Tolna Megyei Népújság, 1965. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

13S5. december 17.

TOI.VA MEGYEI NÉPÚJSÁG

s

Kihasználjuk-e a vízi utak kínálta lehetőséget? ®

Az őszi csúcsforgalom kellős közepén járunk. Zsúfoltak a vasútállomások, nagy gondot okoz a vonatok menetrend szerinti közlekedtetése, s nein utolsó sorban különleges intézkedések szükségesek ahhoz, hogy az áru, a nyersanyag időben rendeltetési helyére érjen. A közutakon is ezekben a hetekben csakúgy, mint a vasúton, telítettségről beszélhetünk.

Tolna megyében különleges helyzetek adódnak, ha az ember a szállítás gazdaságosságát akarja megvalósítani, ha mélyebben vizsgálódik e kérdésben. Elsősorban a szállítási eszközöket kell számba venni, így többek között a közút, a vasút és a vízi közlekedés járművei jöhetnek számításba, mint személy- és teherszállító eszközök. Tolna megyében mindhárom közlekedési ágra fontos szerep, nagy feladat hárul. Ezúttal vizsgálódásunk tárgyköréből vegyük ki a közúti közlekedés és a vasúti közlekedés tengernyi problémáját, s maradjunk csak, beszéljünk a vízi szállítás Tolna megyei helyzetéről.

MILYENEK A LEHETŐSÉGEK?

Megyénk területét számos olyan kisebb-nagyobb folyó szeli át, amelyen akár a belföldi, de a külföldi szállításokat is le lehet bonyolítani megfelelő eszközök birtokában. A Sió-csatorna a legjelentősebb, amely az utóbbi években mind nagyobb jelentőségre tesz szert, miután a balatonfüredi hajógyárat fejlesztették, a Ba- konyból különböző útépítő-anyagot szállítanak kisebb-nagyobb uszályokkal nemcsak Tolna megyébe, hanem az ország különböző vízmenti városaiba. Tehát a Sió gyakorlatilag hajózásra — időszakonként — használható. A Kapósról ez még időszakonként sem állítható, viszont Tolna megye határát képezi, s mintegy SO kilométer hosszan mossa megyénk partjait a Duna, amely kitűnő szállítási kapacitással rendelkezik szinte egész évben.

MIT SZÁLLÍTOTTUNK EDDIG VÍZI ÚTON?

A vízi szállítás természetesen attól függ, hogy milyen eszközökkel tudjuk lebonyolítani. Pillanatnyilag nem mondható kedvezőnek e téren a helyzet, hisz miután a MAHART egyeduralma a Kishajózási Szövetkezet révén megszűnt, s néhány községi tanács is forgalomba állított vízi járművet, talán kedvezőbb a helyzet, mint volt a korábbi években. Sajnos azonban a szállítóeszköz még most is kevés, annak ellenére, hogy vizi útjaink szállítási lehetőségeit csak kevésbe használjuk ki. Mert mit szállítottunk eddig? Főleg sódert, követ, kendert, és gabonaféléket. Ezzel aztán be is zárul a sor, mert az a pár száz köbméter fa, amelyet a dunaár- téri erdőkből szállítanak Ausztriába, vagy a fővárosba, nem jelentős tényező. Nagyobb lehetőségek volnának a vízi szállítás növelésére.

Amikor e témával kapcsolatban néhány szakemberrel beszélgetést folytattunk, számos érv és ellenérv hangzott el a Tolna megyei vízi utak kihasználásával kapcsolatban. Egyben azonban a viták során megegyeztünk: megfelelő eszközök birtokában szükséges a vízi szállítás fejlesztése. Sajnos most a hajótér, a vontatóállomány ezt nem teszi lehetővé. Például a Sió-csatornában kismerülésű uszályok, vontatók alkalmazhatók csaik, de ilyenek építése nem látszik célszerűnek, mivel a majdan megépülő zsilip- rendszer a Sión, közepes merülésű uszályok közlekedését is lehetővé teszi. De ez egy más cikk témája volna. Most szóljunk arról, hogy

MIT SZÁLLÍTSUNK

a Dunán és a Sión. Továbbra is az építőanyagoknak kell az első számú árunak lenni. Ha az építőanyagok közül a sódert vesszük volumenében a legtöbbnek, s a Tolna megyei építkezéseket, s a községek várható fejlődését is figyelembe vesszük, akkor azonnal meg kell állapítani, hogy ez az árucikk lesz a jövőben is a fő szállítandó. Szerencsére azonb-n a sódert nem kell messziről szállítani, hisz a Paks alatti Dunaszakaszon nemcsak Tolna megye, hanem szinte a fél ország szükségletére elegendő sódert „bányásznak”. Ezek elszállítása hajóval történik. Gyakorlat már, hogy a hajózó szövetkezet alacsony merülésű uszályaival Szek- szárdig hordja fel a sódert. Kár, hogy magas vízállásnál az 50—80 vagonos uszályok még nem járnak a szekszárdi Sió-hídig, annak ellenére, hogy ezek kirakása itt könnyen gépesíthető volna.

A tégla szállítása Tolna megyébe és Tolna megyéből kevéssé indokolt, hisz a megye téglagyárai többségben úgy helyezkednek el területileg, hogy ezek az itteni szükségletet elégítsék ki. A Paksi Téglagyárból volna lehetőség vízi úton való szállításra, de a gyár mostani termelése nem teszi lehetővé nagyobb mennyiségű tégla uszályban való elhordását.

A két fontos kendergyár, a du- naföldvári és a tolnanémedi a jövőben már bizonyára nagyobb vízi szállítási igénnyel lép fel, mint eddig. Dunaf öld várra és Mohácssziget és Bátya térségéből szállítottak uszályokkal kendert, míg a tolnanémedi feldolgozó gyárba vízi úton egyáltalán nem szállítottak. Holott mind a gyár feletti és a gyár alatti Sió-szakaszon jelentős kendertermő 'területeket találunk. Az itt termelt kóró vízi úton való szállításának a megoldása a jövő feladata volna.

Minden évben, így az idén is a cukorrépa-szállítás „tömi” el a vasutat és a közúti közlekedést. Annyira igénybe veszi a Kaposvárnak és Ercsinek szállítandó cukorrépa-mennyisége a közúti és a vasúti szállítási eszközöket, hogy minden évben emiatt következik be, hogy a Dél-Dunántúlon, illetve a Pécsi Vasútigazgatóság területén más fontos áruféleségek szállítását kell későbbre halasztani. Pedig volna megoldás arra, hogy a Tolna megyében termelt cukorrépa jelentős részét uszályokkal szállítsák Ercsibe.

Naponta vonatszám küldenek Gyékényesről folyami kavicsot Tolna megyének, nemcsak a „szárazföldi” oldalára, hanem a Duna mellé is, holott ez az építkezésekhez nélkülözhetetlen gyékényest sóder vízi úton is érkezhetne akár Fadd-Domboriba, Paksra, vagy Dunaföldvárra.

IDEIGLENES,

vagy Állandó kikötők

A vízi úti szállítás állomásai, a kikötők, s ezek építése sok pénzbe kerül. Mégis érdemes volna gondolkodni néhány, helyzeténél fogva fejlődésre számat tartó, víz- parti község kikötőjének építésére. Elsősorban Paks jöhetne számításba ilyen vonatkozásban, azután Domború Paksnak ugyanis olyan sugárzó hatása van, hogy 30—40 kilométeres körzetiben kikötőjéből el lehetne látni áruval járásnyi területet a vasúthálózat hiánya miatt. Indokolná a paksi kikötő megépítését, fejlesztését a Paksi Konzervgyár jelenlegi termelése, mindinkább a várható fejlesztés. S ide nemcsak a nyersanyagot lehetne vízi úton szállítani, de szükséges volna például, a kazánokhoz a fűtőolaj szállítását

is vízi úton megoldani a Dunai tikum az sem, hogy Szekszárdra a távlati tervben szereplő hőközpontok fűtéséhez az olajat ugyancsak vízi úton hoznák ide, mert akkorra már a Sió zsiliprendszere is elkészül.

Ismeretes sokak előtt, hogy a Simontomyai Bőrgyár nyersanyag- szükségletének jelentős részét tengerentúlról szerzik be. A nyers bőrt camionokban szállítják Hamburgból Simontomyára, holott csupán szervezési kérdés volna a hamburgi kikötő helyett egy Duna-tengeri kikötőbe a bőrszállítmányokat irányítani, s onnan uszályokkal fel lehetne Simon tornyáig küldeni, vízi úton a bőrt. Különösebb költségbe talán nem is kerülne, hisz a dombori ideiglenes kikötő, vagy a Sió első zsilipjének megépülte lehetővé tenné akár a Duna tengerjárókból siói uszályokra átrakni a bőrt, természetesen gépi erővel.

Ez ideig főként a folyami teherszállítás volt ismert előttünk, hisz a Tolna megyei vízi személy- szállítás főleg a Dunán bonyolódott le. Belátható időn belül a Sió nem is kapcsolható be, majd csak a zsiliprendszerek elkészülte után, de akkor is elsősorban idegenforgalmi szempontok figyelembevételével .

KIHASZNÁLATLANOK A KOMPOK

Tolna megyében öt jelentősebb komp bonyolítja le a Dunántúl és a Duna-Tisza köze közti átkelést. Ezek közül különös jelentőséggel bír a paksi, a gerjeni és a dombori komp. Sajnos ezek kihasználtsága nem jó. Ugyanis még napjainkban is egy Kalocsára irányuló szállítmányt Szekszárdról Dunaföldváro-n vagy Baján át küldik, holott akár Dombodnál, akár G er jennél átkelve, az út felére rövidíthető; megvalósítható az átkelés, mivel az említett kompok mind nagy teherbírásúak, sőt az év majd minden napján közlekednek. E kompok szállítókapacitásának teljes kihasználása elsősorban autóközlekedési-menet- irányítási probléma, mert a meglévő, mondhatjuk évszázados átkelőforgalom összetétele — piac, vásár, búcsú stb. — csak központi irányítással változtatható kedvező arányban,

Fejtegetéseink a Tolna megyei közúti, illetve Tolna megyei vízi szállításról természetesen nem a teljesség igényével történtek, hisz számos lehetőség, általunk nem ismert dolog is közrejátszhat még abban, hogy megváltozzék, gyorsabbá váljon, teljesen kihasználjuk a Tolna megyei vízi utak kínálta lehetőségeket.

Pálkovács Jenő

Január elsejétől csak hátsó lámpával közlekedhetnek

a kerékpárok

Hazai és külföldi égőkkel biztosították a szükségletet

Érvényben van az a rendelkezés, hogy a kerékpárokat elöl és hátul is ki kell világítani. Eddig azonban ezt betartani nem lehetett, mert a belkereskedelem nem rendelkezett elegendő mennyiségű égővel. Miután igen sok visszásság keletkezett ebben az ügyben, a belkereskedelem mindent igyekezett megtenni, hogy a normál üzleti forgalomban biztosítsák az autó- és kerékpárégőket. Az ügy különösen sürgős volt, mert az országúti szerencsétlenségek növekedése kényszerítő körülményként jelentkezett. Maga a közlekedési rendőrség is tisztában volt, hogy a kivilágítatlan kerékpároknak nem mindig a tulajdonosa volt az oka. Vettek volna égőket, de

kerékpárt a forgalomban közlekedni, amelyen nemcsak első, hanem hátsó világítás sincs, sürgősen gondoskodni kellett az égők beszerzéséről. Sikerült az Egyesült Izzóval növeltetni az égők gyártását, de miután ez nem elég, sikerült nagyobb mennyiségű égőt külföldről beszerezni.

Alkalmunk volt a Belkereskedelmi Minisztérium Vas és Műszaki Főigazgatóságának egyik vezetőjével beszélni, aki megnyugtatott bennünket. A jövőben, már január elsejétől nem lesz probléma a kerékpárégők beszerzése, tehát megszűnik hiánycikknek lenni. Január egytől, csak elsőhátsó lámpákkal lehet közlekedni

hosszú ideig nem kaptak. Mivel a kerékpáron is!

rendőrség már nem enged olyan i (zsolnai)

Nem unatkoznak a szekszárdi iskolások a szünidőben

A szekszárdi tanács vb. művelődésügyi osztálya, az általános iskolák igazgatói, és a városi művelődési ház közös programot dolgozott ki az általános iskolások téli szünidőben való foglalkoztatására.

A december 22-e és január 8-a közötti szünetben a keddi és a csütörtöki napok délutánján, és vasárnap délelőttre, szórakoztató és egyben hasznos foglalkoztatásokat iktattak be. A kijelölt napokon filmmatinékat, irodalmi vetélkedőket rendeznek az általános iskolások részére, a művelődési házban.

Az úttörők foglalkoztatására a nyári kirándulásokhoz hasonló félnapos túrákat rendeznek a Sötét- völgybe, a Kálváriára és Szekszárd környékére. A barkácsoló részleg Somogyi Lajos pedagógus irá- 1 nyitásával új csónakot készít.

Urdvn az örömben . . .

Mintegy két hete nyílt meg Szekszárdon új, korszerű helyiségben az 50-es önkiszolgáló élelmiszerbolt. Örömmel fogadta a vásárlóközönség "az új bolt megnyitását. Az első napon különösen meglátszott, ez, hiszen több mint 100 ezer forintot forgalmazott a bolt.

Az új bolt iránti érdeklődés azóta sem csökkent, hiszen összehasonlíthatatlanul kulturáltabb, gyorsabb, kényelmesebb itt a bevásárlás, mint volt a régi helyen. S hozzá nagyobb is a forgalom mintegy 15—20 százalékkal.

örömmel dolgoznak itt az eladók is. Ha a vásárlóknak kulturáltabb, jobb a helyzetük, ugyanez vonatkozik a dolgozókra is. A megnövelcedett forgalmat kevesebb erőfeszítéssel, gyorsabban tudják ellátni.

Az örömbe azonban üröm is vegyül. Egyesek nem a kulturáltabb, gyorsabb vásárlásra használják ki az önkiszolgálás és a modern árusítási rendszer egyéb előnyeit, hanem szerzésre, magyarul lopásra. Kedden délután például öt esetben voltak kénytelenek a bolt vezetői jegyzőkönyvet felvenni. Főleg gyerekek az elfogottak.

A legszomorúbb, hogy az egyik esetben a nagyobb leány küldte be kisebb testvérét a boltba, azzal, hogy lopjon cukrot, csokoládét. Nem kevésbé elszomorító egy jeles tanuló esete, akinél cigarettát, csokoládét, cukorkát találtak. Fizetés nélkül akart elillanni.

Erre tekintettel a bolt vezetői felkeresték az iskolákat, ahol a közös megbeszélés alapján a pedagógusok osztályfőnöki órákon a társadalmi tulajdon védelmének problémáiról is beszélgetnek a gyerekekkel.

Nem árt azonban, ha mi szülők is tanulunk ezekből a nem éppen épületes esetekből. És segítünk, hogy gyermekeink valameny- nyije a közös vagyon védőinek sorába álljon.

Szabadon választhat a vásárló az önkiszolgáló új csemegeboltban, Szekszárdon. Az üzlet napi galma megnyitás óta Kétszerese a volt 50. számú boltnak- Foto: T. l