagja az egyik MHS-brigádnak. — Az idén hogyan tervezik a brigádok versenyét? — A múlt évben is a műszaki dolgozók sokat segítették brigád­jainkat, az idén is ígérték ezt, és már elkészült a gyári munka­verseny, amelyből részt vállalnak az MHS-alapszervezet tagjai is. A zománcgyári MHS-alapszerve­zet mind a 110 tagja részt vesz idén is a szocialista munka­versenyben.- Pj ­Mennyibe kerül a Mi kell a jó állattenyésztéshez? Erre a kérdésre a legtöbben ezt válaszolnák; megfelelő állomány, elegendő takarmány és jó gon­dozó. Valóban, első megállapításra ez a három fő követelmény kell ahhoz, hogy egy gazdaság állat- tenyésztése jól jövedelmező le­gyen. De ezt a hármas követel­ményt ki kell egészíteni még eggyel — a vízzel. Az állatoknak is szükségük van a jó ivóvízre, de anélkül nem lehet eleget tenni az állategészségügyi követelmé­nyeknek sem. Az ozorai Egyetértés Termelő­szövetkezet zárszámadó közgyűlé­sén az elmúlt év mérlegbeszámo­lójában igen nagy teret kapott az állattenyésztés, az, hogy a szö­vetkezet további fejlődésének kulcsa ennek a gazdasági ágnak a fejlesztése. És, a fejlesztés ér­dekében a vízellátás megoldása a lehető legrövidebb időn belül. A szövetkezet három majorjá­ban — mindegyikben nagyszá­mú szarvasmarhát, sertést, juhot nevelnek —, komoly gondokat okoz az állandó vízhiány. A jövőbeni tervekben éppen ezért szerepel huszonöt köbméteres hidroglóbuszok felállítása, sőt, Döbröntén új mélyfuratú kút, mert a jelenlegi víz állati fo­gyasztásra is alkalmatlan. Mindez pedig több százezres összegeket, beruházási hiteleket emészt fel. A szövetkezet szá­mára, de a népgazdaság számára is lényeges lenne tehát, ha ezeket a költségeket csökkenteni le­hetne. — Tótipusztát például be le­hetne kapcsolni a községi víz­vezeték-hálózatba, de akkor köb­méterenként két forintot kellene fizetni a vízért — mondja Sik­lósi Imre, a szövetkezet elnöke. — Ezért évente olyan összeget kel­lene kifizetnünk, hogy célszerűbb­nek látszik a saját vízellátó rend­szer. Ha csak nem lehetne va­lamilyen megoldást találnunk... Megoldást pedig lehetne találni. Mert jogos kérdés; miért fizessen a szövetkezet két forintot min­den köbméter olyan vízért, ame­lyik elfolyik — ingyen? — A községi vízmüvet annak idején át kellett adnunk a me­gyei víz- és csatornaműnek, a szövetkezetnek a vízdíjat annak kellene fizetni — mondja Szondi Sándor vb-titkár. — A vízmű a malom mellett fúrt kútból kapja a vizet, olyan bőséges mennyi­ségben, hogy a község nem is tudja mindet felhasználni. A kút vízének mintegy egyharmada VÍZ? elfolyik a Sióba. Nem furcsa; a víz elfolyik ingyen, a tsz meg aránylag drágán kapná? — A rendelkezések szerint egy köbméter víz fogyasztói díja két forint harminc fillér — mondja Kovács Lajos, a megyei vízmű­vállalat igazgatója —, ettől a rendelettől mi nem térhetünk cl. Nincs jogkörünk ahhoz, hogy a tsz-eknek, legyen az az ozorai, vagy bármelyik másik, olcsóbban adjuk a vizet. — Az én véleményem az, hogy a tsz jobban jár, ha a vizműiöl kapja a vizet, mint ha ő maga építi meg, beruházási hitelből, mert az építés lényegesen többe kerül. És azt tudnám tanácsolni, hogy az ÉKV-osztályon kéréséiül forduljanak az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz. Amennyiben ott engedélyezik, mi alacsonyabb áron is ellátjuk vízzel. Egy tsz-major sokszorosan töb­bet fogyaszt, mint egy háztartás, miért ne kaphatná kedvezménye­sen a vizet? A tsz vezetőinek tehát meg kell keresni a megoldást, az il­letékes szervek segítségével, amely a szövetkezet és a nép­gazdaság számára is hasznot hozhat. BI.

Next

/
Thumbnails
Contents