Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-07 / 263. szám
iöő5. november 1. TOLNA MEGYEI NfPÜJSAG Kik kapják a szociális segélyt? Ez év elejétől a Paksi Kan- rul hozzá a segélyhez, csak az el- tető hangsúllyal kiejtett monda- xervgyárban 68 250 forintot ősz- bírálnivaló kérelmek sokasodnak tot? Nézzük meg, van-e alapja tottak ki 195 embernek szociális meg ezáltal. A. 'STnneknta számadatnak a tanú- ^a^^2d,6kÖZÖnként Ülés^ sága szerint minden tizedik ember ttság. kapott már — helyzetétől füg- — Havonként egyszer, gően — 3—500 forintig terjedő esetben kétszer, ebben az üzemben? — Láthatnám a múlt havi segélyezettek névsorát? — Természetesen. Szeptembersürgős ben harmincnégyen kaptak segélyt, közülük négyen szülésit, segíthet üzemétől.f Szülés^ há- _ öten házasságit. Az egyéb okok zassag, temetes eseten természe- ............................ - ■ t es a kérelem, n eeoélv*»7és' cst^orc. de a segélyezés1 bizottságnak sokkal szélesebb körű a feladata. „Fukar“ üzem — Nagyon fukarkodnak itt a segélyekkel! — mondja egy aszközött többnyire a betegség sze- ■ i . ~ , repel. Sokan nem tudják, hogy Három dolgozo nőnk van az csak öt hétnél tovább húzódó, vagy súlyosabb baleset esetén tudunk segítséget nyújtani annak, aki rászorul. — Soroljunk fel néhány embert név szerint! — Titkos Antal lakatos, nagy családdal, sok kicsi gyerekkel. üzemrészekből, Kürtös Kálmánná a munkaügyi osztályról, és Ju lis néni, az elnök, ők öten dön tenek. Elutasított kérelmek szony, akit megkérdeztem, hogy — Voltak az idén , elutasított Fekécs is’tván sokáig beteg Már- lronotf-h eadAlvt? r CKeCS» IblVdR SOKaig Deteg, Mai*kapott-e már segélyt? kérelmek?- Kaptam egyszer, amikor az _ Négy Pontosan nem em_ tón Józsefné özvegy, négy gyerekkel. Tóth Sándor, aki két hórintot Pedie akkor kezdtük az lékszGm vissza névszerint, de kő- napig katona volt, és öten a fia- életet,' töbtet is adhattok volna. mJlyen ^lb01 tal technikusok közül, akik most- Még a papírokkal is tokáré- _ péiSuto ' koskodnak, pedig azt igazán nem végeztek, valóban kaptok segélyt, amit tanulmányinak is nevezhetnénk. — Mégis van ilyen? — Igen, de az elnevezés ne tévesszen meg senkit, ők most kezdik az életet, albérlet, idegen kellene sajnálni! — szól közbe a — Fogcsináltatásra. Az orvosnál társnője. úgy is kedvezményesen elkészítik, — Milyen papírokkal? és ha kedvez» a jövedelem, fur— Amire a segélykérelmet kell csa a kérés. Házjavításra, kitölteni. Félóráig elkérdezgetik, — Mi baja volt a háznak? mire kérem? Ha szerintük nem _ A képelem ^dőlt az indokolt, a kérelmem mar nem is oldala^ A valóságban; semmi. A jut el a bizottságig. 6 kérelmező nem számított arra, volna az ületekes en ek az el - ho yen esetben helyszíni szem- hogy Kern János háziasszonya is teseben. Most en is kértem. 12 eve ^ , Wvonul a bizottság. Te- kaoott 300 forint segélyt házfelvagyok tagja a szakszervizek, metési ^géiykérelmet is utast- újításra, még sose kertem semmk Beteg a eJ ^ ^ csak ^kor jir férjem, a nyugdijam kevés. Rémé- ha i?azolást hoanak_ hogy áta3.. tották az elhunytat. helyen, alacsony fizetéssel, te- — A kérelem szerint: bedőlt az mérdek gonddal. így indokolt a tanulmányi”, Á névsort elolvasva kiderül, lem elintézik. Az elosztás módja felől érdeklődöm Kern Jánostól a szakszervezeti bizottság elnökétől. — A dolgozó kérelme a segélyezési albizottsághoz kerül. embereknek? — Kellemetlen volt nekem, de kértem, hogy nézze meg a bizottság a helyszínen, hogy valóban Mi a legnagyobb sérelme az rászoryl-e? Ne utána mondják az emberek, hogy persze, mert.. A múlt havi segélyezettek között nem akad ezenkívül még olyan sem. akire a gyanú árnyéka is vetődhetne, hogv ok nélkül _ , kapott pénzt. De akad a szabálvF.ddig az iskola elvégzése ejtérő esetben is szociális Megszűnt a tanulmányi segély Ha kerül Állítólag nem,-kap u.tan folyósítottuk az esti tech- -juttatás: Például Fetter Matildmindenki nyomtatványt, amire a ^ aki külföldre utazik, _ műkérelmét kell kitöltenie. szinte rendszeresen z sw iorin kézoperáelóra. A bizottsági taJ — Ez így igaz. Julis néni: Ba- tot , szervünk gokkal elbeszélgetve pedig kidedacsonyi Ferencné, a bizottság vizsgalatot tartott, helytelenítet- rüi, 'hogy jól ismerik a dolgozók elnöke megkérdi előbb, mire sze- te. Nagy visszhangot váltott ki az anyagi helyzetét, és vannak olyan retne kérni, és ha tudja, hogy elmaradása, mert megszokták esetek, ahol évről évre segítsé- jogosulatlan a kérelem, mindjárt dolgozóink elutasítja. Kellemetlen feladata ... . Dersze" jut van. de ez a helyes eljárás, mert Akiknek „persze jut indokolatlanul a bizottság sem já- Ki ne ismerné ezt a sokat sejtfTTTf Sárközi Gyula c// szim/apiui tó no 04 né get nyújtanak a családnak a súlyos anyagi gondok leküzdéséhez. Munkájuk márts hálátlan, mert nem ezt jegyzik meg, hanem az f elutasítást. 3 Talán sok félreértést eloszlat- 3 na, ha itt az üzemben is, mint a 3 Bonyhádi Cipőgyárban, hirdetőitáblán közölnék, kik kaptak szo- Jciális segélyt, és milyen okból. J Amíg egyetlen füzetben találhat- jjuk meg az erről szóló adatokat. 3 amelyet Badacsonyi Ferencné tart Jelzárva, ne várjuk, hogy a köz- Jvélemény megszelídül. 3 MOLDOVÁN IBOLYA TTTTTTTVTyTTTTTTyTVTTTTTTTTTTTTyfTI■ Két ssakma — sok ésszerűsítés A z idén Budapesten megrendezett Mezőgazdasági Újítók Kiállításán szerepelt a szakályi Kaposvölgye Termelőszövetkezet egyik fiatal szakmunkása is, Harka János. A tsz szerelőműhelyében dolgozik, mint géplakatos, de sokszor hasznát veszi másik szakmájának is .,mellesleg” autódén- és villanyhegesztő. Huszonhárom éves, mindenki komoly, jó képességű szakmunkásként tartja számon, nem egyszer az idősebbek is tanácsot kérnek tőle. Jó híre nem alaptalan: sok ésszerűsí- tés, ötletes szerkezet bizonyítja tudását. Látta, hogy mielőtt a műtrágyát szórógépbe helyezik, az uszonyoknak kell összetörni, mert a nedvszívó anyag összeállt, megcsomósodott. Nehéz, hosszadalmas munka volt. Addig törte a fejét, míg kitalált egy szerkezetet, amivel sokkal könnyebben, gyorsabban elvégezhetik a törést és nem vonja el az embereket a többi munkától. Hasonló gépet szerkesztett már más is, de ő nem másolta a többit, egyénit szerkesztett. Kigondolta, hogy lehetne olcsó, mégis minden tekintetben megfelelő műtrágyaszóró gépet szerkeszteni. Megszületett az ötlet, a szerelőműhelyben a többiek segítségével elkészítette a gépet. Ez még a tavasszal történt, a műtrágya- szóró gép azóta is jól működik, nagyobb teljesítményű, mint az általában használt lengyel gépek. Míg azokkal 60—70 . holdat tudnak beszórni egy nap alatt, Harka János konstrukciójával kedvező viszonyok mellett akár kétszáz holdat is. A termelőszövetkezet sok értékes forintot takarított meg vele: jóval olcsóbban állította elő a gyári gépeknél. tTVipasszal a megyei tanács mezőgazdasági szakemberei A járták a termelőszövetkezeteket, hogy felmérjék, megismerjék a használható újításokat, ésszerűsítéseket. Akkor figyeltek fel Harka János két gépére, rajzot kértek tőle mindkettőről. A műtrágyaszóró gépet nem fogadták el, a törőgép pedig szerepelt az újítók kiállításán. Harka Jánost kicsit elkeserítette, hogy a műtrágyaszóró kedvezőtlen fogadtatásra talált, hiszen a termelőszövetkezetben jól bevált, azóta is kitűnően működik. A törőgép iránt viszont már most van érdeklődés. Eddig három darabot rendeltek belőle. De nemcstak ez a két ötletes szerkezet dicséri Harka János munkáját. Szerkesztett egy utasfülkét az IJTOS traktorra, így sokkal jobb körülmények között, széltől, esőtől védve dolgozhatnak vele a traktorosok. Elmondták neki: jó lenne a silózógépre felszerelni valamit, ami rögtön silózáskor elkeveri a karbamidot. Harlca János gondolkozott, töprengett, végül ez sem látszott megoldhatatlan feladatnak, már dolgoznak vele, : ..v. i,.v *• «_>-•Most a villanypásztQT olcsóbb kivitelezésén töri a fejét. Egyet már készített, most azt szeretné, ha tovább tudná tökéletesített!. Amikor megkérdeztük tőle, milyen új ötletei, elképzelései vannak, azt mondta: „Nagyon sok mindent lehet itt csinálni, még ilyen kis műhelyben is, mint a termelőszövetkezeté. Persze, ehhez az keli, hogy érdekelje, foglalkoztassa az embert a dolog, akkor előbb-utóbb rájön a nyitjára”. t-íaíal ember, szakmunkás. Azt mondják róla, nagyon sokat dolgozik. Gondolt már arra is, hogy továbbtanul valahol, technikumban, de egyelőre nem nagyon jut ideje rá, és mi tagadás, szükség van a pénzre is. • Tele van ambícióval, fiatalos hévvel, tenniakarással. Azt hiszem, hallani fogunk még róla... ' ' * (k. j.) »WITUrtTTSftTTIWTnWWWmtSmflWTtMfTTTTmTmnHH» — 169 — _ My Shary! — csillogott Bábu hűségesen néző szeme nedvesen, s oly tengernyi bánat ült tenne, hogy Sárinak összeszorult a szíve. — Ne keseredj el, Bábu... — próbálta vigasztalni, de belátta, hogy itt kár minden szóért és elhallgatott. — Nem, nem... — csuklott el a fiú hangja — De Bábu. .. Nézz rám. Látod, hogy nézek ki. Tulajdon anyám nem ismerne rám... — Nem igaz... Szebb vagy. mint valaha... — suttogta a fiú. — És fogyok, mint a gyertyaszál és egy szép napon teljesen elfogyok, s akkor nem lesz többé Shary... — Nagyon fáj a szívem, dear Shary. Minden szavad egy tőrdöfés. Érzem, tudom, hogy már nem tart sokáig ez a bujdosó élet, hogy hamarosan felragyog a szabadság csillaga sötét egünkön. .. — Talán máris későn... Lehet, hogy ha most elindulnék, sem érkeznék már meg hazámba.. Sári behúnyta szemét és Bábu mozdulatlanná merevedett. Most úgy nézett ki, mint egy bronzba öntött, ülő Buddha. Tekintete Sári arcán pihent még akkor is, amikor a lány már az igazak álmát aludto. Egész éjjel így ült gyékénye szélén, szinte szoborszerű mozdulatlanságban, és le nem vette szemét róla. Hajnalban felkelt és Gongatu gyékényéhez osont. A parancsnok behunyt szemmel feküdt. Bábu látta, hogy nem alszik. Letérdelt eléje és várt. — Nos? — Gongatu felnyitotta a szemét. — 170 — — Shary el akar menni — suttogta kiszáradt ajakkal Bábu. — Tudom, Bábu — felelte a parancsnok. — Láttam én ezt már napok óta. Az én szemem nem csal... Fehér lány, nem a mi fajtánk, nem bírja megszokni ezt az éghajlatot hát még ezt a viszontagságos életet, amelyet mi élünk ebben a barlangban. Nem neki való élet ez. Nyugodj bele a megváltoztathatatlanba. Ennek így kell lenni, Bábu, s ez így helyes. Tudom, hogy nagyon szereted és úgy láttam, hogy neki sem vagy közömbös. Mégis azt mondom neked, hogy nyugodj bele, Bábu. Ha igazán szereted belenyugszol, mert ezzel a javát szolgálod és akarod. Ügyünknek is nagyobb hasznára lehetsz, mint így, kétségek közt vergődve, állandóan a sarongja körül forogva. Mert így csak félember vagy a mi számunkra... Gondolj a felperzselt otthonodra, meggyilkolt hozzátartozóidra... A parancsnok még sokáig beszélt. Felsorakoztatott minden érvet amellett, hogy Sárinak is, neki is jobb lesz, ha a lány elmegy. Bábu szótlanul hallgatta. Egyetlen egyszer sem szakította félbe nagyrabecsült és mindenki által mélyen tisztelt parancsnokát, a félelmetes hírű Gongatut, akinek nevétől reszketett az ellenség. Lehorgasztott fejjel ült és merőn bámult a pislákoló tűzbe. — Igazad van, parancsnok — szólalt meg végül, amikor Gongatu elhallgatott és várakozóan nézett rá. — Sharynak el kell menni innen, meri az életemnél jobban szeretem! Ezt talán még ő sem tudja. Nem is fogja soha megtudni.. El kel) — 171 — mennie, minél előbb. Engedd meg, parancsnok, hogy ezt a feladatot én hajtsam végre! Életem legszörnyűbb feladatát... — Tudom, hogy nagyon nehéz lesz. — Gongatu megveregette hűséges harcosa vállát. — De meg kell tenned. Hajtsd hát végre és ha sikeresen elvégezted, jelentkezzél újból nálam. Hová akarod vinni? — Szumátrára. Shary azt mondja, hogy ott biztosan működik magyar misszió... — Meg kell várnotok, amíg eláll az eső. .. — Addig nem is indulunk el. Bábu felállt. Agyában már megfogant a terv, amely Sárit az ő szerelmesét, mindörökre elszakítja tőle. Visszament Sárihoz és leült előbbi helyére. Maga alá húzta lábait és a szaggatottan lélegző lányt nézte. Milyen nyugtalanul alszik! Biztosan valami rossz álma lehet. .. Megsimogatta homlokát. Sári hirtelen felnyitotta a szemét és ijedten felült: — Te vagy az, Bábu? Jaj, úgy megijesztettél! — kiáltott fel, aztán visszahanyatlott a gyékényre. — Olyan szörnyű álmom volt... Menekültünk. Egy megáradt nagy folyón keltünk át és téged, Bábu, elragadott mellőlem az ár, elsodort, vitt, vitt léfelé, egyre gyorsabban és egy- szercsak eltűntél a szemem elől. — Felejtsd el, darling — simogatta kezét a fiú.
