Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-13 / 10. szám
1966. január 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ha fontossági sorrendet akarnánk felállítani a különféle fogyasztási cikkek között, talán kivétel nélkül mindenki a kenyerei tenné az első helyre. Csaknem minden étkezésnél az asztalra kerül a kenyér, vagy a sütőipar más terméke. És ha akár csak egy-két órát késik a boltban a megszokotthoz képest, már baj van. Nem közömbös az sem, hogy milyen a sütőipari termékek minősége. A Tolna megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség nemrég szé. les körű vizsgálatot végzett a sütőipari termékekkel kapcsolatban. A vizsgálat megállapította, hogy a korábbi állapotokhoz képest bekövetkezett fejlődés ellenére még mindig komoly problémák vannak, sok panaszra ad okot a lakosság nem megfelelő ellátása. A megengedettnél nagyobb súlyhiány A fogyasztók megkárosításának egyik legelterjedtebb módja a súlyhiány. Előírások szabályozzák, hogy mekkora lehet a névleges súlytól való eltérés. (Pontosan kétkilós kenyeret sütni nem lehet, mint ahogy a sütemény súlyát sem lehet előre, grammra „beállítani”.) A korábbi jogszabályok szerint a kenyérnél az eltérés darabonként felfelé és lefelé is két százalék lehetett, január elsejétől kezdve azonban az egykilós kenyérnél 4, a kétkilósnál 3 százalék lehet az eltérés. Ha a kenyér ezeknek a követelményeknek megfelel, darabáruként lehet átvenni, forgalomba hozni. Ténylegesen azonban a vizsgált boltok 35 százalékánál találtak a megengedettnél nagyobb súlyhiányt. (Tömeges többlet sehol sem fordult elő.) A kölesdi 9- es önkiszolgáló boltba éppen akkor érkezett a kenyér, amikor ott voltak a kereskedelmi felügyelők. A még meleg, 99 darab „kétkilós” kenyér össz-súlya 186 kiló volt. Az átlagos hiány tehát 6 százalék, jóllehet ha egyenként mérik a kenyereket, egyifcnél-másiknál ennél bizonyára jóval több a hiány. A 8-as boltnál is száz darab kétkilós kenyér átlagsúlyából 6 százalék hiányzott, de egy vásárlónál a kiadott két „kétkilós” kenyér súlya mindössze 375 deka volt. A negyedkilóval kevesebb kenyérért négy kilónak az árát fizettették. A nagyszokolyf élelmiszerboltban a lemért 10 kenyérnél „globálisan” nem volt nagyobb eltérés két százaléknál, azonban amikor egyenként mértek, találtak 178 és 210 dekás kenyeret is. Általános tapasztalat, hogy a kiflik köny- nyebbek az előírtnál. Gyakori a panasz a minőségre is A vizsgált boltoknak csaknem a felénél (51-ből 23-nál) fordult elő, hogy rossz minőségű kenyeret szállított az ipar. Gyakori az elázott és nyomott kenyér. A 24-es miszlai bolt részére a december 7-én érkezett egész kenyérszállítmány égett és „szappanos” bel- sejű volt, „tetézve” jelentős súlytöbblettel. Mint a vizsgálatba bevont szakellenőr megállapította, a minőségi hibák leggyakoribb oka az előírt technológia be nem tartása, noha előfordul az is, hogy nem megfelelő a liszt minősége. A minőségromlást gyakran okozza a nem megfelelő szállítás, tárolás is. A vállalatok járműhiánnyal küzdenek, a kiszállítást jelentős részben tsz-fogatokkal bonyolítják le és ez esetben nem mindig lehet a higiéniai előírásokat betartani. Azonban még a saját járművekkel végzett szállításoknál is sok a kívánnivaló a tisztaság terén. Sok esetben piszkosak a letakarásra használt ponyvák, zsákok. Ugyanilyen problémák vannak a boltokban is. Sok helyen a kenyeret a pult, vagy áruállvány legalsó részében tartják, így a bolti dolgozók cipőjükkel hozzáérhetnek, a járástól keletkezett por közvetlenül a kenyérre száll. Szigorúbb követelményeket az átvételnél Bár a minőségi hibák többsége a sütőüzemekben keletkezik, azo- utánpótlás megszerzését is jelen- ti. Igaz, most már nem kell kötél i lel fogni a fiatalokat, sőt inkábl i sokan is jelentkeznek néha egy- . egy szakmára, így lehetősége var r a Vörös Szikra Tsz vezetőségének- hogy válogasson, szelektáljon. Érdemes felsorolni, hányán szereztek ; képesítést i ■ az egyes szakmákban. A baromfi- . tenyésztést és -gondozást kilencen : sajátították el, a zöldségtermesztéshez hárman értenek, a szőlő- termesztéshez és borkezeléshez hatan, sertéstenyésztő szakmunkás-bizonyítványt négy tsz-tag szerzett, növényvédelmit három, és így tovább. Van a gazdaságnak halásza, szarvasmarhatenyésztője, gyümölcstermesztője, vadásza és jelenleg is hét fiú tanul Lengyelben, mezőgazdasági gépészetet. A tervszerűségnek megfelelően mindenki, aki eddig megszerezte a szakmunkás-képesítést, a szakmájában dolgozik. Ebben a tekintetben is példát vehetnek sok szövetkezet vezetői a Vörös Szikra Tsz-ről. Az viszont nem a leghelyesebb, hogy plusz javadalmazást még nem kapnak Tamásiban a mezőgazdasági szakmunkások. A párttitkár tájékoztatása szerint erre valószínűleg az idén kerül sor, a közgyűlés döntése alapján. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy eddig is kedveztek a fiataloknak : bérkiegészítésként fél hold kukorica termését kapta minden lány és fiú, aki bedolgozó családtagként állandó munkása a szövetkezetnek. Az is megtörtént, hogy az általános, iskolát éppen befejező, sőt a nyolcadik osztály előtt álló gyerekek kaptak kukoricát, mert egész nyáron segítettek a szüleiknek, rendszeresen dolgoztak a mezőn. Ezek után érthető a tömeges jelentkezés, a szövetkezethez való vonzódás Olyan gyerekek is kérték magukat szakmunkás-tanulónak, akiknek szülei nem tsz-tagok, nem a mezőgazdaságban dolgoznak. Szabályos felvételi vizsgát rendeznek a jelentkezőknek a tsz szakemberei, így döntik el, kik a legalkalmasabbak egy-egy szakma megfelelő elsajátítására. Legutóbb — tavaly június 5-én tartottak felvételi vizsgát, s a 21 jelentkezőből 17 megfelelt Az agronómusok és más szakemberek ilyen kérdéseket tesznek fel a szelektáláskor: Milyen motorokat ismersz? Mi az akkumulátor? Számítsd ki a kör területét! Milyen szőlőfajták vannak? Nemcsak a rátermettséget, hanem az érdeklődést is kellőképpen meg tudják állapítani. Az idei évre már hatan jelentkeztek, ök még az általános iskolában tanulnak, nyolcadikosok. A szüleik keresték fel a szövetkezeti vezetőket és kérték, hogy a tanév befejezése után számítsanak a gyermekeikre. Igen jó a kapcsolat a szülők és a tsz-vezetők között, többször tájékoztatót tartottak a szövetkezeti szakemberek arról, mik a lehetőségek a tanulásban és mik a kedvezmények. Ez annál is köny- nyebb, mert a Vörös Szikra Tsz- nek van önálló nőbizottsága. Az általános iskola, főként az igazgató ugyancsak sokat tett annak érdekében, hogy a végzős gyerekek ne menjenek el valamennyien az iparba és középiskolába, hanem a mezőgazdaság is kapjon belőlük. Miként a szülőkkel, úgy az iskolaigazgatóval is rendszeresen találkoznak a tsz-vezetők egy-egy alkalmas időben, amikor pálya- választásról van szó. Érdemes megemlíteni, hogy a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet K ISZ-szer veze t éh ez 47-en tartoznak. G. J. Tettekben él és virágzik a magyar—szovjet barátság A községi tanács vezetőit nem lepte meg különösebben a távoli Szibériából érkezett levél. A megelőzőt pár nappal előbb kapták. Az is a Szovjetunióból érkezett, Asztrahány-i postabélyegzővel ellátva. Borisz Mihajlov egykori szovjet tiszt kereste fel levélben a tanács vezetőit. A szovjet tiszt 1945-ben Simontornya környékén harcolt. Tavaly a felszabadulási ünnepségekre a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására 140 egykori szovjet tisztet és katonát láttak vendégül Magyarországon. A küldöttség egyik tagja Borisz Mihajlov Simontornyára is ellátogatott. Felkereste azokat az ismerősöket, kikkel 20 évvel ezelőtt összebarátkozott. A találkozón felelevenítették a régi emlékeket, s a vendég a viszontlátás örömére fényképfelvételeket készített. A szovjet ember néhány soros levél kíséretében fényképeket küldött Simontornyára a község vezetőinek címére. A nem sokkal később érkezett levelet Alekszej Fjedorovics Zub- renko szovjet állampolgár küldte Nyugat-Szibéria Tomszk városából. — Tudomásomra jutott, hogy 1945. március 16-án Simontor- nyán hősi halált halt fiam Pjotr Alelcszejevics. Kérem, hogy amennyiben valamit tudnak róla, vagy tudják hova lett eltemetve, írjanak rólg, vagy esetleg küldjenek egy fényképet fiam sír- I halmáról, hogy 72 éves koromra utolsó tartózkodási helyéről legyen valami emlékem — írta Alekszej Fjedorovics Zubrenko. A levél nyomán a községi tanács a maga részéről megtette, amit tehetett. „Sajnos mindenben nem tudtunk eleget tenni kérésének. Az 1945. márciusában hősi halált halt szovjet katonákat közös sírba temettük. Az ön fia a felszabadító szovjet hadsereg katonája a köztemetőben nyugszik. A temetőről fényképfelvételt készítettünk és mellékelve küldjük. Amint a fényképről is látni lehet, községünk lakossága, az iskolák úttörői kegyelettel adóznak a szovjet hősök emlékének. A sírokat szeretettel ápoljuk, gondozzuk és a kegyelet virágaival díszítjük. Amennyiben egészségi állapota engedi és szeretné felkeresni fia sírját, azt a földet, amelynek felszabadításáért életét áldozta, a községi tanács bármikor, bármely időszakban szívesen látja vendégül”. — írták válaszlevelükben a simontornyai tanács vezetői. Elküldték Simontornyáról a levelet és a fényképeket Nyugat- Szibériába azzal a tudattal, hogy talán ez vigasztalást ad egy öregembernek, aki még ma is elhalt fiát siratja. Elküldték a levelet a magyar—szovjet barátság egyik bizonyítékát, amely kifejezi, hogy nem üres szavakban, hanem tettekben él és virágzik a magyar— szovjet barátság. — p. m. — határozott hatósugarú gazdasági „mozgásszabadság”. Nyilvánvaló azonban, hogy a vállalatok viszonylagos önállósága éppen a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján valósul meg. Az önállóság nem kerülhet szembe a szocialista gazdaság alapelveivel, így a központi irányítás, a bővített szocialista újratermelés elveivel. Az önállóság csak addig és olyan értelemben növekedhet, ameddig az az össztársadalmi igényeket számba vevő és azt kifejező központi gazdaságvezetés hatékonyságát erősíti, a szükségletek teljesebb kielégítését segíti. Nem kívánatos a vállalati önállóság olyan foka, amelyben a központi irányítás erőtlenné válik, az értéktörvény spontán mechanizmusa anarchikus piacot teremt, a vállalatok érdeke a tudatosan és tudományosan megfogalmazott nép- gazdasági feladatoktól eltávolodik. A különböző történelmi időszakokban a vállalati önállóság foka igen eltérő volt. A Szovjetunióban, a fiatal proletárállam kísérletet tett arra, hogy bizonyos területeken a vállalati önállóságot megszüntesse. E vállalatok úgy dolgoztak, mint az állami költségvetésből finanszírozott intézmény: kiadásaikat a költség- vetés fedezte, bevételeiket oda fizették be. Kiderült, hogy ez a módszer nem célravezető. Ekkor kialakult az úgynevezett önálló elszámolás rendszere, amely részben a termelési eszközök társadalmi tulajdonának, részben pedig az áru- és pénzviszonyok elismerésének következménye volt Az önálló elszámolás azt jelentette, hogy a vállalat önálló jogi személy: kiadásait bevételeiből fedezi; önálló anyagi érdekeltsége van. Nincs túl nagy beleszólása feladatainak meghatározásába, jórészt a felsőbb utasításokat hajtja végre. Lehetséges egy ennél „lazább" forma is, amelyben a vállalatot már nem köti a tervmutatók nagy száma, hanem viszonylag önállóan határozza meg feladatait és azok teljesítésének módját, eszközét. Az ilyen vállalat már maga lép fel a piacon, minél nagyobb nyereséget hozó termékek gyártására törekszik, a piachoz rugalmasan alkalmazkodik. Egy, vagy két fő tervmutatóját határozzák csak meg, egyébként szabadon dolgozik. A központi gazdaságirányítás a jövedelemelvonási formákkal, a hitelpolitikával, az árrendszerrel befolyásolja a vállalati tevékenységet. A vállalat gyakorlati munkájába csak akkor szól bele, ha alapvető népgazdasági féladatokról, fejlesztési koncepciókról, halaszthatatlan exportérdekekről, nagy beruházásokról, stb. van szó. Nagyjából ez az a vállalattípus, amely a gazdaságirányítási rendszer reformja alapján kialakul. Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a hagyományos, ön álló elszámolásos forma elavult, túl merev. A vállalatok teljes önállósága a szocialista népgazdaságban szintén nem alkalmazható. Leginkább célravezető a vállalati önállóságnak az a foka amelyben a gazdálkodás rugalmasabb, a feladatvállalás szabadabb, de munkájában kötve van, a termelési eszközök társadalmi tulajdonához, a központi gazdaság- politika elveihez, a szocialista gazdálkodás alapvető szabályaihoz. Előnye, hogy a szükségletekhez rugalmasabban alkalmazkodik, kezdeményezhet, kockáztathat, „vállalkozhat”, hátránya, hogy nehezebben, kifinomultabb eszközökkel ösztönözhető a nép- gazdasági érdek irányában. Ha ezek az eszközök — ár, hitel, adó, stb. — nem elég kidolgozottak, megalapozottak, a vállalati tevékenység egy-egy eleme könnyen kicsúszhat a központi gazdaság- vezetés kezéből. Egyebek között ezért is kíván oly nagy körültekintést és elegendő időt a gazdaságirányítás új rendszerének kialakítása. Dr. Pírityi Ottó Nyolcvannégy mezőgazdasági szakmunkás egy tsz-ben Mindenki a szakmájában dolgozik — Nem tsz-tagok gyerekei is jelentkeznek — Felvételi vizsga a szövetkezetben • kért mégsem lehet egyértelműen csak a sütőipart felelőssé tenni. A jelenlegi gyakorlat ugyanis egye- ; nesen ösztönöz a súlycsonkításra. Ha a boltban mindenképpen darabra veszik át a kenyeret, függetlenül attól, hogy az előírt tűréshatáron belül van-e az eltérés, vagy sem, semmi sem készteti a sütőüzemeket arra, hogy jobban vigyázzanak a termékek súlyára. Az üzemek abban érdekeltek, hogy a fajlagos anyagfelhasználást csökkentsék. Ez helyes is, azonban csak bizonyos határig. Ha ennek az a következménye, hogy a kenyér, a sütemény súlya nem éri el az előírt minimumot sem, akkor a fogyasztó károsodik. Ennek pedig csak a kereskedelem állhatja útját azzal, hogy az átvételnél szigorúan ragaszkodik az előírásokhoz. Ha a kenyér súlya nem éri el a névlegesnek 96, illetve 97 százalékát, akkor nem veheti át darabáruként és nem is adhatja el, csak súlyra. Hasonló a helyzet a minőségnél is, bár meg kell jegyezni, hogy ilyen esetben gyakrabban élnek a boltvezetők a reklamáció jogával. (J) 1 A tamási Vörös Szikra Terme lőszövetkezetben már nyolcvan- négyen szereztek mezőgazdaság ■ szakmunkás-bizonyítványt. Ebbe i gárdába beletartozik a traktorvezetők csoportja is, harmincegj ember, de a szakmunkások legtöbbje egyéb munkákban dolgozik. Átlagos életkoruk körülbelül 26—27 év. Filótás István, a szövetkezei párttitkára azt mondja, évek óta tervszerűen foglalkoznak a szakmunkásgárda kialakításával, ami egyben a tagság fiatalítását, az Lehet-e negyedkilóval kevesebb? A sütőipari termékek minőségét, szállítását vizsgálta az A. K. F.
