Tolna Megyei Népújság, 1965. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-06 / 262. szám
0 TOLNÁ MEGYEI NÉPÜJSAG 1965. november 6. Gyula bácsi hagyatéka ÉLETÉNEK utolsó negyedét Bogyiszlón, majd a szomszédos Tolnán töltötte. Tolnán, legutolsó lakhelyén a teljes nevét — Ig- lódy Gyula — nem sokan tudták. Mindenki csak úgy ismerte, hogy Gyula bácsi. Néhány év alatt valósággal hozzánőtt a tolnai összképhez ez a szikár külsejű, kedves öregember. Mindenki figyelte, ha volt vele dolga, ha nem. Mindenki tudta róla, hogy kiváló gombaszakértő, s ilyen ügyben tőle kell tanácsot kérni. Mindenki tudta azt is, hogy nem mindennapos vadászmúltja van, ezért, ha vadász- történetekre volt kíváncsi, igyekezett Gyula bácsi közelébe férkőzni. Gyula bácsi néhány nappal ezelőtt meghalt. Hagyatéki ügye a közjegyzőhöz került, annál is inkább, mert hozzátartozó, család nélkül élt e vidéken. Nem nősült meg, asszony és gyermek nélkül élte le nyolcvan esztendejét. Közelebbi rokona pedig, ha egyáltalában létezik, ki tudja mely sarkában él a nagyvilágnak. Gyula bácsi Erdély bércei közt élte le életének nagy részét, de családfájának gyökerei más vidékekre vezetnek visz- sza. Tessék hát előkeresni a rokonokat! Akkor, amikor maga sem tartotta velük a kapcsolatot. Legalább is levelezéseiből ez derül ki. Mondják, hogy az egyik legközelebbi atyafiét még régebben megtagadta, mert nem tanult meg tisztességesen magyarul. Márpedig Iglódy Gyula ízig-vé- rig magyarnak vallotta magát, s erre büszke is volt. Magányban halt meg, mint ahogyan élt. Délben valami ismerős jóakarója még vitt neki ebédet, de azt mondta, hogy nem eszik, nem kívánja az ételt. Pár órával később, amikor valaki ismét kereste, már nem lélegzett. Hagyatékáért nem jelentkeztek az örökösök. De miért is jelentkeztek volna, amikor voltaképpen nem maradt semmi kézzel fogható értéke. Az öregúr nem rendelkezett vagyonnal. Megkapta a kis nyugdíját, s abból éldegélt szerényen. Nem éhezett, nem nélkülözött, de nem is voltak irigyei. Ám a közjegyzőnek feltűnt a sok papír, ami a lakásban volt: könyvek, dossziék, folyóirathalmok, aktakötegek. Végrendeletet kerestek, s persze átnéztek mindent. Végrendeletet ugyan nem találtak, de más értéket igen. Előkerült egy csomó levél, amely egy könyvkiadás ezernyi bonyolultságához kapcsolódik. Előkerült egy takarékbetét- köny is, pár ezer forinttal, ami — nem kétséges, — mondták a papírtömeget vizsgálók —, hogy a könyvkiadásért járó tiszteletdíj egy része. IGLÓDY GYULA fiatalabb éveiben a Kárpátok nagy vadász szaktekintélye volt. Állami megbízásból irányított, szervezett, va- dásztatott külföldieket. Öregségére aztán arra az elhatározásra jutott, hogy papírra veti élményeit, s ha más vagyona nincs, legalább ezt a kincset hagyja az utókorra. El is készült a kézirat, hosszas munka eredményeként. Kiadását egy külföldi, müncheni cég válFöldlökések két másodpercenként Nagano japán prefektúra lakosainak immár körülbelül két hete nincsen nyugtuk: a föld a szó szoros értelmében mozog a lábuk alatt.' Matsushiro városban október 26-án 825 földlökést regisztráltak, csaknem két másodpercenként egyet. Egyes földlökések ereje elérte a 2—3 fokozatot. A földlökések száma egyre növekszik. Két héttel ezelőtt még csak napi 600 földlökést észleltek. A japán központi meteorológiai hivatal állandóan figyelemmel kíséri a különös jelenséget. (TASZSZ) falta. Ezzel, amint a papírokból kiderül, egy régi vadászismerőse, bizonyos gróf Pálffy Bál révén került kapcsolatba, ami túlságosan nem lenne érdekes, ám az utójáték szempontjából nagyon is lényeges. Az állam megadta a megfelelő hozzájárulást a könyv külföldi kiadásához, a könyv meg is jelent 1961-ben lm Jagdpara dies der Karpaten (A Kárpátok vadászparadicsomában) címmel. Ám a könyv címlapján ott szerepel a Pálffy név is. Hogyan került oda, az egyelőre még nem tisztázódott. Időközben ugyanis felvetődött a könyv magyar kiadásának gondolata is. Az illető kés magyar könyvkiadók — erre is ott vannak a megfelelő levelek — alkalmasnak találták a könyvet kiadásra, s megkezdték az ezzel kapcsolatos intézkedé seket. Igen ám, csakhogy a Münchenben kiadott könyvön ott szerepel a Pálffy név. Ha Pálffy társszerző, akkor az ő beleegyezése is kell a kiadáshoz és ígv tovább. Maga a könyv eredeti kézirata viszont semmiképpen sem közös munka. Tf*v aztán bonyolult. helyenként igen éles hangú levőiez.?etés kezdődött meg Iglódy és Pálffy'közt, míg végül Pálffytól meg is érkezett a kézírásos levél arról, hogy ő semmi féle igénnyel nem lép fel a kiadást illetően. EZZEL JOG SZERINT elhárul* az akadály a honi kiadás elől. s Iglódy Gyula páratlanul gazdag tapasztalatát itthon is közre adhatta volna, ő maga pedig ezzel elnyerhette volna a jól megérde melt erkölcsi megbecsülést — az anyagiak mellett. Ekkor szólt közbe egy váratlan napon a halál. Hagyatéka szerdán a megyei levéltárba került. Bőd a Ferenc Sárközi Gyula <yi $ zin (fapíu’i Rádió, TV, háztartási kisgépek, motorkerékpárok, sze- j mélygépkocsi, és lakatosipari javításokat a lakosság részére soron kívül vállal a Dombóvári Vasipari Ktsz. Dombóvár, Szabadság u. 2. Telefon: 13—16 (11) GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDŐSZERŰ HERDESEI Népgazdasági terv operatív terv . 4A gazdasági tervezést sokan úgy képzelik el, hogy a szakemberek százai számítások alapján összeállítják a népgazdaság ötéves tervét, ezt feldarabolják évekre meg hónapokra, illetve iparágakra, vállalatokra meg műhelyekre és valahogyan így jön ki, hogy X. Y. mit esztergáljon holnap, vagy holnapután. Ä valóságban nem így van. Az ugyan igaz, hogy a vállalati tervek részei a népgazdasági tervnek, és az éves tervek végrehajtásával valósulnak meg az ötéves terv célkitűzései. De a népgazdasági terv egy sor olyan előírást is tartalmaz, amelyek nem egy- egy vállalat konkrét termelési programjaként teljesülnek. A termelékenység emelésének pl. vannak olyan forrásai, amelyek nem egy vállalat munkájában realizálódnak, sőt vállalati szinten nem is láthatók. Ha mondjuk egy új vállalatot olyan helyen építenek fel, ahol az anyagok, termékek oda- és elszállítása, illetve a munkaerő szállítása viszonylag a leg- kei|ssebb befektetést igényli, akkor ha a vállalatnál nem is, de népgazdasági szinten feltétlenül javul a munka termelékenysége. Hasonlóan munkamegtakarítást és ezzel együtt termelékenység-növekedést eredményez, ha pl. egy olyan alkatrészt, amit sok vállalat rendszeresen használ, egy vállalat állít elő, korszerű gépekkel, olcsón, és nem minden üzem maga készíti el, kezdetlegesen, drágán. Milyen következtetést vonhatunk le mindebből? Azt, hogy a népgazdasági terv nem mechanikus összege a vállalati tervnek, hanem egy sor olyan fontos összefüggést is előirányoz, amelyek a vállalatok, sőt egyes iparágak kapcsolataiban, arányaiban testesülnek csak meg. Lássuk a dolgok másik oldalát is! A vállalati terveiknek, termelési programoknak számos olyan része van, amelyet egyszerűen lehetetlen központilag előírni, megtervezni. A vállalati termelés jó megszervezésében, ötletes kombinálásában egy sor olyan lehetőség rejlik, amelyek kiaknázása az egész népgazdaság, az egész ország számára hasznos. Ezeket nemcsak, hogy nem lehet központilag előre látni, de a túlzott központosítás, a vállalatok önálló cselekvésének a korlátozása akadályozza ezek kiaknázását! A népgazdasági tevékenység megtervezése tehát egyaránt követel központi és vállaláti tervezést. E két szint a tervezésben egymás elengedhetetlen kiegészítője, de csak akkor tudják jól kiegészíteni egymást, ha feladataik nem keverednek, ha mindkét szint megkapja a feladatai betöltéséhez szükséges kereteket, lehetőségeket. A gazdasági irányítás és ezen belül a tervezés rendszerének átalakítása nem utolsó sorban ezt a célt szolgálja. A gazdasági élet elkerülhetetlen velejárója, hogy van egy sor termelésre ható tényező, amelyet a tervezés egyik szintjén sem lehet előre látni. A fogyasztók ízlésének, magatartásának változásaira gondolunk, amelyet a technika, az életmód, az idegenforgalom fejlődése stb. idéz elő. Ez növeli a termeléssel kapcsolatos kockázatot, azt a lehetőséget, hogy a szükséglet másként alakul, mint ahogyan az a legkörültekintőbb számítással is várható volt. A külkereskedelmi forgalom egyébként elengedhetetlen növekedése szintén fokozza ennek lehetőségét, hiszen a külföldi vevő másként és máskor is feladhatja a rendelését, mint ahogyan előre elgondoltuk. A népgazdasági és a vállalati tervezésnek, mint két különböző szintnek a szétválasztásához hasonlóan el. kell különíteni a rö- videbb és a hosszabb időtartamú tervek feladatait is. Az ötéves népgazdasági tervek az egész népgazdaság főbb fejlődési irányait jelölik ki, míg az operatív tervek — az éves és méginkább az ennél rövidebb lejáratú programok — az időközbeni változásokhoz lehetőleg minél jobban igazodva jelölik meg a termelési feladatokat. A gazdasági irányítás átalakítása tehát e következtetések pontosabb levonását és ezzel az egész tervgazdálkodás hatékonyságának javítását is szolgálja. Bognár Gyula mTTTTItTtTffmtTTWTTTTtmTTTTI »»»TtfFrTVTTTTTTTVTTTT — 166 — _ ö! — üvöltött fel kétségbeesetten. — Oda a puskám! . , — Nem baj, Bábu, majd csak rank talalnak Song-ék és kiszabadítanak innen — vigasztalta Sári, mert egy kis bűntudatot érzett, hisz ő miatta lökte le a fáról a fiú puskáját. A tigris dühösen csapott rá a puskára, de amikor belátta, hogy ezzel semmit sem ér el, abbahagyta a csapkodást, letelepedett a fa alá, szemeit a -magasban ülőkre szegezte és türelmesen várt. Ijesztő bömbölését is abbahagyta. Csak néha mordult fel dühösen, amikor odafent a fán mozgolódás támadt. Bábuban csak úgy cikáztak a vészterhes gondolatok: hátha a többiek már visszafordultak és hazamentek? Ez a bestia meg nem fog innen tágítani! Sőt, bömbölésével még a társait is idecsalogatja! Soha nem tudnak lejönni a fáról. Datolya van elég, de víz nincs. És ha Sári megszomjazik? A Nap ugyan nem süt, de a levegő borzalmasan fülledt. Az ember ilyen nedves hőségben soha nem tud eleget inni. Idegessége a tetőfokára hágott. Izgalmát azonban nem árulhatja el. Sárinak nem szabad észrevennie, hogy nem ura az idegeinek. A nap lassan már a vége felé járt, közeledett az est, amely itt a trópusokon egyszerre lepi el a földet. De Bábu társainak se híre, se hamva. Már-már a kétségbeesés kerítette Bábut a hatalmába, amikor meghallotta a távoli kiabálást. Illetve nem is ő, hanem a tigris, amely abban a pillanatban talpra szökkent és fülét hegyezve a hangok irányába nézett. — 167 — — Hahó! — kiáltotta Bábu torkaszakadtábói. Szerencsére a tigris is elbődült az új ellenség közeledtére, mert Bábu kiabálását nemigen hallották volna meg. Song-éknak ebből a bömbölés- ből rögtön rá kell jönniük, hogy tigris lebzsel Babuék közelében. Bábu tovább ordítozott. Három puskalövés hangzott válaszul. A kiabálás már közelről hallatszott. A tigris sem sokat teketóriázott. Amikor felhangzottak a lövések, bömbölt egyet és nekiiramodott az ellenkező irányba, be a dzsungel sűrűjébe. Mire Song-ék kiértek a tisztásra, a dzsungel királya már árkon-bokron túl volt. Babuék pillanatok alatt lent voltak a fáról és boldogan ölelgették megmentőjüket, Songot, akinek megmenekülésüket köszönhették. Ugyanis elsőnek jutott eszébe a tigris bömböléséről, hogy csakis Babuékat támadhatta meg s ezért társait arra ösztökélte, hogy azonnal siessenek Sáriék segítségére. — Az utolsó pillanatban érkeztetek — mondta Bábu maláj nyelven barátjának, amikor elindultak a barlang felé vezető ösvényen és kissé lemaradtak a többiektől. — Csütörtököt mondott a puskám. Később meg Sári miatt leejtettem a fáról a fegyvert! — Ez a Sánta Lucifer itt portyázik már napok óta! Tavaly megsebeztem a lábát, s azóta engem keres a környéken. Nem szeretnék vele egymagám szembe kerülni — felelte Song gondterhelten. — 168 — Abban a pillanatban, amikor a társaság elérte a barlanglejáratot, hirtelen besötétedett... * Ettől kezdve többé nem mertek lemaradozni a többiektől. Igaz, erre nem is nagyon volt alkalmuk, mert pár nap múlva újra megeredt az eső és esett, esett, mintha az ég minden csatornája megnyílt volna, hogy vízözönt zúdítsanak a földre. Beszorultak a barlangba és ezek a barlangban töltött napok egyre nyomasztóbbakká váltak Sári számára. Elrontották kedélyét, az étvágyát is elvették. Napról napra kevesebbet evett és szemlátomást fogyni kezdett. — Ez így nem lesz jó, kedvesem — mondta Bábu egy este, amikor már lefeküdtek a barlanglakok és ő Sári mellé telepedett a gyékény szélére, ahogy szokta, ha kettesben maradtak. — Enned kell, máskülönben nem bírod ki ezt a kutyának való barlangéletet! — De ha egyszer nincs étvágyam! — felelte indulatosan Sári és tekintetét megint a maga- sziklamennyezetre szegezte. — Meguntam a vadhús, meg a gyümölcsöket. Nem kívánok semmit. Csak egy a vágyam, hogy, mielőbb elhagyjam ezt a nyirkos odút! Érzem, hogy ha még sokáig itt kell maradnom, belepusztulok!... Bábu, édes, ne haragudj rám, de én csak egy gyenge európai nő vagyok, nem tudom felvenni a versenyt veletek, a dzsungel bátor fiaival... És nem tudom megszokni Malájföldet... Sajnos. .. Sürgősen el kell mennem innen...
