Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-22 / 44. szám
4 TOLNA MEGVET NÉPÚJSÁG I960. február 22, A reklám története igen messzire nyúlik vissza, és jelene is igen figyelemre méltó. Az Egyesült Államokban például a reklám- költségek az áruk értékének 25— 30 százalékát teszik ki. A kan- kurrenciaharc viszonyai között egyes cégek kénytelenek nyereségük felét reklámra áldozni. De nem ritka az az eset sem, amikor egy dollár profit megszerzéséhez 2 dollárt kell reklámra költeni. A hideg számítás A monopóliumokat csak a hideg számítás vezeti a reklámbefektetéseknél. S valóban, a reklámra költött bármely összeg megtérül, méghozzá tetézve. Sok üzletember véleménye szerint a reklámnak az a feladata, hogy az embert, a józan ész ellenére, vásárlásra késztesse. Az Egyesült Államokban az amerikai közvéleménykutató intézet körkérdést intézett a vásárlókhoz, és a válaszokból kiderült, hogy eszük ágában sem volt egy bizonyos árut megvenni, a reklám kényszerítette őket arra, hogy megvásárolják. Ne higgyük azonban, hogy az embereket könnyű rávenni a szükségtelen vásárlásra. Nyugaton a laboratóriumok és tudományos kutatócsoportok tömkelegé foglalkozik a reklám módszereivel, a tömegpszichológia kérdéseivel. A félelem Aki kezében tartja a vásárlók pszichikumának kulcsát, osztatlanul uralkodhat a piacon. E kulcsok egyike a félelem. Természetes, hogy a haláltól való félelmet elsősorban a gyógyszerekkel kereskedő cégek aknázzák ki. De nemcsak ők, hanem az autótársaságok is. A kormány mellett ülők közül senki sem tudja, mikor szenvedhet balesetet, és erről nem is szeretnek beszélni. De mindenki gondol rá. Nos, a gépkocsivezető lelkében megszólaló eme titkos hangot használja fel a reklám. A plakát egy újfajta kerékabroncs megbízhatóságát pszichikumra rejtett ráhatás, a tudomány és a technika legújabb vívmányainak alkalmazásával. A harmadik út pedig visszavezet abba az időbe, amikor még sem rádió, sem televízió nem volt, sajtó sem létezett. Szóbeli reklám Például a taxisofőrök különböző vállalatok megbízásából szóbeli agitációt fejtenek ki a cég gyártmányai érdekében. Dicsérnek egy cigarettafajtát, vagy más árucikket. Az Egyesült Államokban már megalakították a szóbeli reklámügynökséget, amelyek többnyire háziasszonyokat foglalkoztatnak, akik úton-útfélen minden adandó alkalommal dicsérőleg nyilatkoznak megbízó céeük áruiról. S hogy a gyanút elűzzék (a sok dicsérgetés miatt), a bizalmatlanság leszerelése végett kihasználják a politikusok, az egyház, az ökölvívók, a filmcsillagok, s végül a tudomány tekintélyét. A kiábrándulás Az a legszomorúbb. az egészben, hogy a burzsoá reklám az egyszerű nyugati nyárspolgár eszményeire hat. A kapitalizmus világos célkitűzések hiányában, a reklám útján valamiféle álomvilágot próbál létrehozni. Ám a használati cikkek iránti kimerítő hajsza a kiábránduláshoz vezet, amit az illúziók elvesztése, a remények feladása követ. Ez akkor következik be, amikor az emberek megértik, hogy az élet értelmét nem lehet egy új hűtőszekrény birtoklására korlátozni. hirdeti. Baloldali részen színes fényképfelvétel: műúton heverő kis kavics. Jobb oldalon sírkő. A szöveg rövid és aforizma jellegű: „Az egyik kő a másikhoz vezet!” Meggyőző és hatással van az emberekre! A becsapás A másik kulcs az ember lég- alantasabb és legtitkoltabb biológiai és szexuális imnulzusainak lelkiismeretlen kihasználása. Könnyű elképzelni, milyen irányba terelheti a gondolatokat egy francia lapban egy új könyvről közzétett alábbi hirdetés: „Minden benne van, amit egy fiatal lánynak férjhezmenetele előtt tudnia kell. Lebilincselő olvasmány, remek illusztrációkkal.” Mindazoknak, akik a megjelölt összeget a kiadó címére befizetik postán megküldik a könyvet. A pénzátutalások szinte áradnak. Ám a megrendelők mohó kíváncsisága nem elégiáit ki. A kiadó ugyanis szakácskönyvet küldött a megrendelőnek. Persze egészen érthető okokból, senkinek eszébe sem jutott felháborodni. Hiszen a kiadó a reklám minden feltételét teljesítette. A sütés-főzés művészetét minden fiatal lánynak ismernie kell, és illusztrációk is kerültek hozzá. S kinek ne volna a szakácskönyv lebilincselő olvasmány? Nehéz Nyugaton olyan területet találni, ahová ne férkőzne be a reklám. Ami a rádiót, a televíziót, a lapokat illeti, zsúfolásig megtölti a reklám. Itt már a reklám lényegesen nem tudja bővíteni pozícióit, új utakat kell keresnie. Olykor ezek a keresések váratlan eredményekre vezetnek. Egy pszichológiai laboratóriumban új kísérletet végeztek. Ennek alapján kiderült, hogy a rádió legeredményesebb reklámadásai között éppen azok szerepeltek, amelyek a legnegatívabb reakciót váltották ki. Úgy kell reklámozni tehát, hogy a reklám minél nagyobb nemtetszést váltson ki. A másik új út az emberi Sárközi Gyula: I A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat FELHÍVJA A TÜZÉP- és fmsz-téglautalvá- nyokkal rendelkező VEVŐKET, hogy folyó év első negyedévében megvásárolt téglát a dombóvári, a hidasi, a mázai téglagyárakból legkésőbb márc 31-ig SZÁLLÍTSAK EL. (171) Az olvasó megjegyzése Aki osztálytársa volt A Tolna megyei Népújság I960, február 11-i számában közölte a „Lotz professzor a Columbia Egyetemről” című cikket. Kiegészítésként közöljük egyik volt osztálytársa néhány megjegyzését. „Én, és hat bonyhádi, még most is élő és dolgozó társam, Lotz Jánosnak osztálytársai voltunk nyolc éven keresztül, a bonyhádi gimnáziumban. Így alaposan ismerhettük Lotz osztálytársunk itteni életét. Lotz János Somogy megyéből került Bonyhádra. Tab, vagy Pusztavámos községből. Ott az elemi iskolát kitűnő eredménnyel végezte. Mint evangélikus val- lású fiú, az ottani egyházközség a bonyhádi ág. hitv. ev. főgimnáziumba ajánlotta. Mivel egyszerű napszámos szülők gyermeke volt, így mint kiváló képességű fiút, a gimnáziumba felvették. .4 közösség segítségével tanult, étkezett az akkori konviktusban, ingyen. Kiváló tanuló, jó erkölcsű, jó barát, még mint labdarúgó is jól megállta a helyét. Magántanítványai voltak és így ezúton pénznez is jutott. Az internátusbán ingyen, fizetés nélkül lakhatott. Ruhát, cipőt és fehérneműt sokszor a jobb módban lévő szülők adtak Lotz Jánosnak. Aki tehette, segített rajta. Úgyhogy nem látszott meg rajta az, hogy milyen nehéz anyagi helyzetből került az iskolába. Mindenki szerette a Lotz Jancsit. Mert hisz felette állt a tanulótársain tudásban, igyekezetben és talán magatartásban is. Sok vitája volt egyes tanáraival. De ez tanulságos'és nem erőszakos vita volt. 1931. évben velünk érettségizett Lotz János, Bonyhádon. Már érettségi előtt felvételét kérte ez egyetemen, számtan—fizika szakra, az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen. Pénze nem volt a továbbtanulásra. Ekkor a bonyhádi társadalom megmozdult és lehetőséget biztosított a beiratáshoz, felvételi vizsgákhoz és az egyetemi élet megindulásához, anyagi vonatkozásban. Ügy tudom, hogy a számtan—fizika szakra a létszám miatt nem vették fel, így lett nyelvész. Bonyhádon Hajas Béla volt a nyelvtanára, aki igen nagy .tudással, alapos felkészültséggel tanította tanítványait. Ebben is kiváló volt Lotz János. Az egyetemen a felvételi vizsgája kitűnően sikerült Jancsi barátunknak. Még abban az időben írta hozzánk, hogy sikerült jó tanulmányi eredményei alapján egy svéd ösztöndíjat megszereznie és így Svédországba került. Azután az osztálytársakkal megszakadt a kapcsolat. Közbejött a háború és a különböző viszontagságok. A bonyhádi gimnázium 130 éves fennállása alkalmával küldött meghívásra nem tudott Lotz János Bonyhádra jönni. Azonban hosszabb levélben mentette ki magát. Hálás köszönetét mondott — írt — volt tanárainak és mindazoknak, akik Bonyhádon elősegítették megélhetését, tanulmányainak sikeres befejezését. A bonyhádi gimnáziumból igen sok kiváló és magas pozícióban lévő diák került ki. így Szepesi Zoltán fizikatudós, volt nagy- mányoki gyógyszerész fia. Nevezett szintén Bonyhádon végzett, az 1930-as évben. Dr. Kovács Zoltán Bonyhád HISEK REZSŐ jubileumi zongoraestje------------ ozekszardon Husek Rezső szekszárdi szereplése egyidős a zeneiskolával. Akkor, amikor a zeneiskola ezekben a hetekben, hónapokban ünnepli fennállásának 10. jubileumát, Husek Rezső is kettős jubileumot ül. Egyrészt 10 éve annak, hogy Szekszárdra jött, másrészt pedig e héten pénteken tartja 10. jubileumi, szekszárdi hangversenyét. A korábbi 9 hangverseny alkalmával gazdag repertoárjából mindig új és új műsorral lépett a szekszárdi zenebarátok elé. Ezt teszi a pénteki hangversenyen is, amelynek műsorában szinte ízelítőt ad az egész zongorairodalomból. Cou_ perin, Beethoven, Liszt, Chopin, Bartók és Kodály valóban egyegy mérföldköve a világ zeneirodalmának és nem kis büszkeséggel tölthet el bennünket az a tudat, hogy a felsoroltakból 3 kimagasló egyéniséggel maroknyi népünk ajándékozta meg a világot. A hangverseny műsora a- következő lesz: 1. Couperin: 2 rondó, 2. Beethoven: B-dúr szonáta Op. 22. 3. Kodály: Marosszéki táncoki 4. Bartók: Az éjszaka zenéje. Hajsza, 5. Liszt: Benediction, 6. Chopin: Don Juan variációk; Jegyek a zeneiskola gondnokáiái válthatok =iiiimiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiim!iiiiii:imimi!MiiiiimifiimiiimiiiiiiimiiiiiiimmiiiiiiMiMii!iiiiimmimiiiiiiiiiii — 64 — — Hát együtt éppen nem, mert Márta nem strihelt — felelte Szende Maca és szemét lesütötte, mint valami zárdaszűz. Valószínűleg ezért kapta „szakmájában” a Szende előnevet. — De egy-két bulijában benne voltam. — Bulijában? Házibuliban? — Hát olyanban is . . . — És még milyenben? — De tessék mondani, felügyelő úr, nem lesz ebből bajom nekem, ha mindent elmondok? Mert én kérem nem gyilkoltam, nem loptam, csak szeretkeztem, az meg csak nem olyan nagy bűn? — Terajtad ez már se nem javít, se nem ront. Rólad már régóta tudjuk, ki vagy. No persze az orgiákról eddig hallgattál. Ezért még felelősségre vonunk! Figyelmeztetlek, mindent pakolj ki, mert úgy talán még enyhíthetsz a büntetéseden. — Mit akar csinálni velem? — szeppent meg Maca. '— Bíróság elé kerülsz! A prostitúció — nyílt vagy titkos — egyformán büntetendő cselekmény nálunk. Ezt te nagyon jól tudod. Nem először vagy minálunk a sitten. — És mennyit kapok? — Amennyit megérdemelsz. Majd a bíróság fogja kiszabni. — Mi az ördögnek jártattam a számát! — sopánkodott Szende Maca. — Az ember, ha lebukik, fogja be a pofáját, mert ha sokat jár- tatja, valahol elszólja magát és pár hónap helyett éveket sóznak a nyakába! — Lám, lám, nem fogadtál nekünk szót a múltkor! — fenyegette meg Kóródi a lányt. — — 65 — Most ihatod a levét. Pedig munkát is szereztünk neked. De úgy látszik, nem bírsz a véreddel. No, de különben is, ha egy szót sem szólsz annak a fiatalembernek, akkor is sitt vár rád. Titkos kéjelgésen fogott a rendőrség. Azért mondom, terajtad az őszinteség már semmit sem ront. Nos? Hogyan ismerkedtél meg Zárai- néval, és mikor? — Mikor is?... — töprengett Szende Maca, és erősen törte a fejét a dátumon. — Hát már elég rég. Azt hiszem, tavaly ősszel. Ha jól emlékszem, egy éjjeli hepajban. A bárpulnál ültem a magas széken és nyakaltam a rumot. Rossz napom volt, és el voltam kenődve. Egyszercsak mellém ül egy gyönyörű csaj és a vállamra teszi a kezét. „No, mi baj van, kicsikém?” — kérdi. Mondom, hogy enné meg a rosseb ezt a sóher világot! „Nem érdemes ezért elkeseredni — mondja ő. — Igyál valamit! A pia minden bajra orvosság!”. „Innék, de elfogyott a stekszem. palik meg nincsenek!”. „Ne törődj velük! Vannak a palikon kívül is még jó emberek!”. És egyik rundot rendelte a másik után. Első osztályú konyakból! Vastag volt a néni, nem számított nála a guba. Én nyomban nagyon kedves lettem hozzá, ő meg viszonzásul össze-vissza csókolt. Azt mondta, legyünk testvérek, ö lesz a nővérem. Minden szavára hallgatnom kell. Semmit se kérdezzek, csak vakon engedelmeskedjek és akkor nem bánok meg semmit. Annyi ruhám, smukkom, meg gubám lesz, mint a filmsztároknak. Hajnalban magával vitt egy kéglire. Egész társaságot találtunk ott. Férfiakat és nő— 66 — két vegyesen. Aztán megkezdődött a fekete mise. Azt hiszem, csak Mártárá vártak. Mert amíg nem jöttünk, csak ittak... — Honnan tudtad meg, hogy Zárainét megölték? — kérdezte Kóródi. — Egyszerűen — felelte Szende Maca. — Tegnap nagyon le voltam égve. Elfogyott minden spórolt gubám. Gondoltam, felszaladok az én Cicababámhoz, a Mártához. Mert csak úgy hívtuk egymást. Már egy hete nem láttam akkor, legalább meg is látogatom, meg hátha kinéz egy vastagabb hapsi, vagy egy haláli fekete mise. így is tettem. Felhívtam telefonon, mert nem szerette, ha bejelentés nélkül állítok be, a férje esetleg megneszel valamit. Mondom neki, hogy le vagyok égve, kellene egy kis steksz. Azt mondja, menjek fel hét felé. Majd valamit kispekulál. Hét felé járt az idő, amikor leszálltam a buszról a Csipke utcában. Megállók a ház előtt, mert két idős spiné eltorlaszolta a bejáratot. Pletyiztek. Amint utat engedtek, s el akartam lépni mellettük, megütötte a fülem a Zárainé neve. Ismét megálltam, s úgy tettem, mintha a táskámban keresgélnék, zsebkendő után... Szende Maca elhallgatott. |Cis pihenőt tartott a gyors beszéd után. Ám Kóródi nem hagyott neki egy percnyi szünetet sem: — Folytasd! — szólt rá nyersen. A MINDENHATÓ REKLÁM Feladata: a józan ész ellenére vásárlásra késztetni az embereket
