Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-11 / 266. szám
1965. november íl. SÖTNA MTGYEI NÉPŰJSÍÖ 5 A legáltalánosabb népbetegség Az elveszett szekszárdi paradicsom — Elértük az országos átlagot Gyermekkorunk orvosi rendelőjében kezdetleges plakáton négysoros versike hívta fel magtára a figyelmet. „A fogaitokat gondozzátok, Rossz fogakkal kínlódás vár rátok. Ne hagyjátok őket tönkremenni. Mert így fogtok korán öregedni.” A műértő legyint: naiv kis zön- gernény, s ezzel napirendre is tér fölötte. Nincs rá adat, de naivsága mellett feltehetően sokakat figyelmeztetett a fogápolás fontosságára. Mert igaz a kínlódás és valóságos az öregedés. Különösen azok tudnak erről véleményt mondani, akik kényszerűségből rendszeres látogatói a fogorvosi rendelőnek. Mennyi a számuk? Pontosan nem tudjuk. Annyit azonban elárulhatunk, hogy a fogszúvasodás a lakosság 95 százalékát érinti, ennélfogva tehát a legáltalánosabb népbetegség. Baj között is jól állunk — A fogak felületét borító le- pedékben a cukrok erjedése során olyan savak képződnek, amelyek a fogzománcot oldják — válaszolja okokat kereső kérdésünkre dr. Oszetzky Tibor főorvos, miközben biztató tanácsokkal látja el egy betegét, a tágasnak korántsem mondható rendelőben. Az alig percnyi szünetben így folytatja: — Szaporodik a fogbetegek száma, a fogszúvasodás a civilizációval együtt járó betegség. Ellentmondásnak látszik, mert- a fogápoló szerek tömege áll az emberek rendelkezésére, aránylag olcsón. Úgy tűnik azonban, mintha a fogkefék és fogkrémek világában még jobban törne előre a betegség, s a laikus tanácstalanul áll az ellentmondás előtt. — Az igazsághoz tartozik — mondja a főorvos —, hogy ez a kritikus betegség sincs előtörténet nélkül. Nyomát már a kő- és bronzkorban megtaláljuk. Adataink szerint ebben az időben minden tizedik ember kínlódott lyukas foggal. De a huszadik század elejére érte el a csúcspontot. Ekkorra már többé- kevésbé. minden ember fogbeteggé vált. A megállapítás meghökkentő, de sajnos igaz. Ennek ellenére azt is mondjuk meg, hogy mi még jól állunk. Egy statisztika szerint például az Egyesült Államokban 40 éves korára minden ember protézist használ természetes fogai helyett. Tanácsok mindenkinek Az okok és főként a fogszúvasodás okai kézenfekvőek. Csupán az tisztázatlan, miként terjedhetett és terjedt napjainkban, amikor a fogápoló szerek olcsón beszerezhetők, az egészségügyi felvilágosítás színvonala a réginél sokkal magasabb, nem is beszélve a fogorvosi hálózat és a gyógyító munka nagyméretű fejlődéséről. — Ez mind igaz — véli a főorvos —, viszont az sem valótlan, hogy a mai konyhatechnika mellett a fogak öntisztulási lehetősége minimális. A puhára főzött ételek semmi ilyent nem biztosítanak. Üjabb ellentmondás: A belgyógyász a jól főzött ételt ajánlja. Igaza van. A fogorvos viszont javasolja, hogy fogyasszunk minél több ételt természetes előfordulásában, s neki is igazat kell adni. — Az ilyen vitának nincs különösebb értelme. Helyette inkább arról, hogy a fogszúvaso- dásnak komoly következményei lehetnek. A szuvas fog csúnya látvány. Méginkább érdekes azonban az, hogy a fekélybeteg- ségéknél a szív, az ízületi, a vese- bántalmaknál és a bőrbajoknál — hogy csak néhányat említsünk — a fogak állapota befolyásoló tényező lehet. Mint ismeretes, november 11— 17. között fogászati hetet rendeznek hazánkban. A hét alatt a megszokottnál is több szó esik a megelőzésről, amit nem lehet elég korán kezdeni. Hasznos például, ha a gyermeket váró kismama a terhesség második felében sok A, C, D vitamint fogyaszt. S aztán — bár ez a szeretet külsődleges megnyilvánulása ellen szól — a gyermeket él kell tiltani a ragadós, tapadós cukorkáktól. Később, a fejlődő korban szükség szerint C, B. D vitaminokat ajánl az orvos, s azt, hogy a mész-szegény vidékeken meszet kell juttatni a szervezetbe. A fejlődő korra fontos figyelni, mert az élet első évtizedében alakul ki a szabályos, vagy szabálytalan fogsor. A szépen fejlődő iskola-fogászat sokat segít, de nem old meg mindent. Jó például vigyázni minden változó körülményre, mert ezek jelentősen befolyásolhatják a fogak állapotát. S amit az orvos életkorra való tekintet nélkül ajánl: a rendszeres fogápolás. Naponta kétszer, de legalább lefekvés előtt alapos fogkefézés, hogy a lepedőkben lerakodott cukor- és ételmaradék feloldódjék. Szekszárd az átlagban Az elején említettük, hogy hazánk még elég jó helyen áll a „fogszúvasodás rangsorában”. Méginkább el lehetett ezt mondani korábban Szekszárdról és környékéről. A város régi kút- jai gazdagok voltak fluorban. Ebből eredően, amíg az országban az iskolás korú gyermekek háromnegyed része bajlódott fogfájással, nálunk ez az arány csak ötven százalék volt. — Szekszárd és környéke a kutatók Mekkája volt — emlékezik a főorvos. — A bajok okait kereső szekemberek számára bizonyíték volt, hogy a fluorban gazdag ivóvíz jó inányban befolyásolhatja az emberek fogának állapotát. Ez a korszak azonban elmúlt..: Egészítsük ki amit dr. Oszetzky Tibor mondott: Elveszett a „szekszárdi paradicsom”. A város új kútjai fluor-szegény vizet adnak, s most már mi is ott tartunk, ahol az ország más területei. Sajnos elértük az országos átlagot, s a legáltalánosabb népbetegségből a szekszárdiaknak is éppúgy kijut, mint az alföldieknek. Ez -pi ind járt arra is int, hogy többet kell törődni önmagunkkal. Az orvosok szívesen adnak tanácsot, és biztosítják a szükséges gyógykezelést. A közmondás azonban azt tartja: „Jobb félni, mint megijedni”. S amikor fáj a fog, rendszerint keserves ije- dés- vár mindenkire. A november 11—17. között megrendezésre kerülő fogászati héten sokszor kerül majd szóba a fogápolás, a fogszuvasodás megelőzése. A tanácsokat érdemes meghallgatni, rólunk, nekünk szólnak, a mi egészségünk védelmében hangzanak el. Szolnoki István Modern zulukafferek t Olyanok, mint a bennszülöttek. Amikor néhány száz évvel ezelőtt a gyarmatosítók, fegyvereikkel térdre kényszerítették az ellenálló független törzseket és odavetettek az ijedt, remegő négernek egy marék üveggolyót, az csodálkozott így, mint hazánkfiai közül néhányon egy nyugati kocsi, egy japán tranzisztoros zsebrádió láttán. Ök a modern zulukafferek, vagy pigmeusok. Mindegy mihez hasonlítom őket. A lényeg egy és kézzel fogható: számukra minden földöntúli, megcsodálni való és mindenek fölé helyezendő, amelyen az áll, hogy Made in USA, vagy Japan. Számukra mindegy, csak nyugati, ne hazai, uram bocsá, ne szocialista országból való legyen. Ki kell egyszer mondani, hogy a Ml termékünk is értékes, arra is lehetünk büszkék. Joggal, hisz két kezünk munkája van benne minden áruban, gépben, cipőben. A két kezünk munkáját dicsérjük, vagy bíráljuk. Bíráljuk és bírálják azok, akiknek joga, erkölcsi vonatkozásban kötelessége is bírálni ezt: annak, akinek köze van ahhoz amit bírál. Gyakran megcsodálunk egy nyugati autómárkát. A napokban a benzinkút előtt voltam szemtanúja egy épületes látványnak. Megállt tankolni egy nyugatnémet rendszámot viselő Ford Taunus. A kútkezelő készségesen ugrott, tankoltatta a kocsit, — persze soron kívül, — még a hűtővizet is kiegészítette, némi borravaló reményében, mert amikor visszajött hozzánk, békésen várakozókhoz, panaszkodott: még meg sem köszönte. Se magyarul, se németül. Pedig beszélt magyarul is, mert egy „hasraeső” hazámfia ott nyájaskodott körülötte, s vele akart üzletet kötni. Olyan különlegesség kellett volna neki, amivel dicsekedhet majd a hivatalban — természetesen munkaidőben. És amíg a nyugati áru dicséretével foglalkozik, eszébe sem jut, hogy a magyar államot, bennünket lop meg. Nem mutatható ki ez a károsítás pénzben. Ahhoz kepés az összeg. És amikor az áru dicséretéből kifogy, akkor előveszi a nyugati társadalmat és azt helyezi a miénk fölé, — ugyancsak munkaidőben. És nincs, vagy csak ritkán, aki elmondja neki: Nem mondom, távol áll tőlem, hogy állítsam: mindenben felette állunk a nyugati országok egynémely termékének. Tudom, elismerem, hogy jobb harisnyákat, hanglemezt és kocsit csinálnak. De lássuk meg a miénket is, a mi orkánkabátunkat — többek között. Épp a napokban olvastam, hogy az EAK részére elkészült egy olyan modern gyorsvonat, amelyhez hasonló csak Japánban és Franciaországban fut. Erről a nevezetes eseményről csak rövid hírek jelentek meg a lapokban. Vagy itt vannak a motor- kerékpárok. A Pannónia nem kevesebb, mint negyven ország útjain fut. Becsülettel hirdetik a magyar munkát, a gyógyszer és a -híradástechnikai műszerek. De ne menjünk messze, maradjunk a megyében. Nézzük meg egy- szer-egyszer a ktsz-ek nyugati és hazai piacra kerülő termékeit. Lehet rajtuk csodálkozni, csettin- teni is, hogy ez igen! A modern bennszülött, a modern zulukaffer nem áll meg az áru dicséreténél, neki több kell. Látjuk, tudjuk, hogy hovatovább már kézzel foghatóan káros, amit tesz, ahogyan átjátssza a vámGAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDOSZ iUnigiiiiiNiiiiiiiiiitiiliii^itmtl^S^itt E hün:Hl: mr t RÍ IK El jflíiíltlil RDES mBHHHBiiUrS 1 Hogyan értékelhető a vállalatok tevékenysége? A javak munka szerinti elosztásának elve nemcsak a dolgozó egyénekre, hanem a termelő kollektívára is vonatkozik. Amelyik vállalat jobban dolgozik, annak a többinél nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben kell részesülnie. A kérdés az: hogyan, minek alapján dönthető el, melyik vállalat dolgozik jobban? A vállalati tevékenység értékelése a szocialista népgazdaságban mutatószámok alapján történik. Ilyen mutatószám a termelési érték — az előállított termékek árösszege — az egy órára vagy egy főre jutó termelési érték, a költségszint — az összes költség a termékek árösszegének százalékában — a nyereséghányad. A nyereség a termékek árösszegének százalékában — egyes kiemelt cikkek termelésének mennyisége, az exportterv teljesítésének százaléka, az elsőosztályú termékek részaránya stb. A vállalati tevékenység komplex — együttes — megítélésére általában termelékenységi mutatók szolgálnak. Nyolc-tíz évvel ezelőtt még általános volt az a vélemény, hogy a vállalati munka termelékenysége akkor nő, ha növekszik az egy órára vagy az egy főre jutó termelési érték. Ez a mennyiségi szemlélet következménye volt: minél többet termelni minél kisebb létszámmal. E mutató nem érzékelte az olyan jelentős gazdálkodási tényezőket, mint az anyag- és energia-megtakarítás, a selejtcsökkentés, a minőség javítása; de igen érzékeny volt olyanokra, amelyek tulajdonképpen nem jelentettek termelékenység-emelkedést. Ilyen tényező volt például a gyártmányösszetétel változtatása a kisebb munkaigényű termékek javára, a kooperáció bővítése, vagy — szélsőséges esetként — a rejtett minőségrontás is A későbbiekben mindinkább figyelembe vették az összes ráfordítást. A munka termelékenységét növeli, ha a termék előállításához az eddiginél kevesebb anyagot, energiát, szerszámot stb. használnak fel. Ekkor a vállalati tevékenység értékelésének alapja már a vállalati költségszint, őrségeket, ahogy behozza vámo- latlanul a csecsebecsét. De van egy olyan tevékenysége is, amiből kevésbé mérhető le romboló hatása. Arra gondolok, hogy ezeknek a bennszülötteknek az igényét nem elégíti ki más, amint amikor jót derülhetnek egy rendszerünket szapuló ízetlen tréfán. Tapsolnak, amikor hírül adjuk, hogy a rendkívüli időjárás ellenére dolgaink nem minden vonatkozásban haladnak a kívánt mértékben. Ekkor mondják: Lám, megmondtuk. Ök mondták, mi csináltuk! Micsoda különbség! Ha rosszul is, de csináltuk! És magunk vagyunk a hivatottak arra, hogy bíráljuk, a magunk munkáját, a magunk módján, elvtársi alapon. A zulukaffer felszedi a gyöngyöt, szívja a gyarmatosító szivarját. A modern bennszülött látott szájjal lesi a nyugati kocsiból kilépő atyafit, körbejárja, megcsodálja azt. És közben nem pislant bele az újságba, amely arról ad hírt, hogy Észt-országban a Szovjetunió egyik köztársaságában egymillió kilométert futott főjavítás nélkül nem is egy Ikarus farmotoros buszunk. És még újabb egymilliót akarnak velük futni. Ezt is észre kell venni, nemcsak a Ford Taunuszt. PÁLKOVÁCS JENŐ illetve nyereség lett. Ez még mindig a mennyiségi szemlélet vonásait tükrözte. A költségszintet úgy lehet csökkenteni és a nyereséget növelni, hogy a vállalat növeli a tarméksorozatok nagyságát is. Bár e mutatókat minőségi mutatónak nevezték — mivel az egész vállalati tevékenység minőségét célozták velük kifejezni — hatásukban mégis a mennyiségi jelleg dominált. Ma már nem vitatható, a munka termelékenysége nem korlátozódik csupán a munkaigényességre, a költségszintre, hanem ennél jóval tovább terjed A munka termelékenysége akkor is javul, ha emelkedik a termékek átlag- minősége, a termék összetétele szerkezete pedig a korábbinál jobban alkalmazkodik a szükségletekhez. Az utóbbi egy-két évben céltudatosain keressük azokat a módszereket, amelyekkel a vállalati komplex mutató ezekre a minőségi, arányossági tényezőkre is érzékennyé tehető. Az új gazdasági irányító rendszer kialakítására vonatkozó elképzelések a minőségi és az arányossági követelményeket helyezik előtérbe. Olyan ár-, pénzügyi és hitelrendszert kívánnak kiépíteni, amelyek a jobb minőségű, a szűk keresztmetszeteket feloldó vállalati tevékenységet előnybe részesítik. A vállalati tevékenység komplex megítélésének alapjává a nyereséget kívánják tenni. Növelik a vállalatok önállóságát, csökkentik a központi tervutasítások részletességét, arra törekedve, hogy a piaci viszonyok változása — az árcsökkenésén vagy emelkedésen keresztül hasson visz- sza a vállalati tevékenység gazdaságosságára. Amelyik termék korszerű, jó minőségű, azzal a válla^ latnak az átlagosnál több nyeresége legyen. Ha egy vállalat rátér olyan cikk termelésére, amelyikben nagy a belföldi kereslet vagy viszonylag olcsón állítanak elő egységnyi devizát akikor ebből a termelői kollektívának anyagi haszna legyen. A többletnyereség egy részét ugyanis az átlagbér növelésére lehet felhasználni. Eddig bizonyos mutatószámok ■alapján a felügyeleti szervek ítélték meg a vállalati tevékenységet, s ez a megítélés szükségszerűen tartalmazott bizonyos szubjektív elemeket is. Ezután szeretnék, ha a nyereségi mutató objektív minősítést adna, s a vállalatokat központi beavatkozás, adminisztratív utasítás helyett főként az egyes termékek árának alakulása ösztönözné a helyesebb termelői és felhasználói magatartásra. A munka termelékenységének korszerű értelmezésű fogalma a gyakorlatban így kellően érvényesülhetne. Dr. Pirityi Ottó A Szekszárdi Építőipari Szövetkezet, nyugdíjazás miatt megüresedett főkönyvelői munkakörbe mérlegképes főkönyvelőt keres azonnali belépésre. Fizetés megegyezés szerint. Felvételre keres a szövetkezet egy bádogos szakmunkást is. Jelentkezés Szekszárd, Rákóczi u. 15. Telefon: 23—57. (52)
