Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-15 / 12. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. január 15. Még elnézést sem kértek! Nagyon ötletes, ésszerű dolog­nak tartom az önkiszolgáló bol­tokat. Nem kell félórákat sor­ban állni a bevásárlásnál. Ki­rakják az áruk dömpingjét a polcokra, mindenki tetszés sze­rint válogathat magának. Bele­teszi a kosárba és fizet a pénz­tárnál. Ezért szeretek az önki- szolgáló boltokban vásárolni. Persze, azért itt is van árny­oldal! A vásárlók és az „ellen­őrök” bizalmatlansága Kelle­metlen, amikor fürkésző tekin­teteket érzek a hátam mögött, ha egy-egy áruféleséghez nyú­lok. A nagy tükrök is a bizal­matlanság jelei. Hogy mennyire igaz hiedelem, egy szerkesztő­ségbe érkezett levél a bizonyí­ték; A panaszlevelet Farkas József- né bonyhádi, lakos küldte. Kéri hogy szerezzük vissza a becsüle­tét. melyet a bonyhádi földmű­vesszövetkezet önkiszolgáló bolt­jában vesztett el a közelmúlt­ban. Tejet és kenyeret vásárolt, majd távozáskor 10 forint 40 fillért fizetett. Később vissza­ment a boltba egy 100 forintost felváltani és ekkor tört ki a botrány. Közölték vele, hogy tá­vozáskor nem fizetett, felszólí­tották, hogy azonnal egyenlítse ki számláját, mert ellenkező esetben telefonálnak a rend­őrért. Természetesen ő megta­gadta a fizetést. Levelében írja, hogy öt év óta dolgozik a cipő­gyárban, jól keres. Férje a ter­ményforgalmi vállalat dolgozója és havi illetménye 2500 forint. Háromtagú a család, egyáltalán nincs rászorulva a lopásra; Az esetnél az önkiszolgáló boltban sok ismerős volt jelen, akik hallották a gyanúsítást, a vitát. A rágalmazás híre mun­katársai előtt is befeketítette Farkas Józsefnét, akinek ügyét még az üzletben tisztázták a későbbiek folyamán. A kényes helyzetben utolsó „mentsvára” volt, hogy követelte az üzlet­vezetőtől, vegyék elő a kasszá­ból a szalagot és nézzék meg, található-e rajta 10,40-es ösz- szeg A számot azonnal meg­találták, de Farkasné becsületét ezzel még nem tisztázták a köz­ség dolgozói és a munkatársai között. Még csak bocsánatot sem kértek a gyanúsításért. Levélben fordultunk a Bony- hád és Vidéke Földművesszövet­kezet vezetőségéhez, válaszukat kértük az üggyel kapcsolatban. Tizenöt sorban megírták, hogy mint a vizsgálati jegyzőkönyv is igazolja, a boltban dolgozók a legemberségesebb módon akar­tak eljárni Farkas Józsefnével szemben. Közölték továbbá, az üzletben dolgozó Sziget György. né, akivel az eset történt, több mint 13 éve dolgozik a vállalat­nál és ellene még nem merült fel semmi panasz. A földműves­szövetkezet csatolta a vizsgála­ti jegyzőkönyvet, amelyben Farkas Józsefné ok nélküli megrágalmazását elismerik, de elítélik egyben, mert igazát bi­zonyítva, erősebb hangot ütött meg a kelleténél. A vizsgálati jegyzőkönyv a következő sorokkal zárul: „Az igaz, hogy bocsánatot senki sem kért a Vevőtől, rágalmazva és egyéb megjegyzésekkel azonban a vevő nem lett illetve.” Nem tudom, ki hogy van ve­le, de úgy érzem, ha velem tör­ténik hasonló eset, én is hango­sabban beszéltem volna az alap­talan gyanúsítókkal. Egy ember becsületébe könnyű belegázol­ni, de azt visszaszerezni már nehezebb. Ha a bonyhádi föld­művesszövetkezet önkiszolgáló boltjában az eladónő egy kicsit körültekintőbb — még akkor is, ha tizenhárom év óta nem volt ellene panasz —, nem fordult volna elő a sajnálatos eset. (fertői) Ambrosilus püspök ösztönzésére a kormányzat elrendelte, hogy a püspökök hagyják abba az ürese­dések betöltését. A kormány rendőröket állított az athéni katedrális elé, hogy tá­vol tartsa a püspököket. A ka­tedrális előtt összegyűlt tömeg gúnyolni kezdte a főpapokat. „El­adjátok Krisztust! Aranyat akar­tok, nem Istent!” — kiáltotta va­laki. A legerőszakosabban ellen­álló püspökök ezután Szent Szi- nódus épületébe mentek át és folytatták a szavazást Sztefanopulosz utasította őket, hogy a törvény nevében hagyják abba, de ők nem vettek róla tu­domást. A fiatal Konsztantin ki­rály rendeletet írt alá, amelyben felfüggesztette a gyülekezet ülése­zését, de egy püspök megvetése jeléül az okmányt a Szent Szinó- dus épülete előtt összetépte. Nem vettek tudomást az igazságügy­minisztérium figyelmeztetéséről sem, mely szerint bűncselekményt követnek el, ha folytatják a püs­pökök kinevezését és áthelyezé­sét A gyülekezet a múlt héten továbbra is különböző egyház­megyékbe irányított főpapokat hogy nagy anyagi javadalmazás­sal járó új tisztségeikbe felszen­teljék őket. A hívők azonban ahe­lyett, hogy a szertartásos „Méltó* méltó” kiáltással üdvözölték vol­na a főpapokat, „Méltatlan, mél­tatlan !”-t kiáltottak, és összecsap­tak a püspökök híveivel* A lázadó püspököket egy pilla­natra megingatta a kormánynak az a törvényjavaslata, amely elő­irányozza a Püspökök Gyülekeze­tének leváltását, és helyette egy másik gyülekezet felállítását szor­galmazza a lázadástól tartózkodó püspökökből; továbbá a püspöki fizetések reformját. ,( A lázadók azzal a fenyegetéssel válaszoltak, hogy kiközösítenek minden püspököt, aki hozzájárul ahhoz, hogy a kormány által ki­nevezett Szinódus tagja legyen; kiátkozzák a kormányt; bezárják Görögország minden templomát és utasítják az ország papjait, hogy ne eskessenek és ne kérész- • teljenek, Telt ház várja FISCHER ANNIE Rab Ferenc: 7 úcLáévénz a gorogorszagi ortodox egynaz vezetők az utóbbi időben nyug­talanítóan sokszor keveredne! gyanús manipulációkba.' 1962-bei Athén új érseke röviddel megvá­lasztása után lemondott, mert le lepleződött, hogy homoszexuális Két évvel később Philippos Dra- ma-i püspököt megfosztották mél. tóságától, mert szexuális kapcso­latot tartott fenn házvezetőnője vei. Most azonban ezeknél sokka: szélesebb körű botrány rázkódtat ta meg Görögországot. Ezútta: nem a szexuális kérdések, hanerr a másik nagy igéző: a pénz kavar- ta fel a kedélyeket. Görögországban a püspöki tiszt ség kifizetődő üzlet. Az ország püspökeinek átlagos adómentes évi jövedelme 4000 dollár, plüss a rezidenciájuk, és autóikat is vámmentesen hozhatják be az or­szágba. A püspökök ezenkívül egyház­megyéjük területén a templomok esküvőiből, keresztelésekből és te­metkezésekből származó bevéte­leinek három százalékát is meg­kapják. Továbbá igen szép ösz- szeg, 1,33 dollár jár nekik minden egyes házassági engedélyért, vá­lást kimondó okiratért és minden igazoló okmányért, mely szerint valaki agglegény, illetve hajadon. Az athéni érsek jövedelme becs­lések szerint évi 70 ezer dollár. Nyilvánvaló, hogy valamelyik égei- tengeri sziget püspöke — akinek a szigetén néhány ezer halász és kecskepásztor él — korántsem áll ennyire jól. Az anyagi egyenlőt­lenséget súlyosbítja, hogy a jelen­leg érvényben levő törvény elő­írja: ha valahova kineveztek egy püspököt, az élete végéig ott ma­rad. Éppen ezért a görög püspökök többsége éveken át olyan új tör­vényt követelt, amely lehetővé te­szi áthelyezésüket. Időközben ve­zető szervük, a Püspökök Gyüle­kezete visszautasította a megüre­sedett gazdag püspökségek betöl­tését, remélve, hogy ha megvál­toztatják a törvényt, áthelyezte­tik magukat ezekre a nagy hoza­mú helyekre. Októberben úgy lát­szott, sikert érnek el: Sztefanopu­losz miniszterelnök kormánya át­helyezéseket engedélyezett a 17 megüresedett egyházmegyei főpa­pi tisztség közül kettőbe. Anélkül, hogy megvárta volna, hogy a parlament ratifikálja ezt a döntést, a Püspökök Gyülekeze­tének 51 püspöke összeült Athén­ban és nekilátott a főpapok ki­választásának valamennyi meg­üresedett püspöki székre. S ekkor érte őket a csapás: a becsületes Szekszárdi, de szinte az egész megye zenei közvéleménye fel­fokozott érdeklődéssel várja há­romszoros Kossuth-dijas zongora- művészünk, Fischer Annie ma esti, szekszárdi hangversenyét. A zeneiskolában közölték, hogy minden jegyet eladtak, annak el­lenére, hogy a hangverseny dupla helyárakkal kerül megrendezésre. Az eddigi gyakorlattól eltérően műsorismertetés nem lesz. A hangverseny előtt Létay Meny­hért gimnáziumi tanár mond rö­vid bevezetőt. Éppen ezért a ren­dezőség ezúton is kéri a zene­barátokat, hogy 7 óra és fél 8 között érkezzenek, hogy a ruha­táraknál a torlódás elkerülhető legyen. A Filharmóniától érke­zett értesítés szerint a művésznő szombat délben indul szekszárdi, és vasárnapi pécsi hangverse­nyére. Remélik, hogy a hófúvás legfeljebb csak késlelteti, de nem akadályozza meg érkezését. A Filharmónia azt is közölte, hogy a művésznő változtatott műsorán. Mozart D-dúr rondája és Mozart a-moll szonátája helyett Beetho­ven c-moll, pathetikus szonátáját ■ játssza. A hangverseny véglegesI ma esti hangversenyét Megváltozott a műsor műsora tehát a következőképpen alakul: ' 1. Mozart: c-moll fantázia. K. 396. 2. Beethoven: c-moll szonáta (Pathetique). Op. 13. 3. Schumann: Fantasiestücke. Op 12. 4. IAszt: h-moll szonáta. Végül közöljük, hogy a zene­iskola műsort nyomatott a hang­versenyre, amelyet a hangverseny előtt árusítanak. *■ — 130 — Ismét a szekrény felé fordult. Levetette blúzát, szoknyáját... Én a zsebemből kivettem a kis üveget, amelyben a fehér por volt. Remegett a kezem, amikor lecsavartam a tetejét.;; — Boldogok leszünk... ? ! — szólt hátra Judit és a választ meg sem várva énekelt tovább. Most egy habfehér kisestélyit öltött magára.:. ;;, A porból egy csipetnyit beleszórtam a bo­rába .. ; Megállt előttem. Két ujja közé csípte a ruha alját, kissé széthúzta és komikus mosollyal púk- kecll i zett. — Most fölkérhetem uram táncolni.;; ? ! Hölgyválasz uram.;.!!! — majd fölkapta a po­harat, egy hajtásra kiitta a tartalmát. Aztán kezemnél fogva felrántott a rekamiéról. — Táncoljunk ..; táncoljunk ,.. Szoríts magad­hoz ... ! Átkaroltam, szédült keringőzésbe kezdett, de mintha szorítása egyre gyengült volna ..; — Meleg van ... Miklóskám ..: olyan forrosag borította el szívemet... — mondotta elhaló han­gon ... megtántorodott... elkaptam ..; még pró­bált néhány tánclépést tenni, de összecsuklott;; . Szépen, lassan lecsúszott előttem a földre.;; kezét széttárta, mintha kapaszkodni akarna még valamibe..; aztán lehanyatlott..; fehér habru­hájába elnyúlt a parketten, mint a hattyú.;; Borzalmas volt..: Az üveget kivittem a teakonyhába, bevágtam^ a többi üveg és limlom közé. Lerohantam a lépcsőn. A kapu zárva volt. A házmester kidugta a fejét, de akkor már hánytam a kapu alatt... Kiszé­— 131 — dűltem az utcára ;.: és zokogva, mint egy eszelős őrült, rohantam végig a körúton ;.;. Forró nyárvégi éjszaka volt;;. Egy pillanatra nem is tudtam, hogy hogyan, eszembe jutott Lucy medvéje:;; Fönthagytam Juditnál. A medve megbosszulta első gazdáját. • Szegedi főhadnagy elgondolkozva ült le a reka- mié sarkára. Ezt a szerencsétlent alaposan el­intézték. Valószínű mérgezés, a hab kibuggyant a halott nő száján. De még így is szép. Érdekes, hogy a i halál fogalma sohasem jutott eszébe, szép, csinos nők láttán. A szépség mindig derűt, hal­hatatlanságot, boldogságot idéz fel az emberben, s nem elmúlást. Amikor a bűnügyi fotósok és a rendőrségi orvos befejezték munkájukat, megérkeztek a hullaszál­lítók, és elvitték az áldozatot. — Lásson munkához, Szegedi..; — mondotta az őrnagy halkan. — Valószínű, hogy ezt a gyil­kosságot összekötjük a másik vonallal... Én leg­alábbis összefüggést sejtek. Mindegy. Majd meg­látjuk. Vegyen maga mellé valakit a csoportból, vagy ha kell, többet is. — Elfogyott a cigarettám ..; — Hagyok itt magának, én majd útközben ve­szek . valahol.. ; — mondotta az őrnagy. — Köszönöm. Az őrnagy ezután magára hagyta Szegedit. — 132 — Mit kezdjen? Hol van szál, amelyet meg lehet ragadni? A lakásban megnézett mindent, figyelmesen, alaposan. Felhúzta a redőnyt, s amikor kitárta az ablakot, a szobába betódult a friss hajnali levegő. Az utcán tejeskocsik zörögtek, villamos csöröm­pölt, kapuk nyitódtak, csapódtak. Léptek ko­pogtak a járdákon, apró tűsarkok, kis gépírólány­kák siettek fázósan a hivatalba, vastag talpú bakancsok is csattogtak a kövezeten. Nem is sej­tik, hogy ebben az épületben — amely előtt el­haladnak — van egy szoba, ahol valaki, vagy valakik egy iszonyatos gaztettet hajtottak végre, alig néhány órával ezelőtt; Csengettek. A házmester állt a lépcsőházban, sápadtan. Mö­götte a házmestemé kisírt szemekkel. — Tudja tiszt úr, hallottuk, hogy bömböl a rádió. Már leszóltak nekünk is a szomszédok, hogy zörgessünk be a kisasszonynak..; Zörget­tünk, nem nyitott senki ajtót, az asszonynak van kulcsa, ő jár föl takarítani, gondoltuk, valami baja eshetett. Hát így aztán bejöttünk és akkor itt feküdt a szőnyegen..; — elcsuklik a ház­mester hangja, az asszony ismét felsír. — No, jól van papa! Majd beszélünk még er­ről. Menjenek csak vissza a lakásba szépen — szólt Szegedi engesztelőén. — No, még azt, tiszt elvtárs, hogy egy férfi ment ki hajnalban a házból, de hogy melyik la­kásból, azt nem tudom ... Meg sem ismerném ... De odahányt a kapu alá.:. Mire kimentem, már eltűnt. A görög király és a püspökök Rendőrök az athéni katedrális előtt

Next

/
Thumbnails
Contents