Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-22 / 18. szám

ß

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1966. január 22.

Asztalitenisz

Az üzemi demokrácia fóruma

Jól sikerült verseny Szekszórdon, Bonyhódon és Dombóvórott

Elmúlt vasárnap megyénkben három helyen került sor asztalitenisz-versenyre. Szekszárdon a városi asztalitenisz-szövetség rendezésében különösen jól sikerült a verseny, a felnőtt egyéni versenyben harmincketten, az ifjúsági egyéni versenyben harmincán indultak. A serdülők és úttörők versenyét a városi szövetség január 29-én rendezi.

A felnőtt férfiak mezőnyében a döntőt — immár több év óta — ismét Link játszotta Jánosi ellen. Párosban komoly meglepetés született, az aktívabban játszó Inotai—Bandi pár nagy küzdelem után legyőzte az esélyes Link— Jánosi párt. A vegyespárosban nem alakultak ki nagy küzdelmek. A győztes Link—Málinger pár valamennyi mérkőzését nagy fölénnyel nyerte. Az ifjúsági számokban azonban még a felnőtteknél is nagyobb küzdelem folyt, ami bizonyítja, hogy általában egyforma képességű játékosok kerültek egymással szembe. A lányok versenyében a megyei bajnokságból már ismert Építők versenyzői szerepeltek a legjobban.

Dombóváron Kocsola, Döbrö- köz, Kurd, a Dombóvári Spartacus, a Dombóvári Kesztyűgyár, az Apáczai Gimnázium és a Dombóvári VSE versenyzői vettek részt.

Borjyhádon 32 versenyző küzdött a jobb helyezésekért, ahol általában a várakozásnak megfelelő eredmények születtek, örvendetes, hogy több falusi sportkör képviseltette magát a versenyen.

Eredmények:

Szekszárd város:

Felnőtt férfi egyéni: 1. Link Ferenc (Szekszárdi Petőfi), 2. Já' nosi György (Szekszárdi Petőfi) 3. Inotai Árpád (Szekszárdi Petőfi.)

Felnőtt férfi páros: 1. Inotai— Bandi (Szekszárdi Petőfi), 2. Link —Jánosi (Szekszárdi Petőfi), 3. Klézli—Ormándi (Szekszárdi Honvéd).

Felnőtt vegyespáros: 1. Link— Málinger (Szekszárdi Petőfi—Építők), 2. Inotai—Kovács (Szekszárdi Petőfi—Építők), 3. Bandi— Pintér (Szekszárdi Petőfi—Építők)

Ifjúsági fiú egyéni: 1. Eber- hardt János (Műszergyár), 2. Benes István (Közgazdasági Technikum), 3. Schmidt Ferenc (Műszergyár).

Ifjúsági fiú páros: 1. Benes I— Benes II. (Közgazdasági Technikum), 2. Hazafi—Keszthelyi (Köz- gazdasági Technikum), 3. Eber- hardt—Schmidt (Műszergyár).

Ifjúsági leány egyéni: 1. Málinger Erzsébet (Szekszárdi Építők), 2. Kovács Margit (Szekszárdi Építők), 3. Pintér Mária (Szekszárdi Építők).

Ifjúsági leány páros: 1. Kovács —Pintér (Szekszárdi Petőfi), 2. Kovács Málinger (Szekszárdi Petőfi), 3. Béres—Somogyi (Közgazdasági Technikum).

Bonyhádi járás:

Férfi felnőtt egyéni: 1. Ritzel (Bonyhádi Vasas), 2. Farkas (Bonyhádi Vasas), 3. Szilágyi (Bonyhádi Vasas).

Tízéves pangás után :

Vívóverseny Szekszárdon

Tíz év után ismét vívóversenyt láthat a szekszárdi sportkedvelő közönség. Január 23-án, vasárnap délelőtt rendezi első barátságos jellegű vívóversenyét a szekszárdi Balassa János Kórház vívószakosztálya, a Simontornyai BTC vívóival. Mindkét szakosztálynak ez lesz az első hivatalos bemutatkozó versenye.

A verseny célja a sportkapcso- /latok kialakítása, vívószellem fejlesztése és a versenyzők nyilvános szerepeltetése. Ezen túlmenően pártoló tagok toborzása, a sportág népszerűsítése.

Versenyszámok: serdülő női

tőr, egyéni és csapatverseny. Serdülő férfi egyéni és csapat tőrverseny. Ezt követően kardvívóbemutatóra kerül sor.

A verseny 9,30 órakor kezdődik I

Szekszárdon, a Garay téri általános iskola tornatermében. A visz- szavágóra február hónapban kerül sor Simontornyán.

Férfi ifjúsági egyéni: 1. Farkas (Bonyhádi Vasas), 2. Kovács (Mórágy), 3. Borbándi (Závod),

Férfi felnőtt páros: 1. Ritzel— Farikas (Bonyhádi Vasas), 2. Bér tálán—Fischinger (Bonyhádi Vasas), 3. Borbándi—Faragó (Závod).

Felnőtt vegyespáros: 1. Ritzel Szántó (Bonyhádi Vasas), 2. Farkas—Lakos (Bonyhádi Vasas).

Férfi ifjúsági páros: 1. Szilágyi —Kovács (Mórágy), 2. Borbándi

I. —Borbándi II. (Závod), 3. Győrf- fi—Fischinger (Bonyhádi Vasas).

Férfi serdülő egyéni: 1. Borbándi (Závod), 2. Simondy (Mórágy), 3. Köllő (Bonyhádi II. sz. ált. isk.)

Férfi serdülő páros: 1. Borbándi—Szász (Závod), 2. Szúnyog— Köllő (Bonyhádi II. sz. ált. isk.), 3. Bányai—Eisenzehr (Bonyhádi

II. sz. ált. isk.).

Női felnőtt egyéni: 1. Szántó

(Bonyhádi Vasas), 2. Lakos (Bonyhádi Vasas).

Női ifjúsági egyéni: 1. Szántó (Bonyhádi Vasas), 2. Lakos (Bony hádi Vasas).

Női felnőtt páros: 1. Szántó— Lakos (Bonyhádi Vasas).

Dombóvári járás:

Női felnőtt egyéni: 1. Hodászné (Dombóvár), 2. Czimmermann (Kocsola), 3. Schrott (Kocsola).

Ifjúsági férfi egyéni: 1. Harsá- nyi (Dombóvári Apáczai Gimnázium), 2, Müller (Kocsola), 3. Fehér (Dalmand).

Felnőtt férfi egyéni: 1. Dékány (Döbrököz), 2. Csurgai (Dombóvár), 3. Péter (Dombóvár) és Kiss (Kocsola).

Serdülő férfi egyéni: 1. Fodor (Zrínyi iskola, Dombóvár), 2. Hegedűs (Dalmand), 3. Fridmann (Dombóvár).

Felnőtt férfi páros: 1. Varga— Csurgai (Dombóvár), 2. Béke fi— Péter (Dombóvár), 3. Vicze—Dékány (Döbrököz).

Vegyespáros: 1. Szabó—Péter (Dombóvár), 2. Csurgai—Hodász- né (Dombóvár), 3. Czimermaim— Kiss (Kocsola).

Sportiskola Szekszárdon

Az MTS Tolna megyei Tanácsának több hónapos munkája eredményeként február 1-gyel sportiskola nyílik Szekszárdon. Az MTS a jelentkezési felhívást már kiküldte az általános iskoláknak, ahol a tanulók között nagy érdeklődés nyilvánult meg. Már eddig is nagy számban jelentették be, hogy részt vesznek a sportiskolán.

A jelentkezett tanulók felvételi

A baráti körről

December eleje óta tartanak — sőt lassanként befejeződnek — megyénkben a sportköri vezetőségválasztó taggyűlések. Legtöbb helyen szóba kerül a tagság sorainak rendezése, javaslatok hangzottak el tagtoborzásra, ezzel párhuzamosan a saját bevétel növelésére.

Egy-két helyen azonban ennél „merészebb” tervekkel rukkoltak ki: baráti kör szervezését javasolták.

Egymagába véve a baráti kör szervezése dicséretes, és követendő példaként említendő, ha ez az alapszabály szerint történik. De sajnos egyik-másik helyen olyan tervek voltak, hogy a baráti kör majd önálló pénzgazdálkodást folyta, azzal nem köteles elszámolni másnak, csak a baráti kör vezetőségének, és a tagdíjakból befolyt összegből finanszíroznák, fedeznék azokat a kiadásokat, amelyeket hivatalosan nem lehet elszámolni. (Azt talán mondani sem kell, hogy csakis labdarúgók jöhetnének számításba).

A megyei TS képviselői azonban mindenütt határozottan leszögezték: baráti kört csak az esetben engednek életre hívni, ha az a sportköri alapszabályokban lefektetett elvek alapján dolgozik. Ha a tagdíjakat nem külön kasszába, hanem a sportkör pénztárába fizetik, melyért — ellenérték- ként — tagdíjbélyeget ad az egyesület. Ez esetben bármikor ellenőrizhető az összeg felhasználása és nincs lehetőség arra, hogy egyik-másik labdarúgó jogtalan követelését ilyen összegből fedezzék.

vizsgán vesznek részt. Azok, akik a felvételen megfelelőnek bizonyulnak hetenként két alkalommal vesznek részt a szakosztályok foglalkozásain. A szükséges sporteszközöket központilag biztosítják, míg az egyéni felszerelésről (mez, tornanadrág, tornacipő) a tanulóknak kell gondoskodni.

A heti két edzés az iskolai szünidőben is meglesz, tehát a foglalkoztatás rendszeres. A sportiskola tagjai a tagsági igazolvány felmutatása mellett valamennyi szekszárdi sportrendezvényt díjtalanul látogathatnak. Az edzéseket oktatói minősítéssel rendelkező testnevelő tanárok vezetik.

A sportiskola az alábbi szakosztályokkal indul: asztalitenisz (fiú—leány), atlétika (fiú—leány), kosárlabda (fiú—leány), torna (fiú—leány),, valamint labdarúgószakosztály.

A Tolna megyei TS tömegsportbizottsága elkészítette az

1966. évi falusi üzemi és középiskolai sportkörök pontszerző versenykiírását. A verseny célja: a falusi, üzemi és középiskolai sport területén olyan rendszert alkotni, amely biztosítja a tömegek foglalkoztatását és egyben lehetőséget nyújt a Kilíán-jelvény megszerzésére. Az értékelést három kategóriában, a járási, Illetve a városi TS végzi. Az első helyezett 1500 forint, a második helyezett 1000, míg a harmadik helyezett 500 forint értékű sport- felszerelést kap.

A közeli napokban minden ipar- “ vállalatnál és mezőgazdasági üzemben tanácskozásra hívják össze a munkásokat. A Minisztertanács és a SZOT Elnöksége határozata szerint kötelező a vállalati termelési tanácskozások megszervezése, hogy ott a dolgozókkal ismertessék és megvitassák az 1966. évi terveket. Az üzemi demokrácia e fóruma leginkább hivatott, hogy vezetők és munkások közösen határozzák meg: Milyen módszerekkel dolgozzanak, hogyan hárítsák el a gazdaságosabb és termelékenyebb munka útjában álló akadályokat?

Nem könnyűek az 1966. évi tervek célkitűzései. Az elmúlt években mindig a termelés mennyiségi növekedésével kezdődtek a tervelőírások, ezzel szemben az Idén a vállalatok többségében fő feladat a termelékenység növelése és a minőségi igények fokozása. A Simontornyai Bőrgyárban is idén főleg a munkaigényesebb, a piacon keresettebb cikkek gyártását fokozzák, s mindezt az eddiginél jobb minőségben kívánják elérni. A mennyiség nagyjából azonos a múlt évivel, számottevő azonban az értékbeni változás. Hasonló a célkitűzés a többi üzemben is.

Minőségjavulás, termelékenység, növelés. Ez a két különösen hangsúlyozott előírás szinte készteti a vállalatokat, hogy az eddiginél jobban keressék, kutassák a termelés tartalékait. Egyik fő módszere ennek a termelési tanácskozások rendszere, a dolgozók véleményének, javaslatainak meghallgatása és alkalmazása a mindennapi munkában? Ki tudna hasznosabb és célravezetőbb tanácsokat adni a munkásnál? Végtelenül gazdag termelési tapasztalatok halmozódtak fel a dolgozókban és ezek válhatnak közkinccsé, ha megkérdezik őket. Elmondja ezeket a munkás, hiszen a bőrén — és a fizetési borítékjában — érzi, ha jó, vagy rossz a munkaszervezés, folyamatos, vagy akadozó az anyag- és szerszámellátás, tervszerű, vagy rendszertelen a gyártott termékek szállítása.

A vezetőknek és a munkásoknak anyagi és erkölcsi érdekük, hogy nagyobb rend és fegyelem legyen a termelésben. Az alkalmazottakat ösztönzi például az új prémium- rendszer, a munkásokat a több kereseti lehetőség és a nyereség- részesedés várható növekedése: Feltétele ennek azonban, hogy tudatossá váljon a munka, a dolgozók ne csak egy-egy nap feladatait, hanem hosszabb időszak célját, terveit ismerjék, előrelássanak és a jobb végrehajtás érdekében a munka részletei mellett, annak egészéről is elmondhassák véleményüket. Tulajdonképpen ezt szolgálják a mostani termelési tanácskozások, az üzemi demokrácia legfontosabb fórumai;

A z egy évvel ezelőtt megjelent ** MT—SZOT-határozat értelmében differenciáltan kell megszervezni a termelési tanácskozásokat. Mit jelent a differenciáltság? Röviden: a tanácskozások műhelyenkénti, vagy még kisebb termelőegységenkénti összehívását, mert ez az egyetlen módszer, hogy mind több dolgozó ismerje meg az üzem, de főként a műhely közvetlen tervfeladatait. Még a múlt év végén is találkoztunk olyan vállalati vezetőkkel, akik azzal érveltek, hogy nincs szükség oly sok értekezletre, elegendő egy központosított termelési tanácskozás összehívása is a dolgozók küldötteinek részvételével. Durva megsértése ez az üzemi demokráciának, ezért a pártszervezeteknek, a szakszervezeti bizottságoknak határozottan fel kell lépni ellene.

A termelési tanácskozás napirendjén a vállalat 1966. évi terve szerepel. A téma rendkívüli jelentősége miatt rendkívüli gondossággal kell felkészülni a beszámolóval is. A tanácskozás előadója vázolja a vállalat egészének helyzetét és termelési gondjait — szükséges ez, hiszen kölcsönös kapcsolat van az egyes üzemrészek között — legtöbbet azonban a műhely, a műhelyrész tervfeladataival foglalkozzon. Csak ezzel biztosítható, hogy a dolgozók nagy többsége részt vegyen a tanácskozásokon és ott érdemben hal- lassa-szavát.

A beszámoló másik feltétele, M hogy egyszerű, pontos és nyílt legyen. Mit sem ér az olyan előadás, amely a számok, adatok, kimutatások özönét zúdítja a munkásra, aki semmit, vagy nagyon keveset érthet belőle. A bizalmatlanságot szüli az ilyen beszámoló, azt a gondolatot ébreszti a hallgatóban: „ismét mellébeszélnek, megint titkolnak előttem valamit”; A vállalati demokrácia szabad kibontakozása követeli meg a köz- érthetőséget, az őszinte hangot. Csak így várhatjuk, hogy a munkások szakmai tapasztalataikkal, ismereteikkel, javaslataikkal segítsék megoldani a termelés gondjait.

A jó termelési tanácskozás harmadik feltétele szintén a beszámolóval kapcsolatos. Akkor cselekszik helyesen a vita vezetője, ha nem akar mindent elmondani, hanem elsősorban az időszerű, a leginkább megoldásra váró feladatokra irányítja a figyelmet Nem könnyű ez a tervismertető termelési tanácskozásokon, mégis erre kell törekedni. Sikerrel élhet ezzel a módszerrel, ha például rövidebben ismerteti a tervszámokat; viszont részletesebben magyarázza és elemzi a minőség, a termelékenység, az exportkötelezettség előírásait. Természetesen ez csak általánosítható p>élda, hiszen min- den üzemnek és műhelynek mások a feladatai, az adottságai, a megoldásra váró feladatai.

Az egyszeri értekezlettel nem zárulhat le a termelési tanácskozás. A vezetők feladata, hogy az elhangzott javaslatokat elemezzék sőt feldolgozzák a terv végrehajtási utasításaiban, de mindenekelőtt szóban, vagy írásban válaszoljanak azokra. Késztessék ezzel is a dolgozókat, hogy a jövőben még nyitottabb szemmel éljenek az üzemben, érezzék jobban, hogy a gyár gazdái és felelősek mindenért. ami ott történik,

Cokszor beszélünk a munkások- ** nak: övék a gyár, saját érdekükben dolgoznak és jobb életüket alapozzák meg a termelékenyebb, a gazdaságosabb munkával Hányszor előfordul azonban, hogy nagyszerű munkásjavaslatok vesznek semmibe, s gyakran azok nem érzik szavuk hatását, akiktől valóban az ország sorsa függ. Ha igyekszünk tartalommal megtölteni a termelési tanácskozásokat: újabb példával győzhetjük meg a munkást, hogy van foganatja szavának, termelési és élettapasztalatának, s ha a jövőben Is rendszeresen elmondja véleményét, a napi termelőmunkájánál többet adhat a népgazdaság fejlesztéséhez. A munkás, a dolgozó ember számára ez a legnagyobb erkölcsi ösztönzés ...

Kovács András