Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-10 / 291. szám
TOLNA VJ?d : Xt'd**Vtam proletárjai. estesvuetez • u«: xv *• McnusAB A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XV. évfolyam, 292. szám ARA: GO FILLÉR Szombat, 1965. december 1L (-------------- -----------) U tasok, kalauzok ] és gondok a végállomáson I 1 3. o. I Rádiómelléklet 5. o. Nyilatkozat a Kapós, és a megyei belvizekről 8. o. apósról I izekről I A gyenge tsz-ek és a zárszámadás Őszintén szólva, a megye közös gazdaságainak döntő többségében a zárszámadás előkészítése nem jár különösebb izgalommal. Az első felvonásban a leltározó bizottságok elvégzik a kinti munkát, a számviteli adminisztráció pedig jól olajozott gépezetként megcsinálja a benti munkát. A zárszámadó közgyűlés időpontjáig jut idő arra is, hogy a politikai és a gazdasági vezetés megvitassa a tagokkal a gazdálkodás tapasztalatait, tanulságait. Ezekben a már beállt gazdaságokban ugyanúgy ismeri mindenki most év végén is a feladatát és a kötelességét, mint ahogy tudta évközben. A kialakult jó módszerek legfeljebb tökéletesednek. Báta- szóken a Búzakalász Tsz-ben sem történik sok új, formai változás, inkább tartalmi vonatkozásban lesz még jobb az immár évek óta hagyományos egyéni zárszámadások lebonyolítása. Ez abból áll, hogy a vezetők, kivétel nélkül mindegyik taggal beszélgetnek és nemcsak a jelenre, a jövőre nézve is'javaslatokat kérnek. Más közös gazdaságokban — Tengelicen, Szentgál-pusztán — kötetlen bri gá d megbeszél éseken teszik mérlegre az esztendőt és már ott foglalkoznak a következő év megoldásra váró feladataival. Egészen más a helyzet az úgynevezett gyenge tsz-ekben. Itt nehezebb, de annál fontosabb az úgynevezett zárszámadást megelőző politikai munka. Sok emberben az évközi bizakodást felváltja a bizonytalanság. Vannak akik a sikertelenségek láttán magát a szövetkezeti mozgalmat hibáztatják. Nagyon fontos tisztázni, hogy a szövetkezeti mozgalom nem azonosítható a néhány gyenge tsz-szel. A vezetőknek rendszerint azon fő a feje, miből, s hogyan lehetne néhány forinttal többet osztani, honnét, miként lehetne pénzt szerezni. Szóval, a gyenge tsz-ekben talán a zárszámadást megelőző hetek a legnehezebbek. Kevés az öröm, annál több a gond, és azoknak is nehéz a helyzetük, akiknek a járást képviselve, oda kell állni a tagok elé. A múlt években gyakran fordult elő, hogy a járási ember a számára is kényelmetlen helyzetet úgy próbálta áthidalni, hogy vigasztalta a tagokat, holott éppen ennek a vígasztalásnak nincs semmi helye, semmi értelme. Helyette elvekről, tényekről, igazságokról kell beszélni és nem akárhogyan, nemcsak úgy általában, hanem felkészülten. Sok oka lehet annak, ami miatt gyenge egy tsz. Még pontosabban, az okok általában eltérőek. Más a magyarázata Hőgyészen, más Cikón és megint más lengyelben. Ebből kiindulva érthető a megyei vezetésnek az az álláspontja, hogy a gyenge tsz-ekben kell leghamarabb lezárni az esztendőt és megtartani a zárszámadó közgyűlést. A szándék világos. Az élet nem áll meg, s a lehető legsürgősebb feladat a -/enge tsz-ek helyzetét együtt is, külön-külön is világosan, tisztán látni, hogy a megfelelő intézkedéseket a jövő évre vonatkozóan, idejében meg lehessen tenni. A tisztánlátás a tagokkal együtt érdeke a járásnak, a megyének. Az eredménytelen, rossz gazdálkodás nemcsak a tagokat, a népgazdaságot szintén sújtja. Viszont azt is tudjuk, hogy a gyengeség okait nemcsak kell, lehet is megszüntetni és felszámolni. De hogy hol, milyen módszerhez a legkívánatosabb hozzányúlni, arra egy év végi alapos áttekintés ad kielégítő választ. Legtöbbször, sőt általában, a vezetők cseréje nem old meg semmit. Tévedés tehát az a felfogás, amely vallja, hogy leváltjuk az elnököt, az agronómust, és minden megváltozik. Lehetséges, de nem biztos. Nincs értelme tehát az oktalan és elhamarkodott cserélgetésnek A járási mezőgazdasági osztályoktól politikai kérdés megkívánni, hogy a gyenge tsz-ek zárszámadásai legyenek az elsők. Tudni és látni kell, hol, mi a teendő. A miszlai tsz-ben néhány hónap óta az figyelhető meg, hogy a tagok és a vezetők között kezd kialakulni a munkákra jó hatással bíró egészséges együttműködés. A megszilárdulás útján való továbbjutást ez a körülmény csak elősegítheti. Lehetnek azonban Miszlán olyan fékező körülmények is, amelyek kiiktatáséhoz már a járás, esetleg a megye közreműködése szükséges. Re- gölyben másként jelentkeznek a gondok. Sokrétűek, összetettek, A gyengeséget előidéző okok szinte mindegyike fellelhető. Itt nyilván majd a súlypontozás lesz az elsődleges s a tenni valók sorrendjét az adottságok, a lehetőségek figyélembevételéveű állapítják meg. A megfelelő súlypontozáshoz azonban kell a zárszámadási összkép. Ez az összkép mást fog majd mutatni Cikón és egészen mást Mórágyon. A dolognak végül mégiscsak az a, lényege, hogy a gyenge tsz mint kategória nem szükségszerű velejárója a nagyüzemi gazdálkodásnak, s nincs oly törvény, amely kimondja, hogyha egy tsz gyenge, akkor annak is kell maradnia az idők végtelenségéig. Ilyesmiről szó sincs. Ez nem állja és nem adhatja meg a helyét sem Szekszárdon a JóreményS lazánkba érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ség Tsz-ben, sem Dunaszentgyör- gyön, az ottani közös gazdaságban, de sehol. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a gazdák segítségével több és alaposabb körültekintéssel kell megtalálni azelőbb- rejutás helyi hatásos módszereit is. A dombóvári Alkotmány Tsz szinte már klasszikus példája an nak, hogy a módszerek föllelhe- tők és alkalmazhatók. Napjainkban nehéz elhinni, hogy a dombóvári Alkotmány Tsz-ben is volt olyan idő, amikor jóformán nem osztottak év végén. Ez az időszak elmúlt és ebben oroszlánrésze van a szövetkezet vezetősége mellett a tagságnak. Még közelebbi, a dunaföldvári példa, ahol rengeteg nehézség árán, de kezdenek a tsz-ek kilábolni a bajokból. Nem a vigasztalás, pláne nem a kétségbeesés tehát a megoldás, hanem az intézkedés. Ennek megfelelően mindent megelőző feladat, hogy a gyenge tsz-ekben készüljenek el leghamarabb a jó, a valóságot hűen tükröző zárszámadások. Az országgyűlés meghívására péntek délután Budapestre érkezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége. A delegáció vezetője P. J. Seleszt, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Legfelső Tanács Szövetségi Tanácsa törvényelőkészítő bizottságának tagja, aki feleségével érkezett Magyarországra. A küldöttség tagjai: F. B. Nyi- jazbekov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnök- helyettese, a Kazah SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke; V. J. Lobanok, a Belorusz SZSZK minisztertanácsának első elnökhelyettese, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja; J. V. Ilnyickij, az Ukrán Kommunista Párt kárpátontúli területi bizottságának első titkára; G. I. Lamocskin, a szocialista munka hőse, az I. számú Moszt- roj tröszt 6. számú építési igazgatóságának munkavezetője; U. K. Vahabova, docens, a szamar- kandi Pavlov orvostudományi főiskola rektorhelyettese, J. M. Vecserova a Szovjetunió hőse, az ivanovoi kerület Szavinszk város „Szolidarnoszty” gyárának szövőnője; D. J. Zvaigzne, a Lett SZSZK Valmiere kerületében lévő „Matisi” kolhoz elnöke. A delegáció fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke, küldöttsége Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Kovács Imre élelmezésügyi miniszter, dr. Beresztóczy Miklós, az ország- gyűlés alelnöke, Böjti János külügyminiszter-helyettes, Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, valamint az Elnöki Tanács több tagja, az országgyűlés tisztikarának tagjai, számos országgyűlési képviselő. Jelen volt G. A. Gye- nyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a nagykövetség több tagja. (MTI). Vass Istvánná üdvözlő beszéde és P• J. Seleszt válasza A vendégeket Vass Istvánná üdvözölte: — Dolgozó népünk, a magyar országgyűlés és a magam nevében meleg, testvéri szeretettel köszöntőm Önöket, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselőit, magyarországi látogatásuk alkalmából — mondotta. — Mindig nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, amikor annak a népnek küldötteit üdvözölhetjük körünkben, amelynek hazánk fel- szabadulását és azt köszönhetjük, hogy dolgozó népünk — pártunk és kormányunk vezetésével — hozzákezdhetett a szebb és boldogabb életnek megteremtéséhez. Befejezésül hangoztatta, hogy a szovjet vendégek személyében olyan testvéri ország küldötteit fogadjuk, amellyel egy úton haladunk, közös a célunk, s azonos a véleményünk a nemzetközi helyzet megítélésében és a nemzetközi munkásmozgalmat érintő kérdésekben is. Az üdvözlésre válaszolva P. J. Seleszt a többi között ezeket mondotta: — A testvéri Magyarország földjére lépve, engedjék meg, hogy átadjuk az egész magyar népnek, pártjuknak és kormányuknak a szovjet nép, a szovjet kommunisták forró, szívélyes üdvözletét, s azt az őszinte kívánságukat, hogy érjenek el újabb nagy sikereket hazájuk építésében. Őszinte örömünket fejezzük ki a magyar országgyűlés szívélyes meghívásáért, köszönjük a baráti fogadtatást, amelynek már a látogatás első perceiben részesei vagyunk. — Magyarországi látogatásunk lehetővé teszi, hogy az önök eredményeivel, a tehetséges és munkaszerető magyar nép fejlődő, gazdag életével, eddig elért vívmányaival közelebbről is megismerkedjünk. Találkozásaink; megbeszéléseink minden bizonynyal újabb előrelépést jelentenek majd a népeink közötti hagyományos barátság megszilárdításában is. Áz év utolsó hónapjában Tíznapos előny a rostiizemben — Egyhetes a bútorlapgyártásnál A Dunaföldvári Kendergyárban már hagyomány a tervek rendszeres teljesítése, illetve túlteljesítése. Eddig még nem fordult elő, hogy az év végén a gyár dolgozói adósággal kezdték volna a következőt. Az idén is jó eredményeket értek el, szinte hónapról hónapra gyűjtötték össze azt a pár napot, amivel most határidő [előtt fejezik be az éves tervet. " Ügy számítják, hogy a rostkikészítésnél december 20-a körül teljesítik ez évi előirányzatukat, a bútorlapgyártásnál pedig karácsonyra jelentik majd, hogy eleget tettek ez évi tervfeladatuknak. Csak az áztatásnál mutatkozik lemaradás, azonban ez teljes mértékben a gyár dolgozóin kívülálló okok miatt következettbe. Az áztató-, illetve a szárítóterület másfél hónapon keresztül víz alatt állt, nem lehetett rajta dolgozni. Súlyosbította a helyzetet a sok eső, emiatt nem száradt megfelelő ütemben a kender. így mintegy 13 000 mázsával kevesebbet áztattak, mint amennyit kellett volna ahhoz, hogy a tavaszig zavartalanul dolgozhassák a rostüzem. A saját áztatású ken- derkóróból alig marad valamenynyi a jövő évre. Azonban „besegítenek” a vállalat más üzemei is. Kisszállásról — ahol csak áztatnak — és Újszegedről már rendszeresen kapja a gyár az ázottkóró-szállítmányokat, így még tervtúlteljesítés esetén is lesz a jövő évben elegendő nyersanyaga a gyárnak. Befejezéshez közeledik az idei termésű kender beszállítása is. Az ez évre ütemezett beszállításokból még két hajórakományt várnak, ez a közeli napokban megérkezik. Üj feladatot kapott az idén a gyár pozdorjabútorlap-üzeme. Eddig csak belföldi felhasználásra, a hazai bútoripar részére gyártottak pozdorjalemezt, az idén azonban a hazai bútorlapipar, ez az alig pár éves iparág „betört” a világpiacra is. A dunaföldvári bútorlapüzemnek csaknem teljes negyedik negyedévi termelését lekötötte a külkereskedelem, NDK, angol, görög és ciprusi megrendelésre gyártanak több mint 1500 köbméter bútorlapot. A külföldi megrendelések minőségi előírásai néhány tekintetben eltérnek a hazaiaktól. A „tripo”-lemez — a nevét onnét kapta, hogy három rétegből áll — felületét simábbra kell csiszolni. Ezt még viszonylag könnyen meg tudták oldani. A szállításnál, csomagolásnál azonban figyelembe kell venni, hogy a szállítmányok tengerentúli országokba kerülnek, és minőségi károsodás nélkül bírják el a hosszú tengeri utat is. A 'apókat három köbméterenként kötegelik és nedvességálló vajpapírba csomagolják. Különösen a 13 mázsás kötegek vagonba rakása okoz nehézséget. A földváriak azonban mind a gyártásnál, mind a csomagolásnál, szállításnál jól vizsgáztak. Nemrég itt járt egy angol üzletember, aki kijelentette, hogy legalább harminc helyről vásárolt már bútorlapot, de ilyen jó minőségű árut eddig csak Dunaföldvárrói kapott. A földvári bútorlap bevált az angol piacon is. A gyárból most folyamatosan szállítják az export-bútorlapokat. Az előirányzott mennyiséget teljes egészében legyártják az év végéig, és a mintegy ötven va- gonnyi bútorlap elszállítását február 28-ára fejezik be. A duna- földváriak a jövő évre az ideinél is nagyobb export-megrendelésekre számítanak. (J-)
