Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-28 / 305. szám

4

TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1965. december 29.

Pesti Barnabás

1920. december végén született, 1944. december végén halt meg. Túlságosan könnyen áttekinthető életút: a fasizmus torlaszolta el örökre és visszavonhatatlanul. Egy kivégző osztag sörtüze dörrent, s Pesti Barnabás, a huszonnégy éves mérnök, az életvággyal, tehetséggel, tettrekész- séggel teli ifjú, két társa — Pataki István és Kreutz Róbert — mellett, holtan bukott a sopronkőhidai börtön udvarának jeges kövére.

Miskolcon született. Középiskoláinak elvégzése után a fasizmus előretörése és a háborús veszély közeledése láttán Franciaországba ment, ott iratkozott be az egyetemre Gre- noble-ban. Van ebben valami félreismerhetetlenül jelképes intés: a lelkiismerettel és felelősségérzettel megáldott ember elébemegy sorsának, nem kerülheti el a kor parancsának teljesítését. Pesti Barnabás ott lett harcos antifasiszta, ott lett kommunista, ahol menedéket, nyugalmat keresett. Belépett a Francia Kommunista Pártba, részt vett a náci megszállók elleni küzdelemben és 1943-ban a párt utasítására tért haza Magyarországra, ezúttal már kifejezetten az antifasiszta harc vállalására, szervezésére.

A Hungária Vegyiművekhez ment segédmunkásnak. Belépésével egyidejűleg hozzálátott az illegális üzemi pártsejtek létrehozásához, fegyverek gyűjtéséhez, a háború elleni fellépésre, a nácikkal való szembefordulásra bátorító röplapok megírásához, terjesztéséhez. Lelkesedése, odaadása megsokszorozta erejét, agitációs munkájában kimeríthetetlen volt a leleményessége. Ö találta ki — a többi között — azokat a „Ságvári-tekercseket", melyek a röpiratosztás régi módszerét némileg veszélytelenebbé tették a korábbinál. Nem kellett egyenként szétszórni a röpcédulákat: láncba fűzték a papírlapokat, s az ügyes szerkezetet úgy kötötték a villamos ütközőjéhez, autók lökhárítójához, hogy a jármű indulásakor automatikusan kioldódott a köteg, tartalma szétszóródott.

Pesti Barnabás a nyilas rémuralom napjaiban társaival együtt önfeláldozó bátorsággal folytatta munkáját, emberéletek mentéséért, a szenvedések idejének megrövidítéséért. A célt, melyért hősiesen küzdött, nem érhette el: háború- ellenes tevékenységéért halálra ítélték, huszonnégy éves korában meggyilkolták.

Nem érhette meg, hogy velünk örüljön a békének, velünk küzdjön egy emberibb világért. Most lenne negyvenöt esztendős.

z. a

Rab Ferenc:

Jiídáépéwz

Szőrme a divat

Az utánzatok sikere — Lépést tartva az igényekkel — Egy bemutató tanulságai

A próbakisasszony levetette, alatta hófehér princesz-szabású mer- luska ruhát viselt. A kivágást fekete bársonypánttal díszítették, s a kabát gallérjára strassztűt tűztek, hogy hangsúlyozzák alkalmi jellegét.

A Bőripari Tudományos Egyesület minden évben megrendezi a Technika Házában a szőrmekonfekció divatbemutatójál. A legutóbbin csaknem 200 modellt vonultattak fel, amelyek között kabát, pelerin, kosztüm, félkabát, háromnegyedes bunda, kesztyű, sőt ruha is szerepelt. A bemutatóról Keskeny Ferenc, a Pannónia Szőrmekészítő Gyár üzemvezetője elmondotta:

— A magyar prémek a világ minden országába eljutnak, olyan „prémnagyhatalmak” is vásárolnak magyar szőrmét, mint a skandináv államok, Kanada, vagy a Szovjetunió. Űj szőrmefajtáink a „Merluska” és a Curlyfix (Kör- lifix). Űj szőrmeszíneink az ezüstfóka, a zsemlye-színű Pano- fix, a bordó irha és a zöldre, kékre festett merluska.

— A szőrme ezen a télen világdivat. Milyen feladatokat ró ez a magyar szőrmekonfekcióra?

— A nemes szőrme értéke azonos az arannyal. A nemzetközi szőrmebörze Frankfurtban működik, ahová a magyar szakembereket is meghívták. A nemes szőrmék — a perzsa, a nerc, a pézsma, a róka, de még az olyan félnemes szőrme is, mint a hörcsög és a biter —, csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésünkre. A bárány, á nyúl és a macskaprémből viszont sokféle utánzatot készíthetünk. Ezeket a kisebb pénzű emberek szívesen vásárolják.

Az a feladat, hogy a szőrmeruházatokban minél nagyobb választékot biztosítsunk. Ezt legjobban a bemutató illusztrálta.

Megszólalt a zene, megjelent az első próbakisasszony, barnagalléros és kézelős, puha-ocelot bundában:

— Ez magyar kikészítésű pano- fix eljárással kezelt bárányprém, az ocelot mintát filmnyomással vittük rá, — mondja Keskeny Ferenc;

A következő modell háromnegyedes, fehér alapon fekete csíkos kabát volt;

— Ez szintén bárány, de a külföldi igénynek megfelelően fekete zebracsíkos filmnyomású mintával*

Ezután hosszú, bordó irhakabé- tot mutattak be. A divatnak megfelelően kétsoros gombolás és fekete perzsagallér díszítette. '

— A világpiaci követelmények- ■ nefc megfelelően az irha súlyát csökkentettük, és más prémekkel I díszítjük. Ez például, — mutatott a gallérra —, perzsaprémnek hat, pedig az élőbb említett merluska. Egész bundák is készülnek fekete merluskából; Perzsa hatásuk

\ majdnem tökéletes, csupán a jóval olcsóbb ár jelzi a különbséget.

► Háromnegyedes, fekete-fehér mer- Fekete merluska kabát volt a luska-bunda kapucnival következő modell, fehér gallérral.

A ruha mellett kiskosztümöt, irhakosztümöt, prémből pelerint, és serdülőknek rövid, színes szőrme- kabátkákat is bemutattak. A kesztyűk is érdekesek: a szőrmetetejű kesztyű a legújabb divat. A kucsma és szőrmekalap mellett divat a szőrme-ékszer is, ami nem más, mint szőrmeponpon,- közepén gyönggyel.

A szőrme, a prém tehát divat* s ráadásul — jó meleg is!

Kovács Margit

Egy hófehér panofix-bunda

(MTI-fotók — Herezeg felvt)

— 88 —

Igazán nem tűnt fel senkinek, hogy Judit odanyomta arcát az enyémhez és álltunk, szótlanul, egymáshoz tapadva, — mintha egyetlen testet öltöttünk volna ketten — egészen a margitszigeti megállóig. Onnét gyalog mentünk a Palatínusig. Hosszú sor kígyózott a pénztár előtt. Judit nyugodtan leülhetett volna a hűs fák alatti padok valamelyikére, de kitartott mellettem, s végig állta velem a sort, míg a jegypénztárhoz jutottunk. Közben valami filmriporterek is megjelentek, filmezték a tömeget, utána bent a strandon is láttuk őket, ahogy gyerekeket, öreg sakkozókat, félrehúzódó ifjú párokat fotóztak.

Nem hinném, hogy Juditnál volt csodálatosabb nő ezen a délutánon. Ha volt, akkor sem volt. Judit az enyém, s úgy néztem rá, mint egy drágakőre, amellyel a sors megajándékozott, s soha-soha ki nem adom a kezemből többé.

Volt egy valami, ami miatt soha nem tudtam még csak hasonlítani sem, Öt sem az olasz Lucy- hez, sem az amerikai Hellához. A becsületessége és a tisztasága ... Eszembe sem jutott, hogy é p- p e n én glorifikálom a becsületesség fogalmát, amikor éppen a becsület volt az, amelyet elhagytam még akkor, amikor legelőször egy bo- rongós téli estén Jaguár tenyerébe belevágtam.

De akkor még én is másként értelmeztem a tisztességet és a magam módján nem hittem, hogy valaki is követ dobhatna rám. Lucyban már felismertem — Judit jelenlétében és közelségében! — a kalandomőt, akinek immár hálójában vagyok és azt is tudom, hogy ebből a hálóból nem is tudok szabadulni. Hella már más volt. Hella

— 89 —

amerikai ügynök volt, nemzetisége is amerikai, tehát saját hazájának tesz szolgálatot veszélyes útjaival, tetteivel. Hogy aztán az a szolgálat igazságos célt szentesít-e vagy nem, azt kár is firtatnom.

Judit, mind eme bonyolult, titkokkal átszőtt, többé-kevésbé tiszta káoszon kívül élte a maga életét. Dolgozott, iktatta a „szigorúan bizalmas” iratokat, tervrajzokat, kimutatásokat, — s ezért kapott kétezer forint fizetést, néha jutalmat is. Van egy szoba összkomfortos kis lakása a Pozsonyi úton, ahol immár harmadik esztendeje él egyedül, amióta anyja meghalt. Nem volt törekvő egyéniség. Elvégezte az egyetemet, de mérnöki diplomájával itt maradt az intézetben. Ma már az egész irattár a fejében van, s Judit ezzel pótolhatatlan munkaerővé vált.

Hirtelen felugrottam.

— Hideg volt.;. !

Judit hozott a fürdősapkájában vizet és rám- öntötte. Nem is vettem észre, hogy közeledik, mert hanyattfekve szememet behunytam a tűző nap miatt és éppen e fenti gondolataim lekötötték figyelmemet.

Visszafeküdtem arra a gyapjútakaróra, amelyet Judit hozott és amely bevette Judit hajának, bőrének friss illatát is. Judit mosolyogva hajolt fölém:

— Csókold le a vízcseppeket a szememről;;

— Azok nem is vízcseppek... — feleltem halkan.

— Hanem ...? — kérdezte és bájosan félrefordította kissé fejét.

— 90 —

— Gyöngyszemek ..-: gyöngyszemek, egy csodálatos nagy drágakőn .;.

*

Judittal sétálva tettük meg az utat hazáig. A Pozsonyi út elején beültünk egy kisebb cukrászdába és tejszínhabos fagylaltot kértem Judit és a magam számára is. Nagy könyörgésre megengedte, hogy egy stampedli konyakot kérjek magamnak. Nem szerette még az italnak a szagát sem, s az italhoz különben is rossz emlékei fűzték. Apja — ki mozdonyvezető volt, de anyja halála előtt éppen egy esztendővel halt meg, — alkoholista lett öreg korára. A családi veszekedések eléggé mély nyomot hagytak egyszem lányukban, s^ Judit irtózik attól a gondolattól, hogy férfi az ő jelenlétében esetleg többet igyon a kelleténél. „Kiábrándító:;— így mondta és én megtettem a kedvét.

A cukrászda belső helyiségében egyetlen zongorista szolgáltatott zenét, annak -a néhány párnak, akik lassú táncban fonódtak össze a tenyérnyi táncparketten.

— Akarsz táncolni? — kérdezte Judit.

Soha nem mondta, hogy tulajdonképpen ő szeret táncolni, hanem inkább tőlem kérdezte meg: akarok-e?

Szótlanul hajtotta vállamra a fejét. A plüssel borított kis boxokból kíváncsi tekintetek kísérték minden mozdulatunkat. Tudom, hogy Judit szépségét bámulták, bámulták szőkeségét, s az én fékét hajamat, nyúlánk termetemet. Ha igaz az, hogy az ellentétek vonzzák egymást... Közhely, de talán igaz ..;