Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-18 / 14. szám
isffő. január is. TOLNA MEGYEI NfíPtf JSAO 5 A tsz-ek és jogvédelmük Nem akarjuk a tsz-elnökök képességeit lebecsülni, de valóban, elnök legyen a talpán, aki a termelőszövetkezetekre vonatkozó rendeletek, határozatok, utasítások, egyéb jogszabályok között eligazodik. De nem is lehet ezt kívánni tőlük, mert elsődleges feladatuk a gazdálkodás irányítása. A szövetkezet, mint üzleti fél, számos vállalattal áll kapcsolatban, amelyben mindkét felet jogok és kötelezettségek terhelik. Az igazság az is, hogy a partnerek nem mindig bizonyulnak korrekt partnernek, azonkívül a szövetkezeteket támogató — sokszor már agyontámogató — jogszabályok között számos kis, és nagykapu van, amelyen keresztül a szövetkezetek — mondjuk ki őszintén — ki vannak szolgáltatva a velük üzleti és egyéb kapcsolatban álló vállalatoknak. A fentiek miatt a termelőszövetkezeteknek külön jogvédő hálózatra van szükségük. Ma már nincs szövetkezet, amelynek ne lenne meg a maga jogtanácsosa, a maga „ügyvédje”. A szövetkezeti tanácsos azonban nem a régi értelemben vett ügyvéd, aki per esetén fellép a szövetkezet érdekében. Annál több — minden esetben jogi tanácsadója a szövetkezeteknek. kozik, szövetkezetre nem. Nagyon nagy szükség lenne már egy új beruházási kódexre, mert a meglevő már túl bonyolult, ugyanakkor sok kérdést nyitva hagy — és ezekből csak a szövetkezeteknek származik kára. — Ugyancsak nyitott kérdés a gépjavítás háromhónapos garanciája is, amely a kijavított traktor átadásától számítódik. De mi történik akkor, ha á januárban átvett traktort a szövetkezet csak márciusban állítja munkába? A fegyelmi ügyek — A jogtanácsos tevékenysége nem csak ilyen, peres ügyekre terjed ki — mondja dr. Beke Géza •—, hanem úgyszólván minden területre. A hozzám tartozó szövetkezetek fegyelmi bizottságainak például szerkesztettem egy tájékoztatót, hogyan kell szabályszerűen lefolytatni a fegyelmi tárgyalásokat, mert nagyon lényeges, hogy a fegyelmi határozat megalapozott legyen. Ezzel sok utólagos vitát el lehet kerülni. — A nézetem szerint — azt hiszem, ez nemcsak egyedül az én véleményem — változtatni kellene a közgyűlés és a vezetőség hatáskörén is, olyan formában, hogy a vezetőségnek nagyobb hatáskört kellene adni. A tapasztalat az, hogy nagyon sok olyan ügy kerül még közgyűlés elé, amelyet a vezetőség is el tudna látni, és amelyek miatt sokszor éppen a lényegesebb dolgokra jut kevesebb idő. — Végezetül egy kérdés. A szövetkezetek hogyan értékelik a jogtanácsos munkáját? — Aszerint, milyen a kapcsolat az illető, és a szövetkezeti vezetők, tagok között, mennyire számítanak a munkájára. Én nem panasz- kodhatom. Érteni kell az emberek nyelvén, és főleg, nem szabad tudása magasabbrendűségének tudatával közeledni. Jó, ha van az embernek tekintélye, de ezt azzal kell megszerezni, hogy a baráti tanácsadót, képviselőt lássák bennünk, akikre igaz ügyükben mindenkor támaszkodhatnak, ne csak úgy, hogy; na, még egy, akit fizetnünk kejl. BI. A tsz-ek és a szerződések Dr. Beke Géza a tamási és a környékbeli szövetkezetek jogvédelmét látja el. Néhány éve jött haza, Tamásiba a fővárosból. Munkájáról, tapasztalatairól beszélgetünk. — A jogtanácsosi tevékenység fő részét éppen azok a peres ügyek adják, amelyekben a szövetkezetek érdekében fel kell lépnünk — mondja dr. Beke Géza —, amikor jogos követeléseket kell bíróság útján érvényesítenünk. Az elmúlt évben például tíz szövetkezetnél mintegy kétmillió forint értékű követelést kellett érvényesítenünk. És a legtöbbet különböző szerződésekkel kapcsolatban. Majdnem általános gyakorlat, hogy a partnerek így, vagy úgy, ki akarják játszani a szövetkezeteket. — Például, tavaly a nagy- kónyi és az értényi szövetkezet szalmatárolásra kötött szerződést. Ezzel a szerződéssel a szalma a vállalat tulajdonába ment át mennyiségileg és minőségileg, ahogy mi mondjuk, az értékesítés teljesedésbe ment. A szerződés tizenkét hónapra szólt. A szabályok szerint a szállítás megkezdése előtt nyolc nappal értesíteni kellett volna a szövetkezetei. A vállalat viszont minden értesítés nélkül megkezdte a szállítást, majd arra hivatkozva, hogy az elszállított szalma kevesebb volt. mint amennyire szerződtek — holott az átadás felköbözve megtörtént —, nem fizették ki az előző, értékesítési szerződésben meghatározott vételárat. De nem fizetett a vállalat tárolási díjat sem. A vitából per lett, a bíróság a vállalat követelését elvetette, azonkívül tárolási díjat is állapított meg. — Egy másik eset, a fürgedi szövetkezeté ... Kiváló minőségű kendert termelt. Nagy részéi első osztályúként vették át. Az utolsó szállítmányban viszont az előírtnál nagyobb kévék voltak. Az átvevő másodosztályúra minősítette — színhiba miatt. — Az ilyen, szerződésből adódó vitákat, pereket el lehetne kerülni, ha a szerződés megkötésekor a jogtanácsos is jelen lenne. Ez azonban még gyakorlatilag kivihetetlen, mert egy-egy jogtanácsosnak nyolc-tíz szövetkezet képviseletét el kell látni. Másrészt azért nem, mert a vállalat szerződéskötői odarakják a papírokat az elnök elé, mondván; írjon gyorsan alá, mert még máshova is kell mennem. Ezek után érthető, miért találkozunk utólag annyi előnytelen szerződéssel. Külön terület a termelőszövetkezetek építkezése, amelyből ugyancsak sok jogvita keletkezik. — Ugyancsak azt tudom mondani, mint a termelési, értékesítési szerződéseknél; a jogtanácsos legyen ott a kivitelezési szerződés megkötésekor, de a műszaki átadáskor is. Most folyik egy 525 000 forintos kötbére? ügyünk, a tamási szövetkezetek tojóházával kapcsolatban. A kivitelező arra hivatkozik, hogy a szavatossági idő már lejárt. Viszont amennyiben rejtett hibáról van szó, a garanciális időt meg kell hosszabbítani. A tervező úgy vélekedett, kísérleti építkezésről van szó, nem vállalja a felelősséget. Jó, kísérletezzenek, de ne a szövetkezetekkel fizettessék meg a kísérletezés költségeit. Az első bírósági tárgyalás már megvolt. Egyébként itt tapasztalható az a bizonyos kiskapu, mert a kivitelező olyan jogszabályra hivatkozik, amely csak vállalatra vonatTitkárképző tanfolyam kezdődött Balatonaligán Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága 1966. január 17-étől február 12-ig a községi, termelőszövetkezeti, állami gazdasági, ipari, kereskedelmi és a hivatali pártszervezetek titkárai részére Balatonaligán tanfolyamot szervezett. Január 17-én délután tartották a tanfolyam ünnepélyes megnyitóját, amelyen részt vett Somi Benjamin, a megyei pártbizottság titkára. Tancz József, a tanfolyam vezetője megnyitó beszédében ismertette a tanfolyam célját, mely szerint a pártpolitikai munka szempontjából fontos elvi és gyakorlati kérdések megvitatására kerül sor. A tanfolyamon központi és megyei előadók tolmácsolásában magas színvonalú előadások hangzanak el, amelyekkel vita keretében foglalkoznak. Fogadóóra reggel nyolctól este nyolcig dai, meg a szombati hetipiaci napok meg egy kicsit olyan ünnep- számba mennek itt. Nos, akkor is sűrűbben adják egymásnak a kilincset. — Mégis milyen ügyekkel jönnek ide? — Akad mindenféle. Családi- pótlék-igazolás, lakásigénylés, szolgálati idő igazolása, családi viszálykodások bejelentése, eltartási szerződések körüli zűrzavarral, kisajátítási panaszok, vagyoni bizonyítványok kiállíttatása, birtokháborítás! ügyek... És így tovább sorolhatnám még a mindenféle dolgokat, amelyekkel felkeresnek. — Jogos minden bejelentés, panasz? — Nos, ezt nem mondhatnám. Jönnek sokszor minden lehetetlen dologgal. Például: „mit csináljak, sok a patkány a lakásomban?” Nos, ilyenkor elirányítom, hogy hová forduljon az illető. Aztán ahány ember, annyi féle. Nagyon kell vigyázni, kinek hogyan válaszol az ember. Egyesek hamar félreértik a szót. És még egy: mindenikinék a saját ügye a legfontosabb. Mindent eszerint kell kezelni. A különböző közlönyök halmaza tomyosodik az asztal egyik oldalán. Rendéleteik, szabályok töméntelen sokaságát rejtik lapjaik. Bizonyára sok szükség van lapozgatásukra. IWéry Éva zolások többsége állandóan ismétlődő jellegű. '— És ha valakit mégsem ismer? — Abban az esetben a körzeti tanácstag igazolását kérem az illetőtől. Az ő papírja elég bizonyíték nekem. Mindenkinek a saját ügye fontos — Naponta átlagosan úgy számíthatom, hogy olyan 35—40 ügyfél keres fel. Ennyi embernél aztán előfordulnak mindenféle dolgok. Kisebb-nagyobb ügyek, amelyek elintézése kevesebb, vagy hosszabb időt vesz igénybe. Amit lehet igyekszünk, a kollégáim is meg én is, minél előbb elintézni. Nem szeretjük feleslegesen nyúzni — húzni az ügyeket. Aztán, hogy mégis előfordul? Hát az nem mindig a mi hibánk. Lehet, hogy nem is itt a tanácsnál akad el a dolog. Dunaföldváron úgy 12 ezer ember él. Ügyes-bajos dolgaiknak se szeri, se száma. Nyáron esős időben tömegével jönnek intézkedni, hiszen dolgozni nem lehet az időjárás miatt, s így legalább nem vész teljesen kárba a nap. A szera gyerek” — s közben odakanya- rítja a tollal a vb-titkár a nevét, a papírra, az igazolás alá. Jogos az igazolás? — Tavaly kétezer különböző igazolást adtam ki, olyat, amelyet iktattunk is — mondja, miközben visszacsavarja töltőtolla kupakját. — De elég sok olyan igazolást kanyarítok alá, amelynek nyomna itt nem marad sehol. Itt vannak például a kedvezményes vasúti igazolványok megváltásához szükséges hivatalos írások, — azok nem kerülnek sehova. Egy aláírás — nem sok idő. Egy gyors lendület, s hivatalos okmány lesz a papírlapból. — De honnan tudja, hogy jogos az az igazolás, amelyet aláír? Hogyan győződik meg helyességéről? — Még 1930-at mutatott a naptár, mikor ide, Földvárra kerültem. Igaz, aztán közben Pakson is dolgoztam úgy 10—12 évet, de 1951. óta újból földvári vagyok. Akkor kerültem ide a tanácshoz, a végrehajtó bizottság titkára pedig 1956. óta vagyok. így aztán nyugodtan merem mondani, hogy ügyfeleim javarészét egészen jól ismerem. Hiszen a kiadott ieaA kapu alatt nincs tábla, s a folyosóról is hiányzik. Az ajtón ott áll a névjegy: Szegvári János, vb-titkár. Az ajtó nincs kilincsre zárva. írásos halmaz — Fogadóóra? — kérdez vissza Szegvári János. — Jönnek az emberek már reggel nyolc órakor. Néha alig férek be tőlük az ajtón. Aztán az is előfordul, hogy este nyolc felé is benéz egy-egy ember, elmondaná ügyes-bajos dolgát. Az asztalon kiszámíthatatlan rendetlenség. Vagy talán rend? Aktacsomók, derekukon átfont ragasztós szalaggal. Különböző közlönyök halmaza. Kék-fehér, kis alakú, meg nagyobb és még nagyobb borítékok sokasága. Géppel és kézzel írt papírlapok. Bélyegzők, töltőtoll. S egy kisebb asztalon féloldalt írógép. Az átnézésre, elolvasásra, elintézésre váló ügyek írásos halmaza. Kopognak. — Jó napot kívánok. Szabadna egy percre? Ezt a papírt kellene aláírni. Egy-két barátságos szó, „hogy vagyunk”, meg „hát a család”, „és ENEKES. TÁNC SZÁNKARAVÁN Forró hangulatú magyar—német baráti estek Egy héten át foly- tak nagy sikerrel megyénkben a magyar— német barátsági és békeestek, a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Magyar- országi Németek Demokratikus Szövetségének közös rendezésében. Ebből az alkalomból rendezvények voltak Várdombon, Szálkán, Závodon, Diósberényben, Cikón és vasárnap Zombán. Az estek nagy részén dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára is részt vett. Tájékoztatta a német nemzetiségűek által lakott községek lakosságát a legfontosabb bel- és külpolitikai eseményekről. Beszélt a baráti estek jelentőségéről, amelyek híven mutatják: a két nép egy a szocializmus építésében, hazánk felvirágoztatásában, s egy a népi kultúra hagyományainak ápolásában. E gondolat forró hangulatai árasztó követei voltak az estéken szereplő hajósi német nemzetiségi együttes tagjai. A barátság e kulturális követeit szinte szétkapkodták a megye községeiben. Éjszakai szállásukról, megven- dégelésükről versengve gondoskodtak. S amikor este, mint nézőközönség látták viszont őket, vége-hossza nem volt a tapsnak, ünneplésüknek, az újrázásoknak. Együtt mulattak itt az esteken magyarok és német ajkúak, mint ahogy együtt dolgoznak a községekben is, megyénkben teljes egyetértésben. Az egy hét változatos, szívet-lelket melegítő találkozásait, a barátkozásokat nehéz lenne végig követni, ezért csak néhány pillanatképet: — 0O0 — A szálkai esten részt vett dr. Wild Frigyes is. A fogadtatás, az est emlékei még bizonyára sokáig emlékezetesek lesznek számára. A leg- megkapóbb mégis az alábbi lehetett. Ezen a napon vendégségben járt a községben egy idős nénike, az NSZK-ból. Az est után könnyezve mondta el Wild Frigyesnek: Húsz éve élek kint, de higgye el, azóta sem volt ilyen nagyszerű, felejthetetlen élményben részem. Köszönöm maguknak. — 0O0 — A diósberényi élményekről a hajósi együttes vezetője, Czifra Jánosné pedagógus beszélt. „Nehéz elmondani azt a kedves, közvetlen fogadtatást, amit itt, Tolna megyében élveztünk. Itt ezt még jobban ki tudták mutatni, mint akár Veszprém megyében, vagy Bala- tonfüreden”. Ehhez tudni kell, hogy az együttes a balatonfüredi fesztiválon első díjat nyert. Bejárta a Bács-Kiskun megyei együttes nemcsak megyéjét, hanem Ausztriában is sikeresen szerepelt. — Legmaradandóbb Tolna megyei élményük? — A diósberényi — vágja rá azonnal. — A hófúvás miatt autóbusszal nem tudtunk bemenni a községbe. Mi lesz, mi lesz? — ezt kérdezgettük. Kár volt az idegességért. Hőgyé- szen már szánkók vártak bennünket. S a tíz szánkó már röpítette is a mi táncos, énekes együttesünket. Hasonlóképpen szánkóval jöttek a környező községekből is az estek résztvevői, nemcsak a diósberényire. — 0O0 — Zombán is családokhoz voltak elszállásolva az együttes tagjai. — Annyira etettek bennünket — mondták többen is —, hogy már nem bírtuk szusszal. Az előadás előtt mondta egy szöszke: „A vacsora elől már szinte el kellett szöknöm. Nem akarták elhinni, hogy nem bírok többet enni”. De így jártak a többiek, tsz- tagok, állami gazdasági dolgozók, ipari munkások, tanulók, az együttes minden tagja. — 0O0 — Kárpótoltál: magukat a vendéglátók Zombán is, de ennek az együttes tagjai szívesen eleget tettek. A nézőközönség népi tudott betelni a szebbnél szebb német és magyar táncokkal, énekekkel. A jól sikerül est befejezéseként az együttes adta zenére a nézők és szereplők együttesen perdültek táncra, most már közvetlenül is ápolva a magyar—német barátságot. (i—e)
