Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-06 / 4. szám
I960, január 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s KISZ-szervezet — papíron — A taglétszámunk 48 fő. Az üzemben ennek a háromszorosa a fiatal munkások száma. Mikor tartottunk utoljára KISZ-gyűlést? Azt hiszem, júliusban. Potápi Zoltán, a Bonyhádi Vasipari Ktsz KISZ-titkára mondta el az előbbi szavakat. — Fél év alatt, amíg gyűlés sem volt, szerveztek valamit? — Szakmai továbbképző tanfolyamot, ahová huszonegyen jelentkeztek. De se rendezvényünk, se egy közös mazilátogatásunk nem volt. Ha csak azt nem számítjuk, hogy a brigádtagok azért él-elmentek együtt moziba. — Milyenek itt a fiatalok, pasz. szí vak? — Látogassuk meg a műhelyeket. • A z első helyiség ahová beme- gyünk a szerszámműhely. A falak zsúfolásig színészképek- kel és egy plakátot is találunk kifüggesztve. Jön a „Holdfény- cirkusz” — hirdeti. „Számoló ló” — betűzgetem a szöveget félhangosan. Felnevetnek. — Az húzta a kocsit! Egymást követik a megjegyzések. Mindenki tud valamit mondani az ott járt cirkuszról, bár állítólag senkj nem nézte meg műsorát. A hirtelen támadt me- sélhetnékből érzik, hogy hatott azért az emberek képzeletére. — Miért nem mentek el? — Ismerjük már őket, minden évben eljönnek. Nekünk már nem tudnak újat mutatni. A plakátot azért ki szögezi ék. — Van itt KISZ-tag maguk között? Az előbbinél is hangosabb nevetés. Vidám társaság dolgozik a műhelyben, de most az e^rszer nem értem a jókedv okát. Kérdem is mindjárt, miért olyan nevetséges a kérdésem? Senki nem felél. Kisvártatva egy vékony fiatalember megszólal. — Én az vagyok a falumban. De ott is gyengén működik a szervezet. Ott is. Hallom meg a befejező szót, és továbbmegyek. 4 — Miért lennék KISZ-tag? A bátyám KISZ-titkár Kisvejkén, ahol lakunk, még ő sem tudott beszervezni. Szégyenkezik is miattam eleget — mondja Virányi Margit az excenterprés mellett. Olyan határozottan tiltakozott, hogy tovább faggatom: — Mit tud a KISZ működéséről? Miért viszolyog annyira a belépéstől? — Semmit. Ezen még nem gondolkoztam. — Az a baj, hogy nincs helyiségünk, de egyáltalában semmi, ahol legalább egy gyűlést megtarthatnánk — mondja Barabás Zoltán, akit a többiek így ugratnak: — Hallgass, te „reakciós”. — Meg az is baj, hogy kevés a fiatal — így Horváth Imre, akinek az életkora messze jár a harminctól, első pillantásra is. — Rossz a szervezés, valahogy másképpen kellene összefogni az embereket. Ezt már Rumbuch Ignác mondja, egy erős, magas ember, kicsit már túl a KÍSZ-kor- határon, de első pillantásra is olyan, akire hallgatnak, akinek van tekintélye az emberek előtt. Később kiderül, hogy szocialistabrigád vezető. — Helyiség? Az valóban gond, kinőttük már a mostani helyünket — mondja Schneider György, a Vasipari Ktsz vezetője. Nézze meg az irodákat, ember ember hátán. Nincsenek rendes öltözőink sem, amíg nem fejeződik be az új műhely építése. Talán két hónap múlva, a szerszámműhely jelenlegi helyén berendezhetünk egy klubszobát, ahol a párttaggyűléseket és a KISZ-rendezvényeket is megtarthatjuk. Addig? Valóban, csak az udvaron tudnának összejönni, hogy egy taggyűlést megtártsanak, de ahhoz már hideg van. Egyéb programokra az Építőipari Ktsz kultúrotthonába elmehetnének, de az is messze van, nehezen megközelíthető is. — Milyenek a sportolási lehetőségeik? — Nehéz valamit megszervezni, mert hol tartsuk az edzéseket. Feloszlott a zenekarunk is, mert nem volt helyiségük a próbákhoz. Az üzem gyorsabban fejlődött, hogy a szervezet vele nőhetett volna. * Tlyen körülmények között természetes, hogy a fiatalokban lassan minden kezdeményezőkedv visszafejlődik. De kezdeményeznek-e egyáltalán? Amikor arról érdeklődtem, mit szeretnének, ha egyszer teljesülne valami nagy kívánságuk, akkor elsőnek az jutott eszükbe, hogy jó volna kedvenc csapatukat elkísérni külföldi útjára. Futballmeccs, esetleg mozielőadás, ahová elmegyünk, — vallják egyöntetűen. Persze kivétel azért akad. Százötven ember közül volt egy fiatal, aki elment a TIT egyik érdekes előadására, igaz. hogy utána nem mesélte el, hogy mit hallott ott, mert félt, hogy kinevetik mert ilyen helyekre jár. — Művelődni nem divat, azaz ha már csinálja az ember, ne dicsekedjék vele. — mondta. Pedig a fiatalok nem passzívak. A KISZ-szervezet sokat változtathatna a jelenlegi közfelfogáson. Amikor annak az embernek van becsülete, aki nagyobb hangón szidja a „nem létező” KISZ-t anélkül, hogy valamit tenne érte, akkor nem egyedüli baj az, hogy hiányzik a helyiség a gyűlésekhez. A gyár fiataljai jó munkások, a közösségi szellemre se lehet panasz, ha tréfálkozásról van szó. Nehéz elhinni, hogy ilyen emberek között egy kis összefogással, a párttagok és az idősebb munkások segítségével ne lehetne kialakítani egy olyan KlSZ-szervezetet, amely nemcsak papíron működik. Moldován Ibolya Sok kicsi sok Antal András, a tsz-kovács könnyen boldogul az ipari tanulóval. A „legény” — így szólítják az ipari tanulót, érti a dolgát és szorgalmas is. Mesterének nem kell szájbarágóan magyarázni, hogy mikor mit csináljon. A vasszakmában dolgozók egyébként is kevés beszédű emberek, s a tanuló is ezt szokta meg. Látva, hogy mestere egy vasdarabot keres, tudta, hogy ezután a vas izzítása következik. Anélkül, hogy kérdezte volna, egy-két lapát szenet tett a parázsra, hogy megfelelő hő legyen. Párszor megnyomta a fuj- tatót, s amikor látta, hogy az előbb még feketén csillogó szén pirosodni, izzani kezd, megfogta a vödröt, s annyit mondott: — Megyek a szerelőműhelybe, a patkóért. A kétyi Kossuth Tsz-ben a két testvér: Antal András és fivére, Gáspár „kulcsemberek”. Munkájukon sok múlik. Antal Gáspár szerelőn, hogy az erőgépek üzemképesek legyenek. Iparkodik is. Az ünnepek előtt 300 hold szántatlan területe volt a tsz-nek, de a két ünnep között három erőgép szántott a kétyi határban, s így újév utánra már nem sok maradt. Antal András a kovács. Az ő munkája is nagyon fontos. Rajta múlik, hogy az erőgépekhez szükséges munkagépek és a fogatok mindig használható állapotban legyenek. A kovácsműhely előtti térség egyik oldalán a javításra váró, a másik oldalon a kijavított munkagépek sorakoznak. A sor végén a hulladékvas van gondosan kupacba rakva. A mester, amikor ott jártunk, éppen a vasak között matatott, valami használható vasdarabot keresett. — Nálunk nemigen van elkallódó vasdarab. A takarékosság jegyében azt tartjuk, hogy mindenből lehet valami használható dolgot összehozni — mondta. A kovácsmestert a tsz-ben félig komolyan, félig tréfásan újítónak hívják. A tsz-könyvelő ■ is így mutatta be. Nevéhez valóban fűződik valami újításféle dolog, amellyel pár hónappal ezelőtt „lepte” meg a fogatosokat. A kétyi tsz-ben még elég számottevő a lóállomány. A tsz-veze- tők szerint a dimbes-dombos völgységi határban több fogatra van szükség, mint a sík terepen. A lótartás sokba kerül, s ezt a patkolókovács is nagyon jól tudja. Egy-egy patkó — nagyságától függően — hét-tíz forintba kerül, s évente a sok lóra sok patkó kell. Antal Andrást és fivérét az vezette az újításra, hogy valamelyik patkóméret éppen nem volt raktáron. A fogatos viszont mérgelődött és jogosan. Patkó nélkül a lovat nem hajthatta, mert lesántul. A termény betakarítást viszont sürgette az időjárás, de a fogatosnál más ok is közrejátszott: Úgy számított, ha történetesen néhány napra le kell állnia, nem szaporodik a munkaegysége, ezt pedig nem akarta. A kovácsmester mindenképpen segíteni szeretett volna a fogatoson, s így született meg az ötlet, hogy a patkó elkopott elejét egy kapaszkodó ráhegesztésével felmagasítják az eredeti vastagságra. A próbálkozás, vagy ahogy ők nevezik, az újítás bevált. Azóta már rendszeresítették az elpokott patkók felújítását, használati idejének meghosszabbítását. A két testvért, Antal Andrást és fivérét, Gáspárt azóta nevezik a tsz-ben újítóknak. Eddig újításukkal 3000 forintot takarítottak meg a közösnek azzal, hogy sok kicsi sokra megy. P. M. Új falusi, elektromos aláliomás A mezőgazdaság viiiamosenergia- ellátását tanulmányozó össz-szövet- ségi Tudományos és Kutató Intézet kidolgozott egy újtípusú, falusi használatra alkalmas elektromos alállo- mást Az eddigiekkel szemben az az előnye, hogy acélvázas cementblokkházikója van, melybe nagyfeszültséget átalakító transzformátort és kikapcsolóberendezést szerelnek be. Az új aláliomás berendezése így jól védett az esőtől, hótól, széltől és portól. Az új falusi al- állomásokat már gyártják a Szovjetunió Villamosítási és Energetikai Állami Termelési Bizottsága felügyelete alatt álló üzemek) Veszélyesen terjednek a kábítószerek A Brain-bizottság kábítószerfogyasztással kapcsolatos jelentése azt javasolja, hogy csak egyes orvosok írjanak fel heroin- és kokainrecepteket. 1960. óta a heroin angliai élvezőinek száma minden két évben megkétszereződött. 1964-ben 342 volt. Ha ezt a gyors növekedést nem fékezik meg, akkor 1974-re a heroinnak több mint 10 ezer rabja lesz. A veszélyes kábítószerek szedése csaknem kizárólag abból ered, hogy az illetők orvosi kezeléskor kábítószert, többnyire morfiumot kaptak. De 1961-ben, amikor a Brain-bizottság korábbi, önteltebb jelentése megjelent, a heroin és kokain szedese fokozódott, különösen a fiatalok körében, akik valószínűleg már nem a gyógyszeres kezelés miatt lettek a kábítószerek rabjai. A Brain-bizottság most megállapította, hogy a kábítószerfogyasztás társadalmilag ragályos jelenség. A „járvány” közvetlen oka az elmúlt néhány évben az volt, hogy hat londoni orvos bőkezűen írt fel receptre hero nt. 1962-ben egy orvos egyedül 600 ezer tablettát írt fel. Ez a meny- nyiség aztán a heroin élvezői körében került forgalomba. Az általános orvos gyakran a beteget és nem a betegséget kezeli. Megpróbál enyhíteni a tüneteken, míg a hórházi orvos tudományosabb és specifikusabb eszközöket alkalmazhat. Az emberek még a Thalidomid- tragédia után is csak fokozatosan ébredtek rá arra, hogy a gyógyszer amellett, hogy használ, árthat is. Az elmúlt 30 évben a gyógyszerforgalommal párhuzamosan elterjedt a kezelés okozta betegség is, az a betegség, amelyet akaratlanul az orvos okozott, főleg a gyógyszerek veszélyes mellékhatásával. A baj az, hogy csak_ halvány fogalmunk van arról, mi vezérli az általános orvosokat a gyógyszerek felírásában. Semmiféle szabványt nem fektettek le arról, hogy az általános orvos milyen szempontokat kövessen a gyógyszer felírásakor. Olykor az antibiotikumokat is mértéktelenül alkalmazzák. Tavaly 22 500 000 recepten írtak fel antibiotikumot Vajon 1964-ben valójában szükség volt-e 16 millió 100 ezer receptet írni barbi- turtartalmú altatószerre? Vagy 9 millió idegcsillapítóra? Az idén bizonyára felülmúljuk az 1956. évi rekordot (229 millió recept). Lehetetlen megállapítani, hogy ez milyen következményekkel jár, eltekintve a megnövekedett költségektől. Egyéb jelekből nyilvánvaló: az egészségügyi szolgáltatást legalábbis a beteg új módon értelmezi, és az orvos erre hagyományos módon reagál. (The Observer) Új „Élüzem“-feltételek a mezőgazdaságban A Mezőgazdasági Értesítő legújabb számában megjelent a földművelésügyi miniszter utasítása az állami gazdaságok, gép- és gépjavító-állomások és az FM Irányítása alá tartozó vállalatok részére adományozható „Élüzem” cím elnyerésének 1966. évi feltételeiről. A feltételek többsége azonos az előző éviekkel, de van közöttük néhány új is. Az állami gazdaságoknál erőteljesen növelik valamennyi dolgozó érdekeltségét, amennyiben az „Élüzem” címet az idén csak az a gazdaság kaphatja meg, ahol az eredményfeladat túlteljesítése legalább hat napi nyereségrészesedés fizetését teszi lehetővé. További fontos feltétel, hogy a főbb növények terméshozamaival és az állati hozamokkal meghaladják a környékbeli állami gazdaságok és jól gazdálkodó termelőszövetkezetek átlagait Az idén először állapították meg önállóan a gépjavító állomások, valamint a repülőgépes növényvédő állomás részére az élüzem-feltételeket. A gépjavító állomások, egyéb feltételek teljesítése mellett, csak akkor kaphatják meg az „Élüzem” címet, ha kellő időben és jó minőségben elvégzik a termelőszövetkezetek által igényelt munkákat és — szerződés esetén — biztosítják azok megfelelő műszaki ellátását.
