Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
1965. november 2. •TOT.NA WIEGTE! WEFÜJSÄÖ 5 Csatát nyerni — roham nélkül A z esztendő, egyszersmind az ötéves terv, befejező negyedévében vagyunk. Sok-sok erőfeszítésünk összegeződik most, és azt sem felesleges aláhúzni, hogy ez a rövid, mindössze két- hónapnyi időszak jelentősen befolyásolhatja még az ötesztendős munka végső mérlegét is, de különösképpen a tervidőszak utolsó éve: 1965. gazdasági eredményeit. Aligha lehetséges az egész népgazdaságra érvényes, tehát azonos képet rajzolni a negyedik negyedévben előttünk halmozódó feladatokról. Ezek iparáganként, sőt vállalatonként egészen addig a szélső határig eltérőek, hogy egyhelyütt valóban minden erőt célszerű összpontosítani a tervek hajszálpontos megvalósítására, sőt túlteljesítésére, másutt viszont éppen ellenkezőleg: az ■„erőösszpontosítás'’ — magyarán: a rohammunka, az évvégi hajrá — elkerülése, e tünetek idei ismétlődésének megakadályozása a legfontosabb. Nemcsak népgazdasági jelentősége, de teljesítésének különleges követelményei is indokolják, hogy e feladat-rangsor élére a külkereskedelmet, az exporttervet állítsuk. Indokolja ezt már az idei előirányzat is, amely az export minden eddigi esztendőnél erőteljesebb növelését tűzte ki erre az évre; miközben az ipari termelés mérsékelten, mintegy 4 százalékkal bővül, az ipari kivitel ennek kétszeresénél is gyorsabban: 9,3 százalékkal. Teljessé akkor válik az export idei, s különösen a negyedik negyedévi magas követelménye, ha hozzátesszük, hogy az esztendő elmúlt hónapjaiban egész sor fontos ágazatban némi elmaradás is felhalmozódott. Miközben a külkereskedelmi áruforgalom egészében kedvezően emelkedett — s különösen előnyös, hogy az év eltelt időszakában a kivitel némileg meghaladta a behozatalt —r-, a teljes exportszerkezetben viszont valamelyest csökkent a gépipari cikkek kivitele. p"gész sor vállalatnál ilyen J“i tárgyi, elháríthatatlan ok nélkül is jelentős exportkötelezettség teljesítése maradt az év utolsó időszakára; a tervezettnél kevesebbet exportáltunk eddig például televíziós készülékekből, néhány textiláruból, stb. Egész- benvéve: az exportra elsősorban áll az a népgazdasági méretű, mindenütt érvényes követelmény, hogy ilyen célra nemcsak helyes, de rendkívül fontos is a túlteljesítés. Népgazdasági érdek, hogy a kedvező, aktívvá lett külkereskedelmi mérleget — amelyben a kivitel meghaladja a behozatalt — még eredményesebbé tegyük az esztendő végéig. Ha a sorrendben másodikként említjük is, korántsem másodlagos a belkereskedelmi, illetve a beruházási-felúj ítási megrendelések pontos, határidőre való teljesítése, bár természetesen itt is a túlteljesítés kizárólag rendelésekre, valóságos szükségletekre alapozva indokolt! Bevezetőben, ha közvetve is, utaltunk a negyedik évnegyeddel összefüggő legfontosabb követelményre: a szállítás egyenletességére. A termelés valamennyi értékesítési irányára — tehát az exportra, a belföldi és a beruházási célzatú termelésre — egyaránt vonatkozó, ám évek óta sok gondot okozó feladat ez. A nehézipar például, szándékosan említve éppen kedvezően dolgozó nép- gazdasági ágazatot —, bár idén hozzávetőleg 10 százalékkal, tehát jelentős arányban túlteljesíti export-kötelezettségeit, 1965 eddig eltelt negyedéveiben rend- re-sorra az utolsó hónapban adta át szállítmányainak mintegy a felét. A kiemelkedően jól dolgozó gyógyszeriparban még ennél is kedvezőtlenebb az arány. A teendők halmozódásából, az évzárásból eredően — sokéves tapasztalat szerint —, novemberdecember táján különösen széles körű a lökésszerű, egyenetlen szállítás, a rohammunka. E káros jelenségek hátrányai nyilvánvalóak: drágul a termelés, egyebek között a túlóraköltségek miatt is, csökken a gyártmányok színvonala, hiszen a kapkodás nem éppen előnyös feltétele a jó minőségnek, s ráadásul a következő év első negyedében rendszerint súlyos visszaesés következik, ami a nyersanyagok, a befejezetlen készletek, alkatrészek korábbi „túlfogyasztásából” következik. jellemzésül emlékeztetünk a legutóbbi év azonos időszakára: 1964 utolsó negyedében szállította az állami ipar teljes évi exportkötelezettségének több mint 30, beruházási-felújítási jellegű termelésének 34 százalékát. Az éveleji visszaesés kirívó példája: a kohó- és gépipar vállalatai idén januárban a megelőző decemberi befejezett termelésnek mindössze 46 százalékát teljesítették! (Igaz: a KGM idén 19 nagyvállalatánál a termelés ütemességét előmozdító, új tervezésig munkaszervezési rendszert próbál ki, dehát ennek igazi „gyümölcsei” esetleg csak jövőre érnek majd be. A rohammunka, a túlórázás nemcsak közvetve — a népgazdasági kár áttételében —, hanem közvetlenül is a dolgozók érdekeit sérti, szabad idejüket rövidíti, egészségüket károsítja. Kivételes, elsősorban export-érdekeket előmozdító feladatok teljesítésére mégis vállalkoznak az üzemek munkásai, hiszen ha olyan teendőkre kell összpontosí- taniok, erőinek amelynek látják értelmét, előnyeit, akkor teljesítik, amit az ország kér tőlük. Ám arra nem lehet indok, hogy a rossz szervezés miatt rohammal kelljen megnyerniök a csatát. T, A. Vitéz Háry János, Szekszárdi város és az irodalomtörténet A SZEKSZÁRDI LEVÉLTÁRBAN a megye határain messze túlnövő jelentőségű kutatás folyik. Dr. Hadnagy Albert levéltárvezető évek óta behatóan foglalkozik a Háry-témával, aminek irodalomtörténeti jelentőségén túl Szekszárd város hírneve szempontjából is nagyon fontos. Ez a kettős szempont szervesen kapcsolódik egymáshoz. Erről tartott a minap előadást, nagyszámú érdeklődő előtt a TIT-klubban. Közreadott már néhány részletet a sajtón, rádión keresztül is, így országos körökben is felfigyeltek tevékenységére, s várják az újabb eredményeket. Miről is van szó? Garay János Obsitosa immár világhírű. Háry János, a kedves nagyotmondó alakja mindenütt ismert, s e név ott sorakozik a világhíressé vált irodalmi hősök sorában. Kodály Zoltán megzenésítette a témát, s Háry immár a zene szárnyain járja a világot, hódítja a közönséget. Nem kétséges, hogy ezek után irodalomtörténeti jelentőségű a Háry-témával kapcsolatos kutatás, különösen ott, abban a városban, ahol élt ez az irodalmi hős, s abban a levéltárban, ahol az aktatonnákban számos reá vonatkozó is lapul. A Háry-anyagot kutatták és feldolgozták már korábban is. Ám az előkerült adatok arra vallanak, hogy több dolgot nem jól tudunk, számos lényegbe vágó mozzanatot pedig egyáltalában nem vettünk eddig figyelembe, így tehát nagyon is időszerű a kutatás. Garay, a város nagy költője egy valóban élő, létező személy alapján formálta meg az Obsitos alakját. Ezt eddig is így tudtuk. A kutatások próbálták felderíteni az illető személy kilétét, ami nagyon is érthető volt, hiszen e kérdés tisztázása sok minden egyébre is választ ad. A korábbi kutatások körvonalazták is az élő Háry személyét, akiről Garay megmintázta az Obsitost. Dr. Hadnagy Albert azonban a sok tízezer akta átböngészése közben arra a megállapításra jutott, hogy nagyon is valószínűtlen az „alany” személye. Előkerült vagy hat Háry név, s ezek a személyek valamennyien számításba jöhetnek az eredetet illetően, figyelembe véve természetesen az egyéb körülményeket is, amelyekre időközben fény derült. E kérdés végleges tisztázódása nem látszik könnyűnek, mert külföldi forrásanyagot is fel kell használni, mivel a hazai levéltárakban nem találtak erre vonatkozóan elég adatot. AZ EGÉSZ KUTATÁS egyik legizgalmasabb része a Háry-téma hitelessége. Háryt úgy tartjuk számon, mint nagyotmondót, bazudo- zót, aki a szekszárdi hegy levétől tömegével költötte a saját hőstetteit, legendás vitéznek tüntette fel magát, s ez ihlette Garayt az Obsitos megírására. Dr. Hadnagy Albert kutatásai viszont cáfolha- tatlanul igazolják, hogy az Obsitosban lévő anyagnak megvan a történeti, valóságos magva. A szekszárdi katonák valóban részt vettek a Napóleon-elleni ütközetekben, sőt, nem egy legendás hőstettet vittek végre az ország határain túl. A szekszárdi katonák részt vettek Napóleon elfogatásiban is, három tiszt tagja volt annak az alakulatnak, amely a legendás hírű hadvezéiú a száműzetésbe elkísérte. A levéltárban dr. Hadnagy Albert megtalálta azokat a leveleket, amelyeket a harctérről írtak a tisztek a vármegyei hatóságokhoz. E levelekben pontosan megelevenednek azok az események, amelyekkel í az Obsitosban is találkozhatunk,! méghozzá nem is valami mellé-! kés részként. Pontosan előfordulnak benne a helynevek is, tehát a szekszárdi katonák valóban jártak, s vitézkedtek ott, amelyet az Obsitos hőse, Háry János saját maga vitézkedése színhelyéül tüntet fel. Viszont azt még nem sikerült tisztázni, hogy Háry János a több lehetséges Háry közül járt-e és részt vett-e e hadjáratokban. Az egyikről kiderült, hogy katona volt ugyan a hadjárat idején, de „vitézül” megszökött... Most ennek tisztázásán fáradozik a kutató, ami az egész Háry-téma szempontjából kulcsadat. A HÁRT-IRODALOM terjedésével — éppen a megzenésítéssel — helytelen adat került a szövegbe. Háry városát nem Szek- szárdnak tűnteti fel, hanem más helységnév szerepel ott. Ez pedig megtévesztő, olyan íze van, mintha el akarnák venni a várostól ezt a hírességet, ami akárhogyan is vesszük, mégiscsak a város jogos „tulajdona”, s márkásítja ezt a nevet. Szekszárd egyébként sem sok olyan dologgal dicsekedhet, ami fémjelezné nevét országvilág előtt, s egyebek között éppen itt kapcsolódik a téma irodalomtörténeti jelentőségéhez a helyi érdek. Reméljük, a következő évek munkája választ ad majd a még. nyitott kérdésekre, s végérvényesen tisztázódhat a Háry-törtéflét, , Boda Ferenc i A salai dombok kösött Zalai táj, Az utóbbi öt évben közel 3000 lakás épült a zalegerszeg* Lenin út mentén ötszázezer hektoliter kitűnő minőségű sört gyárt évente a nagykanizsai sörgyár. Képünkön a gyár erjesztőkádjai Közép-Európa legmélyebb kutatófúrását mélyíti az ország legmodernebb fúróberendezése Bázakerettyén, a B—I. számú kúton (Kiss Ferenc felvételei.)
