Tolna Megyei Népújság, 1966. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-15 / 38. szám
1966. február 15. TOI,VA MEGYEI NÉPÜJSÁG llkit ráz a kocsi, leszáll? KÉT DUNASZENTGYÖRGYI asszony elkeseredésében vissza akarja adni a párttagsági könyvét. Jól tudják, hogy meggondolatlanság, de ezt látják egyetlen megoldásnak ahhoz, hogy valaki orvosolja a munkahelyi panaszok sokaságát. Évek óta tűrik ugyanis elmondásuk szerint, a keltetőál lomás vezetőjének rigolyáit, összeférhetetlenségi komplexumait. S azt mondják, hiába fordulnák a felettes szervhez, nem intézkedik senki. Különös és egyben tanul ságos kép bontakozik ki, ha ebben az ügyben visszapergetjük az eseményeket. Ha az ember az eseménymozaikokat összeállítja, akkor kénytelen megállapítani, hogy ezen a keltetőállomáson a pártatlanságét, a minden részrehajlástól mentes körültekintő, és igazságos döntést erősen befolyásolja a szakértelem fetisizálása. Ez a magyarázata annak, hogy a bírálóknak még azt is a szeme közé vágják, hogy akinek nem tetszik, elmehet. Vannak helyzetek, amikor a kivizsgálást végző személy ezt a kijelentést megteheti teljes joggal. Előfordulhat, hogy egy dolgozó annyi bajt és galibát csinál, annyira elmérgesí ti a vezetők és a beosztottak között a kapcsolatot, s annyira nem lehet vele szót érteni, hogy szinte már kötelező neki megmondani, álljon tovább. Csakhogy a duna- szentgyörgyi keltetőállomáson nem ilyen egyértelmű a helyzet. Jobb lesz persze mindent a nevén nevezni. Elsősorban azért, mert két párttagról van szó, to- vábbmenve azért, mert mégiscsak túlzás annyira nem venni figyelembe a párttagok véleményét, Vízvezeték-szerelési, bádogos, hideg-meleg burkoló, szobafestő és mázoló, üveges és hőszigetelő munkákat köztílc- tek részére akár azonnali kivitelezésre is vállal rövid átfutási idővel az ÉM. Tolna megyei Állami j Építőipari Vállalat, Szek- szárd, Tarcsay u. (78) I I Szekszárdi Építőipari Ktsz rövid határidőre képkeretezést és üvegezést vállal Megrendeléseket Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt lehet leadni. (97) mint ahogyan ezt a , dunaszent- györgyi keltetőállomás esetében teszik., így kell látni az eseményeket, annak ellenére, hogy a keltetőállomáson nemcsak a kommunistákat, a pártonkívülieket is szünet nélkül érik a sérelmek. Ré gebben a keltetőállomás a MÉK felügyelete alá tartozott. A dől gőzök termelési értekezleten már akkor szóvá tették, hogy a vezetővel nehéz együtt dolgozni. Megteszi, hogy napokig nem fogadja a beosztottak köszönését, némelyik emberrel nem áll szóba hetekig, szóval, úgy viselkedik, mintha munkatársainak kötelező lenne hangulataihoz, szeszélyeihez igazodni. Hajdú Lászlóné párttag létére ezekről a vezetői fogyatékosságokról bátran és szókimondóan beszélt. S mi történt? A jelenlévő kiküldött, akihez a keltetőállomások tartoztak és tartoznak, kijelentette; ha nem tetszik, mondjon fel, egy helyett tizet kapnak. Csillapíthatatlan keserűséggel hallgattam, amikor Hajdú Lászlóné azt mondta: „Visszaadom elv társ a pártkönyvemet, mert nálunk a dolgozók érdeke nincs képviselve". Tudom, hogy amit mond, az nem igaz, de azt is tudom, hogy nem tud másként vélekedni, mert a körülmények arra kényszerítik, hogy saját helyzetéből kiindulva, így vélekedjen. Lehetséges, sőt, egészen bizonyos, hogy a keltetőállomás dolgozóiban is van hiba. Ezt szintén látni kell, azt azonban még inkább, hogy ahol a dolgozók többsége a vezető ellen lép fel, ott talán mégsem a vezető minden áron való megtartásán kell fáradozni elsősorban, hanem a panaszok objektív kivizsgálásán. Nem védőszárnyakra van tehát a duna- szentgyörgyi keltetőállomáson szükség, hanem a teljes igazságra. Jelenleg a közvetlen fölöttes szerv a Paks és Vidéke Körzeti Fmsz. A dolgozók fordultak már oda is. Jól tudják azonban, hogy az utolsó szót a MESZÖV-nél mondják ki. A HELYZET komolyságára és fontosságára való tekintettel az intézkedésre jogosult szervek vezetőivel is beszéltünk, a duna- szentgyörgyi keltetőállomáson lévő állapotokról. Szórád Dánielné, akihez megyei szinten tartozik a keltetőállomás, a következőket mondotta: „Eddig négy vezető volt. Egyetlen egy sem felelt meg az ottani dolgozóknak. Azt is látni kell. hogy nagy az összefonódás. Igaz, hogy kiálltunk a kel- tetőállomás vezetője mellett, de azért ragaszkodunk hozzá, mert országosan is elismert szakember. Néha talán előfordul, hogy nem mindig mond olyat, ami helyénvaló lenne. De ezt vele is megbeszéltük.” ' Sebestyén Zsigmond, a Paks és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet vezetője, mint a közvetlen felettes szerv embere ezeket mondotta: „Volt nézeteltérés a vezető és a dolgozók között. Apróbb dolgokat felfújtak. A súrlódásokat állandóan rendezgetjük. Egyébként csak rövid idő óta tartozik hozzánk a keltetőállomás. A vezető azóta felmondott, de később kérte, hogy maradhasson. Mindenesetre majd meglátjuk. Nekem az a véleményem, hogy akit ráz a kocsi, az leszáll.” Rózsa Júlia, a községi tanács vb elnöke így summázta véleményét: „Igazuk van a dolgozóknak. Én nem dolgoznák ezzel a vezetővel még két napig sem. Valaki azonban nagyon tartja.” A KÖRÜLMÉNYEK ismeretében mi azt mondjuk: Annyira azért talán mégsem pótolhatatlan a keltetóállomás vezetőjének a szakértelme, hogy valamennyi dolgozó elmehet, de neki maradni kell. Nagyon fontos a hozzáértés, de legalább ennyire lényeges a dolgozók érdekeinek tiszteletben tartása. A keltetőállomás vezetőjének. ha úgy vesszük, magánügye, hogy templomba járó, de az már nem magánügy, hogy mise után kibírhatatlan jeleneteket rendez a dolgozók között. S most amikor annyira elmérgesedett a helyzet, hogy két asszony a párttagsági könyv visszaadására készül, akkor az már figvelmeztetés. Nem kevesebbre és nem többre, mint arra, hogy a várható gazdasági hasznot és a politikai kárt együtt kell nézni, még az olyan parányi üzemben is, mint amilyen a dunaszentgyörgyi keltetőállomás. SZEKULITY PÉTER Vádoljuk a% imperializmust ! Nincs ma egyetlen megmozdulás, értekezlet, szűkebb körű megbeszélés, de nagyobb szabású, sőt ünnepi est sem, hogy ne esne szó a Dél-Vietnam elleni agresszióról. S ennek szégyenletes főhősei az amerikai imperialisták háborúra spekuláló körei. A profitéhség, a békére vágyó tömegek semmibe vevé- sének klasszikus példáját mutatják ezek a körök. A saját néptömegeiket lebecsülve, mit számít nekik az amerikai nép fiainak mérhetetlen szenvedése, tömeges halála? Mit számít nekik az általuk védettnek nyilvánított nép fokozódó nyomora, elnyomása, tűzzel-vassal történő kiirtása? Mit számít, hogy Dél-Vietnam 14 millió lakosából 10 millió már felszabadult. Felszabadult a szó igaz értelmében, hiszen másként elképzelhetetlen lenne a valóság: az ötvenezerről kétszázezerre emelt amerikai agressziós erőknek, legfejlettebb technikájuknak ellenáll a nép. Sőt, nemcsak ellenáll, képes egyre halmozódó sikereket is elérni. A világ jobbik fele a vietnamiakkal van. Büszkén és bátran valljuk, mi is hozzájuk tartozunk. Minden erőnkkel segítjük őket igazságos harcuk győzelmes megvívásában. Ezt tükrözik a megyei megnyilvánulások is. Szekszárdon a felsővárosi Jóreménység Tsz-ben jó előbb gazdaságpolitikai előadássorozatot rendezett a népfront. Az ötödik, befejező témánál amikor a világgazdasági helyzetről volt szó, Kedves Henrik, szekszárdi iskolaigazgató, az MSZBT Országos Elnökségének tagja, előadásában hangot kapott a vietnami nép hősies harcához való csatlakozás is. Tiltakoztak az amerikaiak vietnami hadműveletei és a rendszeres bombázások miatt. A szekszárdi Szabadság Tsz-ben még megkapóbban jelentkezett az együttérzés. Zárszámadási közgyűlést tartottak, s arról beszéltek: milyen megelégedetten, boldogan várják jó munkájuk gyümölcsét. Ünnepi hangulatban érzik magukat, de nem feledkeznek meg arról, hogy nincs -ez így Vietnamban. Kötelességüknek érzik tiltakozni az agresz- szorok ellen. És lehetne sorolni a hasonló csoportos, de egyéni véleményeket. Benne van ezekben, teljesen egyetértünk, támogatjuk a Dél-Vietnami Felszabadítást Front politikai céljait, amelyek teljes összhangban vannak az 1954-es genfi egyezményekkel. A független, demokratikus, békés és semleges Dél-Vietnam megteremtése valamint az ország újraegyesítése. Nem kétséges, hogy a szocialista országok — köztük a miénk is —, és a többi haladó népek segítsége diadalra viszi az igazság, a vietnami nép ügyét. (i—e) Folynak a mérleg-felülvizsgálatok Tizennégy tanácsi vállalatnál várható nyereségrészesedés A vállalatoknál már elkészültek az elmúlt évi gazdálkodásról szóló mérlegek, ezekben a napok, ban termelési tanácskozásokon vitatják meg, mit végeztek jól és mit rosszul 1965-ben, mit kell tenni az idén, hogy jobbak legyenek az eredmények. Most a felettes szervek felülvizsgálják a mérlegeket és ennek alapján döntenek, jóváhagyják-e az abban kimutatott nyereségrészesedést, vagy korrekcióra van-e szükség. ííol tartanak a felülvizsgálattal, mikorra várható a döntés, hol számíthatnak nyereségrészesedésre — ez iránt érdeklődtünk Antus Gyula elvtársnál, a megyei tanács vb. pénzügyi osztá Iva vállalati csoportjának vezetőjénél. — A megyei tanács felügyelete alá tartozó vállalatok mérlegeinek felülvizsgálatát január 25-én kezd tűk meg. Számításaink szerint március első napjaiban befejezzük, így csak végleges képet ekkor tudunk adni arról, hogy hogyan gazdálkodtak az elmúlt évben a vállalatok. A jóváhagyás március 20-a és április 1-e között történik meg, ezzel aztán mindenütt kifizet- hetővé válik a múlt évi munka után járó nyereségrészesedés. — Tehát ma még nem lehet én, Pozsgai Lajos brigádvezető meghívta a brigád tagjait szüretre”. Meghívták Boros Kálmánt is, aki előtte néhány nappal került a brigádba. A fiatalembert íz idősebb szakmunkások azonnal maguk közé fogadták. A kettes számú brigádot Szabó Antal vezeti, amióta Hausz- mann Péter, egészségi okok miatt kénytelen volt megválni az üzemtől. Ez a brigád viszont fiatal smberekből áll, s negyediknek agy idősebb szakmunkást, Geiger Istvánt vették maguk közé, aki nagyon jól érzi magát a fiatalok között. Kedves rajz a naplóban a szalaggal átkötött csomag, és nagyon szép emberi vonásról tanúskodik a bejegyzés. „HausZ- mann Péter, aki a brigád vezetője volt, hazajött a kórházból. Brigádunk meglátogatta és ajándékot vitt. Elhatároztuk, hogy felváltva, hetenként meglátogatjuk”. Egy későbbi, két-három soros bejegyzés arról szól, hogy a brigádtagok összevágták a tüzelőt és kijavították a megrongálódott sertésólat Hauszmannéknál. A hármas számú brigád naplójából — vezetője Walter Ferenc — a közösségi emberekre jellemző illusztrációt és a bejegyzést idézzük. A rajz az árvízről készült. Lakóház, amelyet hiába vettek körül homokzsákokkal, megroskadt. A rajz mellé három, egyenként száz forintos címletű bélyeget ragasztottak. És íme a bejegyzés: „A megáradt Duna sok családot kiűzött hajlékából. Megsegítésükre a brigád tagjai egy napi keresetüknek megfelelő összeget ajánlottak fel”. A tanulásról, a kollektív szórakozásról film és olvasóankéton, ünnepségeken való részvételről is szólnak bejegyzések. Megvan írva, mit vállaltak, s ezeket hogyan teljesítették. „A brigád tagjai az elmúlt évben is eleget tettek a szocialista cím elnyerésére tett vállalásuknak. Az üzemben és az üzemen kívül magánéletükben, a szocialista erkölcs normáinak megfelelő magatartást tanúsítottak.” Ez a bejegyzés zárta le az 1965-ös évet. A tamási malom három szocialista brigádjának dolgozói büszkék az eredményekre. Tettekkel bizonyítottak, s most már a szocialista üzem cím elnyeréséért versenyeznek. P. M. Bonyhádi Zománcgyár Mimkaverseny kezdődött az éves terv túlteljesítéséért A Bonyhádi Zománcművekben a napokban fejezték be a múlt évi szocialista munkaverseny értékelését. A bizottság megállapította, hogy a verseny hatásosan segítette a termelési mutatók kedvező alakulását. Döntöttek a gyár vezetői arról is, hogy kiket jutalmaznak meg, kiket terjesztenek fel kitüntetésre ... A múlt évi munkaverseny eredményeinek értékelésével egy- időben a gyárban hozzáfogtak az idei munkaverseny szervezéséhez is. A szakszervezeti bizottság szervezése nyomán a gyár üzemrészeiben elkészítették a vállalásokat, amelyek az idei terv felbontásán, elemzésén alapulnak. A zománcgyári dolgozók szocialista munkaversenye idén is a terv túlteljesítése, a költségek kedvező alakulása fő céllal kezdődött. Az üzemrészek és műhelyek dolgozóinak vállalásét a gyár vezetői összesítették, és így elkészíthették a gyár 1966. évi szocialista munkaverseny-vállalását, mely kilenc fontos területen, a dolgozók munkája nyomán eredményjavítást jelöl meg. így például az idei évre az összes zománcedény 81,5 százaléka lesz első osztályú, javítás nélküli gyártás mellett. A javításnélkül gyártást kiterjesztik az exportárura is. Hozzákezdenek a négerbarna zománcedény gyártásához. Az alagútkemencében, amelyben a zománcedényeket égetik, december 31-ig a próbaüzemelést elvégzik. Az alagútkemence felépítése után új helyzet áll elő a gyárban, ennek megfelelően kidolgozzák a gyár további korszerűsítésének tervét. Ugyanakkor, a most munka alatt lévő nyers- árucsamokban, a műhelyelrendezési tervet is kidolgozzák. A műhelyekben a rezsiköltséget két százalékkal csökkentik. Az elfekvő készletek állandó értékesítése és felhasználása ugyancsak szerepel a vállalásban. 1966-ban a zománcgyárban a múlt évhez viszonyítva 2,5 százalékkal növelik a termelékenységet. tudni, hol számíthatnak a tizenharmadik „havifizetésre”? — Annak ellenére, hogy a munka felénél tartunk, nagyjából már tudjuk, hogy melyik vállalatnál mire lehet számítani. így például az már csaknem teljesen biztos, hogy huszonháromból tizennégy tanácsi vállalatnál lesz nyereség- részesedés. Eddig tíz mérlegnek a felülvizsgálásával végeztünk, ezek közül, illetve a tíz vállalat közül nyolc ért el terven felüli nyereséget és jogosult ezáltal a nyereség- részesedésre. Lesz persze olyan is, ahol ez kevesebb lesz, mint tavaly volt, vagy ahol tavaly fizettek nyereségrészesedést és az idén nem, de jónéhány vállalatnál az idei összeg magasabb lesz a tavalyinál. Szép fejlődést ért el például a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat, ahol két évvel ezelőtt nem volt nyereségrészesedés, tavaly már értek el terven felüli nyereséget, azonban olyan alacsony volt a kifizethető összeg, hogy „csak” az igazgatói alaphoz lehetett csatolni. Az idén azonban már több napi fizetésnek felel meg. Magasabb lesz az idei nyereségrészesedés a tavalyinál többek között a Szekszárdi Faipari Vállalatnál és a Szekszárdi Nyomdánál. Jelentős a fejlődés a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál is, ahol tavaly nem volt nyereségrészesedés, az idén azonban elértek terven felüli nyereséget és ebből lehet részesedést is fizetni. — Megbízhatóak a vállalati mérlegek? —■ Komolyabb igazításokra nem volt szükség a mérlegeknél, azok általában pontosak, megbízhatóak. Azonban — mint korábban is, —, most is szükség volt néhány korrekcióra. Nemcsak az eredménycsökkentő korrekciókat alkalmaztuk, hanem ahol a jogszabály szerint indokolt volt, figyelembe vettük az eredményi avító tételeket is cs ennek alapján is korrigáltuk a mérleget.
