Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-22 / 301. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1065. december 23. A Minisztertanács ülése A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a K.GST Végrehajtó Bizottságának 20. üléséről és a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 6. üléséről szóló tájékoztatót. A külkereskedelmi miniszter beszámolt a Magyarország és az NDK közötti 1966—70. évi hosszú- lejáratú államközi kereskedelmi megállapodásról, valamint Jugoszláviában folytatott előzetes kereskedelmi tárgyalásairól. A kormány a beszámolót tudomásul vette. (MTI) ístmmmh SOROKBAN A dominikai fővárosból a hírügynökségek ellentétes jelentéseket közölnek. Az AP szerint kedden éjjel Santo Domingoban szórványos lövöldözések voltak. A háromnapos összetűzések halálos áldozatainak hivatalos száma nem ismeretes. Santiagóban azonban valószínűnek tartják, hogy a lövöldözések során legalább 30 ember vesztette életét. * Szerdán reggel Budapestről visszaérkezett Moszkvába a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége, amelyet P. J. Seleszt, az SZKP KB Elnökségének tagja, az Ukrán KP első titkára vezetett. Pjotr Seleszt a sajtó képviselőinek adott rövid nyilatkozatában meleg hangon beszéjt arról a vendégszeretetről. amellyel a szovjet parlamenti küldöttséget szerte Magyarországon fogadták. * Sukarno indonéz államelnök egy diákgyűlésen beszédet mondott. Kijelentette, minden erejével továbbra is azon fáradozik, hogy fennmaradjon a „nasakom” elve: a nacionalista a vallási és a kommunista erők együttműködésének eszméje. * Frank Borman és James Lotűnően érezték magukat’’ kéthetes űrutazásuk alatt. Szerdán Borman és Leveli visszatért Cape Kennedyről az Ellington légi- , támaszpont közelében fekvő ott- 1 honába. • Szerdán a Kremlben a szovjet vezetők megbeszélést folytattak a Moszkvában tartózkodó Urho Kekkonen finn köztársasági elnökkel. A találkozón szovjet részről megjelent Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Nyiko- laj Podgornij, Andrej Gromiko. * Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Le Thanh Nghi-t, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettesét. A két államférfi között megbeszélés folyt le testvéri barátság és meleg szívélyesség jegyében. * A román nagy nemzetgyűlés szerdán a kora délutáni órákban befejezte IV. ülésszakát A napirenden kívül a nagy nemzet- gyűlés szavazott a kormány összetételében eszközölt változávell, a Gemini—7 űrhajósai „ki- sokról is. Katonai államcsíny Daliomeyban Christophe Soglo tábornok, a Dahomey-i fegyveres erők vezérkari főnöke szerdán hajnalban ejtőernyős díszegyenruhában, tisztjei élén bevonult a cotonoui rádió székházába, és közölte az ország népével, hogy átvette a hatalmat. Kijelentette, hogy a legutóbbi politikai fejlemények nem csillapították le a szenvedélyeket, s ezért a rend helyreállításának feladata ka vitéz hadseregre hárul”. Soglo felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a nemzetgyűlést és a tartományi törvényhozó testületeket, betiltotta a politikai pártokat és kijelentette, hogy az új vezetőség tiszteletben tartja Da- homey minden nemzetközi kötelezettségét, s az ország folyamatosan képviselteti magát valamennyi afrikai nemzetközi szervezetben. A Dahomey-1 hadsereg két hónapon belül a második államcsínyt hajtotta végre, három év leforgása alatt pedig a harmadikat. Néhány hete a nyugat-afrikai ország, amely valaha francia gyarmat volt. szinte forrongott a nyugtalanságtól. Sourou Mignan Apithy államelnököt lemondásra kényszerítették, s a kormány élére ideiglenesen Congacou-t, a nemzetgyűlés elnökét állították. Az lett volna a feladata, hogy helyreállítsa és biztosítsa a politikai nyugalmat. Ez azonban nem történt meg. Viharos ülés után kedden a parlament nem tudott megoldást találni a személyi kérdésekre. Egyes képviselői csoportok Coto- nou-ban, mások Porto Novóban gyűléseztek. A katonai hatalomátvétel erőszakos cselekmények nélkül is gyorsan zajlott le. A középületet, előtt katonai őrséget látni, az utcákon fegyveres őrjáratok cirkál rak. Aoitbv Ma<n> haidani álla” elnöknek, továbbá Ahomadegbe | volt alelnöknek és miniszterelnöknek nyoma veszett. Eddig Apithy és Maga kényszerlakhelyen élt. Hubert Magát Soglo tábornok 1963-ban távolította el a hatalomból, idén novemberben pedig le kellett mondania Apithynak és Ahomadegbének is. Kádár János a csepeli munkásőr- sássláalj évsáró gyűlésén A Csepel Vas- és Fémművek munkásőr-zászlóalja szerdán délután ünnepélyes évzáró gyűlést tartott a helybeli sportcsarnokban. AZ ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka. Az ünnepség a munkásőrség kórusának műsorával kezdődött, majd Molnár Ernőnek, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága első titkárának megnyitója után B. Tóth Sándor, a munkás- őr-zászlóalj parancsnoka értékelte az egység egész évi-munkáját. Ismertette a kiképzésben, a fegyveres szolgálatban és a munkában elért eredményeket. A zászlóalj a budapesti munkásőregysé- gek közötti versenyben első helyezést ért el, s vándorserleggel tüntették ki, amelyet Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka adott át. A legkiválóbb alegységeket és azok parancsnokait, valamint a kiemelkedően helytállt munkásőröket vörös selyemzászlóval, oklevéllel, illetve kitüntető jelvénnyel jutalmazták. Az évzáró gyűlésen elbúcsúztatták a zászlóalj leszerelő, illetve tartalékállományba helyezett tagjait, — akiknek Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka emlékérmet és emléklapot nyújtott át, — s a csapatzászló előtt ünnepélyesen esküt tettek a helyükbe lépő, újonnan kiképzett munkásőrök. Ezután Kádár János szólt a csepeli munkásőrökhöz. A párt Központi Bizottságának üdvözletét tolmácsolta az egység tagjainak és parancsnokainak, további eredményeket kívánt az önként vállalt munkásőri kötelesség teljesítésében, majd az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről tájékoztatta az egybegyűlteket. Az ünnepség az Internacioná- lé hangjaival ért véget. (MTI) Nem jártak eredménnyel Erhard washingtoni tárgyalásai Washington (Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója írja). Bár a hivatalos nyilatkozatok sikeresnek és eredményesnek tüntetik fel Erhard nyugatnémet kancellár washingtoni tárgyalásait, diplomáciai megfigyelők az amerikai fővárosban úgy látják, hogy a kancellár nem tudta elérni eredeti célkitűzéseit s nem tudta kikényszeríteni, hogy Bonn közvetett formában azonnali beleszóláshoz jusson a nukleáris háború irá-. nyitásába. Az udvarias szólamokkal és elvi nyilatkozatokkal leplezett kudarc oka nem elsősorban az amerikai hivatalos körökben, mint Nasszer beszéde a szuezi csata 9. évfordulóján Port Said (MTI). Nasszer, az EAK elnöke kedden a szuezi csata 9. évfordulója alkalmából beszédet mondott Port Saidban. Az elnök rámutatott, hogy az EAK- nak nincsenek bőséges erőforrásai, de szilárd elvei vannak, ezek alapján szakította meg diplomáciai kapcsolatait Nagy-Britanniá- val, az A ESZ határozatának megfelelően. Nasszer hangsúlyozta: az egyiptomi nép nemzeti felszabadító mozgalmának mindig az volt a célja hogy megszabadítsa az országot a brit gyarmati uralomtól, megsemmisítse az imperialista kizsákmányolást és felszámolja a reakciós erőket az országban. Az EAK belpolitikájáról szólva Nasszer azt mondotta, hogy Egyiptom népe elhatározta, olyan társadalmat épít fél, amely az egész nép dolgozó erőinek szövetségére alapszik. Az elnök beszédében most először érintette nyilvánosan a muzulmán testvériség tagjainak júliusban történt letartóztatását. Kijelentette, hogy a mozgalom főbb vezetőit, akik már korábban is letartóztatásban voltak és 1964-ben kegyelemben részesültek, most katonai törvényszék elé állítják. A többieket szabadon bocsátják. Hevesen bírálta a mozgalmat, amelyet fasisztának nevezett. Kijelentette, hogy a mozgalom tagjai nem muzulmánok és nem testvéreik, az izlámot csalásra használják fel, gyűlölettel vannak eltelve és külföldön élő vezetői az imperializmus és a reáltció érdekében tevékenykednek. inkább az USA európai partnereinek magatartásában van. A State Department bizonyos körei rendkívül nagy nyomást igyekeztek kifejteni, hogy teljesítsék Bonn atomigényeit. Ezek a körök arra hivatkoztak, hogy Erhard sikerte- lensége „elégedetlenséget kelthet” az USA legfontosabb európai fegyvertársánál, amely „a legnagyobb mértékben járul hozzá a NATO védelmi erőihez”. Rusk és McNamara legutóbbi párizsi tapasztalatai viszont azt mutatták, hogy a NATO kisebb tagállamai nem óhajtják a Bonn által követelt „beleszólási jogot" Olasz részről például az amerikai államférfiak tudomására hozták, hogy az országnak megítélésük szerint nincs szüksége, a „közösen birtokolt” Polaris-flottára. Hasonló magatartást tanúsítottak a Benelux államok is. De Gaulle győzelme a francia elnökválasztáson biz, toasá teszi, hogy a „nukleáris megosztást” ellenző francia álláspont nem változik a közeli jövőben. Wilson brit miniszterelnök is arra figyelmeztette Johnsont az elmúlt héten, hogy Anglia nem óhajt különösebb változásokat a jelenlegi helyzetben, s megfelelőnek tartja a NATO-n belül az atomfegyverrel rendelkező, s annak birtokában nem levő országok közötti viszonyt. Bonn tehát lényegében egyedül maradt követelésével s ezt fejezte ki amerikai részről Moyersnek. Johnson elnök sajtótikárának megállapítása is. Amikor a közös közlemény kiadását követően Kari Günthernek von Hase nyugatnémet szóvivő azt mondotta, hogy a jelenlegi helyzet nem kielégítő. Moyers megjegyezte, „ez a nyugatnémet küldöttség véleménye”. Végigfeküdt a kemény priccsen és minden csontját érezte. Kemény volt a priccs és vékony a takaró. A rendőrségi fogdában központi fűtés melegített, de Pilátus foga vacogott. Az este hozták be, csak éppen kihallgatták. Azt mondta a nyomozó főhadnagy, mikor kikérdezte: — Pilátus, most leviszünk a fogdába, majd holnap folytatjuk. Addig kipihenheted magadat. Nem tudott pihenni, pedig nagyon álmos, az éjjel semmit sem aludt, napközben dolgozott ugyan, de alig tudta nyitva tartani a szemét. Most meg nem jön álom a szemére, hiába próbálkozik. Nem gondolna semmire, de örökké ott motoszkál a gondolat a fejében: Hogyan kerültél ide, Pilátus. Duruzsol a fülében, ismétlődik, mint egy sláger refrénje, akkor is, ha nem akar rágondolni. Befordult a fal felé, magára húzta a pokrócot, térdeit felhúzta a hasára, homlokát a hűvös falhoz szorította, de csak kínlódott. Megnézte az óráját — még csak éjjel két óra. Az óráját nem vették el. Amikor megkérdezte a főhadnagy, hogy kitett az asztalra mindent a zsebéből, akkor igennel felelt. Ez nem volt a zsebében, ezt nem adta oda. Megpróbálta visszaidézni az Pilátus egészet. Talán akkor elalszik, belefárad az emlékekbe. Úgy rakosgatta össze az események kúsza szálait, mint a dominót szokás. Valamit elfelejtett, akkor előbbre ugrott, aztán eszébe jutott a kimaradt részlet és élőről kezdte az egészet. Szedegette, rakosgatta, míg végül kialakult az egész. Moziban volt Gézával. Valami magyar filmet játszottak. Emlékszik már, a „Tilos a szerelem”. Miért is volt tilos a szerelem? Miért? Eh, nem fontos az most. Akkor bementek a sportcsarnokba. Géza a büfében rendelt két üveg sört. Kinizsit ittak és várták Szilvásit. Azt ígérte, hogy benéz, ha a kislányt hazakísérte. Röhögtek rajta. A Szilvási kislánynak udvarol, mikor a múltkor is egy elvált asszonnyal látták a Széchenyi téren. Legalább tíz év volt közöttük de az asszony jól keres és lakása is van. „Szilvási téged fűz az asszony” — mondták neki, de Szilvási nem ugrott. — Hát aztán, nekem is lehet szerencsém egyszer az életben. Azzal elintézték a dolgot. Tizenegy felé megérkezett a Szilvási. — Hazakísérted? — Fogd be a szád! Vagy én fogjam be? Mi közöd hozzá? — és elkapta a sörösüveget. Egy hajtásra kiitta. Úgy ivott mint a majmok. Kilátszottak a fogai. Most vette észre, hogy a Szilvásinak milyen sárga, kopott fogai vannak. És ez dicsekszik vele, hogy kislánynak udvarol. Éjfélkor bezárták a sportcsarnokot és kidobták őket. — Mi van még nyitva? — A resti — ezt Szilvási mondta és elindultak a nagyállomásra. Ekkor Pilátusban megszólalt a lelkiismeret. — Nekem éjfélre bent kell lennem az intézetben. — Marha! — mondta röviden Szilvási — már negyed egy. Úgysem érnél oda — és röhögött és hátba vágta Pilátust. — Fegyelmit kapok — mondta és őszintén is gondolta, amit mondott. Félt az igazgatójától, aki szigorúan nevelte a vájártanulókat. Könnyen osztogatta a fegyelmiket és mindig hozzátette: Vagy ember lesz belőled, vagy mehetsz tolvajnak. — Félsz? — vihogott Szilvási és Törökhöz fordult: Látod a bolond begazolt. Megijedt a diritől. Segítsünk neki? Török is vigyorgott: Ha tudunk? Pilátus csak azt látta, hogy a Szilvási odamegy egy világos Moszkvicshoz és valamit babrál az ajtónál. Az ajtó felpattan és a Szilvási beül a volánhoz. Török kint marad és tolja a kocsit. Nem merik beindítani — mondja később Szilvási — nehogy a pasas felébredjen és kiverje a balhét. — Hová akarsz menni? — Haza. — Marha! Minek megyünk haza? — A sportszatyorért. — Az más — és a Szilvási gázt adott. Felugrottak a Mecsekre. Otthon már aludtak. Az anyja ébredt fel egyedül. Suttogva kérdezte, hogy mit keres.. Nem válaszolt, csak intett, hogy már semmit. Amit keresett, megtalálta. A kocsiból még látta, hogy az anyja félrehúzza a függönyt és kinéz. Aztán száguldottak lefelé a Hunyadi úton.
