Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

1966. január 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Napköziben... A szél az arcba vágja a havat, küszködik az emelkedőn egy há- tításkás kisfiú a téllel. Kipirult a hidegtől,'szemét összehúzza, majd hirtelen nagyot sóhajt: — Jaj! A járókelők mosolyogva ügye­lik, a kisfiú komoly marad, és ki­csit megbillenti a táskát a hátán, majd benyitja a magas isikola- kaput, amelyet csak ágaskodva ér el. Napközibe igyekszik, taní­tás csak délután lesz. Bent meleg van, a kisfiú alig ér be a félhomályos terembe, már kérdi is a többieket: — Vetítenék ma? Mi megy most a tévében? — Pszt! — hurrogják le a töb­biek, csak egy kislány súgja hal­kan oda: — Az öreg halász és a tenger! Nemrég kezdődött. Ahitatos csend, a gyerekszá­jak kinyílnak, csak a mesét halla­ni, a rajzfilm öregemberének el­gyötört hangját a tengerparton, amikor a kis aranyhalnak kö­nyörög: — Megint mi jutott anyó eszé­be! Cárnő akar lenni! Felmordul a tenger, haragos hullámok kergetik egymást, a gye­rekek még a lélegzetüket is vissza­fojtják, a parányi öklök felgyű­rik az arcon a bőrt izgalmukban. Könyökölnek, térdepelnek, hogy minél többet lássanak á meséből, el ne szalasszák egyetlen szavát sem. Nyolctól tizenkét éves korúak vannak ma a szekszárdi Garay téri I-es számú iskola1 napközijé­ben. Nem lehetne őket otthon­tartani erőszaltkal sem. Itt van­nak a pajtások, játszótársak. Ta­nulás után itt vetítenek, azaz ők is vetíthetnek. A multkorában csak felállt az egyik gyerek, Gál Zoli. — Tessék csak rámbízni nyu­godtan a vetítőt, kezelem én! A tanárnő eleinte aggódva fi­gyelte, majd egyre nagyobb bi­zalommal. Most már mások is megpróbálkoznak vele, a kis Fa­lusi Tamás is ért a vetítéshez, ér­dekli a technika a mai tízévese­ket. Az álmok világa sokat válto­zott. Tündérek helyett már az űr- pilóták foglalták el a fantáziában a méltó helyet, és a féltve őrzött vágyak között egy olyan ici-pici rakéta is szerepel, amivel legalább a Holdig lehet repülni. Mire ők felnőnek, talán a Mars sem lesz messze és... talán addigra álmá­ban tanulhatja meg az ember a leckét. Egyelőre azonban a film is, n mese is, jutalom, kikapcsolódás oldja a számtanpéldák seregének legyőzésével járó fáradalmakat és a kötelező helyesírási gyakorlatok okozta apróbb nehézségeket A televízióban már végéhez kö­zeledik az öreg halász varázsla­tos története, lassan a nagyravá­gyó anyóka is elnyeri méltó bün­tetését, és a napközi helyiségében ismét világos lefez, a szempillák hunyorognák, és pillanatokig még sajnálják, hogy vége. Aztán a tanárnő hangja ébresz­ti őket az ábrándozásból; — Kabátokat felvenni, sétálni megyünk! A terem most, mint a nyüzsgő hangyaboly, és a mesétől áhitatos szemek vidáman csillognak. Moldován — Túri A sor végére Is ügyelni kell Már ők is vetítenek 4 termelési tanácskozások és a jogok M ár megkezdték, de zömmel még ezután tartják meg aa állami gazdaságokban, a gépjavító és gépállomásokon, erdőgazdaságokban, a vízügyi apparátusban, a terme­lési tanácskozásokat. Ezek a tanácskozások is azt juttatják kifejezésre, hogy mindent a dolgozókkal és semmit nélkülük. Bizonyítják azt a tételt, amely élő, létező valóság, azt, hogy az üzemekben, a termelő helyeken a tulajdonosnak, a gazdá­nak, tehát a munkásembemek nemcsak joga, kötelessége bele­szólni a termelés menetébe. Javasolhat, bírálhat, ötletekkel, elgondolásokkal állhat elő és erre megfelelő, igen alkalmas fórum a termelési tanácskozás; A napirenden mindenütt, egyetlen döntő és nagyjelentő­ségű kérdés szerepel: a múlt év tapasztalatai, az idei esztendő feladatai, tennivalói. A növénytermesztők, a traktorosok, az állattenyésztők, a kisegítő üzemágak dolgozói megismerked­nek az idei tervekkel és egyúttal a tervek megvalósítóiként azt is elmondhatják, hol mit lehetne még jobban csinálni, hol miként lehet több eredményt elérni. A legteljesebb de­mokratizmus érvényesül, mert bárki felszólalhat, sőt, éppen a feladatok nagyságát szem előtt tartva, az a törekvés, hogy mindenki, valamennyi dolgozó szóhoz jusson. Amikor az üzem termeléséről van szó, akkor ugyanis egyúttal, ebből következően a zsebről is szó van. A nagyobb aktivitásnak a feltételeit megteremtették, korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a termelési tanácskozásokat össze­vontan, kerületi, vagy üzemi szinten tartották. Jelenleg, éppen a nagyobb aktivitás feltételeinek a megteremtése érdekében, ágazatonként hívják össze az embereket megbeszélésre. Szek- szárdon, Dalmandon, Hőgyészen, de a többi üzemben is, január 25-ig, tehát több termelési tanácskozáson beszélik meg a fel­adatokat. Külön az állattenyésztők, a növénytermesztők, a komplexbrigádok tagjai stb. Horváth Géza, a MEDOSZ me­gyei titkára elmondta, az eddigi tapasztalatok birtokában, hogy az ágazatonkénti tanácskozás jó módszernek látszik. Több a felszólalás, sokkal több a hasznos javaslat, és főleg a szocialista brigádokra jellemző, az összérdekeket szem előtt tartó nagyobb felelősség. A formákon túlmenően, tartalmi szempontból, a terme­lési tanácskozások akkor felelnek meg majd igazán a követelményeknek, ha a pártszervezet, a gazdaság- vezetés és a szakszervezet létrehozza a termékeny vita lég­körét. Ha kivétel nélkül valamennyi dolgozó megérti, a terme­lési terv teljesítéséből mi vár az egyes emberre, mi az egyes ember felelőssége, és hogy a résztervek teljesítése hogyan hat vissza az egész, nagy tervre, a jövedelemre, a keresetre. Fejlődik a Népbolt A Tolna megyei Népbolt Vál­lalatnál nagy gondot fordítanak a hálózatfejlesztésre, az üzlet- helyiségek modernizálására, ta­tarozására. Ezt a fejlesztést első­sorban beruházásból, részben pe­dig felújítási alapból fedezik. A múlt évben nagy lépést je­lentett a szekszárdi csemegebolt megépítése, átadása. A Tolna megyei Tanács bizto­sította a jelenleg építés alatt lévő, Keselyűsi úti, II. számú gáztároló telep megépítésének költségeit. A 75-ös számú húsbolt falát csempével burkoltatták, mozaik­lappal fedték be a padlót, s be­szerelték a vízvezetéket, s ezek­kel egyidőben felújították a bolt berendezését is. A 73-as számú húsbolt átalakítását, korszerűsíté­sét is megkezdték. A déli kert­városban lévő üzlet eladóterét bő­vítették ki. Nem feledkeztek meg a vidéki üzletekről sem. Bonyhádon kor­szerű, a közegészségügyi intézKe- déseknek megfelelő tejboltot ad­tak át a vásárlóközönségnek, még 1965. elején. A bonyhádi 28-as számú cipőboltban cipőbemutató vitrineket állítottak fel. A 65-ös számú boltban pedig folyóvizes haltartó edényt építettek. S meg­kezdték az előkészületeket egy korszerű, az igényeknek meg­felelő bútorbolt megépítéséhez is. Vállalat A paksi bútorüzlet raktárát is korszerűsítették. A vásárcsar­nokban pedig négy új boltot ad­tak át. A vásárlók azóta már megked­velték a 143-as számú tej- és a 144. számú élelmiszerboltot. Eze­ken kívül egy kötöttáru-, vala­mint háztartási cikkeket árusító mozgóárus kapott helyet a vásár- csarnokban. A 67-es számú hús­bolt is új helyiséget kapott. így szinte minden szükséges élelmi­szercikket egy helyen — a vá­sárcsarnokban — megkaphatnak a paksiak. A tolnaiak vasboltraktárának és bolthelyiségének felújítását kezdték meg a múlt évben. Ezzel egyidőben a bolt korszerű berendezést kap, s majd önkiszol­gáló egységként működik. A jár- műbolt áthelyezése jobb körül­ményeket biztosít eladóknak és vevőknek egyaránt. Nagymányokon is a húsboltot korszerűsítették. A csempézett fal és a korszerű berendezés nem­csak esztétikailag, hanem köz­egészségügyi szempontból is so­kat javított az üzleten. Az említetteken kívül a válla­lat több boltjában átalakították a berendezéseket, vagy olyanokat állítottak be, amelyek kulturál­tabbá, gyorsabbá teszik a vásár­lást. Beszereztek tíz, ezerlitercs hűtőszekrényt És a romlandó áruk nyári bemutatását segíti elő a különböző üzletek pultjain el­helyezett tíz hűtőszekrény is. Pszt! Figyelj csak az aranyhalra.«

Next

/
Thumbnails
Contents