Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-10 / 291. szám

19C5. december Ií. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Utasok, kalauzok és gondok a végállomáson Agyon vannak verve ezekkel a régi buszokkal. Szakértőnek egyáltalán nem nevezhető férfiú állapítja ezt meg és ha lehet, a várakozók Szek­szárdon a végállomáson még .jobban összepréselődnek. A leg­korábbi busszal szeretne minden­ki hazajutni és ezért szeretne úgy helyezkedni, hogy az elsők között érje el az ajtót. A Gerjen felé induló autóbusz beállt. A hangosbemondó is közli. Nyom­ban megindul a tülekedés, és aki bírja, marja. Nyomakodni, könyökölni kell, mert az udva­riasságnak itt Ifönnyen lemaradás az ára. Kalauzok Szaladoznak és az utasok a kalauzok minden lépését szemmel tartják, mert soha nem lehet tudni, hogy a jövés-menésnek nincs-e az utasra nézve valami előnyös, vagy hátrányos következménye. Előfordulhat történetesen, hogy a jámbor utas türelmesen vá­rakozik, mert azt hiszi a zombai busz előtt áll, s csak akkor de­rül ki a tévedés, amikor a kala­uz egy másik autóbuszra helyezi el a zómbai táblát. Erre mindenki oda lódul, ám ilyenkor a figye­lem hiánya könnyen azzal jár, hogy akik az előbb még az ajtó kö­zelében voltak, azok most hátra szorulnak és esetleg még le is maradnak. A szekszárdi autóbusz-állo­máson az utasok körében a lemaradás veszélye az egyik legnagyobb rém. Aki ezt el akarja kerülni, az iparko­dik. így aztán az emberek fél órával, negyed órával hamarább oda tömörülnek a kocsiállások elé. Eshet az eső, fújhat a szél, nem számít, egy a fontos, az, hogy feljusson az ember. Egyéb­ként is mindegy, mert a csupa üveg, pagodaszerű váróteremben nyáron" meg lehet fulladni a hő­ségtől, télen rheg lehet fagyni a hidegtől. Inkább afféle kínzó­kamrának felélne meg ez az üvegépítmény. Ezekben a napok­ban az utas egyébként akkor sem ülhetne be a váróterembe, ha nagyon akarna, mert néhány em­ber fülrepesztő zörgéssel, egy légkalapács segítségével a beton­padló feltörését végzi. A bontás­ra sem az utasok, sem az AKÖV dolgozók ügyet sem vetnek: nincs ma már abban semmi szokatlan, hogy valami elkészül, aztán két év múlva vagy átalakítják, vagy fel-, esetleg lebontják. Szemetel az eső. A betonpályán ott sorakoznak régebben kibocsá­tott Ikarus 30 autóbuszok. Az AKÖV-nek ezekkel kell megol­dani és lebonyolítani a vasúi­ban igen szegény Tolna megyé­ben az utasforgalmat. Gondolom, kevesen irigylik az AKÖV veze­tőinek a beosztását. A városban azt beszélik, hogy az AKÖV-öket szakosították. Állítólag Szek- szárdról is elvitték az új kocsi­kat és ide hozták a régieket. A nagyközönség ezzel kapcsolat­ban a valóságos tényállást nem ismeri. Ha megtörtént az átszer­vezés, akkor azért jó lenne tud­ni, hogy mi indokolta. Az embe­rek pedig itt Szekszárdon is azt találgatják, hogy vajon mennyi jutalmat kapott az átszervezés kitalálója. Tolna megye gazdag megye. Sokan járnak saját kocsijukkal, de nagyon sokan még nem. S eddig sem volt valami túl ró­zsás a helyzet és az utasok sze­rint az utóbbi időben ez még rosszabbodott. Egy rögtönzött közvéleménykutatás eredménye elég lehangoló. Főleg a sok községet érintő járatokra panaszkodnak. Reggel a Szek- szárdra induló autóbusz rendsze­rint már az első néhány meg­állónál megtelik, ebből pedig az következik, hogy vannak közsé­gek, ahonnét mindig bizonytalan a beutazás Szekszárdra és min­dig bizonytalan a normális idő­ben való hazautazás. Megfigyeltem, a kalauzok ha megfeszülnek, akkor sem képe­sek igazságot tenni. Aki lemarad, az legtöbbször a kalauzt szidja. Mellettem egy vehemens utastárs már előre azzal fenyegetőzött, hogyha nem veszik fel, akkor le­velet ír a rádiónak. A zsúfoltság az embereket ingerültté teszi: sértegetik egymást, s legtöbbször nem néznek sem öreget, sem fiatalt, s ha a kalauzok nem áll­Művelődési ház problémák a dombóvári járásban A dombóvári járásban, négy községet kivéve, minden­ből működik művelődési ház. A.z utóbbi években Gyulaj és Várong község tanácsai a községfejlesztési alapból tartalé­kot képeznek, hogy a faluban művelődési otthont építhesse­nek. A gyulaji művelődési ház tervezési munkáit már meg­kezdték és jövőre megkezdik az építkezést is, amely előre­láthatólag 1967-re-elkészül. A község a megyei tanácstól KÖFA-támogatást is kap, mivel az 1 millió 300 ezer forin­tos költséget egyedül nem vállalhatja magára. A falu la­kói már régóta igénylik a művelődési házat, mert a 2000 lélekszámot számláló községben szórakozási, művelődési le­hetőség jóformán nincs. A község távol esik a vasúttól, de a többi falutól is. Így a gyulajiak kérése jogos. A másik községben, Várongon már más a helyzet. Itt is hiányzik a művelődési ház, de a falunak mindössze 400 lakója van. Annyit a községfejlesztési alapból nem tud ösz- szegyűjteni, hogy egy modern művelődési házat építsen. Vá- rongtól csupán két kilométerre fekszik hápafő, amely kor­szerű művelődési házzal rendelkezik. A várongiak itt helyet kaphatnának, a két kis lélekszámú községnek megfelelne a közös művelődési ház. A járási tanácsnál a közelmúltban ilyen döntés született. A járás két községében, a székhelyen. Dombóváron és Döbröközben, vitás még a művelődési ház kérdése. Az utób­binál működik ugyan művelődési ház, de olyan rossz ólla- pólban, hogy nemigen tudják használni. A járási tanácsnál napirenden tartják a döbrököziek problémáját és hamarosan döntenek ebben az ügyben is. Dombóváron a legégetőbb o hehjzet a művelődési házzal kapcsolatban. A község állan­dóan fejlődik, ma már közel 17 ezer lakót számlál. A je­lenlegi művelődési ház csak szükségmegoldás. A járási székhelynek újra lenne szüksége, mégpedig hamarosan. Ta­másiban most épül a járási művelődési otthon, Szekszárdon jövőre kezdenek hozzá az építkezéshez. Ennek elkészültével minden jel arra mutat, hogy Dombóváron is hamarosan fel­épül az új járási művelődési ház. nának a sarkukra, akkor sokan egymást taposnák. Délutánon ként többször szemtanúja voltam, hogy már maga az indulás is kész türelemjáték. Beállt egy autóbusz. A tábla még nem volt az oldalán, de az utasok, a ta­pasztaltabbak, már tudták, hogy ez megy majd Gerjenbe. Odase- reglettek az ajtó elé, legalább ötvenen. Egyszer valaki kitalál­ta, hogy nem ez, hanem a má­sik a gerjeni. Rohanás a másik buszhoz. Időközben megérkezett a kalauz, hozta a táblát és ki­derült, hogy mégiscsak a másik kocsi megy Gerjenbe. Tülekedés, rohanás vissza. Most már hitelt érdemlően meg lehetett állapí­tani, a járat útirányát, de még nem volt szabad beszállni. A beszállás időpontját a jelek sze­rint nem szabályozza semmi. A kalauz elfoglaltságán, esetleg jó­indulatán múlik, hogy mikor en­gedélyezi a felszállát. Van amikor indulás előtt negyed órával már kinyitják az ajtót, van amikor zárva tartják, majdnem egészen az indulásig. Kalauz kontra utas A meg-megújuló utasroham, az idegesítő tolongás, úgy vettem észre, a sofőrökből és a kalau­zokból óhatatlanul is valami .le­nézésfélét vált ki. Az utas az a népség, aki között a kalauznak kell rendet teremtenie. Az utas az, akit regulázni kell, mert kü­lönben még a járművet is fel­borítja. Szóval, korántsem sze­retném eltúlozni a dolgot, de az az igazság, hogy az autóközleke­dés jelenlegi korszerűtlensége, Tolna megyében egyebek között azzal a következménnyel jár, hogy az AKÖV és az utazókö­zönség szinte hadiállapotban van egymással. Egyébként kényelemről beszél­ni bent ezekben a régi kocsik­ban nehezen lehet. Egy-egy hosz- szabb távon közlekedő autóbusz úgy meg van tömve, hogy nincs mód kényelmesen sem ülni, sem állni. Érdemes elővenni Tolna megye térképét. Azt kell látni, Szekszárdot mint megyeszék­helyt, legtöbb községből kizáró­lag gyalog, szekérrel, vagy autó­busszal lehet megközelíteni. Ki Jár ma már gyalog? Senki. A szekérrel való közlekedés is ki­ment a divatból. Megmaradt és fokozódott az autóbusz-közleke­dés jelentősége. A távoli Nak, Várong, Lápafő lakói ügyeiket intézendő, leggyorsabban és leg­egyszerűbben autóbusszal mehet­nek Szekszárdra. Bonyhád és kör­nyéke, Tamási még inkább Gyönk és környéke megint csak az autóbuszra van kényszerülve. Aztán vafey felfér az utas, vagy nincs szerencséje és lemarad. De ha felfér, akkor is megszenved, a közismert okok miatt. Ha pedig mondjuk egy miszlai polgár elég könnyelműen Szekszárdon vásárol televíziót, vagy gyermekkocsit, akkor tényleg nézelődhet. Szóba sem állnak vele. Ö maga, ha van hely, felszállhat, de csak akkor, ha a gyerekkocsit lent hagyja. Az utasok azt mondják, némelyik kalauz, félve ugyan az ellenőrzéstől, de lopva, a tv-t, a gyerekkocsit mégiscsak elviszi. Az ilyen vállalkozás kockázattal jár.... . . Agyon vannak verve ezekkel a rossz buszokkal. Le­het. Mindenesetre tény, hogy a megyében közlekedő autóbuszok zsúfoltak és nem valami leány­álom mondjuk Szekszárdtól Gyünkig autóbuszutasnak lenni; SZEKUL1TY PÉTER Az utasok: kalauzok és gon­dok a végállomáson című írást az AKÖV igazgatója még kéz­iratban elolvasta. Olvasóink­kal, holnap, vasárnap közöl­jük az AKÖV-igazgató vála- ■ szát. (A szerk. megjegyzése.) A kongresszust köszöntik Megyénk pártszervezetei, a termelőszövetkezetek tagsága és a fiatalok élénk figyelemmel kísérik az Ellenállók Nemzetközi Szö­vetségének (FIR) ötödik kongresszusát. A kongresszus csütörtökön kezdődött Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia díszter­mében. A párttagok és a pártonkívüliek egyaránt nagy jelentősé­get tulajdonítanak a Budapesten összehívott kongresszusnak, amelynek nagy szerepe van a fasizmus újjáélesztése elleni harc­ban, a világ békéjének védelmében. A bátai November 7. Termelőszövetkezet pártszervezete és tsz-tagsága nagy érdeklődéssel nézte végig a televízió műsorát, amely a kongresszus megnyitásáról adott képeket, s utána közösen határozták el, hogy táviratban köszöntik a kongresszus résztvevőit. A távirat szövege így hangzik: „Abátai November 7. Termelőszövet­kezet pártszervezete és tsz-tagsága nevében köszöntjük a kong­resszus valamennyi résztvevőjét. Eredményes munkát kívánunk a fasizmus elleni és a világ békéjének megőrzéséért vívott harcuk­ban”. Táviratban köszöntötte a kongresszus résztvevőit a mözsi Üj Elet Tsz és a 10 ezer holdas szakcsi Üj Elet Tsz párttagsága, KlSZ-szervezete és tsz-tagsága is. Magyar—szovjet baráti est Mórágyon Csütörtökön este a téli művelő­dési program ’ keretében népes megmozduláson vettek részt Mó­rágy dolgozói. Az ünnepség a „Kis történetek róluk és rólunk” című film vetíté­sével kezdődött. Ez a film az utána elhangzott előadással együtt, jól rávilágított a szovjet nép törté­nelmi küldetésére, a szovjet em­berek jellemére és a két rendszer társadalomerkölcsi arculatára. Az előadást Hunyadi Károly ország- gyűlési képviselő tartotta. A lel­kes hangulatú ünnepi est a „Híd a Duna felett”'című film vetítésé­vel ért véget. Két új lakóépületet adtak át Szekszárdon A szekszárdi Munkácsy és Be- zerédj utcákat összekötő, nemrég megnyitott új utca, az Ybl Miklós utca környékén már egész kis vá­rosrész létesült. Itt építették fel a Tolna megyei Tanácsi Tervező Iro­da székházát. Korábban már elké­szült egy lakóépület, de az e vá­rosrészt körülfogó családi házak is jól illeszkednek a városképbe. Most egy újabb nagy lakóépületet adtak át. A Tanácsi Építőipari Vállalat munkásai egy 17 lakásos bérházat készítettek. A vállalat határidőre készítette el a munkát, jó minő­ségben. Az átvevő bizottság csu­pán néhány kisebb munka utóla­gos elvégzését írta elő. A határ­időre elkészült létesítménybe a la­kók a beköltözést még az ünne­pek előtt befejezik. Ugyancsak az ünnepekre új la­kásba költözik a Pollack Mihály utcai társasház-városnegyedben 12 család. Itt a paksi ktsz jelentette készre az egyik lakóépületet. Teg­nap volt az átadás. A társasház­hoz vezető út még nem kész, en­nek ellenére, a beköltözést a la­kók meg tudiák kezdeni. Mindkét létesítménynél, a kö­rülmények figyelembevételével az építőit jó minőségű kivitelezést ad­tak át. Az épületekben levő laká­sok is már jobbak, kényelmeseb­bek, korszerűbbek, mint a koráb­ban épített szekszárdi lakóházak lakásai. Hz idén télen is lehet építttanyagot elére vásárolni A tél beálltával elcsendesedtek az építkezések. Főleg az épülő csa­ládi házak építését hagyták abba, hisz ilyenkor nem lehetséges ilyen kis munkahelyeken dolgozni. Az építők készülnek a tavaszra, gyűj­tögetik a pénzt, tervezgetnek, vár­ják a jó időt, hogy ismét hozzá­foghassanak házuk építéséhez. És az idén télen is sok család határozza el, hogy a ta­vasszal házat épít, tataroztatja ko­rábban épített házát. Az anyag biztosítása azonban a fő szezon­ban sok nehézségbe ütközik. Nem ritka, amikor egy-egy építőanyag­féleségért hetekig kell az építőnek futkosni. Holott van megoldás ar­ra, hogy a kislakásépítés, a tata­rozás, felújítási munka is zavar­talanul kezdődhessék. A múlt év telén lépett először a TÜZÉP Vál­lalat a lakosság elé új ajánlatával: eszerint a télen’ is megfelelő vá­lasztékban, minőségben biztosítja az elővásárlást. A Tolna megyei TÜZÉP- és FM’SZ—TÜZÉP-telepeken megfe­lelő készlet áll majd rendelkezés­re, mind építőanyagból, mind kü­lönböző nyílászáró szerkezetekből.: A.fentebb, már említett előnyökön kívül még egyéb más haszna is származik az építtetőnek. Például az előre leoltott mész gazdaságo­sabb — fagy ellen egyszerű mó­don lehet védekezni szalma, vagy más hasonló takaróval. Ilyenkor fuvareszköz is jobban rendelke­zésre áll, mint a csúcsforgalom­ban, az építési szezon kezdetén; A Baranya—Tolna megyei TÜZÉP-től kapott értesüléseink szerint Tolna megye egész terüle­tén lehetővé teszik a lakosság elő­vásárlását mindenféle építőanyag­ból. Erre szerződést is köt a TÜZÉP, amelyben kötelezettséget vállal az anyagok leszállítására. Ne halassza ünnepi vásárlásait! Most még kényelmesen vásárolhat! Bő áruválaszték a Népbolt szaküzleteiben! (87)

Next

/
Thumbnails
Contents