Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-07 / 288. szám

Í36S. december 8. TOLVA MEGVET NÉPÚJSÁG 5 Kooperáció — világszínvonalon, világméretekben A fenti cím voltaképp három szóba süríti egy új magyar intéz­mény feladatát és munkájának lényegét. Ez az új intézmény a KGM Nemzetközi Műszaki Koope­rációs Külkereskedelmi Irodája. Az iroda ezekben a napokban ju­bilál. Épp egy esztendeje alakí­tották meg. Az ötlet Ha a világpiacon valamely gyár­án ni akarja a versenyt, szaka­datlanul új, jó minőségű, a tudo­mányos, technikai forradalom­mal lépést tartó, a szükségletek­nek megfelelő termékekkel kell megjelennie. A különböző áruk­nak azonban — a termelőeszkö­zöktől, közlekedési eszközöktől, a legkülönfélébb fogyasztási cikke­kig — oly sokféle fajtája alakult már ki, hogy azokat még az ipa­rilag legfejlettebb, legnagyobb országok sem képesek egyedül világszínvonalon tartani, fejlesz­teni. így tehát — elsősorban a nemzeti adottságokra építve — nemzetközi méretekben is egyre nagyobb teret kap a specializá­lódás. Ez az alapja a fokozódó nemzetközi munkamegosztásnak és a mind átfogóbb kooperáció­nak. A közelmúltban mutatták be a nyugat-német Schaeff-cég és a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár közös kooperációjá­val készült első kombinált földmunkagépet. A magyar vál­lalat által gyártott dömperhez a német partner tervezte és készítette az árokásó és földegyengető berendezést Ebbe a kooperációba hazánk­nak is be kell kapcsolódnia — egyrészt belső piacunk választé­kának bővítéséért, másrészt gaz­dasági megfontolásokból is. A specializálódáson alapuló nemzet­közi kooperáció a szocialista or­szágokkal a KGST-ben immár másfél évtizede valóság. A világ­piaci versenyben azonban elkép­zelhető, hogy tőkés vállalatokkal is kooperációs kapcsolatokat te- x-emtsünk, mégpedig azon a te­rületen, ahol nálunk bizonyos el­maradás észlelhető a nemzetközi színvonalhoz képest — a gyárt­mányfejlesztésben. Közismert do­log, hogy a világpiacon valamely új tennék kelendőségi ideje egy­Hasznosnak ígérkező együttmű­ködés bontakozik ki a közeljövő­ben a Krupp Művek és a Csepeli Szerszámgépgyár között is. A szerződés egy rövid, numerikus vezérlésű esztergagép gyártásáról szól. Az ötlet a Krupp cégé: abból indulnak ki, hogy egy-egy kis és közepes esztergapad hasznos „te­rülete” általában "mindössze 200 milliméter. — Ennyit igényel a munkadarab megmunkálása. Még­is lényegesen hosszabb padokat (Foto: Regős.) a rohammunka tartós kiiktatása — amelyek ma még felbecsülhe­tetlen értékű tartalékai a gazdasá­gos termelésnek — csak akkor le­hetséges, ha a vállalatok elegendő rendelést kapnak termékeikre. Egy-két jó nemzetközi kooperációs szerződés persze egymagában még nem old meg mindent, de az em­lített gondok enyhítésére minden­képpen alkalmas. Érdemes tehát az iroda működésének tapasztala­tait alaposan fontolóra venni. A% öregek sem angyalok Megyénk egyik nagyobb községében az elmúlt napok­ban ülésezett az ifjúság- és családvédelmi bizottság. Fiata­lokkal és olyan családok életével foglalkoztak, ahol felbom­lott, vagy felbomlóban van a családi élet és a gyermekek veszélyeztetve vannak. A bizottság elé behívtak néhány szülőt és fiatalkorút, de nemcsak a meghívottak jelentek meg. Hívás nélkül jöt­tek néhányan, hogy elmondják panaszukat, s ezekre orvos­lást kapjanak. Idős házaspár tipegett be a bizottság elé. A bácsi lehe­tett 70—75 év körüli, féltő gondoskodással, karonfogva ve­zette az idős nénit, az elnöki pulpitusig. —• Szegénykémnek rossz a szeme, nem lát — mondta mentegetőzve, s olyan szerető gondoskodással ültette le a nénit, ahogy bevezette. — Tessék elmondani panaszukat — bátorítja a bizottság elnöke, a megszeppent két öreget. — Jaj, hol is kezdjem — sápitozott a néni. — Te vagy a bűnös, kezd te — bökte oldalba a bácsit. — Tessék egészen nyugodtan beszélni — bíztatja az öreget az elnök. — Kezdje az a beszédet, akinek a kedvéért idejöttünk — tiltakozott az öreg bácsi durcásan. — Hát legyen. Beszélek, csak aztán nehogy ebből is baj legyen — egyezett bele megadással a néni. — Tudják kedveseim, úgy kezdődött a dolog, hogy egy- szercsak észrevettem, „kutya van a kertben”. Ne szó szerint értsék a kutyát, hanem egy nő személyében. Az a személy, akire én a kutyát értem, egy idő óta az öregem körül Ügyes­kedik. Ne is tiltakozz — torkolta le férjét, amikor észrevette, hogy az közbe akar szólni. — Nekem mindent megragadtak, azok akik láttak benneteket együtt mászkálni. Azt is meg­mondták, hogy cukrot, csokoládét vettél neki. Az meg virág­csokrot hozott a névnapodra. Kell ennél több bizonyíték? A néni sorolgatta, az öreg bácsi pedig, mint maga az eleven bűntudat, egy ideig, szótlanul hallgatta. Amikor a néni panaszkodásában odáig ért, hogy bánatában majdnem nekiment a Dunának, mentegetőzni kezdett, hogy ő így, meg úgy nem is örült valami nagyon a fiatalasszony „kacsmar- gásának”. Amikor pedig megtudta, hogy a fiatalasszonyt csak az anyagiak érdeklik, meg hogy azt szeretné, ha kis vagyonkájukért tartásra átadnák magukat, kinyílt a szeme, tisztán látott. Különben is, tisztázódtak a dolgok — mondta, ö már kiábrándult és nem keresi a fiatalasszonnyal való ta­lálkozást. Rájött, hogy részéről számítás volt az egész. — Csak a te kedvedért jöttem el, hogy lásd, most már nem kell félned — magyarázta. — Hát én.nem. is félek — sirdogált az öregasszony. De azért mégis jó, hogy eljöttünk, mert itt megmondtad azt is. amit eddig nem tudtam. Hiába, a hatóság szavának nagyobb a nevelő hatása. re rövidebb: ma általában két- három év. Ez vezetett végül is az ötlethez: létesítsünk egy irodát azzal a feladattal, hogy ilyen nem­zetközi kooperációkat szervezzen a magyar ipar számára. A siker Az iroda működésének első esztendeje is bizonyította már, hogy az elgondolás helyes volt. Uj, export-import üzletek jöttek létre olyan termékekre is, ame­lyeknél külkereskedelmi forga­lomra eddig nem is számítottunk, íme ezek közül néhány: Az NSZK-beli Hermann Schwartz KG cégtől eddig számottevő mennyiségben vásároltunk vas bányatámot. Most kooperációs szerződés keretében a cég átadta nekünk a félhidraulikus bánya- tárnok dokumentációját és tech­nológiai leírását, amelynek alap­ján ezután hazánkban is gyárt­hatnak vastámokat, s ezzel je­lentős devizát takaríthatunk meg. A dokumentációért áruval fize­tünk — tehát voltaképp expor­tunkat növeljük bizonyos magyar árukból, s ugyanakkor importot takarítunk meg. Jelenleg ugyan­ezzel a céggel egy nagy radiátor­lemezgyár szállításáról is tár­gyalunk. A rekompenzáció abból állna, hogy ezekután mi szállí­tanánk ennek a gyárnak radiátor­lemezt, de — mivel nagy teljesí­tőképességű gyárról van szó, — új, önálló exportcikke is születne a magyar külkereskedelemnek. A hamburgi Spilling Werke cég és a Ganz Villany között is megkötöttek már egy szerződést. A Spilling Werke gőzmotorjait ezután egybeépítik a magyar ge­nerátorokkal és közösen exportál­ják majd. Ha pedig önálló ma­gyar exportlehetőség nyílna eb­ből a cikkből, akkor generáto­rokkal fizethetünk a hamburgi gyár gőzmotorjaiért. gyártanak szerte a világon, tehát ha rövidebb esztergapadon ugyan­olyan teljesítményt tudunk ga­rantálni, — az anyag-megtakarí­tásból származó olcsóbb ár s a gé­pet felhasználó üzem területi ki­használásából származó előny — rendkívül keresetté tenné az ilyen — „rövid” munkagépeket. Az ötlet alapján — a Krupp szakemberei­nek konzultációs segítségével — a csepeli szerkesztők rövid idő alatt elkészítették a konstrukciót és a gyártás is hamarosan megin­dul. Hol az érdekeltség? Az említett példákból kitűnik, hogy ezek a kooperációs kapcsola­tok a kölcsönös előnyökre épül­nek. Valamennyi résztvevő számá­ra egyaránt növelik az export­import forgalmat, amelyek ugyan­akkor ki is egyenlítik egymást, rá­adásul pedig a kooperációban részt vevő felek versenyképessége kü- lön-külön is növekszik a világpia­con. (Hiszen például a Spilling- cég komplettebb termékkel jelen­het meg: gőzmotorjaihoz kiváló generátorokat is adhat. Ugyanez elmondható a Ganz Villanyról is: generátorait a hulladékgőz hasz­nosítására alkalmas, jó hatásfokú gőzmotorokkal szerelheti fel.) A versenyképesség a világpiacon nem „csak” a népgazdasági fizeté­si mérleget javítja. A gyárak évről évre nehezebben boldogulnak a rentabilitással. Ennek oka az is, hogy nem egy helyen elavult ter­mékek gyártásával kínlódnak, amelyekre mind nehezebb előnyös megrendeléseket szerezni. Az egyenletes kapacitás kihasználása ifj. Gerencsér Ferenc P. M. cÁz éné /témziéL — Gyertek haza. ludaim! — Nem megyünk. — Miért? — Félünk. — Mitől? — A farkastól... A nagyok próbálnak. A de­cember 12-i bábfesztiválra készül­nek. Ijedten szaladgálnak a libák, a gazdaasszony hetykén tartja csípőjén a kezét, a farkas pedig félelmetesen villogtatja hatalmas fehér fogait. Hosszúra nyúlt kar- tonpapír-csákó van a nagycsopor­tosok fején. A kartonból formáz­ták a figurákat. Velis Béláné óvónő irányítja a próbát a duna- földvári óvodában. Kerekre nyílnak a gyermekszemek — Hátra is fordulok, gyerekek, szóljatok, ha elkészültetek. Rak­játok szépen köralakba a kis szé­keket, üljetek rá. Aztán szóltok, és mesélek nektek. A másik teremben a középső csoportosok iparkodnak rendet teremteni. Török Erzsébet óvó néni mesét ígért. A fal mellé csúsznak az apró asztalok és mindenki igyekszik a kis széke­ket félkörben elhelyezni. — Nos, készen vagytok? — Jaj, mindjárt, csak még széj­jel jött a szék. . . — hangzik, az­után, amikor, úgy ahogy kialakul a félkör, elcsendesedik a szó, megkezdődhet a mese... — Egyszer volt, hol nem volt, egy nagv-nagy erdő közepén, amikor Jajdefáj doktorhoz be­kopogtatott a medve... Az óvó néni mesél. Kerekre nyílnak a gyermekszemek, s mindegyik elfelejtkezik magáról. Összefonódnak a karok, van, aki önfeledten tartja szájában a hü­velykujját. Érzékenyen reagálnak a mese minden egyes fordulatára. Egy-egy sóhajtás, felszabadult, megkönnyebbült mosoly, nevetés hagyja el az ajkakat. Az óvó néni mesél. Játék, tanulás a munkatervben „Ceruzafogás és ecsetfogás is­métlése. ..” „Kirándulások és séták, amíg jó idő van, sok levegőzés — az öltözködés gyakorlása”. „A sétákon a felnőttek iránti tiszteletmegadás gyakorlása”. „Köszönés és valaminek a meg- köszönése”. Néhány kiragadott példa, Török Erzsébet munkatervéből. A fal mentén körben, rengeteg játék, babák, mackók, mű- és cső­építőjátékok, építőkockák halma­za, ezermesterjáték. Mind meg­annyi vidám percet, jó szórako­zást ígér. Amikor a csöppségek ezekkel játszanak — akkor dol­goznak. Általában nagyon ve­retik a munkát. Szeretnek zász'ót festeni, fákat rajzolni, repülőt formázni, furcsa alakú házakat építeni. Mindenben híven köve­tik a fantáziájukat, engedelmes­kednek képzeletüknek. Napló — megfigyelésből A gyerekek játszva dolgoznak. Az óvó néni, Török Erzsébet — s aki csak a gyerekektől érdemli ki a néni nevet —. meg csak sétál közöttük, rájuk szól, hogy csen­desebben vigadjanak, megmutat­ja, hogy melyik játékot hogyan használják és türelmesen vála­szol az ezer, meg ezer kérdésre. És mind e közben megfigyel, ne­vel, tanít, fejleszti a jó tulajdon­ságokat és nyesegeti, ami egy-egy gyerekben rossz tulajdonság. „Alkotó játék alatt megfigyel­tem, hogy a régi gyerekek milyen sok segítséget nyújtanak nekem. Valamennyi új pajtásuknak meg­magyarázták, hogy melyik játék­kal hogyan szoktak játszani. A játékpolc rendbe rakását ismétel­tük ma, mert gondoltam, hogy az udvari játékidény alatt a régi óvodások is elfelejtették”. „Szászvári Lali viselkedése nagy problémát okoz” — olvas­ható a középső csoportosok nap­lójának egy másik bejegyzésén. „Nem veszi tudomásul az óvodai szabályokat. Ma többszöri figyel­meztetés után sem volt hajlandó kimenni kezet mosni. Végül is úgy kellett erőszakkal kivinnem, annyira megmakacsolta magát. Megpróbálok türelmesebb lenni hozzá és a büntetést elkerülni” Minden óvó néni naplót vezet a nap eseményeiről, a gyerekeken észlelt megfigyeléseiről. Óvónő­nek lenni egyet jelent: hivatást érezni a nevelésre, a pedagógiára. Csak ezzel a hivatástudattal, a gyerekek iránt érzett igazi szere­tettel lehet jó eredményeket el­érni, — olyanokat, mint a • Ke­rekes Józsefné által vezetett, dunaföldvári óvodában. M. É.

Next

/
Thumbnails
Contents