Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 15. szám

>

6

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1966. január 19.

Megyénk legjobb sportolóit

ünnepelték

Aki már tízéves korában versenyzett — Ne hagyd magad Pitkin! — Miért kapott ki Horváth az olimpiai bajnoktól ?

Hétfőn délután Szekszárdon a megyei TS apparátusa ünnepséget rendezett a megye legjobb sportolói tiszteletére. Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a megyei TS agit.-prop. b'úottsága — a beérkezett szavazatok alapján — összeállította megyénk legjobb tíz női és tíz férfi sportolójának ranglistáját. Az ünnepségen részt vett Lépő László, a megyei TS elnöke, Varga István és Vida László, a megyei TS elnökhelyettesei. A szavazatok alapján elért rangsorolást Fekete László, a megyei TS ágit. prop. bizottságának elnöke ismertette, majd Lépő László kedves szavakkal méltatta a sportolók eredményeit, mellyel kiérdemelték, hogy a megye legjobbjainak ranglistájára kerülhessenek. Elismeréssel adózott az edzőknek és kérte őket,

továbbra is tevékenykedjenek úgy, hogy sportolóik a legjobbak közé kerüljenek. Végül további eredményes szereplést kívánt a sportolóknak, edzőknek egyaránt, majd átadta a tiszteletdíjakat.

Ezzel lényegében a „hivatalos" rész lezárult és a sportolókkal megyénk sportvezetői baráti beszélgetést folytattak. A sportolók kötetlen formában, keresetlen szavakkal mondták el élményeiket, beszéltek munkájukról, terveikről. Fekete László ügyesen és szellemesen vezette a beszélgetést, irányítottá a társalgást és így lényegében minden sportoló, sőt edző mondott néhány érdekes momentumot, melyet feljegyeztünk.

VARGA TERÉZ (Szekszárdi Petőfi kosarasa):

Nem vagyok született tehetség, hogy mégis eredményesen szerepelhettem, azt szorgalmamnak köszönhetem. Az elmúlt év legérdekesebb. egyben legizgalmasabb mérkőzését Budapesten, a HSC ellen játszottuk, mely isméi bebizonyította, nem szabad elbizakodottan pályára lépni. Útközben arról beszéltünk, hogy legalább 40 ponttal legyőzzük ellenfelünket. Nem így lett. A mérkőzés végén döntetlenre állt a küzdelem és csak a hosszabbításban — nagy nehezen — sikerült egypontos győzelmet aratni.

CSEPREGHY ÁGNES (Szekszárdi Petőfi kosarasa):

— Négy éve kezdtem a kosa- razást Pakson. Két éve á Szekszárdi Petőfi csapatában játszom. Mint az ifjúsági válogatott tagja, a közelmúlt napokban lengyelországi túrán vettem részt Nagyon jól éreztem magamat, még az sem zavart bennünket, hegy valamennyi mérkőzésünket elveszítettük. Ezek közül egyet .nirdössze egy pontt-l. Igaz. úgy engedtek útra bennünket szakvezetőink, hogy legalább arra vigyázzunk 40—50 pontnál többel ne kapjunk ki. A teljesen megfiatalított ifjúsági csapatunknak nem ment a játék, hiányzott az összeszokottság. Különben Lengyelországban nagyon kellemes és szép kirándulásokat tettünk, az ország északi városait néztük meg, de voltunk Varsóban is, aho' inkább az óváros tetszett. Hogy mik a terveim? Szeretnék úgy szerepelni a csapatomban és a válogatottban is. hogy megálltam a helyemet.

KECSKEMÉTI SÁNDOR (Dalmandi MEDOSZ lovasa):

— Tízéves koromban ültem először lóra, de még abban az évben versenyeztem is, Mezőhegyesen. Dalmandra egy éve kerültem, ahol Németh Laci bácsi az edzőm. 1965-ben országos ifjúsági bajnokságot nyertem. Nagyon sajnálom, hogy a Tamásiban rendezett területi versenyen nem vehettem részt, mert akkor a magyar ifjúsági válogatottal Olaszországban voltam az Európa-baj- nokságon.

SÁNDOR ALAJOS (Bonyhádi Spartacus NB II-es ökölvívó-csapatának edzője):

— A tavasszal Tapolcán a Honvéd ellen léptünk szorítóba. Oláh Miklós ellenfele Sáfár volt, akit szaknyelven „vadölőnek” nevednek. Amikor a deltás Sáfár szorítóba lépett, Oláh úgy nézett

ki mellette, mint egy úttörő. A közönség kórusban kiabálta Oláhnak: „Ne hagyd magad

Pitkin!” A különben rendkívül kemény tapolcai versenyző ezúttal ráfizetett, hogy a közönség Oláht Ilyen furcsa módon bíztatta, mert olyan hatalmas lendületbe kezdett, hogy az ötvenedik másodpercben már harmadszor került padlóra „vadölő” és Oláh erőfölénnyel nyerte a mérkőzést.

SCHROTT MARGIT (Kocsolai Tsz SK. kézilabdása):

— öt éve űzöm a kézilabdasportot, de úgy érzem kimagasló eredményt sem én, sem a csapatom nem tudott elérni. Legjobb eredményünk a tavalyi megyebajnokság. Az osztályozón már gyengén ment a játék, vagy talán az ellenfelek voltak erősek? Egyedül, csak Szigetváron győztünk, de a visszavágó mérkőzésen Kocsolán már kikaptunk. Jelenleg a komlói teremkézilab- da-bajnokságban veszünk részt, eddig két mérkőzésünk volt, mindkettőn győztünk.

KRASSAY JUDIT (Szekszárdi Dózsa atlétája):

— öt éve kezdtem Bátaszéken az atlétizálást. Három éve I. osztályú versenyző vagyok, a magyar ifjúsági válogatottal részt vettem a romániai nemzetek közötti versenyen, majd nem sokkal később Kijevben szintén az ifjúsági válogatottal. Az utóbbi helyen nagyon erős mezőny állt rajthoz és bizony nem kerültem az első három közé. Gyulán az országos vidék-bajnokságon megsérültem, sokáig kínlódtam ezzel és így tavaly nem is volt jelentős eredményem. Remélem az idén sikerül ismét jó eredménynyel bizonyítani.

MOHAI ERZSÉBET

(Paksi Gimnázium kosarasa):

— Nagyon keveset tudok magamról mondani. A megyebajnokságban szereplő csapatunknak a legeredményesebb játékosa voltam. Hozzávetőlegesen 400 kosarat dobtam. Az idén végzek, még nem tudom, hova kerülök. Szeretnék tovább tanulni. Majd meglátjuk.

LEPOSA FERENC

(Szekszárdi Dózsa ifjúsági

ökölvívó-csapatának edzője):

— Két ökölvívóm van a megye legjobb tíze között. Csötönyi Sándor fiatal kora ellenére már négy éve igazolt versenyző. 1965-re csak a harmadik helyet terveztük neki az országos ifjúsági bajnokságon, de ő ezt túlteljesítette, első lett. Az Énekes István emlékversenyen

súlycsoportjában, erős mezőnyben, második lett, és az ott mutatott teljesítménye alapján került az országos ifjúsági keretbe. Másik ökölvívóm Horváth, akit csak (Szőrös) néven ismernek, már (1964-ben is jó teljesítményt nyújtott, mindössze egy veresége volt, a római olimpiai bajnokunktól, Töröktől. 1965-ben szintén egyszer szenvedett vereséget a hadsereg- bajnokságon. Rendkívül szorgalmas, lendületes ökölvívó, egyetlen baja: nagy ellenfelekkel szemben gátlásai vannak. Mielőtt Török ellen szorítóba lépett, tíz órán át agitáltam és bizonygattam, hogy nincs mitől tartani, meg tudja verni Törököt. Ennek ellenére, amikor szorítóba került el- fehéredett és egyszerűen „elfelejtett öklözni”. Ha gátlását le tudná vetni, remek ökölvívót lehetne belőle faragni, olyat akit még a válogatott is használhatna.

CZ1MERMANN TERÉZ

(Kocsolai Tsz SK kézilabdása, a Dombóvári VSK asztaliteniszezője):

— Nemcsak a kézilabdát, hanem az asztaliteniszt is szeretem Pedig az elkövetkező időben valamelyikről le kell mondani. Február 1-én Dombóvárra a kesztyűgyárba megyek dolgozni. Ott viszont azt akarják, hogy kézilabdázzak. Én inkább az asztalitenisz mellett kötnék ki. már C~ak azért is, mert NB II-es csapatban jobb minden szempontból játszani Majd a jövő eldönti végül is. hogy melyik spoitág mellett maradok.

HARSÁNYI LÄSZLÖ (Bátaszéki VSK atlétája):

— 1960 előtt a Falusi Dolgozók Spartakiádjának versenyén értem el jó eredményeket. 1960-ban Novak Istvánnal Bátaszéken összebarátkoztunk és rászedtek arra hogy induljak én is, mivel a sportkörnek szüksége van rám És én versenyeztem. Úgyszólván valamennyi verseny számban rajthoz álltam és eredményeim az I—II. osztály között mozogtak Eredményeim nem kimagaslóak; de sportkörömnek ezzel is a versenyeken értékes helyezéseket, pontokat szereztem. Bátaszéken tanítottam, most a megyei TS módszertani főelőadója vagyok.

*

És így beszélgettek a sportolók a sportvezetőkkel hétfőn délután a fehér asztal mellett. A megyei TS apparátusa és a megyénk legjobb sportolói között tovább mélyült a kapcsolat és azzal búcsúztak sportolóink, hogy egy év múlva szeretnének ismét — eredményeik alapján — itt találkozni.- Ny. Jelentés a sportköri vezetőségválasztó taggyűlésekről

DOMBÓVÁRI VSE:

A Dombóvári Vasutas Sportkör 250 szurkolója előtt Bogdán Gyula sportköri elnök tartott De- számolót a szakosztályok munkájáról. Legelőször a labdarúgó- és asztalitenisz-szakosztály munkáját értékelte és elismeréssel adózott mindkét csapat tagjainak, akik kiharcolták az NB II-be jutást. A beszámoló további részében a többi szakosztállyal, így a tenisz-, úszó- és vízilabda-szak- Dsztállyal foglalkozott. Az úszókról megállapította: dr. Kalocsa Jenő edző más irányú elfoglaltsága miatt visszaesés volt az úszó- szakosztálynál, de ennek ellenére életképes a szakosztály, mert sok fiatalt foglalkoztat, sokan ismerkednek meg az úszással. Az elnöki beszámolót hozzászólások követték, melyben felszólalt Vida László, a megyei TS elnökhelyettese is.

HÖGYÉSZI MEDOSZ:

A közgyűlést jó szervezés előzte meg, azon mintegy 100-an jelentek meg, köztük a községi párt- szervezet, a tanács és különböző társadalmi szervek képviselői. Gréczi Tamás elnöki beszámolójában a szervezeti élettel foglalkozott és megállapította: a vezetőség jó munkát végzett, a kilenc elnökségi tagból heten rendszeresen dolgoztak. A taglétszám is örvendetesen javult, — kétszeresére emelkedett. Bővült a szakosztályok száma, mert megalakult a természetjáró- és női röplabdaszakosztály. Tömegsport terén a szakmaközi bizottsággal közösen rendezték a különböző bajnokságokat, melyeken közel háromszázan vettek részt. A sportkör az elmúlt két évben három edzőt, 10 játékvezetőt és négy sportköri vezetőt küldött iskolára, illetve tanfolyamra. A terv szerint 1966-ban röplabda- és labdarúgó-oktató minősítést szerez két sportvezető Hőgyészről. Bejelentette, a sporttelepet az idén tovább korszerűsítik, befejezik, melyre 106 000 forint áll a sportkör rendelkezésére. A beszámoló után hozzászólások következtek, így többek között felszólalt Lépő László, a megyei TS elnöke is.

PAKSI KINIZSI:

A Paksi Kinizsi Sportkör küldöttközgyűlésén az elnöki beszámoló reálisan értékelte a sportkör helyzetét, a szakosztályok munkáját. A tömegsportról megállapította: az elmúlt évekhez viszonyítva javulás tapasztalható» de az eredményekkel még mindig nem lehetnek elégedettek, mivel pályahiány miatt több sportágban nem tudták megrendezni a tömeg versenyeket. Az üzemrészek közötti bajnokságban is tapasztalható javulás. A tervek között szerepel a taglétszám növelése — különösen a község dolgozóiból, — a szakosztályok megerősítése, valamint női és férfi kézilabdacsapat szervezése is az idei év legfontosabb feladataként került megemlítésre. Tömegsportcsoportot hoznak létre, mely pontos program alapján sakk-, asztali- tenisz-, atlétika-, kosárlabda-, kézilabda- és labdarúgó-mérkőzéseket rendez.

Az elnöki beszámoló után tizenöt hozzászólás következett. Valamennyien az elkövetkező időszak jobb munkája érdekében mondták el észrevételeiket, javaslataikat.

Simontornyáról jelentjük

A kézilabdátoknak még nincs edzőjük— A labdarugók Pénzes irányítása mellett alapoznak

A Simontomyai BTC NB II-es kézilabdacsapata egy hete kezdte felkészülését a bajnoki rajtra. Heti két edzést tartanak a játékosok, az iskola tornatermében. Mivel az edzőprobléma még mindig nem oldódott meg, így a játékosok által választott edzőbizottság irányítja az edzéseket: Szabó, Vinczellér és Macher. A vezetőség természetesen ezt csak átmeneti megoldásnak szánja és jelenleg is tárgyalásokat folytat több kézilabdaedzővel. A csapaton belül lényeges

változás nincs, egyedül Nagy Béla kapuvédő távozott.

A labdarúgók két hete kezdték az alapozást, de nem tornateremben, hanem szabadban. Az edzést Pénzes Ferenc, a csapat volt játékosa vezeti, aki az elmúlt évben társadalmi edzői tanfolyamot végzett. A labdarúgó-csapattól Micskó távozott, akit a vezetőség a Szekszárdi Dózsának kiadott. A labdarúgó játékosok lelkiismeretesen végzik az edzéseket és bizakodva várják a rajtot.

—

Atlétika

Még mindig nincs nj trónkövetel« diszkoszvetésben

Az elmúlt év szinte minden vonatkozásban hanyatlást hozott a Tolna megyei atlétikának. így volt ez diszkoszvetésben is, annak ellenére, hogy Doszpod, Tóth és Bu- csányi (mindhárman a Szekszárdi Dózsa versenyzői) a tavalyi eredményüknél jobbat értek el az idén, sőt a dunaföldvári Békefi is javított tavalyi legjobbján. Ugyanakkor azonban a dunaföldvári Kun és a szekszárdi Baki és Serfőző rosszabb eredménnyel szerepel a listán, mint tavaly.

Az 1,5 kg-os diszkosszal elért eredmények listáján az ifjúságiak között kell majd keresnünk azokat. akik a jelenlegiektől átveszik majd a váltóbotot. Természetesen nem mostanában, hiszen a diszkoszvetés olyan versenyszám, amelyet szinte korhatár nélkül lehet űzni több-kevesebb sikerrel. Ezen a másik listán a dunaföldvári Csík, a paksi Swincsók, a bonyhádi Winkler, a szekszárdi Módos és a dunaföldvári Méhes neve kínálkozik említésre. Ha szorgalmasak lesznek, ha a mozgást tökéletesen elsajátítják és időközben

megerősödnek, akkor ők is beléphetnek majd a 40 méteres dobók társaságába. Addig azonban még sok munka vár rájuk.

Diszkoszvetés (2 kg):

1. Doszpod András Sz. D. 45,52

2. Tóth Ferenc, Sz. Dózsa 43,97

3. Bucsányi Kálmán, Sz. D. 39,64

4. Kun János, Dunaf. V. L. 39,52

5. Baki István, Sz. D. 38,61

6. Békefi László, Df. V. L. 36,70

7. Serfőző Zoltán, Sz. D. 33,53

8. Módos Ernő, Sz. D. 31,66

9. Darvas Attila, B. VSK 30,26

10. Csik Béla, Dunaf. V. L. 29,98

Diszkoszvetés (1,5 kg):

1. Csik Béla, Dunaf. V. L. 38,52

2. Swincsók László, Paksi g. 38,35

3. Winkler Béla, Bonyh. g. 38,26

4. Módos Ernő, Sz. Dózsa 38,02

5. Méhes Sándor, Df. V. L. '37,70

6. Kovács Miklós, Df. V. L. 36,72

7. Pál Zoltán Sz. Dózsa 36,10

8. Pálfi Ferenc, Dunaf. V. L. 35,54

9. Meskó László, Bonyh. g. 34,76 10. Hargitai János, B, VSK 34,52