Tolna Megyei Népújság, 1966. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
r 1 Ä \ mAG PROtETARJAI, EGYE$Üin5TBI t TOLNA MEGYEI^ m / J m NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI, évfolyam, 1. szám ÁRA: 80 FILLÉR Szombat, 1966. január ls Minden kedves olvasónknak boldog évet kíván Kádár János elvtárs újévi nyilatkozata külpolitikánkról, a második ötéves terv eredményeiről, idei feladatainkról Az újév alkalmából a Népsza- V adság szerkesztősége és a Mayar Távirati Iroda néhány kül- es belpolitikai vonatkozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait KÉRDÉS: A vietnami agresszió kiterjesztése, a Dominika bel- ügyeibe való beavatkozás, a reakciós, jobboldali erők támadása Indonéziában, a nyugat-német militaristák nyílt igénybejelentése az atomfegyverekre és más nemzetközi események azt a benyomást keltik, mintha az imperialisták az utóbbi időben magukhoz ragadták volna a kezdeményezést. Mi erről az ön véleménye? VÁLASZ: Az imperializmus a nemzetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jövőbe mutató elgondolást. Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szóéit izmus, a társadalmi haladás elveit valljuk és a tartós béke megteremtéséért küzdünk. De akinek nincs átfogó terve a jövőt illetően, az a kezdeményező szerepét sem ragadhatja magához. Az imperialista világrendszer válságban van: szorongatja a szocialista világrendszer országainak növekvő ereje, nyomást gyakorolnak rá a gyarmati örökség minden formája ellen küzdő népek ' i saját dolgozóinál! osztályharca, nehezítik helyzetét a vezető kapitalista országok egymás közötti, egyre éleződő ellentétei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista hatalmak s különösen az amerikai imperialisták a múlt évben fokozták a népek ellen irányuló, békebontó támadásaikat. A választások idején hangoztatott békeszólamokkal szemben az új elnök kormánya katonai behívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nemzetek önállóságát, az országok szuverenitását lábbal tiporva, csapatokat szállítottak partra Dominikában, fokozták a „különleges” háborút Dél-Vietnamban, bombatámadások sorozatát intézik a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s újabban katonai támadással fenyegetik Laosz és Kambodzsa területét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult országok között és országokon belül, ellenforradalmi akciókat szerveznek; bátorítják a népellenes erőket, védelmezik a kolonialista rendszer maradványait Afrikában is; Latin-Ameri- kában terrort alkalmaznak a haladó mozgalmak éllen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a kezébe akarnak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok revíziójára törnek. De az is tény — s ezt az amerikai imperialisták is jól tudják — hogy e „furkósbot”-politikával szemben magában az Egyesült Államokban is növekszik az elégedetlenség és a tiltakozás, s még NATO-beli szövetségeseiket sem tudták egységes akcióra bírni. S ami még fontosabb. _ a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé leigázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, győzelem számukra nem látható s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt. így értem azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresszív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztetnek. KÉRDÉS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben? VÁLASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkánkhoz békére van szükség, * kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs szükség háborúra. Az emberiség szerencséjére a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a Szovjetunió, a 14 szocialista ország, a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik erejüket, képesek meggátolni az imperializmust egy új világháború kirobban tásábam A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. Ennek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak vagyunk az amerikai ag- resszor ellen küzdő vietnami testvéreinkkel és minden, az imperialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetőén támogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nemzetközi kérdések politikai tárgyalások útján való megoldásának. Normális viszonyra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista világgal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országokat s a távoli Amerikai Egyesült Államokat is. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk, s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a föld bármely részén éljen KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyitnak ebben a helyzetben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? VÁLASZ: A Magyar Népköz- társaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. Mégis, hála népünk politikai és az építésben elért sikereinek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk súlya növekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordítjuk. A múlt. évben bővítettük kapcsolatainkat és együttműködésünket a Szovjetunióval, az európai szocialista országokkal, a távolkeleti szocialista országokkal, elsősorban a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Bővültek kap csolataink az európai kapitalista országokkal, közöttük jelentősebb politikai lépéseket realizáltunk Ausztriával, Franciaországgal és Angliával is. Tovább fejlődtek kapcsolataink Ázsia, Afrika országaival, Latin-Ameri- kával. Növekedett szerepünk a különböző nemzetközi szervezetekben, közöttük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspontját képviselő külügyminiszterünk ismert fellépésével széles körű elismerést vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon, a mi képviselőnk töltötte be az I. számú politikai bizottság elnöki tisztét Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköztársaság külpolitikai tevékenységét. Hazánk képviselőire a nemzetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedjenek és önálló kezdeményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdekében, gzoros együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szocialista országok együttműködésének eredményeit és távlatait, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáit, s ezek hatását a jelenlegi nemzetközi helyzetre? VÁLASZ: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalmon belül és a szocialista országok együttműködésében is új problémák merültek fel. Mivel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965- ben részt vettem a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Jugoszláviában. Mongóliában, s több., itthon folytatott nemzetközi tanácskozáson is sok V Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az összes szocialista ország és az összes kommunista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis kijelenthetjük, hogy a múlt évben fejlődött, erősödött a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a haladó erők kapcsolata és együttműködése. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egységtörekvések erősödtek az egységbontó szakadárok pedig mindinkább magukra maradnak. Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a KöL csönös Gazdasági Segítség Tanácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéréseink korábbról ismertek. A szocialista országok egységének, együttműködésének nemzetközi politikai jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen ez az egység szocialista vívmányaink, a népek szabadságharcának és a világbéké- nek legfőbb védelmezője a nemzetközi imperializmus agresszív erőivel szemben. Ugyanígy, ha egységünk nem teljes, az imperialisták ezt mindenkor kihasználhatják, mint ahogy ma ki is használják saját céljaik érdekében és nemcsak propagandájukban. A jelenkor viszonyai között, amikor már három világrészben léteznek szocialista államok, amelyek más-más gazdasági alapról indultak, és ma a fejlettség különböző fokán állnak; amikor a kommunista testvérpártok egy része kormányoz, más része legális tömegpártként dolgozik a kapitalizmus viszonyai között, megint más része illegalitásban, kegyetlen üldöztetések közepette harcol, természetszerű, hogy egyes kérdések megítélésében különböző vélemények alakulnak ki, és nézet- eltérések is keletkezhetnek. Ezeket azonban elvtársiasan, a marxista —leninista elvek alapján lehet és kell tisztázni. Ellene vagyunk ■ninden olyan vitának, amelyben sértő jelzőkkel, címkékkel és frázisokkal dobálóznak. A legfontosabbnak azonban azt tartjuk, hogy minden vitás kérdést és minden vitát az internacionalizmus szellemében feltétlenül alá kell rendelni az imperializmussal, az osztályellenség- gel szembeni akcióegység érdekeinek. Különösen áll ez napjainkban a vietnami kérdésre. Igaz, a szocialista országok mindegyike biztosította szolidaritásáról harcoló vietnami testvéreinket, és ténylegesen segíti is őket. Ez jó, de még jobb volna, ha mindezt nagyobb egységben és még összehängoltab- ban tennénk. Mi ennek érdekében léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindi •, megerősödve került ki, s hogy nuodw kiaoíViyíd is így les*. KÉRDÉS: Mindent egybevetve^ hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkésállamok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kez- deniök hidegháborús politikájuk „fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte 3 múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a a népiét, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is, a parasztén! berekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott. KÉRDÉS: 1965. a második ötéves terv utolsó éve volt. Hogyan értékelhetők eredményeink és melyek 1966-ban főbb népgazdasági feladataink? VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös gazdasági évről és a második ötéves terv teljesítéséről; ezért csak előzetes adatok alapján szólhatok e kérdésekről.- (Folytatás a 2, oldalon)
