Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
8 TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄG 1966. január 23. Csodálatos dolgot tudtam meg, amíg híres emberek után jártam, hogy nyilatkozatot kérjek tőlük erről-arról. Megtudtam, hogy a hiúság fél egészség. A kaliforniai Stanford- egyetem egy tanára azt állítja, hogy a középkorú embereknél komoly funkciója van a hiúságnak. Az angyalát! A hiúság eddig nem tartozott kizárólag az emberi erények közé. Ezért magyarázatot kértem a tanártól. Így válaszolt: — A hiú ember igyekszik megőrizni fiatalos külsejét, egészségesen él és okosan sportol. A kimutatások is bizonyítják állításom helyességét. Ez igen! Fel az orral ezentúl kedves kortársak! Csak egyről azért ne feledkezzenek meg: a járdáink nem éppen simák! Az én utazásom sem volt sima. Bejártam a fél világot mire sikerült néhány híresség közelébe férkőznöm. Képzelje szerkesztő úr mit kellett nekem kiállnom. Fedezékből néztem végig egy műalkotást. Az alkotó ott állt a vászon előtt, a géppisztolyt a vállához emelte, célzott és megszületett a műalkotás. Érdemes megjegyezni a nevét, mert még belövi magát a művészettörténetbe. Harry Sten-nek hívják és amerikai. Amikor befejezte a műalkotást odamentem hozzá. Ö leeresztette a géppisztolyát és rövid gondolkodás után így válaszolt a kérdésemre. — A művésznek nyíltságot kell mutatnia a műveiben is. Az én alkotásaimban géppisztolygolyók ütötte lyukak jelentik a teljes nyíltságot. A műalkotás valóban nyílt volt. Csak, .mintha az eszmei mondanivaló lett volna lyukas. Lyndon Johnsonhoz, az USA elnökéhez nagyon nehezen jutottam be. Pedig ő is híres ember. Nemcsak azért, mert hasonlít ahhoz a bizonyos kutyához, amely vicsorít, ugyanakkor a farkát csóválja és az ember nem tudja, hogy melyik felének higgyen, hanem azért is, mert harmincegy éve él ugyanazzal a feleségével, öt a házasság titkáról faggattam. Hosszú kérdezősködés után végül is a következőkkel rázott le. — Nézze, Hári, én harmincegy évi házasságom alatt megtanultam, hogy két dolog teszi boldoggá az asszonyt. Kis szünetet tartott, majd így folytatta: — Az egyik! — és jobbkezével megfogta a bal hüvelykujját — Az egyik, mint említettem: azt a látszatot kell kelteni, hogy az asszony az úr a háznál. A másik: valóban 5 legyen az úr a háznál. Bátran merem ajánlani, hogy Johnsonnak ezt a javaslatát otthon, sőt minden szocialista országban elfogadhatjuk. Egy nagyon híres angol laburista képviselővel is találkoztam. ö az emberek legjobb ismerőjének számít. Nyilatkozatot kértem tőle. Ö a lelkemre kötötte, az istenért ki ne írjam a nevét, mert akkor az a rengeteg ember, aki magára ismer őt támadja meg. Én megígértem, hogy nem írom ki a nevét, csak mondjon valamit az emberekről. — Nézze, Hári, az emberek olyanok, mint a dobok! — Milyenek? — Mint a dobok! — ismételte. — Minél üresebbek, annál hangosabban szólnak. Ebben van valami. Nem csodálom, hogy nem vállalta ezt a megállapítást névvel. Konrád Adenauert is meglátogattam. Nemrég ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Gondoltam kikérdezem: hogyan lehet hosszú életű egy politikus? Erre a kérdésre nem válaszolt egyenesen, csak annyit mondott: ezt a kérdést ő is még csak most tanulmányozza. Kárpótlásként azért elmondott egy történetet. — Tudja, Hári, én nagy állatbarát fagyok. Ezt tudják az állatkereskedők is. Néhány nappal ezelőtt egy állatbarát teknősbékát hozott és megvételre ajánlotta. Már-már elszántam magam, hogy megveszem, de meggondoltam a dolgot. A kereskedő ugyanis közölte velem, hogy egy ilyen teknősbéka 100—150 évig él. Persze, hogy nem vettem meg, hiszen maga is tudja, Hári, hogy milyen szomorú dolog az, ha az embernek elpusztul a kedvenc jószága. Ez valóban igaz. Az ő helyében én sem vettem volna meg a teknősbékát. Ismeri Peter Shellert? ö egy világhírű amerikai filmkomikus. Megjegyzem: könnyen komédiázik. Még nőtlen. És az is marad. Ö a legényélet alapos ismerője. Öt arra kértem, ha már ilyen nagy nőtlenségi tapasztalattal rendelkezik: nem tudná-e meghatározni a nőtlenség fogalmát? Megvakarta a fejét, kicsit gondolkodott, majd így válaszolt. — Nehéz kérdés ez Hári! De azért megpróbálom. Nőtlen ember az, nőtlen ember az, nőtlen ember az... — járt le-fel a szobában és amikor odaért az ablakhoz hirtelen megfordult. — Nem is nőtlen, legényember az ... Na, mit gondol Hári, ki a legény ember? — kérdezte, miközben leüli az ágyára. — Fogalmam sincs. — Pedig egyszerű. Legényember az az ember, aki reggel az ágy bármelyik oldalán fölkelhet! Hogy én erre nem jöttem rá! Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: A szovjet tudósok plazma kutatásai A földi Naphoz vezető úton írta: Lev Panyihov mérnök-fizikus Mi szükséges ahhoz, hogy létre, hozzuk az irányított termonukleáris reaktort és ezáltal az emberiség kezébe adjunk olyan gyakorlatilag kimeríthetetlen energia- forrást, amelyben az „üzemanyag” a közönséges víz lesz. Ehhez három alapvető feltétel szükséges. Elsősorban magas hőmérséklet. A földi Nap „meggyújtása” érdekében az elektronokat el kell szakítani az atommagoktól, majd az atommagokat egyesülésre kényszeríteni. Igen ám, de minden mag pozitív töltésű és taszítja a többit. Ezeket az erőket csupán a magok nagy sebessége győzheti le. Következésképpen az atommagokat igen magas, többszáz millió fok hőmérsékletre kell hevíteni. Az előállított plazmának elég sűrűnek kell lennie, minden köb- centiméterében a magok billiárd- jait kell tartalmaznia, egyébként a magok nem képesek sokszor összeütközni egymással. Az irányított termonukleáris reakcióhoz múlhatatlanul szükséges, hogy a sűrű plazmát százmillió fok hőmérsékletre hevítsék és egy lizedmásodperctől egy másodpercig terjedő ideig ezen a hőmérsékleten tartsák. A legnehezebb probléma a plazma magas hőmérsékletének fenntartása. Arról van szó, hogy a felhevített plazma az edény falaival érintkezve, gyorsan lehűl és a reakció megszűnik. Nem meglepő, hogy a világ sok laboratóriumában intenzíven kutatják a plazma számára a legmegfelelőbb csapda-edényt”. 1950-ben Igor Tamm és Andrej Szaharov szovjet akadémikusok a plazma fenntartása érdekében mágneses tér felhasználását javasolták. Kiderült, hogy a mágneses térnek a plazma töltéshordozó részecskéire gyakorolt nyomása a plazmát megbízhatóan elszigeteli a falaktól. Tamm és Szaharov eszméje szolgáltatott alapot a plazma, tanulmányozására szolgáló valamennyi kísérleti berendezéshez. A Kurcsatovról • elnevezett moszkvai Atomenergia Intézetben azt javasolták, hogy a plazmát erős hosszirányú mágneses térrel kell fenntartani. Az ezen az elgondoláson alapuló kísérleti berendezések a „Tokomak” néven ismeretesek. E berendezésekben a plazmafonal gyűrűbe van csavarva és toroidális (körgyűrű alakú) fémkamerák belsejében végbemenő kisüléskor keletkezik. A „Tokomak—3” berendezésben például a hosszanti mágneses tér eléri a 35 000 gauss egységet. Ám ezen viszonyok között a plazmafonal kisebb instabilitásai miatt a felhevített elektronok és ionok élettartama sokszorta kisebb a szükséges értéknél. A „Tokomak—3“ berendezésben sikerült elérni többmiUió fokos plazmahőmérsékletet és a szükséges sűrűséget, ám a plazma megtartásának ideje, sajnos, mindösz- sze a másodperc néhány ezredrésze. Manapság sóik laboratóriumban igen elterjedtek a „mágneses palackok” névvel jelölt csapdák. E csapdák eszméje Andrej Budkei szovjet akadémikustól és dr. Post amerikai tudóstól származik. A „mágneses palackok” homogén mágneses tereket — „dugókat” — hoznak létre. E berendezésekben a mágneses erővonalak fenekükkel egymás felé fordított két palackra emékeztető rendszert képeznek. Az ilyen „palackokat” kiszivattyúzzák egészen a magas vákuumig, majd belefecskendezik a plazmát alkotó töltéshordozó részecskéket. Ennek az elvnek az alapján működik a Kurcsatovról elnevezett Atomenergia Intézetben létrehozott „Ogra—1” berendezés. Az „Ogra—1-ben” előállított plazma hőmérséklete 800 millió fok volt, sűrűsége * azonban nem haladta meg a köbcentiméterenkénti százmillió részecskét, élettartama pedig mindössze néhány ezredmásodperc volt, mivel a plazmarészecskék a falak felé eltávolodtak. Ennek leküzdése érdekében Mihail Ioffe szovjet tudós azt javasolta, hogy a mágneses teret tegyék azonosan növekedővé minden irányban — hosszanti és sugárirányban egyaránt. Evégett a közönséges „mágneses palackhoz”, tengelyével párhuzamosan, az oldalfal mentén árammal telített vezetőket csatolnak. A Kurcsatov-intézetben az ilyen „PF—5” rendszerű csapdában sikerült 40 millió fok hőmérsékletű, köbcentiméterenként tíz- milliárd részecskét tartalmazó plazmát előállítani, s azt 600 századmásodpercig fenntartani. Ma már a világ sok laboratóriumában használják az „ioffe-pálcikákat“, amelyeknek elméletét a Szovjetunióban dolgozták ki és támasztották alá kísérletileg. A plazma hőmérsékletének növelése és fenntartási idejének meghosszabbítása céljából a Szovjetunióban létrehozták az „Ogra—2” termonukleáris kísérleti berendezést, amelybe már felhevített sűrű plazmát fecskendeznek be. A legutóbbi években kibontakoztak a plazma nagyfrekvenciájú elektromágneses terekkel való fenntartásának munkálatai. A nágyfrekvenciájú elektromágneses tereknek nagy előnyük van. Lehetővé teszik az elektromágneses terek formájának gyors megváltoztatását és következésképpen a plazma minden oldalról való „bezárását”. így csaknem „ideális csapda” készíthető. Ehhez azonban a mágneses tér alakváltozási sebességének, tehát a tápláló áram frekvenciájának is elég nagynak kell lennie és el kell érnie a több megahertzet. A plazma fenntartására és hő- szigetelésére szolgáló nagyfrekvenciájú terek alkalmazásával kapcsolatos munkálatok két fő irányában bontakoznak ki: olyan új típusú csapdák létrehozása, amelyekben a plazmát minden oldalról nagyfrekvenciájú tér tartja fenn, és olyan kombinált mágneses tereikkel rendelkező rendszerek létrehozása, ahol a plazmát állandó mágneses tér tartja fenn, a nagyfrekvenciájú terek pedig a hőszigetelés megjavítására és a plazmának az instabilitástól való megóvására szolgálnak. Melyik csapdát lehet hát ala^ pul venni a jövő erőműveiben építendő termonukleáris reaktorhoz? A tudósok úgy vélik, hogy ma még a létező módszerek egyikét, sem lehet előnyben részesíteni. A „makrancos“ plazma megszelídítése érdekében a támadások minden irányban széles arcvonalon folynak. Megtörténheti hogy a sikert több módszer komi binációja révén érik el. A kutatások jelenlegi állapota alapján mindenesetre kijelenthető, hogy a termonukleáris reakció szabályozásának problémája a belátható jövőben megoldódik. Magyar kísérletek a színes televízióval A Budapesti Műszaki Egyetem vezetéknélküli híradástechnikai tanszékének speciális kutatócsoportja négy évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a színes televízióval. A kísérletek célja, hogy megfelelő szakembergárdát képezzenek a jövendő magyar színes televízió-közvetítéshez, kidolgozzák a színes vevőkészülékek gyártásához szükséges speciális mérőműszereket. A négy évi kísérletsorozat egyik eredménye, hogy elkészült az első magyar építésű színes, — vételre alkalmas készülék. A magyar szakemberek francia és szovjet tapasztalatokat felhasználva, a Secam rendszerű képátvitel-technikával kísérleteznek. Hamarosan elkészül egy újabb fajta, a korábbiaknál lényegesen nagyobb teljesítményű magyar gyártmányú vevőkészülék is. (MTI-foto •— Bara István felvétele.)
