Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
Í9ÖS. Január 56. TOLVA MEGYÉT NfiPŰJgAO 3 Eredményes érre tekintettek vissza az aparhantiak %árszámadó közgyűlésükön Néhány évvel ezelőtt már ünneppé tették a zárszámadó közgyűlés napját Aparhanton. Olyannyira, hogy az iskolában is szünet volt ezen a napon — de ez kifejezte azt az elismerést is, amelyben a termelőszövetkezet az iskolás gyerekeket részesítette; hiszen ők is sokszor segítették a szövetkezet munkáját. így a közgyűlés bevezetője az iskolások szereplése volt, és az a kedves gesztus, amikor a helyi SiZokás szerint rozmaringos almával ajándékozták meg a vendégeket, köztük K. Papp Józsefet, az MSZMP megyei, és Daradics Ferencet, a járási bizottságának titkárát. Kerekes Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke, a vezetőség beszámolójában az előző évi visszaesés után ismét a fejlődés eredményeiről adhatott számot. Beszélt arról, hogy új, fiatal tagokkal gyarapodott a taglétszám és az új agrotechnikai eljárások is eredményre vezettek. Ebben szerepe volt a pártszervezet segítségének, a tanács közreműködésének, és a tagság előző években tapasztalt szorgalmának. — Az elmúlt egy év közgyűlésein a felszólalásokban Évek óta folyik a Nagymányoki I Brikettgyár rekonstrukciója, melynek keretében többek között korszerűsítették a belső anyagmozgatást és tárolást, egyes technológiai berendezéseket kicseréltek. Jelentős állomása volt a több milliós rekonstrukciós munkának a szárító megépítése és üzembehelyezése. A brikettgyártás során ugyanis különösen az esős időszakokban okozott nehézséget az alapanyag nagy nedvesség- tartalma. Ha a szén a megengedettnél több vizet tartalmaz, a belőle készült brikett szétmállik. Bizonyos fokig — többlet-kötőanyaggal — lehet ellensúlyozni nem a személyi viták, hanem a közös érdekek jutottak előtérbe, s így a közös munka is meghozta a gyümölcsét. A növénytermesztés átlagai kevés kivétellel meghaladták az előző év átlagait, köztük cukorrépából 80 mázsával, kukoricából 3 mázsával termeltek többet, mint az előző évben. A kertészetre az előző évben ráfizettek, 1965-ben viszont a tervezett 350 000 forint helyett 524 000 forintot jövedelmezett a kertészet. A 15 hold újtelepítésű gyümölcsös és a 40 hold szőlő még nem hozott sokat, de az elkövetkező években minden remény megvan arra, hogy ezek a területek is növeljék a szövetkezet jövedelmét. A szarvasmarha-tenyésztésben ugyan — kevés szám híjával — nem érték el a tervet, viszont az 1964-es, egy tehénre jutó 2400 liter tej helyett az elmúlt évben 2800 litert termeltek. A tehénlétszám terytől való elmaradását azzal lehet magyarázni, hogy az állomány tbc-mentesítését tűzték ki elsődleges feladatul, s ez idő szerint az egész állomány 65 százaléka negatív. i a nagyobb nedvességtartalmat, azonban a minőség mindenképpen romlik. A szárító megépítésével a brikettgyártás eme akadályát küszöbölték ki. A múlt évben fogtak hozzá az építkezéshez és december elsejére adták át a szárítót rendeltetésének. Két hónap óta tehát korszerű szárítóberendezésen megy keresztül a szénpor, mielőtt a gőzgyúrókba és a brikettprésekbe jut. Míg azelőtt — különösen az őszi-téli hónapokban — igen gyakori volt a minőségromlás, most, két hónap óta nem kapott minőségi reklamációt a gyár. Az 1965-ös eredmények alakulásában szerepet játszott az, hogy rendszeresen mérték, figyelemmel kísérték az önköltségek alakulását. Egy mázsa búzát például 146,50 forintért állítottak elő és 240 forintért értékesítettek. Egy mázsa kukoricát 104,8 forintért termeltek és 180 forintért értékesítettek. A 29,60 forintért termelt cukorrépa mázsájáért 44,80 forintot kaptak. Hasonlóan jól alakult a tej előállításának költsége is. A szövetkezetnek 1 liter tej 2,70 forintba került és 3,10 forintért értékesítették. Száz holdnyi halastavukban termelt hal kilója 7,87 forint volt, ugyanakkor 15—17 forintért tudták értékesíteni. Így a szövetkezetnek! a többlet értékesítéséből közel 3 millió forint volt a bevétele. S amíg 1964- ben 38 forint volt a munkaegység értéke, addig most a zárszámadó közgyűlés után 1 munkaegységre 50 forintot fizettek ki és ezen felül prémiumként 3,50 forint jutott. A szövetkezetben dolgozó családok közül 118 család keresett 20 000 forinton felüli ösz- szeget. A beszámolóból csupán még egy adatot idézünk; a 3004-es rendelet alapján a szövetkezet 1 337 582 forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott gazdálkodási eredményei után. A beszámolóban és a hozzászólásokban külön megemlékeztek az asszonyokról, akik sokszor — főleg a kedvezőtlen őszi időben — majdnem embertelen viszonyok kozott dolgoztak, takarították be a termést. A hozzászólók között K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára elismerését tolmácsolta a szövetkezet minden egyes tagjának. Beszélt arról, hogy miként lehetne még jobb a szövetkezet gazdálkodása és ismertette a szövetkezetek gazdálkodását segítő új határozatokat, rendelkezéseket. Működik már a szárító — Jobb minőségű a mányoki brikett Biztosított az 1966-os terv teljesítése — állapították meg a tanácsi építők műszaki dolgozóinak tanácskozásán A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál egésznapos műszaki konferenciát tartottak, amelyen megbeszélték a vállalat múlt évi munkájának tapasztalatait, és az 1966. évi terv teljesítésére vonatkozó teendők fő irányát. A műszaki irányítás további szilárdítása, a gazdasági munka hatékonyságának növelése, az egyéni felelősség elmélyítése, a műszaki programozási rendszer további fejlesztése jellemezte a vállalat múlt évi munkáját — állapította meg László István igazgató, munkaértékelő beszámolójában. Az átfutási idő lerövidítése, a munkahelyek szervezettsége, eredményezte azt, az előbbiek mellett, hogy a 107 milliós tervet a vállalat csaknem száz százalékban megvalósította. Az elmúlt évi munka nem végleges adatok szerint 99,8 százalékos tervteljesítést hozott, amelyet a vállalat építésvezetőségei között folyó verseny tett lehetővé. Az építésvezetőségek^ közül a legjobb eredményt a négyes számú főépítésvezetőség dolgozói érték el, őket a paksi építésvezetőség követi. A felszabadulás 20. évfordulójára indított szocialista munkaverseny a legfontosabb segítője volt a múlt évi munkának. Az év végén 32 tervszerűtlenül áthúzódó munka volt, amelyek közül 18-at már január közepéig átadtak. Az 1966- os feladatokról szólva a vállalat igazgatója elmondotta, hogy a harmadik ötéves terv első évében 110 milliót érő munkát kell a vállalat munkásainak kivitelezni. Az igazgató után a vállalat főmérnöke, Bíró György az idei feladatok teljesíthetőségéhez készített tervezetet terjesztett elő. Eszerint elérik, hogy a negyedéves terveket rendszeresen teljesítik, úgy, hogy az első félévi program túlteljesítése már „biztonsági” tartalékot is képez, ami esetleges rendkívüli esetben az éves terv teljesítését teszi lehetővé. Az első félévben hárommilliós tervtúlteljesítést érnek el. Meg kell akadályozni a szerződésekben vállalt határidők túllépését. A vállalat éves eredménytervében előírt nyereséget olyan ütemben kívánják elérni, hogy az első negyedévi, téli időszakból származó veszteség június 30-ig megszűnjön. Az általános szervezési teendőkben munkaszervezési feladatok, az operatív termelési tevékenység, a koncentrálási lehetőség ki-, használása, a műszaki programozási rendszer fejlesztése, az éves terv teljesítésének alapvető módszerének kell válni. A műszaki konferencián nagyszámú hozzászóló mondotta el az 1966-os feladatokkal kapcsolatban elképzelését, tervét, így többek között Cziráki Ferenc osztályvezető munkaügyi kérdésekről, Orbán György párttitkár a termelő kiseevségek munkájának összehangolásáról, Buda László osztályvezető az ütemtervek készítésénél az anyag- és bérlehetőségek figyelembevételére hívta fel a figyelmet. Imre József, a mérvéi tanács osztályvezetője megállapította, hogy a vállalat nem várt jó eredményt produkált 1965-ben és lehetséges jobb szervezéssel, a nagyobb önállóság révén, hogy 1966-ban a vállalat nyereséggel dolgozzon. A műszaki konferencia résztvevőd elhatározták, hogy ez évre részletes műszaki intézkedési tervet készítenek, amelyben minden munkahely, építés- vezetőség, osztály feladatát meghatározzák. pálkovács nUzuL Sándor hazalátoqcdoti dien ingtádhűl Leningrádban tanuló alsónyéki fiatalemberrel találkoztam a minap a községi tknácsháznál. Éppen akkor érkezett haza két heti vakációra. Húszéves, a második tanévet tölti a híres, nagy szovjet város egyik nemzetközi egyetemén, illetve műszaki intézetében. Különböző mechanikai, elektrotechnikai, műszaki ismereteket tanulnak ott a hallgatók, a világ sok országának küldöttei és a szovjet fiatalok együtt. Rózsa Sándor nagyon sok és érdekes dolgot mesélt ottani életéről, a városról és a leningrádi emberekről. Ügy jutott ki ösztöndíjasként 1964 őszén, hogy kerestek a Bajai III. Béla Gimnáziumban jelentkezőket, mint más iskolákban is, és ő jelentkezett. Az orosz nyelvet már az általános iskolában elkezdte tanulni, s bár perfekt tudása nem volt még akkor, kedvet érzett a nagy vállalkozáshoz, és nyilván tehetséget is. Azt mondja, nagyok a követelmények, rengeteget kell tanulniuk, általános jó eredményt kell elérni ahhoz, hogy kint maradhassanak. Nem bírta mindenki ezt az erős iramot, azok hazajöttek. De még így is tizenöten vannak magyarok abban az intézetben. Rózsa Sándorék hatan kerültek ki együtt, 1964-ben. Az ösztöndíjuk havi 70 rubel. Szerinte ez nagyon megfelel a teljes ellátásra a magukfajta embereknek, sőt szórakozásra is jut elegendő. Az alsónyéki fiatalember egy- egy napja általában a következőképpen telik el Leningrádban: Reggel fél kilenckor, vagy kilenc órakor kezdik a tanulást az egyetemen, és hat-hét órát töltenek ott naponta. Délután rendszerint lefeküsznek a szállóban, a szobájukban, aztán legtöbbször este, sőt néha egész éjjel tanulnak. Különösen az első néhány hónap volt nehéz, amíg a nyelvet jól elsajátították, eljutottak odáig, hogy megértsék az előadásokat. Kezdetben csak néhány szót tudott odavetni a jegyzetfüzet egy- egy lapjára. Véleménye szerint ilyen körülmények között — három orosz fiúval lakik a diákszállói szobában —, tulajdonképpen egy hónap alatt jól meg lehet tanulni oroszul, ha valaki már korábban elsajátította az alapokat. Természetesen segítenek egymásnak, nemcsak a kifejezések megértésében, hanem az egész tanulásban. | A hallgatók étkeztetése nem úgy történik, mint nálunk, nem menzaszerű. Ennek igen sok az előnye. Megtörténik, hogy maguk készítik el ételüket, különösen a reggelit és a vacsorát, de ebédkor is választhatnak sokféle étel közül az önkiszolgáló mintára üzemelő étteremben. Például ki van írva, hogy levesek, és akkor választhatnak mondjuk a következők között; borscs, scsi, szólj ánka. Szóval nagyon elégedettek az ellátással, a helyükkel. Természetesen a sok tanulás mellett aktív pihenésre is jut idő, a szórakozásra. Több, úgynevezett „Kaié” található Leningrádban, ahol nemcsak kávét fogyasztanak. Beszélgetnek irodalomról, művészeti és más aktuális kérdésekről : ezekben a kávéházféle- ségekben találkoznak fiatal értelmiségiek és olyan otthonosan érzik magukat, mintha saját állandó klubjuk lenne. Ezeket szereti Rózsa Sándor, meg az intézeti „Romantikát”. Ez az egyetem klubterme, ahol ugyancsak tartanak összejöveteleket és táncolhatnak is. Magyar lány jelenleg kettő tanul ebben az iskolában. A leningrádi emberek sokat sétálnak, ez az egyik legfontosabb és legjellegzetesebb szórakozásuk. Nagyon hatott rá az orosz emberek és még jobban a leningrádiak közvetlensége, szívélyessége, állandó jó kedélye. Azt mondja, ha egy idős asszony megszólítja őt az utcán, hogy valamit kérdezzen tőle, így szól hozzá: szünok! Vagyis: fiacskám. Szinte mindent becéznek. A professzor sokszor nem azt mondja, hogy atom, hanem: atomcsik, tehát olyasmi, hogy atomocska. A szervusz, az privét, de legtöbbször úgy használják, hogy privé- csik, szóval ezt is becézik. Rózsa Sándor komoly és higgadt egyéniség, jellegzetesen „műszaki típus” Mégis, amikor a városról kérdezem, felélénkül, nagy taglejtésekkel beszél. — Nagyon szép város! Sokkal szebb, mint Moszkva. Hatalmas, gyönyörű régi házak, óriási parkok, fehér éjszakák! Most ugyan egészen más a helyzet, reggelenként csúnya a város, mert csak tíz óra felé világosodik és sokszor van köd. De tavasszal! A tanácstitkár irodájában vagyunk Rózsa Sándorral és az édesanyjával. A t>t- kár mosolyogva megkérdezi: — Milyenek a leningrádi lányok? Szépek? — Szépek. Szőkék és feketék. Sok a nagyon csinos lány. Aféxfiák csak mutatják egymás között, ha egy nő tetszik nekik, akit meglátnak az utcán, vagy bárhol. A jobbkezük ujjait becsukva, a hüvelykujjukat pedig felfelé emelve fejezik ki, hogy ez aztán nagyszerű teremtés. — Hány évig fog tanulni a Szovjetunióban ? — Mivel egészen új ez az iskola, a Finommechanikai és Optikai Intézet, nem tudjuk még, hogy négy és fél, vagy öt és fél évig kell-e tanulnunk. — Amikor végez, tudna-e dolgozni a szekszárdi mérőműszer- gyárban, hasznosíthatná-e ott a tudását? — Valószínűleg igen. Minket minisztériumok szerződtettek, illetve azok közvetítésével jutottunk ki. A tanulmányok befejezése után az elhelyezést is bizonyára a minisztérium útján intézik. — Egy évben hányszor jut haza Alsónyékre? — Kétszer. Nyáron, a szokásos szünidőre, és ilyenkor két hétre. — Nem nehéz ez így? — Eleinte nagyon nehéz volt, de már más. Szeretek Leningrádban. Ott is Sanyinak hívják. GEMENCZI JÓZSEF
