Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-19 / 42. szám
5. 4 TOENff STEGTTS *PM?JS.ÍG \ I9ŰŰ. febrtSr l3; Rendelet a nyárfatelepítésről A közelmúltban jeleni meg a földművelésügyi és a pénzügyminiszter együttes rendelete a nyárfatelepítésre alkalmas területek kijelöléséről, valamint a mezőgazdasági cellulóznyár- fa-telepítésről.. Két tény indokolja az intézkedés meghozatalát. Az egyik, hogy hazánkban számottevő olyan terület van, részben termelőszövetkezetek, részben állami gazdaságok, vagy községi tanácsok tulajdonában amely egyéb mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, de rajta bizonyos nyárfafélék jól megteremnek. A másik: hazánk különösen szegény papírgyártásra alkalmas fában, A nyárfa pedig jó alapanyaga a papíriparnak. Végeredményben tehát a nyárfatelepítés minden szempontból fontos népgazdasági érdek. Mindenütt az illetékes szakemberek dolga, hogy számba vegyék a nyárfaültetésre alkalmas földeket és javaslatokat készítsenek a telepítési tervek megvalósítására. Kimondja a rendelet, hogy termelőszövetkezet területét csakis a szövetkezeti közgyűlés hozzájárulásával lehet nyárfatelepítésre, illetve termesztésére kijelölni. Ezután telepítési alapokmányt és tervet kell készíteni. A termelőszövetkezetek a nyárfatermesztésre kijelölt területek után a telepítés tervezésével, kivitelezésével és felügyeletével, valamint az ápolással kapcsolatban felmerülő költségek fedezésére, üzemviteli célokra is felhasználható. vissza nem térítendő állami hozzájárulást kapnak. Ezt a hozzájárulást a járási tanács mezőgazdasági és pénzügyi osz' Felhívjuk az ez évben OTP-hitellel építeni szándékozók figyelmét, hogy telekvásárlási, és építési hiteligénylési kérelmeikkel sürgősen keressék fel az illetékes OTP- fiókot. (150) tálya együttesen engedélyezi. A hozzájárulás alapján a járási bankfiókok erre a célra számlát nyitnak a termelőszövetkezetek részére. Az állami hozzájáruláson felül a termelőszövetkezetek — a betelepített területet figyelembe véve — évenként és holdanként, az ötödik évtől kezdődően kilenc éven át meghatározott mértékű állóeszköz-hitelt is igénybe vehetnek. A hitel mértéke a telepített terület termőhelyi osztályba sorolásától függ. A hitel visszafizetése a kitermelt terület arányában legkésőbb a telepítést követő 16. évben válik esedékessé. A rendeletben foglalt intézkedések értelmében tehát a nyárfatelepítés teljes költségeit és a művelés öt esztendőre szóló kiadásait az állam fedezi. A további munka (mint a kitermelés, előkészítés, szállítás) a gazdaság feladata és övé a teljes bevétel is. Módot nyújt a rendelet arra is, hogy a termelőszövetkezetek már a kitermelés előtt jövedelemhez jussanak a nyárfával beültetett területek után. A telepítést követő ötödik esztendőben bizottság értékeli az ültetvény fejlettségét és megállapítja, hogy a kitermelés idején mekkora fahozam várható. Ennek alapján osztályba sorolják a nyárfást és a szövetkezetek a kivágásra kerülő fa netto értékének egy részét minden esztendőben előre megkapják. Az új rendelet tehát kedvező feltételeket teremt a nyárfa- telepítéshez. Minden termelő- szövetkezetnek saját érdeke, hogy éljen az alkalommal. H. L. Szekszárdi Építőipari Ktsz rövid határidőre képkereteiéit és üvegezést vállal Megrendeléseket Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt lehet leadni. (97) A NAGYDOROGI HARMADIKOSOK TÜKRE íme, itt a tükör, nézz bele, s lásd, ilyen vagy! Ha ember akarsz lenni, okulj belőle! Hajlamosak vagyunk magunkról minden jót feltételezni, de ha egyszer belenézünk egy különös tükörbe, egész másképpen látjuk önmagunkat. Igen ám, csakhogy hol ez a különös tükör? Mert a boltban vásárolt, foncsorrál bevont üveglemezecske legfeljebb azt mutatja meg. hogy jól áil-e a nyakkendőnk, meg a frizuránk. detén társaitokat? Sebestyén József: — Több a negatív, mint a pozitív. Az órákon nem mindenki figyel. Közösségi munkát csak páran végzünk. Szabó Zoltán: — Néha az órákon egész „ktszf® működik: az egyik köt, a másik horgol, a harmadik olvas, a ne* gyedik beszélget. Sok a komolytalanság. Bendes Mária: — A Zoliéval ellentétben, az ési csoportom elég rendes. De a közösségi munkával sok baj vaiw Akad még olyan is, hogy a legjobb tanuló semmi közösségi munkát; nem vállal: Rozmárul Juha: — Az én csoportom nagyon vegyes. Hozzám jutott a barátnőm is. Nagyon jól ismerem: Van egy gyengéje, tudja, elismeri a hibáit, csak éppen nem változtat rajtuk. Csak néhány a kialakult véleményekből, De máris megannyi érdekes problematikát vet fék Akad bennük egy csomó realitás, s a véleményezők azt is nagyon jól tudják, hogy nem lesz élég ezeket egyszerűen elmondani, hanem közös összefogással kell segíteni egymás gyengéinek megszűnését Akad a véleményekben olyan általánosítás is, ami egy kicsit túlzás. Például a közösségi összefogásra vonatkozó. Igaz, nincs minden rendben, de — és erre éppen a nevelők hívják fel figyelmüket — ha összehasonlítják a jelenlegi állapotot a kezdetivel, rendkívül nagy a fejlődés, és az egésznek a lényege mégiscsak ez« D VÉLEMÉNYEZŐI maguk sem kiforrott, nagy tapasztalattal rendelkező felnőttek még, ők is most edződnek, formálódnak az osztály egészével együtt, most alakul az ő jellemük is. És ebben fontos szerep jut ennek a tükörkészítésnek is, hiszen ez egyet jelent egyebek közt a nyílt, őszinte légkör megteremtésével. Mert ha valaki diákkorban beleéli magát, az felnőttkorban is nehezebben válik köpönyegforgatóvá. Boda Ferenc ItilllllllllHtttlIIMI Hllllllllllllllllllllltü) negyedik is, így jött létre ez a négytagú bizottság. Már magában ez a választás is nagy esemény volt az osztály életében. A nevelők egyaránt úgy emlékeznek vissza rá, hogy régen tapasztaltak ilyen aktivitást Az osztály jónak, ötletesnek találta a kezdeményezést, belátta azt is, hogy csak kellő felelősségtudattal szabad belekezdeni. Különben könnyen epés csipkelődéssé, éretlen pletykává intimeskedéssé fajulhatna az egész. Kell, hogy véleményt alkossanak egymásról, megbeszéljék egymás jellembeli tulajdonságait az osztályközösség nyilvánossága előtt, de az egész csak akkor éri el a kívánt hatást, ha kellő komolysággal is párosul; Következett a másik kérdés, most már a szűkebb kör, a megválasztott négy harmadikos részére: „Melyikőjük kiről készítsen véleményt, hogyan osszák fel maguk közt az osztályt?” Nem csoda, hogy nagy súllyal vetődik fel ez a kérdés, hiszen ők is benne élnek az osztályközösségben, ők is baráti, meg más alkalmi csoportosulásokhoz tartoznak, tehát különb, sen kell ügyelniök, nehogy részrehajlással vádolhassák őket. Ha ennek a legkisebb gyanúja is felmerül, máris személyeskedő vitává fajulhat a legjobb célzatú véleménynyilvánítás is. Dehát nem azért diákok, hogy még egy kis talpraesettség, bölcsesség se teljék ki belőlük. Elhatározták, hogy kalapból kisorsolják, melyikőjük kiről alkosson véleményt. Külön pontokba foglalták azt is, minek alapján mondanak véleményt. Ebben ilyen jellemvonások szerepelnek: általános magatartás, munkához való viszony, erkölcsi elvek, viselkedés, közösségi felelősségérzet, ideológiai beállítottság, emberi értékek és így tovább. MIND I NÉGYEN hozzá is láttak már a munkához. Készülnek az osztályfoglalkozásra, amikor egyes egyedül az lesz a té- Jl ma, hogy előterjesztik a jellem- 1< rajzokat, s az egész osztály közös- v ség megvitatja azt: a — Az első tapasztalatok? Ho- ü gyan látjátok most a kezdet kézSárközi Gyula: H cshhe ülni refléli NÉGY HNRMNDINOS gimnazista a nagydorogi gimnáziumból. Nevük: Sebestyén József, Szabó Zoltán, Bendes Mária és Rozmann Júlia. Jelen van az igazgató, igazgatóhelyettes is és beszélgetünk. Már feloldódott az első pillanatok feszélyezettsége, közvetlen a hangulat, javában benne vagyunk a témában, amikor hirtelen a következő kérdéssel lepem meg őket: — Nem lenne jobb, ha időközönként, amikor a többiek nem látják, bekopogtatnátok az igazgatói irodába, s ott négyszemközt mondanátok el mindenkiről a véleményeteket, ami aztán titok maradna, egyik osztálytársatok sem tudná meg, hogy mit mondtatok róla? Mert így még annak is ki vagytok téve, hogy egyik-másik társatok megneheztel rátok? Néhány másodperc csend, aztán elhangzik a négy vélemény: — Nem. Az ilyen nem vezet jóras — Nem. Miért titkolnánk el? — Nem. Semmiképpen sem. A gimnáziumban elhatározták, hogy megpróbálnak ilyen különös tükröket készíteni. Persze, nem a tantestületre, hanem a diákok ön- tevékenységére alapozva. A cél, hogy önmaguk faragják le önmaguk hibáit, gyengéit, másrészt pedig, amikor a továbbtanuláshoz véleményezést kell készíteni, az osztálydemokratizmus alapján kialakult vélemény segítheti, reálisabbá teheti a pedagógusok munkáját. HOGYAN NEZDIÜN? — ez volt az első nagy kérdés. Valami szervezeti formát nyilván kell neki adni, különben a legjobb alapgondolat is anarchiához vezet A nevelők is, tanulók is úgy látták jónak, hogy az osztály válasz, szón néhány tagot, akik jellemzést készítenek külön-külön mindenkiről, amit majd az osztály színe előtt megvitatnak. Három név került szóba a javaslásnál. A három közül azonban egyet mindjárt „kilőttek”, mondván, hogy az illető nem elég bátor, nem meri nyíltan kimondani a véleményét. Helyette újabb név került szóba, sőt egy — 58 — — Jegyezze jól meg magának, hogy itt csak én adhatok fel kérdéseket, magának pedig csak válaszolnia szabad! Ne dugja orrát olyasmibe, amihez nem ért! A barátja neve? — Baranyai... Baranyai Oszkár — nyögte ki Varságh rövid hallgatás után. — Hol dolgozik? — A... a .. Festékgyárban főmérnök... — Hadnagy elvtárs — fordult Kóródi Kovácshoz, aki további utasításra várva még mindig a szobában ült. — Itt a két fénykép, adja le Skurek rádió- és sajtókörözését. Aztán közölje a sajtóval, hogy Zárai Jánosnét ismeretlen tettesek meggyilkolták. Kérjük a lakosságot, aki valamit tud az ügyről, jelentse a rendőrségnek. Azután hívja fel a Festékgyárat és tisztázza a dolgot Baranyai Oszkár főmérnökkel. Hol van az a Festékgyár, Varságh? — Soroksáron... — Tehát a soroksári Festékgyárat hívja fel. Aztán folytassa a nyomozást Skurek után! — Értettem — felelte a hadnagy és távozott * Ács, amint magára maradt a cellában, leült a vaságyra és kétségbeesetten kezébe temette arcát. Miért is kellett neki kikezdeni ezzel a Záraméval? Most miatta ilyen csávába került! Talán még az eljegyzése is fuccsba megy! Egy ilyen szemétláda miatt!... Útón-útfélen megcsalta! És ő még elhitette magával, hogy szereti! Idegesen beletúrt a hajába... Eltelt egy negyed óra. Süket csend vette körül. Kintről semmi sem hallatszott be a fővárosi zaj— 59 — bői. Néha egy ajtó csapódott valahol, majd csizmák döngtek az üres folyosón. Aztán megint csend... Éppen rá akart gyújtani: benyúlt a zsebébe cigarettáért, amikor halk kopogást hallott cellája baloldali falán. Fülelt. A kopogás megismétlődött, most már erősebben. — Van ott valaki? — kérdezte és nem ismerte meg a saját hangját, oly idegenül csengett. — Van egy staubod, apafej? — kérdezte egy lágy női hang. — Van — felelte Ács. — De kicsoda maga? — Egy bájos hölgy, akinek szerető szíve vám... De szólíts csak nyugodtan Macának... Add ide a staubot. — Hogy adjam oda? — Nyújtsd ki a rácson, itt a falnál! — A kö- Vétkező pillanatban egy jól ápolt pámás női kéz ’ jelent meg a rácsnál. Ács kidugott három cigarettát. — Puszi a hasadra! — hallatszott a szomszédos cellából. — Téged miért gyűjtöttek be? — Mi közöd hozzá? — tegezte vissza Ács durván a lányt, mert rögtön rájött, hogy csak egy „éjjeli pillangóval” van dolga. Dühös volt rá, amiért nem hagyja békén, hogy rendezhesse gondolatait. Mert neki most nagy szüksége van a nyugodt összpontosításra. — Mire vágsz fel, te markecoló! — vágott vissza az utcalány. — Adod te még azt lejjebb is. Majd ha annyit ücsörögsz a sitten, mint én. Hány kilót bugáztál? — Fogd be a pofádat! — 60 — — Ahá! Biztosan belezúgtál valami kassa csajba és féltékenységből lecsaptad mint a taxiórát. Ugye? Tudom már, te vagy az az őrült hapsi, aki megfojtotta Zárainét! Ácsot úgy érte az utolsó mondat, mint a villámütés. — Honnan tudod, hogy Zárainét megfojtották? — kérdezte Ács valamivel enyhébb hangon, miután magához tért a meglepetésből. — Szeretnéd tudni, mi? Te strici! Pfuj! Egy nőt megölni! Azért gorombáskodsz velem is! — Szipogás hallatszott most odaátról. — Könyörgöm, aranyos Macácska, mondd meg, honnan tudsz a gyilkosságról? — fogta rimán- kodóra Ács. — Szóval telibetaláltam? Te vagy a gyilkos? __— Nem vagyok gyilkos! — Akkor meg biztosan Zárainé valamelyik fiúkája, mi? — Arra felélj, amit kérdeztem! — Mit adsz, ha megmondom?... Adsz egy kilót? Azt hiszem, annyit csak megér neked? Nos, áll a kiló? — Nesze — mondta Ács, miután kivette a pénztárcájából egy százast s kinyújtotta a rácson. A női kéz ismét megjelent és eltüntette a pénzt. — No, mondd már! — sürgette Ács a lányt. — Fúrja az oldaladat a kíváncsiság? — hallotta megint az ingerkedő női hangot. — Megfizettem, amit kértél, mit akarsz még? — Ács már alig bírta türtőztetni magát.
